- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Áprilisi jeles napok
- A Habsburg-ház trónfosztása
A Habsburg-ház harmadik trónfosztása
„Magyarország a vele törvényesen egyesült Erdéllyel és hozzá tartozó minden részekkel és tartományokkal egyetemben szabad, önálló és független európai statusnak nyilváníttatik, s ezen egész status területi egység eloszthatatlannak s épsége sérthetetlennek kijelentetik."
A magyar történelem során négy alkalommal került sor a Habsburg-ház trónfosztására (detronizációra): 1620-ban, 1707-ben, 1849-ben és 1921-ben.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során a magyarok váltakozó sikereket könyvelhettek el. 1849 februárjában azonban a kápolnai csatában vereséget szenvedtek a Windisch-Grätz herceg által vezetett császári csapatoktól. Miután a bécsi udvarba menesztett követ azt jelentette I. Ferenc József császárnak, hogy a magyar seregeket szinte teljesen szétverték, a császár szentül hitte, hogy ezzel a szabadságharc véget ért. Ideje volt hozzálátni az új állami keretek kialakításához. Az 1849. március 4-én magyarokra ráerőszakolt („oktrojált”) olmützi alkotmány volt hivatott biztosítani az új állami lét garanciáit (elviekben leválasztották volna Erdélyt, a Határőrvidéket, és a Vajdaságot Magyarország területéről), valamint egy részben parlamentáris-alkotmányos intézményrendszert teremtett volna az országban, ám az uralkodó emellett abszolutista módon kormányozhatta volna birodalmát. A magyar rendek kénytelenek voltak elfogadni ezt a rendelkezést, amelyet Olmützben aztán alá is írtak.
Klapka György tábornok egy új támadási tervet készített, és az ez alapján meginduló tavaszi hadjárat sorozatos győzelmeket hozott a magyarok számára (Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác). A sikerek hatására a Debrecenben ülésező magyar Országos Honvédelmi Bizottmány Kossuth Lajos vezetésével kiadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, majd április 14-én kimondták a Habsburg-ház trónfosztását.
Kossuth már 1849 januárjában is látta: békealkudozásnak nincs esélye, mert Ausztria "kiirtó harcot" folytat Magyarország ellen. A tavaszi győzelmek után elérkezettnek látta az időt, hogy választ adjanak az ország önállóságát tagadó osztrák olmützi alkotmányra. Április 14-én, egy inkább nép, mint országgyűlésre emlékeztető ülésen határozatot terjesztett elő a debreceni Nagytemplomban a Habsburg-Lotharingiai-uralkodóház trónfosztásáról és Magyarország függetlenségének kimondásáról. A képviselőház a határozatot közfelkiáltással (nem szavazással) fogadta el. Ez azt jelentette, hogy a Magyarország és Ausztria közötti konfliktus ezután csak valamelyik fél teljes győzelmével érhet véget.
Kossuth már április 12-én megfogalmazta az egyébként is törvénytelen uralkodónak tekintett I. Ferenc József - „… ki magát magyar királynak meri nevezni….” - és az egész uralkodóház trónfosztását is tartalmazó szöveget. A helyzet kiélezett voltát jelzi, hogy akadtak olyanok, akik még ezt is kevésnek tartották és szorgalmazták a köztársasági államforma deklarálását. A távoli és közeli múltat, többek között Batthyány miniszterelnök törvénytelen elfogatását is megidéző bevezetés a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását indokolta a korra olyannyira jellemző túlzásokat sem mellőzve. A köztársasági államforma tételesen nem került be a szövegbe, mint ahogy az sem, hogy a királyságot eltörlik, hanem a sajátos helyzetből adódó köztes megoldás született: az államfő a kormányzó lett, e tisztségre pedig Kossuth Lajost választották meg.
A Függetlenségi nyilatkozatot végleges szövegezésben és nyomtatásban április 19-én „A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata" címmel tették közzé. Aláírói: báró Perényi Zsigmond, a felsőház másod-elnöke, Almásy Pál, a képviselőház elnöke, és Szacsvay Imre, mint az országgyűlés jegyzője.
„ Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyűlés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által Magyarországot elidegeníthetlen természetes jogaiba visszahelyezve minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal egyetemben az önálló független európai státusok sorába iktatjuk, s a hitszegő Habsburg-Lotharingeni házat Isten és világ előtt trónvesztettnek nyilatkoztatjuk: erkölcsi kötelességünknek ismerjük ezen elhatározásunk indokait nyilvánítani, miszerint tudva legyen az egész mívelt világ előtt, hogy e lépésre a halálig üldözött magyar nemzetet nem túlzott elbizakodás s nem forradalmi viszketeg, hanem a türelem végső kimerültsége s az önfenntartás kénytelensége vezeté."
E lépéssel Kossuth ugyanakkor az erősödő békepártot akarta lehetetlenné tenni, de számított arra a lehetőségre is, hogy a nyugati nagyhatalmak egy független Magyarországot elismernek, esetleg beavatkoznak mellette. E remények azonban nem igazolódtak. Ekkor még a nyugati nagyhatalmak sokkal fontosabbnak tartották az európai erőegyensúlyt és benne Ausztria szerepét annál, hogysem Magyarország kedvért felhagytak volna eddigi politikájukkal. Bécsben ugyan már korábban elhatározták az oroszok behívását, a nyilatkozat kiadása mégis kapóra jött, mert jogalapot teremtett a cárnak a beavatkozásra. És mivel a hadi siker csak átmeneti lehetett, és miután augusztusban leverték a szabadságharcot, a trónfosztói határozatot semmisnek tekintették.