Június 13. - Megfosztják trónjuktól a Habsburgokat - 1707.

Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc arcképe (1710 körül)

Nem telt el száz év a besztercebányai országos gyűlés és az első Habsburg-detronizáció után, a Magyarországon zajló események 1707-ben ismét úgy alakultak, hogy határozatban mondatták le trónjáról az akkor regnáló királyt.

Az 1707. május 31-én, a körömi mezőn megnyílt ónodi országgyűlés a magyar függetlenségi törekvések egyik legfontosabb állomása volt. A majd egy hónapig tartó országgyűlésre a szabadságharc csúcspontján került sor: csaknem az ország egész területe a kurucok kezébe került, s előzőleg 1707. áprilisában marosvásárhelyi országgyűlésen Rákóczit már beiktatták az erdélyi fejedelem tisztségébe.

A szabadságharc vezetői ekkorra már több jelentős lépést tettek az önálló Magyarország létrejötte felé. Ebben segítségükre volt az 1701-ben kirobbant spanyol örökösödési háború is, mert a francia Bourbon-ház spanyolországi ambícióit a többi nagyhatalom, így a Habsburgok sem nézhették tétlenül. A hosszan elhúzódó háború révén a kuruc csapatok jelentős katonai sikereket értek el, a katonai sikerekre támaszkodva pedig a politikai törekvések sem maradtak többé háttérben.

Az 1705 szeptemberi szécsényi országgyűlésen megkezdték a független magyar államszervezet kiépítését, az államforma rendi konföderáció lett. Rákóczi, mint vezérlő fejedelem szabadon intézhette a katonai, külpolitikai és a pénzügyeket, tanácsadó szervként 24 tagú szenátust választottak mellé Bercsényi Miklós vezetésével. A szenátus intézte a belpolitikai ügyeket és a hadsereg főparancsnoka is Bercsényi lett. A sikereken felbuzdulva a szabadságharc vezetői megfogalmazták a Habsburgokkal való kiegyezés feltételeit: szabad királyválasztást, az 1687-es törvények eltörlését, valamint Erdély függetlenségét követelték Bécstől.

A fejedelem tervei szerint a diéta feladata az egyre komolyabb gazdasági nehézségek és a pénzügyi válság leküzdése, az államhatalom megerősítése, a hadseregszervezés folytatása, valamint - titokban tartott programpontként - a Habsburg-ház trónfosztása volt.

Rusz Károly: Bercsényi Miklós

Június 13-án kiáltották ki a Habsburg-ház trónfosztását. Az ország igazgatását továbbra is a fejedelemre, valamint a szenátusra bízták, fejedelmi helytartóvá Bercsényit nevezték ki. A főgenerális a következő szavakkal élt az esemény kapcsán: „Eb ura fakó, maji napságtul fogvást Joseph nem királyunk, …, az ország pedig mondassék interregnumnak mind addig, meglen más országgyűlés alatt királyt nem választunk.” Az ország szabadnak és a Habsburg-háztól függetlennek nyilvánította magát, ezzel együtt a határozat nyomán a magyar trón megürült.

Rákóczi felismerte, hogy az ország saját erejéből képtelen sikeresen megvívni a függetlenségi harcot. Ezért külföldi segítségben, szövetségben gondolkodott. Úgy vélte, az interregnumnak (államfő nélküli időszak) egy idegen uralkodó magyar királlyá választásával kell véget vetni. Alternatívaként felmerült Miksa Emánuel bajor választófejedelem, Frigyes Vilmos porosz trónörökös, valamint az orosz cár, Nagy Péter is.

Az ónodi országgyűlés másik fő gondja a financiális problémák megoldása volt: kétmillió forint hadiadót vetettek ki, amelynek fizetésére a nemeseket is kötelezték. A rézpénz értékét 60 százalékkal leszállították, az ezzel kapcsolatos vita azonban nyílt ellentétet robbantott ki, amely a Turóc megyei követek lekaszabolásához vezetett.

Rákóczi az 1707-es kedvező időszakot kihasználva szeptemberben, Varsóban szerződést kötött I. (Nagy) Péter orosz cárral, a megállapodás gyakorlati hatásai azonban már nem érvényesülhettek. A kuruc csapatok azonban 1708-tól jelentős vereségeket szenvedtek, így Rákóczi politikai tervei (többek között egy sziléziai-morva-magyar konföderációról) is a semmibe vesztek.

A szabadságharc utolsó szakaszában már nem lehetett tovább fenntartani a nemzeti egységet, lecsökkent a termelés, a rézlibertás elvesztette értékét, s a francia támogatás megszűnt. A szabadságharcot végül az 1711-es szatmári béke zárta le, melyben a kurucok Károlyi Sándor vezetésével - Rákóczi akarata ellenére - kompromisszumos megoldással egyeztek ki a Habsburg féllel. Engedményekért cserébe lemondtak a szabad királyválasztás jogáról és - „elfelejtve” az ónodi határozatot - elfogadták a Habsburg-családból származó magyar királyok trónhoz való jogát. Másnap a kuruc sereg 12 ezer talpon maradt katonája a majtényi síkon jelképesen letette a fegyvert.