II. Ulászló

II. Ulászló ábrázolása a prágai Szent Vitus-székesegyházban
II. Ulászló ábrázolása a prágai Szent Vitus-székesegyházban

Mátyás halála után, 1490-ben a magyar főnemesek nagy része Ulászlót - I. Albert magyar király és Erzsébet hercegnő gyermekét - kívánta látni a magyar trónon Mátyás fia, Corvin János herceg és a Habsburgok helyett. Az uralkodó elit nem tartotta magát a király végakaratához és maga Corvin János is bizonytalankodott. Seregének veresége után (éppen Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál és Báthori István erdélyi vajdaverte szét hadait) beérte azzal, hogy megkapta a horvát-dalmát-szlavón báni méltóságot, a bosnyák királyi címet és megtarthatta birtokait.

A Jagello családból származó Ulászlóról közismert volt, hogy a kormányzásban a rendeknek nagy szerepet hagy. Ulászló gyenge akaratú, kevé tehetséggel megáldott ember volt. Kortársai szerény képességűnek tartották, amit a rendszeres „ökör” jelző igencsak nyomatékosított. Hamar ráragadt a „Dobzse” (lengyelül „Jól van!”) gúnynév is, hiszen kegyencei bármit kérhettek tőle, ő azt válaszolta: dobzse.

Az ún. farkashidai oklevélben Ulászló ígéretet tett, hogy megtartja a rendek szabadságait, (visszahelyezi a nemeseket az ősi jogaikba), valamint el kellett fogadnia, hogy a fontosabb ügyekben a királyi tanácsnak van döntési joga. Tartózkodik Mátyás újításaitól (mindenekelőtt az 1 forintos adó kivetésétől), beleegyezik abba, hogy a koronát a rendek őrizzék Visegrádon, és a cseh tartományok visszaváltásáért várható összeget is ők kezeljék.

Mindezek tükrében a rákosi országgyűlésen 1490. július 15-én magyar királlyá választották Jagelló Ulászló cseh királyt. A koronázási szertartásra 1490. szeptember 18-án Székesfehérvárott került sor, melyet a kiskorú esztergomi érsek helyett Laki Thúz Ostvát zágrábi püspök végzett.

A rivális trónkövetelők, III. Frigyes fia, a Habsburg-nagyhatalmat megalapozó Miksa német király, illetve saját öccse, János Albert is Ulászló ellen támadtak. Miksa több nyugati várat is elfoglalt. A megalázó pozsonyi szerződésben 1491-ben Miksa elismerte Ulászló királyságát, aki viszont elfogadta a Habsburg-ház örökösödési jogát arra az esetre, ha fiúörökös nélkül hal meg. Ezen felül Ulászló visszaadta Miksának Mátyás hódításait. Így mindazok a csehországi és ausztriai hódítások, amelyeket Mátyás életének utolsó másfél évtizedében a magyar korona uralma alá hajtott, elvesztek a trónutódlási harcokban.

II. Ulászló pénze
II. Ulászló pénze

Ulászló annak ellenére ígért házasságot Mátyás özvegyének, hogy 1487-ben már elvette per curam (tehát képviselők útján, távollétben) Brandenburgi Borbálát. Ezzel egy időben Bianca Sforza kezének elnyeréséért is tárgyalásokat folytatott, akinek kezére korábban Corvin János pályázott. Az európai udvarokat a maga korában rendkívül élénken foglalkoztató házasságszédelgés kezdődött. Ulászló titokban - Bakócz Tamás "közreműködésével" - feleségül vette Mátyás özvegyét, de a királyi tanács tagjai előtt e tényt, mint erőszakra tett lépést, már előre érvénytelennek jelentette ki. Néhány év múlva megindította válóperét Beatrix ellen - arra hivatkozva, hogy neki már van felesége, Brandenburgi Borbála -, és kérte házassága felbontását. VI. Sándor pápa 1500-ban mindkét házasságot érvénytelennek mondta ki. Beatrix így hazatért Nápolyba, és magával vitte kedves unokaöccsét, Hippolit egri érseket, aki Bakócz Tamás javára 1498-ban lemondott főpapi tisztéről. Ulászló végül XII. Lajos francia király feleségének egy rokonát, Candalei Annát vette nőül. A királyné 1503-ban leánygyermeknek adott életet. 1506-ban trónörököst szült, akit a francia király iránti tiszteletből Lajosnak neveztek el. Az asszony belehalt a szülésbe.

II. Ulászló uralkodásának legfőbb jellemvonása a gyenge királyi hatalom volt. A tekintély halvány szikrájával is alig rendelkező Ulászló helyett a királyi tanács tagjai kormányozták az egyre súlyosabb válságba sodródó országot. Ez önmagában nem is jelentett volna problémát, ha a főemberek nem a saját hatalmukat építgették volna, illetve alkotó energiájukat nem a bárók és a köznemesek egymás közötti harca kötötte volna le. A központi kormányzat szétesett, Mátyás reformjainak nagy része megsemmisült, pénz híján szélnek eresztették a„fekete sereget”, melynek a Délvidéket pusztító maradékát maga Kinizsi Pál verte szét.

Forrás: mult-kor.hu; wiipedia.org