Károlyi Gáspár

Károlyi Gáspár, „az istenes vén ember" (Nagykároly 1529- Gönc 1591), református lelkipásztor. Nevét legjelentősebb munkája, a Biblia teljes magyar nyelvű fordítása tette halhatatlanná. Nagy jelentőségű, máig ható alkotását kisebb változtatásokkal közel háromszáz kiadásban nyomtatták újra. Hatása az egységes magyar nyelv kialakulására szinte felmérhetetlen. Magyar területen ma is a legnépszerűbb bibliafordítás, javított kiadásaival együtt ez a legtöbbször megjelent magyar könyv.

Ifjúkora

Deák Árpád alkotása
Gönc, Károlyi Gáspár Múzeum

Nagykárolyban (a mai Romániában) mezővárosi polgárcsaládban született. Születésének pontos idejét nem ismerjük. Származásáról kevés adat maradt ránk, de azt tudjuk, hogy a család apai ágon délszláv ősökre tekintett vissza. A törökök elől menekülve valamikor a 15. század folyamán telepedhettek le Erdélyben. Monogramja CRK, amiben a rejtélyes R betű az apai nevére utalhat. Az 1569-es hitvita jegyzőkönyve Radicsnak vagy Radicsicsnak nevezi, de a név lehetett Rados is. Később a kor szokása szerint szülőhelye iránti tisztelete jeléül nevét Károlyira változtatta. Ő maga latinosan Caroliusnak, néha Carolinak vagy Karoliusnak (Casparus Carolius) írta a nevét, viszont a kor kiejtési szabályai szerint Károlyinak mondták. A mai helyesírás kialakulásának magyarázata az alábbi: A XVI. századra a latin betűjelek hozzáigazítása a magyar hangkészlethez még nem fejeződött be. Az írásjelek használata sok bizonytalanságról árulkodik. Károlyi Gáspár szövegeiben teljesen esetleges a k hang c és k jellel való ábrázolása. (Sok-sok történelmi nevünk is utal a hangok jelkeresésének időszakára, például: Széchényi Ferenc vagy fia Széchenyi István, vagy a Batthyányi, Dessewffy család stb.) A magyar írásrendszer megteremtésének kezdeti időszakában nem meglepő, hogy Károlyi a ly-nak hangzó betűt 1-lel jelölte. A kiejtés alapján ly betű l-ként való rögzülése a Vizsolyi Biblia címlapja alapján történt. Ez viszont annyira meggyökeresedett, hogy megmaradt akkor is, amikor már közmegegyezés jött létre a ly használatát illetőleg. Mindenesetre neve mára magyarosított formában írva és kiejtve is Károlyi Gáspár, ahogyan ő maga is mondhatta.

Tanulmányait szülővárosában kezdte. Az iskola magas színvonalát mutatja, hogy a 16. században több nagykárolyi tudós, tanár, prédikátor, lelkész és püspök volt ismert országszerte. 1549-től a brassói gimnáziumban tanult tovább. Itt latin és görög klasszikus szerzők mellett zenét, földrajzot, poétikát, retorikát, logikát, dialektikát és teológiát tanult. Nyilvános vitákat is tartottak, ami jó gyakorlatnak bizonyult a későbbi hitvitákhoz.

Az első biztos adat Károlyi tanulmányairól 1556-ból származik. Ekkor iratkozott be a világnézetét egész életére meghatározó wittenbergi egyetemre. A reformáció szülővárosában, a híres egyetemvárosban a kor elismert oktatói formálták gondolkodását (Johannes Foster, Johannes Bugenhagen, Paul Éber, Philipp Melanchton). Az itt töltött évek mély nyomot hagytak benne, meghatározták történelemszemléletét. Itt válhatott a reformáció kálvini irányzatának odaadó hívévé. Különösen Philipp Melanchthon, Luther reformátortársa volt rá nagy hatással, aki kedvelte a magyar diákokat. Segítségével a diákok között magyar társaság is működött. Összejöveteleiken vitákat rendeztek, beszédeket tartottak. Károlyi Gáspárral közel egy időben járt a wittenbergi egyetemre későbbi nagyvonalú támogatója, Tállya birtokosa, Mágocsy András is.

A Két könyv

Melanchthon történelmi előadásai ihlették az 1563-ban Debrecenben megjelent egyetlen önálló munkájának megírását. A mű igen hosszú címe: „Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul, melyből megérthetni, mi az oka az Magyarországnak is romlásának és fejedelmek szerencsétlenségének, és micsoda jelenségekből esmerhetjük meg, hogy az Istennek ítéleti közel vagyon". A Két könyv a reformáció történelemszemléletének bemutatása, tulajdonképpen élete fő művének előfutára.

A terjedelmesebb első könyv egy nagyobb lélegzetű prédikáció. Arra a kérdésre keresi a választ: „mi az oka annak, hogy a pogány törökök, jó városainkat, várainkat elvötték és elrontották, hogy országunkat szabadon rabolják"? Magyarország történetét bibliai alapon, protestáns szemlélettel értelmezte. Az ország hanyatlásának okait keresve más írókhoz hasonlóan arra a megállapításra jutott, hogy a török csapás büntetés a magyarok vétkeiért. Ezért ha azt akarjuk, hogy az ország ismét a miénk legyen, mindenki hagyja el a bálványimádást (azaz a római egyházat), valamint sok vétkét, és térjen vissza teljes szívéből Istenhez.

A második könyvben Károlyi az Isten „ítíletinek közel való voltát" hirdeti. Számolgatja az utolsó ítélet eljövetelének időpontját, és megfogalmazza, hogy „mi módon kell készítenünk magunkat az ítílet napjára": a szüntelen vigyázás mellett vessük le a sorrendbéli bűnöket és adjunk helyet a Szentlélek Istennek szívünkben.

A patrónusának, Dobó Domokosnak, az egri várvédő öccsének ajánlott mű szövegének több mint fele szabadon fordított bibliai idézet, melyek stílusa felülmúlja a későbbi bibliafordítás színvonalát, hiszen az írót itt nem kötötte a feltétlen pontosság: gondolatait hömpölygő, hibátlan magyarsággal, a rá jellemző szófordulatokkal fejezi ki. Bizonyítja, hogy lelkében és fejében már a fordítás elkészülte előtt évtizedekkel készült a nagy feladatra.

Tollal és Bibliával

Egyetlen ismert példánya a Magyar Nemzeti Múzeumban található.

Egyházi pályája

1563-ban költözött Göncre és a Dobó testvérek támogatásával lett a Dobó-birtokhoz tartozó mezővárosban református prédikátor. 1564-től a Kassavölgyi Egyházmegye esperese lett. Zsinatokat hívott össze és összeállította tárgyukat, megszervezte a szavazást, gondoskodott a határozatok végrehajtásáról, lelkészeket szentelt és küldött ki, és járta az egyházközséget. Aktív résztvevője volt a korszak teológiai vitáinak. Ott volt a tordai vallásbéke megszületésénél, majd már az egész Tiszán inneni egyház nevében szólalt fel az 1569-es nagyváradi hitvitán. Mint egyházszervezőnek, hitvitázónak és egyházi vezetőnek jelentős szerepe volt abban, hogy a „Tiszán innen" megerősödött a helvét irányú egyház.

Megnősült és élte a jómódú mezővárosi polgárok életét. Valószínű ezekben a viszonylag békés években kezdhette el nagy terve megvalósítását, a teljes Biblia magyar nyelvre történő átültetését. Ez magyarázhatja, hogy a „Két Könyv"-ön kívül más munkát nem jelentetett meg.

Az 1570-es évek elején megözvegyült, majd feleségül vett egy tokaji özvegyasszonyt, Garai Annát. Házasságukból négy gyermek született: Gáspár, Sára, Kata és Margit. Károli a házassággal újabb szőlőkhöz jutott: gönci és tokaji szőlőiből nagy mennyiségű bora volt, ezt kereskedők útján értékesítette. Becslések szerint több bort szállított, mint a tokaji királyi pincészet.

Az 1586-os pestisjárvány idején Tállyán élt. Itt érte a sors kegyetlen csapása, egyszerre veszítette el második feleségét és három gyermekét. Ekkor határozta el magát a nagy munkára, az apokrif leveleket is tartalmazó teljes Biblia fordításának befejezésére és kiadására. Visszatért Göncre és befejezte életművét. „Hívő lelke a szörnyű sorscsapásban útmutatást látott, így történhetett meg, hogy ez az óriási munka 3 év alatt elkészülhetett".

Élete fő műve

Élete fő műve a Károlyi-Biblia avagy vizsolyi Biblia a legrégibb fennmaradt és ma is használt teljes, magyar nyelvre lefordított Biblia.

Károlyit sokan segítették munkájában. A fordítás munkáját sem egyedül végezte, de a társak nevét nem ismerjük. Szenczi Molnár Albert, aki diákként maga is a segítők között volt, azt mondja, magasan kvalifikált, külföldi egyetemen végzett, vezető tisztséget viselő illetve kiemelkedő fontosságú helyen szolgáló prédikátorok segítettek a fordításban. Az eltérő nyelvezetből arra lehet következtetni, hogy legalább hárman lehettek és az Ószövetség fordításában segítettek. A környékbeli tudós lelkészek közül a Thúri testvérpár, az esperestársak: Ceglédi Ferenc és Hevesi Ferenc, a hat nyelven tudó, Európát bejárt Paksi Cormaeus Mihály egri lelkész, Ceglédi János vizsolyi prédikátor és Pelei János gönci rektor, valamint Károli öccse, Miklós is számításba jöhet..

Az Újszövetséget maga Károli fordította, elsősorban a latin Vulgatából, de vélhetőleg felhasználta a korábban készült részleges magyar bibliafordításokat is. Károlyi egy személyben gondozója, szerkesztője, sajtó alá rendezője és kiadója is volt a Bibliának, lapszéli jegyzeteket írt a szövegekhez és a fejezetek elé tartalmi összefoglalót készített.

Emléktáblája a nagykárolyi református templom bejárata fölött

Az ilyen hatalmas munkához szinte emberfeletti kitartásra, jelentős mértékű szaktudásra és nem kismértékű anyagi támogatásra is szükség volt. Bár tokaji birtokainak teljes jövedelmét is ebbe fektette, szükség volt a környék birtokosainak nagyvonalú támogatására is. A kezdetekben a Dobó testvérek segítették Károlyi munkáját. Mágocsy Gáspár és András az 1570-es évek folyamán a reformáció ügye mellé álltak, és minden segítséget megadtak a magyar nyelvű Szentírás megjelentetéséhez. Kiemelkedett Károlyi támogatói közül a Mágocsy-vagyon örököse, Rákóczi Zsigmond, aki öröksége részeként vállalta a legfőbb patrónus szerepét. Rákóczi adta a helyet a nyomdának és fedezte kibővítésének és magának a nyomtatásnak a költségeit. Károlyi elsősorban az ilyen támogatások hiányában látta az okát annak, hogy nem sikerült már évtizedekkel korábban megjelentetni magyar nyelven a teljes Szentírást. Noha a prédikátorok felelősségét is hangsúlyozta, elsősorban mégis a nagyurak nemtörődömségével és gondatlanságával magyarázta a súlyos hiányállapotot.

Az utókorra, a közgondolkodásra oly mélyen ható mű nyomtatása 1589 február 18-án kezdődhetett meg és 1590. július 20-án fejezték be. Ez volt a korszak legnagyobb szabású szellemi vállalkozása. A fordítás, annak stílusa, nyelvezete, fordulatai nem csupán az irodalmi életre volt hatással évszázadokon át, hanem máig érezhető, mással össze nem mérhető nyomokat hagyott a magyar közgondolkodásban.

Még azt sem engedte meg, hogy a neve szerepeljen a Vizsolyi Biblia címlapján. Ábrázolás sem készült róla élete során, szobra eszményi alak csupán.

Fohásza, miszerint „csak az Isten addig éltessen, míg a Bibliát kibocsáthassam, kész vagyok meghalni és Krisztushoz költözni” - meghallgatásra talált. A nagy magyar Bibliafordító prédikátor miután betöltötte küldetését, csendesen elaludt Krisztusban. Sírjának pontos helyét nem ismerjük. Alkotótársa, Thúri György latinul írt sírverse alapján úgy feltételezzük, hogy a gönci templomban vagy a templomkertben nyerhetett örök nyugodalmat: „Károlyi sarj, Wittenberg szállást, szónoki széket, sírt Gönc földje adott néki, a nagyszerűnek." (Petrőczi Éva fordítása)

Emlékezete

A biblia kiállított példánya a vizsolyi templomban

Emlékét őrzi a református egyház által alapított és fenntartott budapesti Károli Gáspár Református Egyetem.

Vizsolyban és Mátészalkán mellszobor, Göncön, pedig egész alakos, Mátrai Lajos György által készített és a Schlick-féle gyár által ércbe öntött, 1890-ben leleplezett szobra állít neki emléket.

1929-ben, Károlyi születésének 400. évfordulójáról Reményik Sándor: A fordító - Károli Gáspár emlékezetének című költeményében emlékezett meg.

Nagykárolyban a református templom bejárata fölött emléktábla őrzi emlékét.

A hittudományok területén maradandót alkotók és a biblikus tudományok terén kimagasló eredményeket elérők díjazására 1997-ben alapították a Károli Gáspár-díjat.