- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Áprilisi jeles napok
- Klapka György
Klapka György
„Legyen Komárom a magyarok Mekkája!”
„Rég visszavonultam a tett mezejéről. Éltem hosszú, viszontagságteljes küzdelem volt, mely után nyugodt, rendes tevékenység illetne meg, ha sorsom úgy határozta volna. Élnek az eszmék, melyekért elszántsággal síkra szálltam, mint tetterős ifjú, melyekhez rendületlenül ragaszkodtam éltem délszakán, melyek éltető vigaszt nyújtanak aggkoromban. Visszaidézem a múlt emlékeit; előszedem a birtokomban levő, ereklyék gyanánt őrzött, megfakult írott lapokat; még élő, vagy már rég elhalt bajtársak leveleit; egy-egy darab történelmét sokat szenvedett hazánknak - és fölvetem a kérdést: nem rovok-e le barátaim, önmagam, nemzetem iránti kötelességet, ha emlékeimet nem viszem magammal a sírba, hanem azokat történelmi becscsel bíró irataimmal együtt nyilvánosságra bocsátom?"
„A szabadságharc vezérei közül Klapka volt a leghajlékonyabb, legtalálékonyabb: kitűnő képzettségű és adottságú vezérkari tiszt. Tervei nemcsak ötletesek voltak, hanem merészségük ellenére is kivihetők, és Klapka gondoskodott is róla, hogy ezeket a terveket a legapróbb részletekig kidolgozza... A szabadságharc legjelesebb katonái, sőt vezérei közé kell sorolnunk, és csak csodálattal adózhatunk annak a teljesítménynek, amit a felső-tiszai hadtest élén, a nagysallói csatatéren, a július 2-i komáromi csata délutánján vagy az augusztus 3-i kitörés alkalmával nyújtott." (Katona Tamás)
Klapka György (Temesvár, 1820. április 7. - Budapest, 1892. május 17.) honvéd tábornok, 1849-ben hadtestparancsnok, ideiglenes hadügyminiszter, nevét leginkább Komárom várának hősies védelmével írta fel a történelem lapjaira.
Származása
Klapka György cseh-morva származású, német anyanyelvű kisnemesi család sarja. A család felmenői között több hadmérnök, tiszt és tábornok is volt. Nagyapja, Klapka Károly katonaember volt, II. József uralkodása idején települt Magyarországra. Tábori főgyógyszerészként szerzett magának rangot, vagyont és örökletes nemesi címet. Apja, Klapka József városbíró, 1819-1833 között Temesvár polgármestere, ezenfelül nyomdatulajdonos és könyvtáralapító. Édesanyját, Kehrer Juliannát 4 éves korában elveszítette. Tizenegy évesen apja testvére Klapka Frigyes és neje Deák Krisztina vette magához. Klapka Frigyes császári és királyi huszár főhadnagy lévén, igazi hazafias nevelésben részesítette. Tanulmányait szülővárosában a Temesvári Piarista Gimnáziumban, majd Kecskeméten, később a szegedi piaristáknál végezte. Az anyanyelve német volt, majd megtanult latinul, aztán Kecskeméten magyarul.
Életpályája
Tizennyolc évesen kezdte a karánsebesi katonaiskolát. 1838 májusában hadapródként belépett az 5. tüzérezredbe. 1842-ben apja és nagybátyja befolyásával sikerült bejutnia előbb a magyar királyi nemesi testőrségbe, majd a bécsi gárdába. A bécsi évek nagy jelentőségűek voltak karrierjében. Tanára volt mások mellett a későbbi vértanú, Vécsey Károly édesapja. A gárdában ismerkedett meg Görgey Artúrral, akivel ettől kezdve szoros barátság kötötte össze. 1847-ben főhadnagyi rangban a 12. határőrvidéki hadosztályhoz vezényelték, de nem sokkal később rangjának megtartása mellett leszerelt.
Emlékeimből című munkájában így emlékezett vissza a kezdetekre: „Alig öltöttem föl az egyenruhát, fölolvasták előttem az esküt, amelyet le kellett tennem. Amint annak szavait mondottam, keblem elszorult, mert éreztem, hogy mostantól kezdve nem vagyok többé szabad ember, hanem rabszolga: hogy többé nem saját akaratom, hanem mások akarata rendelkezik fölöttem. De ezek a bilincsek szabad akaratomból származtak, és az efféle bilincseket hordani kell, és így türelemmel elviseltem őket. Nagyon hamar beleszoktam állásom szigorú vasfegyelmébe, beláttam annak szükséges voltát, és alkalmazkodtam hozzá.”
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején
Az 1848-as forradalom kitörése után felajánlotta szolgálatait a felelős magyar kormánynak. 1848. május 19-én kapott megbízást, hogy Erdélyben a székely népfelkelés szervezésére. Június 13-ától a 6. honvédzászlóalj századosaként részt vett a délvidéki harcokban. Szeptember 26-án Batthyány Lajos kinevezte Komárom várának erődítési és tüzérségi parancsnokának. Létfontosságú volt, hogy a rendkívüli hadászati fontosságú erőd a magyar alkotmányhoz hű csapatok kezén maradjon, és Klapka egyik feladata volt ennek biztosítása.
Novemberben bízták meg Pozsony és környéke erődítési munkálataival, de Windisch-Grätz támadásakor már a bánsági hadtest vezérkari főnöke volt. Elkészítette a szerb állások elleni támadás tervét, de a végrehajtásban már nem vett részt, mert a fő hadszíntéren bekövetkezett események miatt Pestre rendelték. A hadügyminisztérium vezérkari osztályának vezetőjeként ő dolgozta ki a hadműveleti tervet, melyet a főváros feladása előtt, 1849. január 2-án tartott haditanács fogadott el.
Kossuth 1849. január 4-én Klapkát nevezte ki Mészáros Lázár utódaként a Schliktől vereséget szenvedett feltiszai hadtest főparancsnokává, s ezredessé léptette elő az alig huszonnyolc éves, de rendkívül becsvágyó és tehetséges tisztet. Klapka január 11-én vette át az alig hétezer embert és 27 ágyút számláló hadtest vezetését. A jó szervezőnek bizonyuló Klapka rövid idő alatt újjászervezte seregét és január 22-én a tarcali ütközetben, 23-án a bodrogkeresztúri ütközetben, majd 31-én a tokaji ütközetben legyőzte Schlik tábornok hadtestét, de a császáriak bekerítése végül nem sikerült.
Csapatai február 10-én Kassán egyesültek Görgey hadtestével. Részt vett február 26-27-én a végül vesztes kápolnai csatában, majd a tavaszi hadjáratban, az első szakasz haditervét a fősereg vezérkari főnökeként ő terjesztette elő. A március 3-i tiszafüredi zendülésben Görgeit támogatta, és megtagadta a további engedelmességet Dembinszky Henrik főparancsnoknak.
Március 28-án Kossuth tábornokká léptette elő, és kinevezte a hadsereg ideiglenes vezérkari főnökének. Az ő hadműveleti tervei szerint zajlott le a tavaszi hadjárat első szakasza. A végrehajtásban az I. hadtest parancsnokaként vett részt. Április 4-én hadteste csaknem vereséget szenvedett Jellasics csapataitól, amikor felderítés nélkül küldte be egységeit Tápióbicskére. A tápióbicskei csatát végül Damjanich János III. hadtestének megjelenése fordította magyar győzelemmé. Az április 6-ai isaszegi csatában hadtestének hátrálását Görgei megjelenése állította meg. A kidolgozott haditerv végül csak részleges sikert hozott, a honvéd haderő jelentős győzelmeket aratott, de a fő célkitűzést, Windisch-Grätz erőinek bekerítését nem sikerült elérni. A tavaszi hadjáratban való részvételéért április 14-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát.
Az április 19-i nagysallói ütközetben kivívott magyar győzelemben jelentős része volt Klapka hadtestének. Részt vett az április 26-ai (első) komáromi ütközetben, majd a vár felszabadítását eredményező hadművelet után, április 30-án Görgei helyetteseként átvette a hadügyminisztérium irányítását. Tervét a kormány elfogadta, de Dembinszky, Bem és Perczel ellenállása miatt nem valósult meg.
A helyettes hadügyminiszteri posztot május 26-ig töltötte be. Május 16-án a szirmabesenyői választókerület képviselőjének is megválasztották. Május 21-én kinevezték a komáromi vár és várőrség parancsnokának. Az erődből ki-kicsapva június 13-án visszavonulásra kényszerítette az ostromló osztrák sereget, majd Győrig nyomult előre. A július 2-i komáromi csatában Görgey megsebesülésekor ideiglenesen átvette a hadsereg parancsnokságát. A szabadságharc egyik legvéresebb csatája után a várba kellett visszavonulnia.
Görgei hadseregének távozása után két hadtesttel a komáromi várban maradt. Az augusztus 3-i kitörés során szétverte az ostromgyűrűt, Pozsonyig visszaszorította a császári csapatokat, és megszállta Győrt is. Eközben Székesfehérváron felkelés tört ki, így rövid időre jelentős terület került ismét magyar fennhatóság alá. Az elrendelt újoncozás révén öt új honvédzászlóaljjal egészítette ki a komáromi várőrség létszámát, ami így húszezer fő fölé emelkedett.
A világosi fegyverletétel után visszahúzódott a várba.
Megállapodások a vár átadásának feltételeiről
Az osztrákok a világosi fegyverletétel után helyreállították az ostromgyűrűt, de a jól ellátott erődrendszer gyors bevételére nem volt valós esélyük. Azt azonban a védők is tudták, hogy nem tarthatnak ki a végtelenségig. Külső támogatás nélkül maradva Klapka tárgyalásokba bocsátkozott a vár feladásáról. Engedményeket szeretett volna kapni az ország jövőjével és a már fogságba esettek sorsával kapcsolatosan is, azonban ezt nem sikerült elérnie. Szeptember 1-jén kezdődtek meg a meghódolásra vonatkozó alkudozások. A komáromi őrség 11 pontban állapította meg a feltételeit. Az alkupontok elfogadását osztrák részről megnehezítette az, hogy azoknak az első pontjai az egész országra kiterjedő feltételeket szabtak, pl: Adassék általános közbocsánat az országnak s az összes magyar hadseregnek, a magyar bankjegyek értékesíttessenek s mindazon hazafiak, kik külföldre akarnak utazni, útlevéllel láttassanak el. Csak amikor ezeket a feltételeket kihagyták, akkor kötötték meg a kapituláció szerződését, 1849. szeptember 27-én Haynau hadiszállásán, a Komáromtól félmérföldnyire fekvő Puszta-Herkályon. A vár feladásának feltételeit tartalmazó “hódolati szerződés” szabad elvonulást és közbocsánatot garantált a védőknek, akik menlevelet kaptak, és magánvagyonukat is megtarthatták. (Ezek a minden későbbi üldözéstől mentesítő papírok sokak életét mentették meg, köztük volt az író Jókai Mór is.)
A feltételek szerint október 2-án kezdődött meg a tényleges kapituláció végrehajtása. Először a dunahídfő és az elsáncolt tábort adták fel a magyar honvédek. Október 3-án az ó- és újvárat és a Duna-szigetet, október 4-én a Vágvonal és Nádorvonal védműveit s a városban levő kincstári épületeket adták át, október 5-én reggel igazoló jeggyel (geleitschein) ellátva a honvédcsapatok tagjai elhagyták a várat. Ezt követően szállták meg a várat az osztrák császári csapatok, Komárom városával egyetemben.
Emigrációban
Klapka ezután külföldre távozott. Londonban, Párizsban és Lipcsében élt, majd Genfben telepedett le. Három alkalommal írta meg emlékeit a szabadságharcról, kettőt az emigrációban, egyet pedig itthon. Az első változat még a friss élményekből táplálkozva már 1850-ben megjelent Londonban angol nyelven. Ezt követte a második könyv 1851-ben, amely Lipcsében látott napvilágot. Ebben Klapka az emigráció mérsékelt tagjainak szemléletét átvéve nem tartotta időszerűnek az események mélyreható elemzését. Ekkor ugyanis többen úgy vélték, hogy a nyílt beszéd, a mulasztások feltárása ártana a külországi hírnévnek, rokonszenvnek és tovább bolygatná az izgatott kedélyeket.
1855-ben svájci állampolgárságot kapott, Genfben pénzügyekkel foglalkozott. 1856-tól a svájci nemzetgyűlés tagja lett. Tevékenyen részt vett a 48-as magyar emigráció politikai és katonai tevékenységében is. A szárd-francia-osztrák háború kitörésének hírére, 1859. május 6-án Párizsban Kossuth Lajossal és Teleki Lászlóval megalakította az ideiglenes magyar kormány feladatkörét betöltő Magyar Nemzeti Igazgatóságot. Részt vett az itáliai magyar légió megszervezésében. A háborút lezáró villafrancai békekötést megelőző tárgyalások hatására 1859. május 30-án lemondott a Magyar Nemzeti Igazgatóságban viselt tagságáról. Negyvennégy évesen Brüsszelben megnősült, Inés Martha d’Arbouin-t vette feleségül. Házasságukból három gyermek született: György (Párizs, 1865), Ernő (Párizs, 1870) és Mártha. A Párizsban lakó György és Ernő fiaiban kihalt Klapka György tábornok vezetékneve fiú ágon.
A krími háború 1853. évi kitörése után a török Portának ajánlotta fel szolgálatait. De Ausztria a várakozással ellentétben nem lépett hadba az orosz oldalon, így Klapka nem kapott fontos feladatot.
Az 1866-os porosz-osztrák-olasz háború ismét felvillantotta Magyarország felszabadításának lehetőségét. Klapka Nemeskéri Kiss Miklós, volt honvéd ezredes közvetítésével megállapodott Bismarck porosz kancellárral egy magyar légió felállításáról. A mintegy ezerötszáz fős légió parancsnokságát Klapka György 1866. július 26-án vette át, amikor a porosz-osztrák háború lényegében már befejeződött. Ennek ellenére a légió 1866. augusztus 3-án a Jablunka-hágón(wd) át Magyarország területére lépett, de már néhány nap múlva kénytelen volt különösebb eredmény nélkül visszavonulni porosz területre. Klapka augusztus 14-én lemondott a parancsnokságról.
Hazatérése után
A kiegyezés után véglegesen hazatért. Poroszországi szereplése azt eredményezte, hogy I. Ferenc József nem járult hozzá, hogy katonai szolgálatba lépjen. A Deák-párt tagjaként Illava, majd Temesvár országgyűlési képviselője volt. 1868-ban a honvédegyletek elnökévé választották, de néhány év múlva visszavonult a közélettől. Az 1876-77-es orosz-török háború idején Klapka Isztambulba utazött, hogy a török csapatok segítségére legyen a Monarchiával szövetséges orosz birodalom elleni küzdelmükben.
1871-ben Klapka György Türr István és Andrássy Gyula társaságában a magyarországi Nagy Oriens szabadkőműves nagypáholy alapító tagjai között szerepelt.
Hazatérése után kezdett hozzá harmadszor emlékeinek összefoglalásához, amely 1886-ban jelent meg a Franklin Társulat gondozásában. Ebben a legteljesebb változatban a szabadságharc alatti tevékenységéről és az emigráció éveiről is beszámolt. Mindeközben kitekintést adott az az általános hadi helyzetre is. Bepillantást nyerhetünk a londoni, párizsi, svájci, belgiumi magyarok helyzetére, megosztottságukra, a Kossuth megítélése körüli vitáikra, illetve ezen országok bel-és külpolitikájába is. A körképet a törökországi viszonyok rajza egészíti ki. Az emlékirat 1854-ig, a krími háborúig követte az eseményeket. Klapka és barátai számára ez a háború is nagy csalódás, ekkor mondtak le hosszú időre egy újabb szabadságharc eszményéről.
1892. május 17-én halt meg Budapesten. Temetésén több tízezer ember énekelte a Klapka-indulót. Bár Budapesten temették el, mégis komáromi földben nyugszik: sírjára annak a városnak a földjét szórták, ahol négy véres csatát vívott.
Emlékezete
Emlékét a történelmi Magyarország területén táblák és szobrok őrzik. Legismertebb az 1896-ban Komáromban tiszteletére állított szobor, s róla nevezték el a város múzeumát is.
Klapka György honvédtábornok nevét már a szabadságharc idején ismertté tette a Klapka-induló, amit 1849-ben Komárom várában komponált Egressy Béni, az erősség zeneigazgatója. Nyilvánosan 1849. augusztus 4-én, a sikeres kitörés utáni díszszemlén csendült fel először, és ezt játszották a vár átadásakor is. Nyomtatásban az év végén jelent meg, persze akkor már engedély nélkül, a szöveget (Fel, fel vitézek…) jóval később, 1861-ben írta Thaly Kálmán, így ismerjük ma is.
Egy magyar hős emlékének megörökítése a legfurcsább módon talán Klapka György nevéhez fűződik. Jerome K. Jerome, a „Három ember egy csónakban” és más híres művek szerzőjéről bizonyára kevesen tudják, hogy a név közepén a „K" betű Klapka György nevét idézi. Klapka az emigrációban a család barátjaként vendégszeretetüket élvezte. Ezek után változtatta az író apja, Jerome Clapp a száműzött Klapka tiszteletére fia nevét „Jerome Klapka Jerome"-ra.
1930-tól a nevét viselte a m. kir. honvédség 2. tüzérosztálya (1938-tól 4. majd 6. hadrendi számmal).
1947 decemberétől a tatai „Gépkocsizó laktanya" neve „Klapka György" laktanya lett.
Tiszteletére és emlékének megőrzésére a Magyar Honvédség tatai lövészdandára 1990. május 4-én hivatalosan névadójának választotta, 25. Klapka György Harckocsi Dandár néven.