III. Béla

A kiemelkedően művelt III. Béla a Turul-dinasztia egyik legjelentősebb királya volt. A korabeli Európa egyik leggazdagabb uralkodója a Magyar Királyságot úgy emelte nagyhatalommá, hogy az ország területén megőrizte a békét. Bizánci császárnak nevelték, végül az új császár apósa lett.

Apja II. Géza magyar király, anyja a Rurik-dinasztiából származó Eufrozina királyné, I. Msztyiszláv kijevi nagyfejedelem leánya volt. Pontos születési dátumát nem ismerjük. Mivel szülei 1146-ban kötöttek házasságot, és Béla a másodszülött fiuk volt, így születésének idejét 1148-ra teszik a kutatók. Ugyanerre a dátumra következtethetünk bizánci napló bejegyzéseiből is. Nevében nagyapja, II. (Vak) Béla emléke élt.

A Képes Krónika ábrázolásán a Turul-házi uralkodók piros-fehér sávos lobogójával

1161-ben apja egy hercegséget szervezett számára, amely tengermelléki területeket, horvát és dalmát részeket foglalt magában. A hercegség feletti jogát apjuk halála után bátyja, István - III. István király - is elismerte.

Bizánci évek

Béla életének alakulására jelentős befolyással volt a bizánci császársággal való kapcsolatok alakulása. Ifjúkorában nemzetünk kemény küzdelmeket vívott a nagyhatalmi terveket szövögető császársággal. Ekkor a görög császár Manuel volt, akinek anyja Szent László király Íréne néven görög császárnévé lett lánya, Szent Piroska volt. Manuel hazánkat is magába foglaló nagy birodalom létesítéséről ábrándozott. E tervek megvalósítása során többször is beleavatkozott a magyar belpolitikába. A 21 évnyi uralkodás után 1162-ben elhunyt II. Géza halálát követő években trónviszályok sora következett. E trónviszályokban Manuel aktív döntőbírói szerepet kívánt betölteni. A 15 évesen törvényesen megválasztott III. Istvánnal (Béla bátyjával) szemben ellenkirályokat (előbb II. Lászlót, majd IV. Istvánt) ültetett a trónra, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ők majd birodalma készséges kiszolgálói lesznek. De ha a helyzet úgy kívánta, a még 1161-ben II. Gézával megkötött 5 éves fegyverszünet ellenére Magyarország fegyveres megtámadásától sem riadt vissza. Emiatt a déli határokon éveken keresztül folytak a váltakozó sikerű harcok a magyarok és a görögök között.

Miután Manuel belátta, hogy nem tudja III. Istvánt megfosztani trónjától, meglepő elhatározásra jutott. Ha nincs mód Magyarországot a fegyverek erejével a görög császársághoz kötni, akkor megteszi mindezt a családi kötelékek segítségével. A megkötött béke értelmében a 15 éves Béla, mint a két ország szövetségének záloga Bizáncba került. Az idősödő, gyermektelen császár a rokonszenves magyar hercegben hamarosan nem túszt, hanem leendő utódját látta. Ekkor úgy tűnt, Bélát sorsa végleg Bizánchoz köti. Eljegyezték a császár Mária nevű lányával, 1165-ben Manuel trónörökösévé nyilvánította. Úgy számított, a görög császári korona olyan tekintélyt biztosít Bélának, hogy a magyar trón utódlása biztos lesz számára. Az Alexiosz nevet felvett Bélára éveken át úgy tekintettek a császári udvarban, mint a trón jövendő örökösére, akit a császár valóban az utódjaként nevelt. Megtanult görögül, franciául, latinul, megismerkedett az etika és a hadi tudományokkal. A császár magával vitte a hadi vállalkozásokba és részt vehetett mellette a politikai vitákban. Magasabb szintű iskola nemigen képzelhető el egy leendő uralkodó számára. Ez a neveltetés megalapozta későbbi sikereit és hozzájárult a "lovagkirály" cím elnyeréséhez. A császári udvarban a magyar herceget ugyan többen idegennek tekintették, aki csak véletlenül került a hatalom közelébe, de a császár megvédte a politikai támadásoktól és cselszövésektől, kívánságára a birodalom nagyjai is hűséget fogadtak neki.

III. Béla királyi pecsétje

Azonban minden megváltozott, amikor Manuelnek időközben kötött második házasságából 1169-ben fia született. A császárban az atyai érzelmek legyőzték a világhódító terveket. Fia érdekében most már lemondott tervéről, hogy Béla fején egyesítse a két koronát. A néhány évvel korábban még fényes bizánci jövő előtt álló Béla hirtelen súlyát vesztette az udvarban, a császár utáni második embert jelölő deszpotész címet elvették tőle. A Máriával kötött eljegyzését is felbontották, hogy Béla később a házasság révén se tarthasson igényt a császári trónra. Bélát végül Manuel feleségének féltestvérével, Cathillon Ágnessel „kárpótolták", akivel még bizánci tartózkodása alatt házasságra lépett. A kis-ázsiai, de francia eredetű antiochiai fejedelemasszony és Châtillon Raynald keresztes lovag lánya kiváló házastárs lett. Tizennégy évig tartó boldog házasságuk során Ágnes hét gyermeket szült. A négy fiú közül Imre és András magyar király lett, Salamon és István fiatalon hunyt el. A három lány közül Margit II. Angelosz Izsák bizánci császár, Konstancia I. Ottokár cseh király felesége lett.

A bizánci trónra minden reményét elvesztő Béla „Magyarország, Dalmácia és Horvátország hercege” címet viselte. III. István 1172. március 4-én bekövetkezett halála (egyes feltevések szerint mérgezés miatt hunyt el) után Bélának, a jog szerint következő trónörökösnek ajánlották fel a koronát. Manuel is beleegyezett Béla hazatérésébe. Békében váltak el, Béla megígérte, hogy Manuel érdekeit mindig szem előtt fogja tartani.

Újra itthon

Az ambíciókkal telt Béla hazatérésének sokan nem örültek. Anyja szívesebben látta volna a koronát a saját maga által nevelt, hozzá sokkal közelebb álló kisebbik testvér, Géza fején. De bizalmatlanul fogadta az egyház is, mert az a hír járta, Béla a császári korona kedvéért, Manuel határozott kívánságára elhagyta katolikus vallását és áttért a görög államvallásra, a görögkeleti hitre. Bár uralkodását hazatérése után szinte azonnal megkezdte, megkoronázására csaknem egy teljes év után került sor Székesfehérváron. Lukács esztergomi érsek, korának egyik legműveltebb, a párizsi egyetemen tanult egyházi embere nem volt hajlandó őt megkoronázni. Béla III. Sándor pápa közvetlen segítségét kérte, aki végül a kalocsai érseket bízta meg a koronázással. Előtte Béla oklevélben szögezte le, hogy ez egyszeri, kivételes alkalom, a magyar királyokat ezentúl is az esztergomi érseknek kell megkoronáznia. Így „az esztergomi egyház tekintélyének mindenféle sérelme nélkül” I. István kalocsai érsek 1173. január 13-án megkoronázhatta. Ez a megoldás előrevetíti Béla diplomáciai módszereit. De tartózkodással várta az új királyt a nemzet nagy része is, miután ismertté vált, hogy Béla görög katonák kíséretében jött be az országba. Senki sem tudta, nem történt-e megegyezés közte és a császár között esetleg az ország rovására?

Dorfmeister István III. Béla megalapítja a szentgotthárdi apátságot

Hosszú időbe telt, mire Béla rendezni tudta helyzetét. Szakított az általa Görögországba száműzött, hatalomvágyó édesanyjával, aki egy apácakolostorban fejezte be hányatott életét. Öccsét, az ellene lázadó Gézát fogságra vetette, akit 12 esztendő után Frigyes császár kérésére engedett szabadon. Az egyház is csak akkor állt őszintén mellé, midőn bizonyságát adta, hogy egyházának hű fia. Manuellel szemben mindig előzékeny magatartást tanúsított és ha szükség volt rá, katonailag is támogatta, de sohasem engedte meg, hogy beavatkozzon országa ügyeibe, melynek függetlenségét mindennél előbbrevalónak tartotta.

Magyar király

Uralkodása konszolidációt hozott az országban, melynek köszönhetően a Magyar Királyság középhatalommá fejlődött. Erős akaratú, független királyként, katolikus szellemben kormányozza országát. Bizáncban jól megismerte a császárság kitűnően szervezett közigazgatását, hadseregét, diplomáciáját. A hazaitól sok mindenben eltérő viszonyok mellett is felismerte, hogy az ott megismert szokások és intézmények jó részének meghonosítása nálunk is szükséges. Ezért életre keltette a császárság azon jól bevált intézményeit, melyek nélkül felfogása szerint Magyarország nem léphetett a haladás és fejlődés útjára.

Elsősorban a belső rendet és a külső tekintélyt igyekezett helyreállítani. Egy 1181-ből fennmaradt oklevél tanúsága szerint a Bizáncban tapasztalt írásbeliség hatására rendelte el, hogy az ország hivatalos ügyeit írásba foglalják. Ezt az időpontot tekintjük a magyarországi hivatali írásbeliség kezdetének. Megszervezte a királyi kancelláriát, melynek a feladata volt, hogy minden, a király előtt megfordult ügyet írásba foglaljon. A királyi rendelkezés vagy végzés így nem merülhetett feledésbe. Aki birtokadományban részesült, vagy akinek peres ügyeiben döntés született, az erről írásbeli bizonyítékot, oklevelet kapott a királyi kancelláriától. Ezáltal nemcsak az okiratot megszerző tulajdonos, hanem utódai is tudták igazolni vagy védeni jogaikat. A királyi kancellária intézménye így a magánjogi viszonyok kialakulására is jótékonyan hatott. Közvetve elősegítette az írás-olvasás elterjedését is, hiszen az oklevél csak akkor jelentett tulajdonosa számára értéket, ha azt olvasni és értelmezni tudta. A királyi kancellária tisztviselői a hozzájuk tartozó ügyek sokfélesége és nem ritkán bonyolultsága miatt nehéz és felelősségteljes munkát végeztek. Ezért ide a király csak a jogélet szövevényeiben jártas és tudományosan képzett embereket nevezett ki. A hivatali írásbeliség bevezetése nem csak a kormányzat terén eredményezett pozitív hatásokat. Nem véletlen, hogy ebből az időből származnak az első nagyobb összefüggő magyar nyelvemlékek, a Halotti beszéd és könyörgés és az Ómagyar Mária-siralom. Sokak szerint ekkor végezhette jegyzői munkáját „P. mester”, azaz Anonymus is.

III. Béla elrendeli az írásbeliséget (festmény az Országos Levéltár falán)

Még életében 1182-ben elsőszülött fiát Imrét (8 éves korában) királlyá koronáztatta. Ezzel egyértelműen az volt a célja, hogy testvérének, Andrásnak hatalomra való törekvését letörje.

Az uralkodása idején vert ezüstdénárokon jelent meg először a címerpajzsban látható, mára egyik legfontosabb nemzeti jelképünkké vált kettőskereszt-ábrázolás.

A 24 éven át tartó uralkodása alatt mindvégig következetes nyugat- és pápabarát politikát folytatott, amely eredményeképpen megszerezte a főpapság támogatását. Manuel életében Magyarország nem vált Bizánc hűbéresévé, de szükség esetén Bizánc oldalán harcba is szállt. Manuel 1180-as halála után külpolitikája intenzívvé vált. Visszafoglalta Horvátországot, Dalmáciát, Boszniát és a Szerémséget, Velencével szemben védnöksége alá vonta Zára városát is. 1183-ban elfoglalta Nist és Szófiát. Új foglalásait csak leánya, Margit (Mária) és II. (Angelos) Izsák bizánci császár házasságkötésekor „nászajándékként” adta vissza 1185 végén. III. Béla ekképp nem császár, hanem egy császár apósa lett.

III. Béla sokat tett az ország műveltebbé tételéért. Meggyőződése volt, hogy csak a művelt nemzet lehet független és gazdag. Mintaként Franciaország szolgált, mellyel különösen második házassága (első felesége 1184-es halála után 1186-ban II. Fülöp Ágost francia király nővérét vette el) után került szoros kapcsolatba. Innen ered, hogy uralkodása alatt és az azt követő időben sok száz magyar ifjú fordult meg a párizsi egyetemen. Akkor Európában a párizsi egyetemé volt a vezető szerep és az onnan hazatértek szószólói és terjesztői lettek a nyugati műveltségnek. Béla udvara vonzotta a külföldieket. Sok francia telepedett meg magyar földön és lettek őseivé számos magyar főúri és köznemesi családnak.

Bajai szobra Kő Pál alkotása

Uralkodása idején nagyon jelentősen fejlődött a magyar-francia kapcsolat, ami egyaránt megmutatkozott politikai, kulturális és egyházi területeken is. Mindez lehetővé tette, hogy számos magyar fiatal tanulhatott Párizs egyetemén. A franciaországi anyakolostorokra támaszkodva ekkor erősödött meg a ciszterci rend Magyarországon. Béla széles kiváltságokat biztosított a már meglévő és az újonnan alapított apátságoknak (Cikádor, Pilis, Pásztó, Zirc, Szentgotthárd, Kerc). A rendet a király antiókhiai felesége is támogatta.

Jelentős építkezéseket folytatott. Esztergomot a Magyar Királyság nyugati mintájú központjává építtette. A fényűzően átépített esztergomi királyi palota és az 1185-ben leégett bazilika helyére emelt új Szent Adalbert-székesegyház a XII. századi magyar gótikus építészet legszebb példái. Mint Szent István korában, ismét Esztergom lett a királyi székhely, Székesfehérvár pedig a törvényhozás színhelye maradt. A székesegyház építéséről, a Porta Speciosáról és a Szent Korona történetének egy adalékáról itt olvashatunk. Bővíttette a magyar koronázó- és királytemetkezési templomként ismert székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikát is. Az itt koronázott 37 és eltemetett 15 uralkodó között egyaránt megtaláljuk Bélát is. Ezzel egy időben újjáépítettek több más székesegyházat, így a kalocsait és a gyulafehérvárit is. Egymás után épültek a ciszterci és a premontrei szerzetesek kolostorai és templomai, de a Magyarországra elsőként érkező bencések is emeltek templomokat például Vérteskeresztúron, Lébényben vagy Jákon.

E nagy léptékű építkezések alapjául a király európai szinten is kiemelkedőnek számító vagyona szolgált alapul. Ezt bizonyítja egy francia földön másolatban megmaradt, 1185-1186-ban készült, máig nagyrabecsült gazdaságtörténeti forrás. Ez a III. Béla-kori jövedelemjegyzék tételesen sorolja fel a király bevételeit, miszerint a magyar állam éves bevételei európai szinten is kiemelkedőnek számítottak. A korabeli Európában a bizánci és a német-római császár után a magyar király jövedelmei voltak a legmagasabbak, az angol és a francia királyéval pedig nagyjából megegyeztek. Ez az egyedülálló pénzügyi erődemonstráció egyes elképzelések szerint Béla második házassága előtt, mások szerint később, feltehetőleg Béla fiának, Imrének az esküvője előtt készülhetett. Béla ugyanis a nyugati kapcsolatok további építése érdekében a távoli Aragónia királyának, III. Alfonznak a leányát kérte feleségül fiának.

A III. Béla és felesége sírjában talált ékszerek és uralkodói jelvénye

A pápasággal fenntartott tartós jó viszonynak köszönhetően Béla sikerre vitte törekvését, hogy elődjét és példaképét, László királyt III. Celesztin pápa hozzájárulásával szentté avassák. 1192-ben az ország legnagyobb ünnepén az elismerés a kezdeményező utódnak is szólt, akire húsz évvel korábban még az ortodox szakadárság gyanúja vetült. A Turul-ház ekképp a „szent királyok nemzetsége” lett.

Keresztes háborúk

A VIII. Gergely pápa által meghirdetett keresztes hadjáratokban Európa számos uralkodója ragadott fegyvert. II. Fülöp Ágost francia király, II. Plantagenet Henrik angol uralkodó, majd a halála után fia I. (Oroszlánszívű) Richard, két évvel később I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár vállalkozott a Szentföld visszahódítására, sikertelenül. A hazánkon átvonuló keresztes seregeket Béla fényes külsőségek között fogadta. Gondoskodott élelmezésükről, rendezett, biztonságos átvonulásukról. A királynő kérésére ekkor engedte szabadon öccsét, Gézát, akit a sereggel előre küldött a keresztesek útjának biztosítására. (Géza végül Bizáncban telepedett le, többé nem tartott igényt a magyar koronára.)

Béla elismertségét mutatja egy 1188-ból, Plantagenet Henrik angol uralkodótól származó levél: „Tiszteletre méltó kedves testvérének, Bélának, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Ráma királyának, Henrik Anglia királya, Normandia és Aquitania hercege, Anjou grófja üdvözletét és szeretetét küldi! Mivel régóta tudjuk, hogy királyi Nemességed Istennek és az egyháznak igaz tisztelője, közölni akarjuk Felségeddel, hogy mi és kedves barátunk, Fülöp francia király és a két ország sok főembere… felvette a szent kereszt jelét, azzal az erős igyekezettel, hogy a szent város régi állapotába és méltóságába helyeztessék vissza... Mivel ehhez a szándékunkhoz előrelátó tanácsotokkal és segítségetekkel akarunk hozzáfogni, kérjük, hogy jóindulattal és nagylelkűen szíveskedjetek számunkra és híveink számára országotokon és a hozzátartozó földeken biztonságos átutazást előkészíteni, továbbá, hogy… Kegyelmességetek gondoskodjék megfelelő helyeken elegendő élelmiszer árusításáról…”

Arcrekonstrukciója

III. Béla tisztán látta a keresztes hadjárat fontosságát, a szent helyek felszabadítása mellett a török szultán Bizánc irányába történő hódításainak megakadályozását. Maga is komolyan készülődött a Szentföld felszabadítására, de erre életében már nem kerülhetett sor. Másodszülött fiát Andrást bízta meg végrendeletében ezzel a feladattal és vagyonnal látta el e célból.

Az 1189-ben indult harmadik kereszteshadjárat során útközben Bizáncban a német-római és a bizánci császár között már már fegyveres összetűzés kirobbanása fenyegetett. Ekkor a magyar király, mint teljesen egyenjogú politikai fél, tárgyalásokat kezdeményezett a két uralkodóval, akik elfogadták diplomáciai érveit és a keresztes hadjárat idejére félretették ellentéteiket.

Tudatosan választotta ki végső nyughelyét első felesége, gyermekei édesanyja, Châtillon Ágnes sírja mellett a Turul-házi királyok koronázó fővárosában, a székesfehérvári Szűz Mária Bazilikában. Feltételezett sírjára 1848-ban a szabadságharc alatt bukkantak rá, földi maradványai viszonylag épségben kerültek elő, még a törökkori pusztítások idején sem sérült meg. A csontok 1848-ban a Nemzeti Múzeumba, majd 1862-ben a budapesti Mátyás-templomba kerültek. A díszes sírt 1898-ban Ferenc József király készíttette. Az ásatás eredményét többen kétségbe vonták, de végül a XXI. századi elemzések igazolták XIX. századi tudósok meglátását. III. Béla földi maradványai alapján még egy 1848-ban feltárt csontváz azonosítása is sikerrel járt: Béla jobbján nagyapja, II. Béla nyugodott. Koponyája alapján készült hiteles arcrekonstrukciója.

III. Béla szarkofágja a budai Mátyás-templomban

A Szent László-legenda László-jellemzése teljesen hasonló Richárd lovag Béla-jellemzésével. A III. Bélának tulajdonított csontváz alapján megállapítható, hogy Richárd londoni keresztes lovag nem túlzott, amikor leírta, az erős csontozatú, délceg testtartású Béla megjelenése alapján is méltó a királyságra. A 190 cm-es magasság ma is rendkívülinek számít. A Béla koponyája alapján készült arcrekonstrukciók szerint nagy királyunk valóban nemes és karakteres vonásokkal rendelkezett. Ezen arcrekonstrukciók meglepő hasonlóságot mutatnak Szent László ereklyetartójával. Szent László eredeti fejereklye-tartója Béla uralkodása alatt készülhetett, 1406-ban egy tűzvészben erősen megrongálódott. A ma is látható herma nem sokkal később, még Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt készült az eredeti herma vagy más, ma már nem látható Szent László-ábrázolások alapján, melyeknek az eredeti herma szolgált mintául. Ebből következik, hogy a ma a győri székesegyházban őrzött Szent László-ereklyetartó valójában III. Béla királyunkat ábrázolhatja. A feltételezés azon a középkori szokáson alapul, miszerint a mecénás alakja jelenik meg az alkotásban.

Unokája, IV. Béla őt tekintette példaképének, és a „Nagy Béla király” kifejezéssel tisztelte meg. Egy 1237-ben kelt oklevelében így vallott: „...amikor isteni rendelkezés folytán öröklés következtében ránk szállt az ország kormányzása, báróink és egész országunk közös tanácsára elhatároztuk, hogy elvesszük néhány elődünk felesleges és haszontalan adományait, s országunkat abba az állapotba vezetjük vissza, amelyben elődünk, a boldog emlékű Béla király idejében volt...” Az idézet bizonyítja, hogy III. Béla uralkodására már közvetlen utódai is aranykorként, politikájára pedig követendő példaként tekintettek.