A Habsburg-ház trónfosztása - 1849.

Tyroler József: Kossuth Lajos Pestre érkezése 1848. április 14-én rézmetszet
Tyroler József: Kossuth Lajos Pestre érkezése 1848. április 14-én rézmetszet

„Magyarország a vele törvényesen egyesült Erdéllyel és hozzá tartozó minden részekkel és tartományokkal egyetemben szabad, önálló és független európai statusnak nyilváníttatik, s ezen egész status területi egység eloszthatatlannak s épsége sérthetetlennek kijelentetik."



A magyar történelem során négy alkalommal került sor a Habsburg-ház trónfosztására (detronizációra): 1620-ban, 1707-ben, 1849-ben és 1921-ben.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során a magyarok váltakozó sikereket könyvelhettek el. 1849 februárjában azonban a kápolnai csatában vereséget szenvedtek a Windisch-Grätz herceg által vezetett császári csapatoktól. Miután a bécsi udvarba menesztett követ azt jelentette I. Ferenc József császárnak, hogy a magyar seregeket szinte teljesen szétverték, a császár szentül hitte, hogy ezzel a szabadságharc véget ért. Ideje volt hozzálátni az új állami keretek kialakításához. Az 1849. március 4-én magyarokra ráerőszakolt („oktrojált”) olmützi alkotmány volt hivatott biztosítani az új állami lét garanciáit (elviekben leválasztották volna Erdélyt, a Határőrvidéket, és a Vajdaságot Magyarország területéről), valamint egy részben parlamentáris-alkotmányos intézményrendszert teremtett volna az országban, ám az uralkodó emellett abszolutista módon kormányozhatta volna birodalmát. A magyar rendek kénytelenek voltak elfogadni ezt a rendelkezést, amelyet Olmützben aztán alá is írtak.

Kossuth kormányzóvá választása egykorú metszet után
Kossuth kormányzóvá választása egykorú metszet után

Klapka György tábornok egy új támadási tervet készített, és az ez alapján meginduló tavaszi hadjárat sorozatos győzelmeket hozott a magyarok számára (Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác). A sikerek hatására a Debrecenben ülésező magyar Országos Honvédelmi Bizottmány Kossuth Lajos vezetésével kiadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, majd április 14-én kimondták a Habsburg-ház trónfosztását.

Kossuth már 1849 januárjában is látta: békealkudozásnak nincs esélye, mert Ausztria "kiirtó harcot" folytat Magyarország ellen. A tavaszi győzelmek után elérkezettnek látta az időt, hogy választ adjanak az ország önállóságát tagadó osztrák olmützi alkotmányra. Április 14-én, egy inkább nép, mint országgyűlésre emlékeztető ülésen határozatot terjesztett elő a debreceni Nagytemplomban a Habsburg-Lotharingiai-uralkodóház trónfosztásáról és Magyarország függetlenségének kimondásáról. A képviselőház a határozatot közfelkiáltással (nem szavazással) fogadta el. Ez azt jelentette, hogy a Magyarország és Ausztria közötti konfliktus ezután csak valamelyik fél teljes győzelmével érhet véget.

A Függetlenségi nyilatkozat
A Függetlenségi nyilatkozat

Kossuth már április 12-én megfogalmazta az egyébként is törvénytelen uralkodónak tekintett I. Ferenc József - „… ki magát magyar királynak meri nevezni….” - és az egész uralkodóház trónfosztását is tartalmazó szöveget. A helyzet kiélezett voltát jelzi, hogy akadtak olyanok, akik még ezt is kevésnek tartották és szorgalmazták a köztársasági államforma deklarálását. A távoli és közeli múltat, többek között Batthyány miniszterelnök törvénytelen elfogatását is megidéző bevezetés a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását indokolta a korra olyannyira jellemző túlzásokat sem mellőzve. A köztársasági államforma tételesen nem került be a szövegbe, mint ahogy az sem, hogy a királyságot eltörlik, hanem a sajátos helyzetből adódó köztes megoldás született: az államfő a kormányzó lett, e tisztségre pedig Kossuth Lajost választották meg.

A Függetlenségi nyilatkozatot végleges szövegezésben és nyomtatásban április 19-én „A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata" címmel tették közzé. Aláírói: báró Perényi Zsigmond, a felsőház másod-elnöke, Almásy Pál, a képviselőház elnöke, és Szacsvay Imre, mint az országgyűlés jegyzője.

A Függetlenségi nyilatkozat
A Függetlenségi nyilatkozat

„ Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyűlés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által Magyarországot elidegeníthetlen természetes jogaiba visszahelyezve minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal egyetemben az önálló független európai státusok sorába iktatjuk, s a hitszegő Habsburg-Lotharingeni házat Isten és világ előtt trónvesztettnek nyilatkoztatjuk: erkölcsi kötelességünknek ismerjük ezen elhatározásunk indokait nyilvánítani, miszerint tudva legyen az egész mívelt világ előtt, hogy e lépésre a halálig üldözött magyar nemzetet nem túlzott elbizakodás s nem forradalmi viszketeg, hanem a türelem végső kimerültsége s az önfenntartás kénytelensége vezeté."

E lépéssel Kossuth ugyanakkor az erősödő békepártot akarta lehetetlenné tenni, de számított arra a lehetőségre is, hogy a nyugati nagyhatalmak egy független Magyarországot elismernek, esetleg beavatkoznak mellette. E remények azonban nem igazolódtak. Ekkor még a nyugati nagyhatalmak sokkal fontosabbnak tartották az európai erőegyensúlyt és benne Ausztria szerepét annál, hogysem Magyarország kedvért felhagytak volna eddigi politikájukkal. Bécsben ugyan már korábban elhatározták az oroszok behívását, a nyilatkozat kiadása mégis kapóra jött, mert jogalapot teremtett a cárnak a beavatkozásra. És mivel a hadi siker csak átmeneti lehetett, és miután augusztusban leverték a szabadságharcot, a trónfosztói határozatot semmisnek tekintették.