- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Februári jeles napok
- A Vizsolyi Biblia
A Vizsolyi Biblia
„Belőle tanultak a protestáns iskolákban, belőle idéztek a templomi szószékeken, igen sok családban ez volt az egyetlen nyomtatott könyv. A prédikációk révén azokhoz is eljutott, akik írástudatlanok voltak. Hatása korántsem szorítkozott a református vallásúakra, kiterjedt a magyarul beszélők egészére. Nincs még egy magyar könyv, amely négyszáz év alatt hatásában vetekedhetne vele. Kifejezései, nyelvi fordulatai és képei bekerültek a mindennapi beszédbe, meggyökereztek a nép nyelvében és az irodalomban egyaránt. Nagy része volt az egységes modern irodalmi nyelv kialakításában, amely a társadalmi különbségeken felül összefogta a magyarul beszélőket, bármelyik vallásfelekezethez is tartoztak, s ezzel megteremtette az egységes magyar nemzeti műveltség alapjait.” (Benda Kálmán)
„Soha azért a fejedelmek nagyobb jót nem cselekedhetnek a községgel, mint ha őket a nagy lelki rabságból kiszabadítván, az Istennek igéjét a próféták, apostolok írásából prédikáltatják, és nem csak prédikáltatják, hanem arra is gondjuk lészen, hogy az Istennek könyve közönséges nyelven légyen, mindeneknek kezekben forogjon és mindenektől olvastassék.” (Vizsolyi Biblia előszava)
Történelmünk legismertebb nyomtatott emléke az első teljes, magyar nyelvű bibliafordítás Vizsolyban látott napvilágot 1590. július 20-án. A felbecsülhetetlen kulturális, hitéleti és nyelvtörténeti értékű dokumentumot a kiadás helyszíne miatt hivatalosan Vizsolyi Bibliának hívjuk, de elterjedt a fordító nevét megőrző Károlyi vagy Károli Biblia elnevezés is.
A Biblia fordítás kiemelkedő mérföldköve a magyar nyelv és irodalmi stílus fejlődésének, megalapozója irodalmi nyelvünknek. Kisebb-nagyobb változtatásokkal közel háromszáz kiadásban nyomtatták újra, magyar nyelvterületen máig a legnépszerűbb bibliafordítás és a legtöbbször megjelent magyar könyv.
Ez volt a korszak legnagyobb szabású szellemi vállalkozása. A fordítás, annak stílusa, nyelvezete, fordulatai nem csupán az irodalmi életre volt hatással évszázadokon át, hanem máig érezhető, mással össze nem mérhető nyomokat hagyott a magyar közgondolkodásban.
Vizsolyi templom
A kis borsodi falu, Vizsoly Árpád-kori település a Lengyelország felé tartó borút mentén. Katolikus templomát még az Árpád korban 1240 körül építették. Mind építészeti, mind művészettörténeti értékei miatt egyike legbecsesebb műemlékeinknek. Legjelentősebb értékét az itt őrzött biblia és XIII. századi falképei jelentik.
A vizsolyi birtokot 1575-ben az egri várkapitányságtól megváló Mágocsy Gáspár kapta meg a királytól, aki a kálvini reformáció egyik legnagyobb főúri támogatója volt hazánkban. Saját, nagy kiterjedésű birtokain mindenhol végrehajtatta a reformációt. A templomot is ő szenteltette át a rohamosan terjedő protestáns vallás templomává. Unokaöccse. András Károlyival közel egy időben járt a wittenbergi egyetemre. Ők voltak a mai értelemben véve Károlyi Gáspár első mecénásai. A Mágocsy család életükben közel két évtizeden át támogatta Károlyit lelkészi tevékenységében, megvédte, ha bajba került, és első támogatója volt a bibliafordításnak.
Előzmények
Gönc, Károlyi Gáspár Múzeum
A latin nyelvűséghez ragaszkodó katolikus egyházzal szemben Luther és követői a szent iratok nemzeti nyelvekre történő fordítását és terjesztését szorgalmazták. Ezzel nemcsak hazánkban, de Európa-szerte lerakták az anyanyelvi kultúrák alapjait. Olyan mértékű hatása volt, hogy a XVI. század végére mindössze az észt, a lett és a litván bibliafordítás nem készült el.
Alig telt el hét évtized, hogy Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára kifüggesztette a reformációt elindító téziseit és a Dunától keletre elkészült a teljes Szentírás magyar nyelvű kiadása. A három részre szakadt ország északkeleti régiójában a lakosság nagy része református vallású volt, így nem meglepő, hogy itt adták ki a Károlyi-féle teljes magyar nyelvű Szentírást.
A Bibliát először a XV. században a huszita felkelés idején fordították magyarra, de nem jelent meg nyomtatásban és csak korai másolatai maradtak fenn. Az első nyomdába került fordítás Komjáthy Benedek Az Szent Pál levelei magyar nyelven című munkája volt 1533-ban, ezt követte Sylvester János Újtestamentuma 1541-ben. A teljes Biblia lefordításának céljához legközelebb Heltai Gáspár jutott. Segítőivel összegyűjtötték az addigi magyar fordításokat és egybevetették az eredetivel. A helyesírás szabályozásában összeegyeztették a Huszita Biblia, Komjáti Benedek, Sylvester János helyesírását. Több részt is lefordított és kiadott Kolozsváron az 1550-60-as években, de a magyar nyelvű Szentírás ezután is torzóban maradt. E hiányok pótlását kísérelte meg Mélius Péter debreceni református püspök, de ő is csak részleteket fordított a Bibliából. A hosszú időn át rendszertelenül megjelent részletek a pillanatnyi szükségleteket enyhítették ugyan, de nem pótolhatták az egységes elv szerint kiadott teljes magyar nyelvű Bibliát. A teljes magyar fordítást és nyomtatást Bornemisza Péter is tervbe vette, amikor Mantskovits még nála dolgozott. Az anyagi gondok azonban nagyon nehézzé tették utolsó éveit, így a terv csak terv maradt. Bencédi Székely István, Károlyi Gáspár elődje krónikájából kiderül, hogy jelentős mennyiségű fordítást végzett, de a munka megszerkesztésének még a közelébe sem jutott.
Károlyi Gáspár a biblia fordítása előtt 1563-ban publikálta egyetlen alkotását. „A Két könyv" élete fő művének előfutárának tekinthető. Szövegének több mint fele szabadon fordított bibliai idézet, melyek stílusa még szebb is mint a későbbi bibliafordításé. Ebben az írót nem kötötte a szöveghűség kényszere. Gondolatait hömpölygő, hibátlan magyarsággal, a rá jellemző szófordulatokkal fejezte ki. Mindez azt bizonyítja, hogy fejben és lélekben már a fordítás elkészülte előtt évtizedekkel készült a nagy feladatra. Ez magyarázhatja azt is, hogy a „Két Könyv"-ön kívül más munkát nem is jelentetett meg.
A Biblia támogatói
Az ilyen hatalmas munkához szinte emberfeletti kitartásra, jelentős mértékű szaktudásra és nem kismértékű anyagi támogatásra is szükség volt. Bár Károlyi tokaji birtokainak teljes jövedelmét is ebbe fektette, szükség volt a környék birtokosainak nagyvonalú támogatására is. A kezdetekben a Dobó testvérek segítették Károlyi munkáját. Mágocsy Gáspár és András az 1570-es évek folyamán a reformáció ügye mellé álltak, és halálukig (1586 végéig vagy 1587 elejéig) minden segítséget megadtak a magyar nyelvű Szentírás megjelentetéséhez. Kiemelkedett a Biblia kiadásának támogatói közül a Mágocsy-vagyon örököse, Rákóczi Zsigmond, aki öröksége részeként vállalta a legfőbb patrónus szerepét. Rákóczi adta a helyet a nyomdának és fedezte kibővítésének és magának a nyomtatásnak a költségeit. Károlyi elsősorban az ilyen támogatások hiányában látta az okát annak, hogy nem sikerült már évtizedekkel korábban megjelentetni magyar nyelven a teljes Szentírást. Noha a prédikátorok felelősségét is hangsúlyozta, elsősorban mégis a nagyurak nemtörődömségével és gondatlanságával magyarázta a súlyos hiányállapotot.
A patrónusok a mű elkészülte után némi ellentételezéshez jutottak a Bibliából kapott példányok által, de ez csak töredéke lehetett adományuk értékének.
A Vizsolyi Biblia forrásai
„Jobb az embernek a forrásból innia, hogy nem mint a folyásból, és nem lehet az emberének olyan méltósága, mint az Istenének.” Károlyi Gáspár Wittenberg tanítványaként igyekezett az eredeti szövegekhez visszanyúlni: használta a héber és a görög szövegeket, az Ótestamentum esetében annak héber szövegéhez, az Újtestamentum esetében pedig a göröghöz.
A XVI. század utolsó harmadára már rendelkezésre álltak nyomtatásban héberül, illetve görögül a szent szövegek, sőt ezeknek több latin fordítása is megjelent. Ezek között találhatjuk Károlyi Gáspár és fordítótársai forrásait. Az elöljáróbeszédben Franciscus Vatablus, Sebastian Münster, Santes Pagnino és Immanuel Tremellius munkáit említette meg név szerint. Münster ferences szerzetesből lett protestáns teológus az Ószövetség héber szövegét a saját latin fordításával és magyarázataival együtt adta ki. Immanuel Tremellius zsidó származású professzor Heidelbergben az Ószövetséget fordította segítőivel.
Figyelemne vették a Vulgatát is, de ezt nem tekinthetjük elsődleges forrásnak, mert az akkoriban használatban lévő Vulgata már messze nem egyezett Hieronymus eredeti szövegével. Sok idő telt el keletkezése óta és a szövegromlás, torzulás igen nagy eltérésekhez vezetett. Károlyi érvei szerint már szinte nem is Jeromos fordítása a Vulgata.
Arról is szól, hogy ismerték és figyelembe vették az előzőekben említett magyar nyelvű részfordításokat, elsősorban Heltai Gáspár és Melius Juhász Péter munkáit. „Követtük ez fordításban sok jámbor, tudós embereket”.
Fordítás
A sok félbemaradt vállalkozás kiemeli Károlyi Gáspár óriási érdemét: tőle kaptuk meg végül a magyar nyelvű Szentírást. Bár nem egyedül fordított, mégis ő alkotta meg az első teljes, magyar fordítású Szentírást.
Károlyit többen segítették a fordítás munkájában, de a társak nevét nem ismerjük. Szenczi Molnár Albert, aki diákként maga is a segítők között volt, azt mondja a Hanaui Biblia ajánlásában: „Magyarországi Anya Szent Egyháznac Elöljáró Tanítói voltak." Vagyis magasan kvalifikált, külföldi egyetemen végzett, vezető tisztséget viselő, illetve kiemelkedő fontosságú helyen szolgáló prédikátorok segítettek a fordításban. Az eltérő nyelvezetből arra lehet következtetni, hogy legalább hárman lehettek és az Ószövetség fordításában segítettek. A környékbeli tudós lelkészek közül a Thúri testvérpár, az esperestársak: Ceglédi Ferenc és Hevesi Ferenc, a hat nyelven tudó, Európát bejárt Paksi Cormaeus Mihály egri lelkész, Ceglédi János vizsolyi prédikátor és Pelei János gönci rektor, valamint Károli öccse, Miklós is számításba jöhet. Mindannyian „amennyire lehetett” „tiszta, igaz, magyar szóval” éltek a fordítás során, értékelte a munkát Károlyi.
Az Újszövetséget maga Károlyi fordította, elsősorban a latin Vulgatából, de vélhetőleg felhasználta a korábban készült részleges magyar bibliafordításokat is. Munkatársai az Ószövetség fordításában segítettek.
A fordítást irányító gönci lelkipásztor egy személyben gondozója, szerkesztője, sajtó alá rendezője és kiadója is volt a Bibliának, lapszéli jegyzeteket írt a szövegekhez és a fejezetek elé tartalmi összefoglalót készített.
Biblia felépítése
A könyv három részből áll, amely mind önálló címlappal és levélszámozással van ellátva. Az első címlapon Magyarország címere szerepel, ez az egész műre vonatkozik. Ennek hátlapján az első rész tartalomjegyzéke található. Ez után Károlyi Gáspár terjedelmes Elöljáró beszédet írt „uraknak, vitézlő, nemes népeknek, istenfélő községnek, prédikátoroknak, Magyarországban és Erdélyben Gönc 1589 január 1”-i kelettel. Közvetlenül a főszöveg előtt állnak a fordító és a nyomdász figyelmeztetései az olvasókhoz. Az első rész a Ószövetség első 28 könyvét öleli fel Jézusnak, Sirák fiának könyvéig. Az első rész végén nyomdászjelvény látható.
A második címlap a könyv második és harmadik részére vonatkozik: A szent Bibliának második része, melyben vannak a próféták írási mind, a Makkabeusok könyvei és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Új Testamentuma.
A harmadik rész címe: A mi Urunk Jézus Krisztusnak Új Testamentoma, alatta nyomdászjelvény, hátlapján rövid tartalomjegyzékkel. Utána egy behajtogatott nagy ívrét levél van beillesztve: Tábla Jézus Krisztusnak embersége szerint való nemzetségéről.
A korábbi fordításokhoz képest változás, hogy a párhuzamos helyekre való utalásokon túl a fejezetek elé Károlyi summát készített. Ezek a magyarázatok segítenek a szöveg megértésében. A nehezebb részeket megmagyarázta, gyakran az egyik bibliai részt egy másikkal világította meg, és könnyen érthető példákkal szemlélteti. Lapszéli magyarázatai egyben kortörténeti dokumentumok is (később, a revideálások során ezeket elhagyták, a summákat pedig lerövidítették).
Nyomtatás
A Vizsolyi Biblia nemcsak egyháztörténeti, magyarnyelv-történeti, magyarságtörténeti és történelmi jelentőségű volt, hanem nyomdatörténeti bravúr is. A XVI. századi magyar nyomdászat csúcsteljesítménye, a kor reneszánsz kézműves nyomdakultúrájának egyik legbecsesebb műkincse. A rendkívüli értéket alig negyven kilométerre az akkori török birodalom határaitól, s a Habsburg birodalom árnyékában és fenyegetettségében készítették el.
A nyomtatást a lengyel származású nyomdász, Mantskovits Bálint vezette, aki Bornemisza Péter mellett már évekkel korábban készült a biblia nyomtatására. Már ekkor nagyon szép antikva betűtípust szerzett be, háromféle iniciálétípussal gazdagította készletét. A feladathoz méltó fametszetes nyomdászjegyet, fejléceket, záródíszeket, nyomtatható magyar címert vásárolt.
Rákóczi Zsigmond közreműködésével 1588 második felében költözött Galgócról Vizsolyba a nyomdával együtt a feladat teljesítéséhez megfelelő méretű hajdani Mágocsy udvarházba. A templommal szemközti telken, a parókia északi szomszédságában álló épületet Rákóczi Zsigmond adományozta. Ezt a területet „könyvnyomtató pusztának" nevezték. A műemlék református templommal szemben ma bronz emléktábla hirdeti a biblianyomtatók dicsőségét.
A nyomdáról annyit tudunk, hogy négy sajtója volt és négy szedő dolgozott azokkal. A személyzethez több segéd és kisegítő is tartozott. Vagy húsz ember áldozatos munkájára volt szükség, hogy naponta átlag ötezer oldalnyi nyomat elkészülhessen. A közel kétmillió oldal kinyomtatásához szükséges mintegy hét tonnányi papírt a Krakkó környéki 27 papír manufaktúra kétévi termelését 160 tár szekéren szállították és jó minőségű Tokaj-hegyaljai borral fizették. A nyomtatáshoz szükséges betűk itáliai formák voltak, de német területről érkeztek.
A 2412 oldalas, kb.6 kg súlyú Biblia közel 800 példányban másfél év alatt készült el. Mivel egy lapra 1850 karaktert nyomtattak, ez közel négy és fél millió betűt jelent, vagyis három-négy szedőnek naponta tízezer betűt kellett kiszednie és négy sajtó kellett a nyomtatáshoz, hogy ennyi idő alatt elkészüljenek. Bátran kijelenthetjük, hogy európai mércével mérve is nagy teljesítményt nyújtottak.
A munka alig kezdődött el, máris feljelentették a nyomdászt a mélyen katolikus udvarnál. Bibliát ugyan szabad volt nyomtatni, ezért az akkor tilos „régi" naptár nyomtatásával vádolták meg. Joggal feltételezhető, hogy a feljelentő a Bibliát nyomtató protestáns nyomdát akarta megszüntetni, a naptár csak ürügyül szolgált számára. Rákóczi Zsigmondnak azonban ekkor még kiváló bécsi kapcsolatainak köszönhetően sikerült megvédenie a nyomdát. „Ami a nyomtatást és a nyomdászt illeti, bizton higgye el Felséged, hogy nem naptárt nyomtat, csupán csak Szent Bibliát, amelyet már kinyomtattak és elterjesztettek német, görög, latin és szláv nyelven, csak magyarul nem. ...Ezt pedig egyedül a mágnás urak nem csekély költségén fordították magyarra az egyszerűbb emberek számára, akik kevésbé tudnak idegen nyelveken. A kinyomtatás elősegítésére a birtokaimon egy nyomdának alkalmas üres és elhagyott házat találtunk, melyet az országlakosok közbenjárására ideiglenesen átengedtem a nyomdásznak, de a legtöbb mágnás úr adott volna neki a saját váraiban, kastélyaiban és udvarházaiban erre a dologra alkalmas helyet, hiszen Felséged tartományaiban nem kevés helyen működik most is nyomda, kiváltképp Bártfán és Debrecenben. Ezért hát a legalázatosabban kérem Felségedet, hogy a Szent Biblia maradék részét jóindulatú kegyelmességéből engedje kinyomtatni..."
A nyomtatás kezdetére még nem végeztek a fordítással, a frissen elkészült részeket szinte laponként vitték diákfutárok - köztük Szenczi-Molnár Albert - Göncről Vizsolyba.
Úgy tartják, hogy a Vizsolyi Biblia Mantskovit Bálint legszebb nyomdai munkája. Formára nagy fólió alakú, több, mint ezerkétszáz levélből áll. A tipográfiája nagyon alapos, gondos és betűtípusa változatos, többféle.
A nagy munka 1589. február 18-án kezdődött és 1590 július 20-án fejeződött be. Ezt hirdeti a Vizsolyi Biblia utolsó lapja, melyen betűhíven ez áll:
„Visolban kezdettetett böyt elsőszombaton, az az 18. napián böyt elő hauának 1589. esztendőben. Es el vegeztetett Istennec kegyelmességéből, 20 napián szent Iacab hauának, Christus Wrunk születése után ennyi esztendőben 1590. Kiből diczértesséc az Wrunk áldandó szent Neue mind öröckön öröcké, Amen.”
A nyomtatás mellett komoly feladat volt a kötés kivitelezése is. A vizsolyi kapacitás nem bizonyult elegendőnek, ezért a kassai Endtner Mihály könyvkötő segítségét is igénybe kellett venni. A viszonylag kis példányszám és a fáradságos munka, valamint a papír és a festék magas ára miatt a vizsolyi Biblia nem volt olcsó.
Hungaricum
A Hungarikum Bizottság 2015. január 29-i döntésével a Vizsolyi Bibliát Magyarország legkiemelkedőbb szellemi értékeinek sorába emelve azt hungarikummá minősítette. E minősítés külön hangsúlyozza: a Vizsolyi Biblia, mint első, teljes magyar nyelvű bibliakiadás, mely óriási hatást gyakorolt a magyar nyelv fejlődésére, a magyar nemzeti identitás megerősödésére, irodalmi-művészeti hatása tekintetében pedig páratlan ihlető erővel bírt a magyar történelemben.
A Biblia utóélete
Az elkészült Bibliákból 52, egyes tanulmányok szerint „ötvennél több” példány maradt fenn. 1592 elején Károlyi hagyatékában 20 kötetet találtak. Jelenleg a mai Magyarország területén 20 biblia található köztük egy a vizsolyi templomban. Erdélyben 14, Felvidéken 13 példány, Csehországban 2, Ausztriában és Dániában 1-1 példány van. A jelenlegi példányokat Budapest, Debrecen, Kalocsa, Kecskemét, Sárospatak, Sopron, Szeged, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Máramarossziget, Marosvásárhely, Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség levéltára, Pozsony, Eperjes, Kassa, Rozsnyó, Bécs, Olmütz és Koppenhága városaiban őrzik.
Az eredeti bibliák komoly értéket képviselnek. 2003. november 28-án egy budapesti könyvárverésen a szakértők által 25-30 millió forintra becsült, szinte teljesen sértetlenül fennmaradt kötet 12 millió forintért kelt el. 2001-ben Londonban egy árverésen 26 millió forintnak megfelelő összeget fizetettek ki érte.
Az Európa Kiadó Magyar 1981-ben külön e célra készített papíron huszonnyolcezer példányos hasonmás kiadást jelentetett meg, ezzel is méltatva e könyv irodalomtörténeti és nyomdatörténeti jelentőségét. Sikerét mutatja, hogy a borsos ár ellenére újra kellett nyomni. 2015 végén 200, valóban hasonmás példány nyomtatása kezdődött meg korhű nyomdagépen és papírra.