- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Áprilisi jeles napok
- Bakócz Tamás
Bakócz Tamás
„De én egy nép életét akartam megmenteni, ők pedig a szökőkútjaikat féltik. Keserű tréfája a sorsnak, hogy a legmagasztosabb célért hitvány fegyverekkel kellett harcolnunk, ők meg a kicsi céljaikért a legmagasztosabb elveket vihetik harcba”
„Bár a világi érdekek látszottak betölteni lelkét, mély vallásosérzés is talált helyet abban [...], Erdődi Tamás, a zord és kíméletlen férfiú [...]gyengéd érzelmeket, hő áhítatot tanúsított az Isten anyja iránt”
Bakócz Tamás (Erdőd, 1442 - Esztergom, 1521. június 15.) dominikánus pap, bíboros, egri püspök, majd esztergomi érsek, névleges konstantinápolyi pátriárka. Évtizedekig Magyarország legnagyobb hatalmú ura. Az egyetlen magyar pap ezidáig, akinek komoly esélye volt, hogy pápa legyen.
A jobbágycsaládból származó Bakócz Tamás pontos születési dátumát nem ismerjük. A korabeli forrásokból következtetve az 1442-es évet tekintik a kutatók születési évének. A Szatmár megyei Erdőd szülötte ifjú származását sohasem szégyellte, inkább kérkedett vele, hogy „nem nemes szülők gyermeke, és szegény házból magasztalta föl a Gondviselés kegye.” Apja, Bakócz Ferenc a Drágffy család jobbágya volt. Kerékgyártó mesterségére utal a Bakócz Bálint titeli prépostnak adományozott címerpajzson látható kerék. Bakócz Bálint Tamás bátyja (más források szerint nagybátyja) volt, aki papi pályára lépett és Ország Mihály nádor támogatásával haladt előre. Nemesi címet is kapott, majd amikor Janus Pannonius pécsi püspök lett, ő kapta meg a dúsgazdag titeli prépostságot. Tamás számára is a környezetéből való felemelkedés egyedüli lehetőségét az egyházi pálya nyújtotta.
Tamás taníttatásában, majd papi pályafutásának elindításában nagy szerepe volt a bátyjának. Segítette, hogy minél jobb iskolákban tanulhasson. Tamás a szatmárnémeti domonkosok kolostori iskolájában kezdte tanulmányait, majd a prépost bátyja támogatásával külföldi egyetemeken, Boroszlóban (Wroclaw) és Padovában tanult. 1464-ben filozófiából doktorált Krakkóban. Tanulmányai során az Erdődi Tamás nevet használta.
Életútja
Tanulmányainak befejeztével 1470 körül hazatért és jó ajánlással Mátyás király titkos kancellárja, Rangoni Gábor erdélyi püspök mellé került. A tehetséges fiatal papra az uralkodó is felfigyelt és Mátyás király kancelláriájának tagja lett. 1475 és 1480 közt elkísérte Mátyást három török elleni hadjáratára és az Ausztriát meghódító hadjáratra. Majd a Váradi Péter előléptetésével megüresedett kancelláriai titkári posztot nyerte el. Bakócz Bálint lemondása után 1480-ban titeli prépostként jelentős egyházi személyiséggé vált. 1486-ban titeli javadalmát megtartva lett győri püspök. Utolsó győri évében párhuzamosan az egri választott püspöki címet is viselte. Az egyházi pálya mellett a politikai karrierje is emelkedett, királyi tanácsos rangot kapott, Mátyás király titkára és tanácsadója lett. 1498-ban Mátyás halála után egri székét cserélte el a hatalmából kiszorított esztergomi érsekkel, Estei Hippolittal.
II. Ulászló kancellárrá nevezte ki. Bakócz új hivatalában komoly nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. A velencei követ jelentése szerint Bakóczot „az ország második királyának” nevezték, aki „saját hazájában pápa is, király is, egyszóval minden, ami lenni akar.” Az egyházban betöltött szerepe, hatalma és ezekkel együtt vagyona egyre nőtt. Bakócz Tamás, a jobbágy származású főpap, akinek pályája kezdetén egy talpalatnyi földbirtoka sem volt, hihetetlen gyorsasággal gyarapította vagyonát. Annyira, hogy rövid időn belül az ország leggazdagabb főurai közé került. Az egyházi és a politikai pályán rendkívül látványos karriert futott be. 1500-ban VI. Sándor pápa bíborossá, majd II. Gyula pápa konstantinápolyi pátriárkává tette. 1511-ben Bakócz képviselte Magyarországot az ötödik lateráni zsinaton. A nagy tekintélyű magyar bíboros két évet töltött Rómában. Bevonulása jól tükrözte vagyonfelhalmozó tevékenysége eredményességét. Íme egy korabeli beszámoló a fényes eseményről:
„Legelöl jött negyven megterhelt öszvér, fehér és sárga sávos takaróik közepén a bíbornok címerével: félig tört pajzson fél szarvas kék mezőben. Az egyformán fölszerelt öszvérek szép látványt nyújtottak. Következett a kíséret. Élén három fényes öltözetű lovas, szép török-brokát kelméből készült öltönyben, melynek jobb ujja gazdagon volt hímezve és gyöngyökkel kirakva; drága kövekkel, gyöngyökkel és arany hímzésekkel díszített magyar fövegekkel; török lovaik szerszáma ezüsttel és hímzésekkel ékeskedett. Utánuk tizenhat szép lovas jött, kik közül hatan lándzsákra illesztett vörös-fehér zászlócskákat lobogtattak; kilencen vállig leérő tollforgót viseltek fövegükön; díszes takarókkal borított ötven lovat vezettek kötőféken. Ezeket tizenöt lándzsás és nyolcvan más lovas követte, párosan. Posztó öltönyüket elől a zsinórdíszítések és a gombok majdnem egészen elborították; a jobb ujjak arany hímzésekkel és gyöngyökkel voltak díszítve. Ezüst hüvelyű kardjuk, tőrük és handzsárjuk széles ezüst övről függött alá. Csizmáikon, melyeknek magyar divat szerint még száraik is ezüsttel voltak kivarrva, ezüst sarkantyút viseltek. A lovak gazdag, bár durván dolgozott, ezüst szerszámokkal voltak ellátva. Sok szép török, magyar és oláh lovat lehetett látni. A felsoroltakon kívül, kik a leírt rendben jöttek, még sokan voltak.”
A Magyar Királyság Ausztria, Lengyelország és Velence mellett Közép-Európa vezető hatalmának számított. Az európai befolyást mutatja, hogy Bakócz Tamás esztergomi érsek jó eséllyel pályázott a pápai trónra. II. Gyula pápa halála után 1513-ban a pápaválasztáson nagy pompával jelent meg Rómában.
A széküresedés idejére háromtagú bíborosi tanácsot választottak a Pápai Állam élére, melynek Bakócz Tamás is tagja lett. Március 4-én a konklávét megnyitó szentmisét Bakócz Tamás celebrálta a régi Szent Péter bazilika Szent András-oltáránál. Az első szavazáskor március 10-én a huszonöt bíboros szavazata alapján nyolc szavazattal Bakócz a második helyen végzett. Másnap a kétharmad hiányában megtartott újabb szavazáson Medici János fölényes győzelmet aratott és X. Leó néven foglalta el a pápai trónt. Pedig Bakócz pápaként sokat tehetett volna a bajban lévő Magyarországért.
Bakócz tudta, hogy kudarca csalódást okozott idehaza. A magyar politikai viszonyok miatt esztergomi széke is ingataggá vált. Az új pápa gyakran betegeskedett, ezek együtt pedig maradásra sarkalták Bakóczot. Titkon még bízott is benne, hogy elfoglalhatja a pápai trónt. X. Leónak egyre kényelmetlenebbé vált Bakócz jelenléte. A riválist úgy távolította el Rómából, hogy Észak-, Közép- és Kelet-Európa teljes hatáskörű apostoli legátusává nevezte ki, és megbízta egy keresztes hadjárat vezetésével a török ellen. A Magyarországra hazatérő érsek 1514 márciusában jelentette be a megbízást a koronatanácsban. Az országtanácsban sikerült elérnie, hogy az I. Szelimmel megkötött három éves béke ellenére 1514. április 16-án kihirdessék a keresztes háborút.
A keresztes had felállítása igen nehézkesen haladt. A vezérséget egy székely végvári vitéz: Dózsa György vállalta. A nemesek nemcsak hiányoztak a keresztesek táboraiból, de a jobbágyokat is csak vonakodva engedték el. Az egyre jobban fenyegető és állandósuló török veszély ellen a nép nagy tömegben gyülekezett. Országosan 80 ezer körüli sereg gyűlt össze. A helyzet azonban jelentősen romlott, amikor a nemesek és jobbágyok közötti viszony elmérgesedett. Emiatt az uralkodó feloszlatta a sereget és elrendelte a hadjárat felfüggesztését.
A parasztok ráébredve erejük nagyságára a törökök helyett saját uraik ellen fordultak. Így a keresztes hadjárat a tragikus kimenetelű Dózsa György-féle parasztfelkelésbe torkollott, ami lángba borította az egész országot. Bakóczot - a felkelés közvetett kiváltóját - sok szemrehányás érte. Fényűző életmódjának fedezésére a milkovi püspökséget és a szászok esperességét is az esztergomi érsekség alá rendelte, kiváltva ezzel az utóbbiak elégedetlenségét, amely egyik jelentős oka volt a reformáció elterjedésének a szászok között.
A kudarc a továbbiakban megfosztotta nagy befolyásától, de nem vette el Bakócz kedvét a politikától. Werbőczi Istvánnal együttműködve 1515-ben segített a Habsburg-Jagelló szerződés megkötésében is. II. Ulászló király halála után súlyosbodó köszvénye miatt egyre kevésbé tudott részt venni a magyar politikai életben. Az egykor szinte korlátlan hatalommal és befolyással rendelkező Bakócz Tamás 1516 után még inkább háttérbe szorult. Utolsó éveit visszavonultan töltötte Esztergomban. 1519-ben agyvérzést kapott, és 1521 nyarán hunyt el Esztergomban. A bazilika általa építtetett kápolnájában nyugszik. Bakócz Tamás, bár nem állt az életszentség hírében, személyében mégis kivételes tehetségű főpapot veszített a magyar egyház. A magyar főpapok között elsőként, hatalmas vagyonát - a szabad végrendelkezés uralkodói engedélyével - unokaöccseire hagyta.
Bakócz típusa volt a reneszánsz főpapnak, műpártolásának egyik emléke az ő maga építtetett esztergomi Bakócz-kápolna. 1506-ban tétette le a temetkezési helyéül szánt kápolna alapkövét a Szent Adalbert-székesegyház déli oldalán, s egy év múlva már a belső főpárkányig felemelkedett az épület. Olasz mesterek tervezték és építették, alaprajza, részletmegoldásai a legmodernebb itáliai stílusirányzatoknak feleltek meg, és díszítő-szobrászati elemei is a legmagasabb színvonalat képviselték. Fehér márvány főoltára Firenzében készült. A ma Bakócz-kápolnaként ismert épület másodlagos helyen áll, az esztergomi főszékesegyház egyik mellékkápolnájaként.