Rákóczi Zsigmond, a Rákóczi család vagyonának és hatalmának megalapozója

Rákóczi Zsigmond, báró (Felsővadász, 1544 - Felsővadász, 1608. dec. 5.): erdélyi fejedelem korának legnagyobb ívű politikai karrierjét futotta be.

Rákóczi család

Az I. Rudolf király által kibővített Rákóczi címer

Kevés család van a magyar történelemben, amely olyan gyorsan jutott a szürkeségből az elismertségre, majd alig több mint egy század múltán olyan hirtelen tűnt el, mint a Rákócziaké. A család ősiségét bizonyítandó az Árpád-kori Bogát-Radván nemzetségből származtatta magát. A család első birtoka a Zemplén megyei Rákóc volt. Országos jelentőségre mégis csak a 16. század második felében emelkedett a család. Majd a 18. század első évtizede végén, a Rákóczi- szabadságharc leverése után a száműzetésbe kényszerült Rákóczi Ferenc elhagyta az országot, véget is ért a Rákócziak szereplése a magyar történelem színpadán. E történelmi szemmel rövid idő alatt a családból öten viselték az erdélyi fejedelmi címet, azaz mindvégig meghatározói voltak a korszak politikájának.

A Rákóczi-dinasztia gazdasági és társadalmi tekintélyét Rákóczi Zsigmond alapozta meg. Katonai tehetsége és kiváló gazdasági érzéke révén szinte az ismeretlenségből küzdötte fel magát a tizenhatodik század végi arisztokrácia legfelső köreibe. Születésekor a család társadalmi állását tekintve senki sem gondolhatta, hogy mérhetetlen birtokok ura, Eger főkapitánya, a király tanácsosa, majd később öregségében - ha csak rövid egy esztendőre is - Erdély választott fejedelme lesz belőle. Erejéből a reformáció buzgó pártfogására is futotta, támogatásának köszönhető Károlyi Gáspár bibliafordításának megjelenése.

Gyermekévek

Rákóczi Zsigmond 1544-ben egy kisbirtokosi családba született. Apja, Rákóczi János Zemplén megyei köznemes volt, alispáni tisztséget viselt Zemplén vármegyében. Édesanyját Némethy Sárának hívták. Születésének időpontját nem ismerjük, a történészek az 1550-es évek közepére teszik. Korai gyermekkoráról is csak nagyon keveset tudunk. Valószínűleg a nemesi ifjak életét élte, de külországi taníttatását a család anyagi helyzete nem tette lehetővé. Perényi Péter koronaőr, erdélyi vajda sárospataki udvarában nevelkedett, akinek híres iskolájában szerezte meg a korabeli műveltség alapjait. Itt az elméleti oktatás mellett a vitézi életre is felkészülhetett. Fiatal évei Perényi Gábor országbíró apródjaként kalandokban bővelkedtek. Az ő oldalán kezdte katonai pályafutását is a török elleni harcokban.

Katonai tevékenysége

Szobra a szerencsi vár északi kapujánál

Az apródévek után Rákóczi Zsigmond végvári szolgálatra szegődött. Végigjárta a végvári katonáknál szokásos felemelkedés lépcsőfokait. Előbb Egerben állomásozott, 1567-ben Eger várában az „ifjú vitézek kapitánya”. 1575-ben már tiszti rangban csatlakozott Bekes Gáspár erdélyi trónkövetelő seregéhez.A Báthory István fejedelem győzelmével záruló kerelőszentpáli ütközet után sikerült visszatérnie a királyi Magyarország területére. A kudarc ellenére Rákóczi a csatában kitüntette magát és komoly hírnévre tett szert. I. Rudolf király 1577-ben a szendrői vár parancsnokának nevezte ki, egy évtizeddel később pedig az egri kapitányi tisztséggel honorálta szolgálatait. Eger kapitányának lenni igen magas rangot és megbecsültséget jelentett. Tisztségével szerteágazó feladatai voltak, mert a várhoz hatalmas birtoktestek tartoztak.

A szendrői vár főkapitányaként sikeresen védelmezte a lakosságot a budai és a füleki törökök támadásaitól. 1588. október 8-án nagy győzelmet aratott a Szikszót megtámadó Kara Ali bég 12.000 főnyi török serege felett. Rákóczi összevonta az egri, kassai, tokaji, ónodi és szendrői végvárak mozgósítható katonaságát, s 2600 vitézével a szorongatott a mezőváros felmentésére sietett. Rákóczi első rohamát a török tüzérség ágyúi még megállították. Ám amikor Rákóczi egyik trombitása a szőlők közt lévő dombon riadót fújt, a törökök azt hívén, hogy újabb magyar csapat érkezett, megfutottak. Rákóczi felismerve a helyzetet, újabb rohamot indított, melynek következtében a törökök 2000 halottat, 400 foglyot és minden lövegüket elveszítették. Rajtaütései olyan sikeresek voltak, hogy a budai pasa személyesen tiltakozott ellenük Ernő főherceg helytartónál. A diadal a magyar félnek is komoly áldozatokba került: hatszáz magyar vitéz teteme borította a harcmezőt. A sikeres hadjárat révén bárói címet kapott.

A tizenöt éves háborúban a felvidéki hadjáratok során tüntette ki magát. 1593. november 11-én a romhányi győztes ütközetben, majd Fülek visszavételénél jeleskedett. 1594. május 1-én a Hatvan és Tura közötti ütközetben vezette katonáit. I. Rudolf császár 1597-ben díszes oklevélben új elemekkel bővítette Rákóczi címerét, melybe így került bele a hármas szikla és az addigi holló helyébe a görbe kardot markoló, jobbra néző stilizált koronás sas. A törött kerék a büntetőhatalom szimbóluma volt, emellett a sors forgandóságát, törékenységét is hivatott volt megjeleníteni. A szikla az adományos szilárd erényeinek és hűségének kifejezője volt. A sas a lelki nagyság, a haza, a király iránti szeretet, vitézsége szimbóluma volt. A sas fejére helyezett korona minden érdemek dicsőítését szolgálja. A vörös szín a véráldozatra, a bátorságra, a haláltól sem visszariadó magatartásra utalt. A kard szintén a bátorság, férfiasság, vitézség szimbóluma a címerben.

Utánveret Rákóczi Zsigmond 1607-es 10 guldenjéről

Katonai sikerei mellett gazdasági téren is tanúbizonyságot tett kiváló képességeiről. Vagyonát a lengyelországi borkereskedés révén alapozta meg. A környékbeli birtokairól származó bor értékesítéséből szép vagyonra tett szert. A pénzt pedig tovább fialtatta. Rendre kifizette a katonák elmaradt zsoldját, a cserébe kapott zálogbirtokokkal pedig megvetette a hatalmas Rákóczi-uradalmak alapját. 1580-ban már jelentős összegeket kölcsönzött Hans Rueber kassai főkapitánynak és a Szepesi Kamarának. nyújtott kölcsönök és az adóbehajtás jogának megszerzése révén pedig más módon is sikerült gyarapítania vagyonát. A tekintélyes nemes nevét megtaláljuk a királyi rovók (adóbehajtó) között Gömörben és Borsodban.

Házasságai

Rákóczi Zsigmond párválasztási stratégiájával is növelte befolyását az északkeleti országrészben, vagyonának gyarapodását nem kis mértékben segítették jó házasságkötései.

1588-ban feleségül vette Alaghy Bekény Juditot, Mágochy András nagybirtokos özvegyét, ő lett gyermekei gyámja. E házassága révén hatalmas uradalmak birtokába jutott. Ekkor került a 300 ezer holdas Munkács a Rákóczi család birtokába. A birtokot túlnyomó részt erdőség borította, de haszonnal művelték annak síkvidéki részét is. Az itt működő 260 adózó portával közel 98 ezer forinttal növelte Rákóczi jövedelmét. A Mágochy-birtokhoz még Torna uradalma is hozzátartozott, így Bereg és Torna megye legnagyobb birtokosa lett. A megszerzett birtokok felvirágoztatására is nagy energiát fordított. Falvakat alapított, munkaerőt telepített az újonnan feltört termőföldekre. 1592-ben megkezdte Cristoforo Stella egri építész tervei alapján a szerzett zálogjövedelemből Munkács várának átépítését és megerősítését. Terveit Rudolf császár is támogatta zálogemelés alapján 5 ezer tallérral. A hatalmas uradalom zálogösszegét négy év alatt kétszeresére növelték. Harminckét falut építtetett itt, de amikor lejárt gyámsági ideje, kénytelen volt átadni a birtokot Mágochy Ferencnek. Házasságából egy lány született, Erzsébet, akit Homonnai Drugeth Bálint vett feleségül.

Felesége 1591-ben bekövetkezett halála után ismét megnősült. 1592-ben ismét megnősült, az erdélyi fejedelmi tanácsos, Gerendi János lányát, Annát vette feleségül. Ebből a házasságból három fiú származott, közöttük György, a későbbi fejedelem.

Anna 1597 táján meghalt, így Rákóczi Zsigmond másodszor is özvegy maradt. Harmadszor is megházasodott, ezúttal egykori harcostársa, Chapy Kristóf özvegyét, Telegdy Borát vette el, akitől nem született gyermeke.

Kulturális tevékenysége

A vizsolyi biblia

A harcias életpálya mellett érdeklődött a tudományok iránt is, ő volt a vizsolyi Biblia kiadásának legfőbb támogatója, ének- és zsoltárszerzőként is számon tartották, valamint egy verses eposz főhősét is tisztelhetjük benne. Károlyi Gáspár biblianyomtató terve Rákóczi Zsigmond nélkül nem sikerülhetett volna. Az új vallást Báthori István országbíró, a homonnai Drugethek, Mágócsi Gáspár és más hegyaljai főurak is támogatták. Ők hozatták az új betűformákat és a nyomtatáshoz szükséges papírt Németalföldről. Vizsolyban Rákóczi Zsigmondhoz kerültek a nyomdagépek és más felszerelések. Ő fogadta fel a nyomtatómestert, Mantskovits Bálintot, akit megvéd a császár ellene irányuló büntetésétől, pártfogásába véve a magyar biblianyomtatást. Rákóczi rendszeres bibliaolvasó volt, ötezer bibliai idézetről megtudta állapítani, hogy az melyik könyv hányadik részében és versében van megírva.

Szikszói győzelmét a török felett Tardi György foglalta versbe Szikszói győzedelem című históriás énekében. Rákóczi Zsigmondot költőként is tisztelhetjük, bár irodalmi műve csupán egy maradt fenn, amit Munkácson írt 1587-ben.

Sikeres kormányzó Bocskai oldalán

A tizenöt éves háború harcaiban hírnevéhez képest alig tűnt fel, inkább birodalmát építgette. Bár lojalitása a Habsburg-házhoz minden kétségen felül állt, egyre több problémája akadt. A Mágóchy-gyámság megszűntével át kellett adnia Munkácsot. Helyette Tokajt szerette volna megszerezni, de ebben Basta főparancsnok megakadályozta. Tokaj helyett azonban sikerült megvásárolnia a zboró-makovicai uradalmat. Amikor a 17. század elején megkezdődtek a magyar főurak ellen indított vagyonelkobzási perek, Rákóczi Zsigmond sem maradhatott ki. A Kamara is szerette volna megdézsmálni hatalmassá nőtt birtokait. Vejével, Homonnai Drugeth Bálinttal összefogva 1603-ban hűtlenségi pert indítottak ellene. A hamis vádak alapján indított perekben sem sikerült megzsarolni. Rákóczi elfordult az udvartól és visszavonultan élt: köszvényére hivatkozva kimentette magát a királyi tanácsban való részvétel alól, és az országgyűlésre sem ment el. A birtokperek közben egyre közelebb vitték a hozzá igencsak közelálló életutat bejáró Bocskaihoz, aki többször is hívta, de Rákóczi nehezen szánta el magát. Előbb még kevés szerencsével ugyan, de megpróbált közvetítemi a császári udvar felé.

Rákóczi Zsigmond emléktáblája Szerencsen

1604 őszén csatlakozott Bocskai Istvánhoz. 1605 februárjában a Rákóczi Zsigmond szerencsi uradalmán tartott országgyűlésen Bocskait Magyarország fejedelmévé választották. Néhány hónap múlva az erdélyi rendek szintén Bocskait kiáltották ki uralkodójuknak, de a nyugaton folytatott hadműveletek lekötötték, így Rákóczi személyében egy kormányzót küldött Kolozsvárra.

Rákóczi Bocskai oldalán felvállalta az erdélyi közélet irányítását és 1605 szeptemberében Erdély teljhatalmú kormányzója és generálisa lett. Erdélyben ekkortájt meglehetősen kevéssé ismerték a fejedelem által kinevezett gubernátort, a zempléni nemes úr azonban a gazdasági élet és a kereskedelem fellendítését célzó intézkedéseivel - például a román fejedelemségek és Erdély baráti viszonyának helyreállításával -, illetőleg az újjáépítés megkezdésével gyorsan elnyerte a rendek szimpátiáját. Mint ismeretes, Bocskai István a Rudolffal megkötött bécsi béke, és a tizenöt éves háborút lezáró zsitvatoroki béke előkészítése miatt az 1606-os esztendőt ugyancsak Magyarországon töltötte, így Rákóczi kormányzói megbízatása végül a fejedelem haláláig tartott.

Határozott, önálló döntések meghozatalára képes kormányzónak bizonyult, aki a fejedelemmel együtt tudott működni. Számos alkalommal saját hatáskörében hozott rendelkezéseket. Így harciasan lépett fel a császári kézen lévő Déva várának ostromakor 1605-ben. Aktívan tevékenykedett, ellenőrizte és szervezte a határvédelmet, a hadak mozgósítását, országgyűlést hívott össze a fejedelem nevében, és intézkedett birtokügyekben is. Másfél éves kormányzósága alatt Rákóczi Zsigmond számos barátot, hívet gyűjtött magának Erdélyben, arról azonban valószínűleg nem tudott, hogy Bocskai végrendeletében Homonnai Drugeth Bálintot jelölte utódjának, és a Porta beleegyezését is megszerezte számára.

Fejedelemsége

Rákóczi Zsigmond síremléke, Szerencs

Miután Bocskai 1606. december 29-én, Kassán lehunyta szemét, Erdély felett ismét háborús viharfelhők gyülekeztek. A fejedelmi székre több jelölt is pályázott. Bocskai végrendeletében Homonnai Drugeth Bálintot - Rákóczi Zsigmond korábbi vejét - nevezte meg örökösének. A Porta 1607 elején már ki is állította a kinevezésről szóló athnamét, ám vele egy időben a neves fejedelmi család ifjú sarja, Báthory Gábor is kinyilvánította igényét a trónra. E két gazdag és előkelő jelölt hamarosan őrült versenyfutásba kezdett a Habsburgok és a szultán kegyeinek elnyeréséért. A vetélkedés azonban a „nevető harmadik”, az erdélyi kormányzói jogkört változatlanul birtokló Rákóczi Zsigmond malmára hajtotta a vizet. A rendek ugyanis aggodalommal figyelték Homonnai Drugeth Bálint és Báthory Gábor küzdelmét, hiszen mindketten külső támogatással akarták megszerezni a hatalmat, vagyis sikerük várhatóan csorbította volna Erdély - néhány hónappal korábban rögzített szuverenitását.

Ebben a helyzetben a befolyásos támogatók nélkül álló Rákóczi kifejezetten rokonszenves jelölt volt. Az erdélyi rendek ezért 1607. február 11-én a szabad fejedelemválasztáshoz való jogukra hivatkozva a kolozsvári országgyűlésen őt „egy szóval-nyelvvel” fejedelemmé választották, mert „az ország függetlenségének oltalmazását még a szabadító Bocskay István emléke iránt táplált hálánál és kegyeletnél is elébb való kötelességnek tartják”. Bár óriási felzúdulás fogadta a fejedelemségen kívül Zsigmond hatalomra kerülését, igazi nehézséget egyik nagyhatalom sem támasztott. A döntést vélhetően vesztegetés útján a kinevezési okmányokkal Magyarország felé igyekvő oszmán küldöttséggel is sikerült elfogadtatni. Így a kihirdetés napján az athnaméban már Rákóczi Zsigmond neve szerepelt.

Fejedelmi tevékenysége építő politikájáról és szervezőkészségéről tett tanúbizonyságot. Példás rendben tartotta a fejedelemséget és fegyelemre fogta a katonaságot, ami abban az időben igencsak fontosnak bizonyult. „Idős, jámbor úr volt, jó rendben tartotta az országot, és nem tűrte a katonák féktelenségét” - írták róla.

Uralkodását nehezítették a korábbi vetélytársak, Homonnai és Báthori Gábor folyamatos trónkövetelő törekvései. A helyzetet súlyosbította, hogy a hajdúk bár elmaradt zsoldjukat a királyi Magyarországtól várták, szabadságjogaik biztosításának reményében készek voltak Rákóczi ellen fordulni. Mindezek elhárítására folytatott küzdelmek felemésztették erejét. Politikai helyzete úgy Bécsben, mint a portánál is ingatag volt. Beteges, öreg ember volt már, s amikor Báthori a hajdúkat maga mellé állította, a szádvári és sárosi birtokokért cserében 1608. március 5-én a polgárháborút elkerülendő lemondott a trónról. Tettét így magyarázta: „…mert nem akartam keresztény vér kiontásával magamnak nagyobb uraságot keresni.”

Rákóczi Zsigmond sírköve

Rákóczi Zsigmond tettét sokan cinikusan ítélték meg; többen kapzsisággal vádolták, holott valódi államférfiként cselekedett, hiszen távozásával másodszor is megmentette Erdélyt a pusztulástól. Lemondása után elhagyta Erdélyt, visszavonult a politikától és hazaköltözött birtokaira. Egyre jobban gyötörte betegsége. 1608. december 5-én szülőfalujában, Felsővadászon hunyt el. Végrendeletében vagyonát fiaira hagyta. Temetésére 1609 január 21-én került sor Szerencsen a mai református templomban. Sírja fölé, ahol felesége, Gerendi Anna is nyugodott, fiai fakeretbe ágyazott, vörös és fekete márványból gyönyörű síremléket állíttattak. A napnyugati oldalára a „Te benned reméltem Uram, nem leszek porrá mindörökké.” feliratot vésték. Személyében a família gazdagságának és hatalmának megalapozója távozott a földi világból, akinek dicsőségét utóbb egy teljes évszázadon keresztül hirdette a Rákócziak neve. Sírkövén egy magyar nyelvű vers összegezte pályáját:

„Magyar Országnak támasza
Vala Császárunk Tanáchya
Szendrő csudálta erejét,
Eger karját nagy elméjét.
Erdély szerette oltalmát.
Az Török félte hatalmát.
Mi honnyunkban lakó népek
Óhajtyuk mint igaz hivek.”

A ma is meglévő tumba a reneszánsz díszítőművészet jeles emléke. Ő az egyetlen erdélyi fejedelem, akinek sírja a mai Magyarország területén található. Mégsem jutott neki örök nyugalom, 1644-ban a császári katonák feldúlták sírját.

A képen szereplő 10 gulden Rákóczi Zsigmond 1607-es pénzének egy utánverete. A rendkívül ritka aranyérme egyik példányát a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, értéke meghaladja a 10 millió forintot! Rákóczi Zsigmond 1607-1608 között volt az érme körirata szerint „Istven kegyelméből Erdély fejedelme, Magyarország részeinek ura és a székelyek ispánja". Az aranygulden hátlapján egy bibliai idézet olvasható, mely később fia, Rákóczi György fejedelem aranypénzein is feltűnik.