November 24. - Kinizsi Pál halála

Szobra Kolozsváron
Szobra Kolozsváron

„Vitéz Kinizsinek hírét
Hallottátok-e?
Hogy vigadott Kenyérmezőn,
Azt tudjátok-e?
Mint csatába rohanónak
Tüzelt a szeme,
Bajnokos volt mozdulása,
Feszült kebele."
(Czuczor Gergely: Magyar tánc)



A magyar történelem egyik legismertebb hadvezére volt Mátyás király hadvezére. Olyan hős, aki kiváló hadvezéri képessége, rendkívüli, legendás ereje és sorozatos győzelmei révén napjainkra mondai alakká vált. Kinizsi élete során egyetlen csatát sem vesztett el, ami az egész világon ritkaságszámba megy.

Születésére és gyermekkorára vonatkozóan nem rendelkezünk megbízható adatokkal. Minden bizonnyal az 1430-as, vagy 40-es években született. Apja a hagyomány szerint egy Bihar vármegyei molnár, de ez mindössze legenda. Származását illetően megingathatatlan a hagyomány: egyszerű, paraszti származásúnak tartják, bár nem elképzelhetetlen a kisnemesi származása sem. Mindenesetre Kinizsi nevű családok Székelyföldön, illetve Abaúj-Torna megyében is előfordultak. Pál apja már harcolt Hunyadi János alatt a törökök ellen. Halálának idejét és helyét ismerjük, eszerint 1494. november 24-én Szent-Kelemenen halt meg Mátyás király legendás erejű hadvezére.

A kenyérmezei csatában
A kenyérmezei csatában

Állítólag molnárlegényként akadt meg rajta a király szeme, malmát a bihari Csucsán, az abonyi Kiskinyizsben, a Veszprém megyei Nagyvázsonyban egyaránt ismerni vélik és mutogatják. A gazdag mondai anyag arról tudósít, hogy midőn Mátyás egy alkalommal vadászott és megszomjazott, Kinizsi a királynak egy malomkövet tálcaként használva nyújtott vizet. A király a nagy erejű legényt felvette katonái közé, híres hadvezére, Magyar Balázs kezei alá.

Heltai Gáspár krónikájában olvashatjuk róla:

„A Kinizsi Pál egy parasztember fia vala, és malomból jöve ki szolgálatra. Szolgálata pedig előszer a Magyar Balázsnak hadnagysága alatt. Szép Herkules termetű ember vala, jó eszű és felette nagy erejű. A malomban egyedül felemelte a malomkövet.”

Katonaként és hadvezérként 1468-ban tűnt fel a morvaországi hadjáratban, mint Magyar Balázs alvezére. A következő években részt vett Mátyás minden nyugati háborújában.

A lovagi harcmodorban is kitűnt, nemegyszer vett részt és győzött lovagi tornákon.

Mátyás híres „fekete seregének" egyik vezére lett. Seregével eljutott a lengyel és a nápolyi királyság területére, a király csehországi hadjárataiban is vitézkedett. Mindez oly jól sikerült, hogy hamarosan a király hadvezére lett.

Az 1474-ik évi boroszlói hadjáratban Kinizsi különösen kitüntette magát. Mátyást a mintegy 11 ezer főnyi hadával Boroszlónál a 60-70 ezres cseh-lengyel sereg bekerítette. Mátyás a jól megerősített és élelemmel ellátott katonai erődítményben, a sáncokkal védett táborában sikerrel tartotta magát. Kiváló tüzérsége, fegyelmezett zsoldosserege félelemmel töltötte el az ostromlókat, olyannyira, hogy a körülzáráson kívül nem merték Mátyást megtámadni. Ezenközben száguldozó csapatai az ellenség utánpótlásvonalát rendszeresen pusztították. Ekkor Kinizsi portyázó lovashada a Lengyel sereg hátában Krakkóig kalandozott, és minden élelmiszer szállítmányt elfogott. A világtörténelemben is páratlan eset történt: a kiéhezett cseh-lengyel ostromló sereg a bőségben dúskáló ostromlottól (Mátyástól) kért fegyverszünetet és élelmet, amit a békekötés fejébe meg is kapott.

Ion Osolsobie festményének litográfiája<br/>Kinizsi kimenti az erdélyi vajdát.
Ion Osolsobie festményének litográfiája
Kinizsi kimenti az erdélyi vajdát.

A legnagyobb és leghíresebb csatáját az erdélyi Kenyérmezőn vívta a törökök ellen 1479. október 13-án. A magyar sereg jobbszárnyát vezette Kinizsi Ali ruméliai beglerbég seregével szemben. A csata elején Báthory István erdélyi vajda sebesülése miatt a törökök fölénybe kerültek, de Kinizsi lovassága legyőzte az ellent, és még időben segítségére tudott sietni a vajdának és a csata a magyar seregek győzelmével ért véget. Korabeli források szerint mintegy 30 ezer török maradt a csatatéren.

Az 1480-as években is többször vezetett hadat a törökök ellen a balkáni területekre, nagy győzelmeket aratott. Pusztításairól is híres volt. Hírhedten kegyetlen kínzásokkal vallatta, majd végezte ki az elfogott törököket.

A király birtokokkal jutalmazta szolgálataiért, legismertebb közülük a Budáról Itáliába vezető út mentén fekvő Vázsony vára, melyet 1472-ben kapott meg a hozzá tartozó birtokokkal. A település a nevét az első birtokosáról a Vázsony nemzetségtől kapta, melynek első ismert tagja Ákos, a megye főispánja, bánja, majd a királyné udvarbírája lett. Vázsonykő várának építési ideje a XIV. század végére, XV. század elejére tehető. Ezen adomány után Kinizsi már az ország nagy tekintélyű földesurai közé számított.

A várat 22 évig birtokolta Kinizsi. E bő két évtized nemcsak a vár, hanem a környék történetének is legfényesebb időszakát jelentette. A várúr nagyszabású építkezései komoly fellendülést eredményeztek, ennek három értékes műemlék: az átépített vár, a Pálos kolostor és a falu plébániatemploma őrzi nyomát. A "Kinizsi várat" aztán palotával, barbakánszerű kapuvédőművel egészítette ki. A vár négyszögletű öregtornya magán viseli a középkor jellegét s a Dunántúl egyik legépebben maradt késő gótikus lakótornya. Öt szintjével inkább biztonságot, mint kényelmet nyújtott az építtető családnak. Az eredetileg 25 m magas torony négyzetes alaprajzú tömbje ma 30 m magasságot ér el. A legfelső terasz, mint a sarokkövek elütő anyaga is elárulja, későbbi ráépítés.

Kinizsi vár, Nagyvázsony
Kinizsi vár, Nagyvázsony

A mezővárossá kinevezett Vázsonyba 1478-ban pálosokat telepített, számukra kolostort és templomot építtetett. Kinizsi az 1480-as évek körül veszi feleségül egykori feljebbvalójának, későbbi hadvezértársának, Magyar Balázsnak a lányát, a nála lényegesen fiatalabb Benignát. A település határában épített kolostort családi temetkezőhelynek szánta. Kinizsit itt is helyezték örök nyugalomra. A szerzetesek jelenléte jótékony hatással van a kulturális életre is, ennek jó példája a felesége részére a kolostorban másolt két imádságos könyv (az ú.n. Festetics- és Czech-kódex). Már életében dalok emlékeztetnek tetteire, így a szendrei névtelen verstöredéke, legrégibb históriás énekeink egyike.

Mátyás király 1478-ban Kinizsit temesi várkapitánnyá nevezte ki, vagyis „az alsó részek főkapitányává", ami nagy hatalmat jelentett. Tíz vármegye katonai ereje felett rendelkezett. Ezt a tisztséget haláláig viselte. Legfőbb feladata a török elleni védelem, illetve nem ritkán a megelőző támadások vezetése volt.

Mátyás érdemeiért báróvá emelte, és hét megyéből álló terület igazgatását bízta rá. Cserében megeskette, hogy halála után törvénytelen fia - Corvin János - királlyá választását támogatja.

Kinizsi nagyvázsonyi síremléke
Kinizsi nagyvázsonyi síremléke

Mátyás halálát követően azonban Kinizsi nem tartotta be esküjét, sőt Báthori vajdával együtt a Tolna megyei Csontmezőn vereséget mért Corvin hadaira. Így a Kinizsi által támogatott II. Ulászló lett a magyar király. Ezen vitatható harci cselekményeken túl azonban továbbra is az egyike volt annak a kevés személynek, aki védelmezője volt Magyarországnak a külső ellenséggel szemben. Továbbra is a törökök ellen harcolt a déli országrészen. Eközben neki kellett szétvernie a Mátyás halála után lezüllesztett, ki nem fizetett, ezért az országot fosztogató „fekete sereg" maradékát.

1494 elején országbíróvá nevezték ki. Élete végén ismét a török ellen harcolt. Megmentette Nándorfehérvárt az árulástól. Az áruló katonákat, akik pénzért akarták az erősséget átadni, iszonyú kínzások közepette végeztette ki. Még ebben az évben szélütés érte, de ennek ellenére hordszéken is tovább folytatta hadműveleteit. Éppen Szendrő ostromához készült, amikor utolérte a halál.