- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Szeptemberi jeles napok
- Schulek Frigyes
Schulek Frigyes
„Én is oda vittem élettevékenységem, lelkesedésem nagy részét, abba a nagy temetőbe, amely számára nincs megígérve feltámadás; de azért mégis, két évtizeden át, folyton látva azt az elhagyatottságot, vagy értelmetlen kezelést, melyben műemlékeink országszerte sínylődnek, hazafiúi kötelességemnek ismertem az állhatatos kitartást e nagy nemzeti jelentőségű ügy érdekében. Ha nem sikerülhetett - sanyarú anyagi helyzetünk mellett - az érdeklődést nagy tettekben nyilvánuló magasan lobogó lángra éleszteni, legalább hamu alatt pislogó parázsként fenn kellett tartani a melegség forrását, az eszményi törekvést.”
„Nekünk magyaroknak egyik sarkalatos hibánk, hogy szeretünk túlzásokba esni. Ismerve a magam gyarlóságát, nem óhajtottam egyéniségemnek felmagasztalását és nem is kerestem, azért inkább azokat az ideálokat látom ünnepelve bennem, amelyeknek a szolgálatában állok. Ezek közé az ideálok közé tartozik első helyen a hazaszeretet. Annak idején, amikor én mint fiatal technikus ezelőtt ötven esztendővel eszmélni kezdtem, politikával is foglalkozó társaimmal meg akartunk halni a hazáért. De a sors nem úgy akarta, hogy meghaljunk, hanem hogy éljünk a hazáért. Megfogadtuk tehát, hogy élni fogunk a hazáért. Ez az egyik eszme, amely engem egész életemen keresztül vezetett, és amely arra késztetett, hogy ott keressek magamnak tevékenységi kört, ahol nagy hiányt érzek és látok. Ez pedig a művészet terén a középkori emlékeink elhanyagoltsága volt.”
Schulek Frigyes (Pest, 1841. november 19. - Balatonlelle, 1919. szeptember 5.) építész, műegyetemi tanár, az MTA tagja. Schulek Vilmos szemészorvos bátyja, Schulek János építész apja.
Schulek Frigyes Budapesten született 1841. november 19-én. Felvidéki, szepességi családból származott. Édesanyja Zsigmondy Auguszta korán meghalt. Édesapja Schulek Ágoston kereskedő, akkori értelemben véve közgazdász. Kossuth Lajos pénzügyminisztersége idején a minisztérium osztálytitkára is volt. Az 1848-49-es szabadság harc idején Schulek Ágoston a kormánnyal együtt Debrecenbe tette át hivatali székhelyét. A szabadságharc leverése után Kossuthtal együtt Orsováig menekült. A család több tagja részt vett a szabadságharcban, Schulek Ágoston két testvére, Jenő és Lipót, mint honvédtisztek vesztették életüket. A szabadságharc bukását követően nem kívánatos személlyé nyilvánították, és családjával együtt újból Debrecenbe költözött.
Schulek Frigyes Orsován az újgörög iskolába járt, ahol elemi tanulmányait oláh, görög és francia nyelven kezdte. 1851-ben és 1852-ben Lőcsén tanult német nyelven. Apja a kereskedelmi kamara titkáraként Debrecenbe került, így a gimnázium öt osztályát már itt végezte. 1857-től a pesti főreál iskolában fejezte be tanulmányait. Fiatal korától fogva tudatosan készült az építészeti pályára. Az iskolai szünidőkben kőműves-segédként helyezkedett el, hogy kitanulja mesterségének kézi művességét. 1860-ban sikerrel zárta reáliskolai tanulmányait, s egy hónappal később a pesti kőműves és kőfaragó céhtől a kőműves segédlevelet is megkapta. Kőműves gyakorlati felkészültségéről 1861-ben bizonyítványt is kapott a budai József Polytechnikumban.
Felsőfokú tanulmányait a József Nádor Műegyetemen, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián, van der Nüllnél és Siccardsburgnál végezte. Részt vett a regensburgi és az ulmi dóm befejezési munkáiban. Rendkívüli tudásvágya és tehetsége párosult aktivitással és népszerűséggel. Alapító tagja és tisztségviselője volt a Friedrich Schmidt professzor (a Stephansdom építésze) irányításával létrejött Wiener Bauhütte önképző egyesületnek. Tagjai között volt Schulcz Ferenc és Steindl Imre is. A fiatal építészekből álló „páholy” a középkori építészet szerkesztési elveinek és gyakorlatának megismerésére jött létre.
Az önképzőkör tagjai minden tanév végén, néha év közben is kirándulásokat tettek az osztrák-magyar monarchia különböző vidékeire műemlékek tanulmányozására, felmérésére és dokumentálására. A tagok kötelesek voltak munkáikról előadásokat tartani, tudásukat közkinccsé tenni. Ez a fajta tevékenység felkeltette a szakma érdeklődését, s lassan a kormány által is támogatott diákkör Bécs rangos építészeti fóruma lett. Schulek 1866-ban a regensburgi dóm helyreállításán látott el rajzolói feladatokat. (A templom főhomlokzatáról készített rajzát az 1867. évi párizsi világkiállításon is bemutatták.) Bécsben dolgozott Schmidt műtermében, majd 1868-ban hazatért Magyarországra, hogy tudását és tehetségét hazája szolgálatába állítsa.
Korábbi franciaországi majd romániai utazásai után 1869-ben, a nagy mesterek és a művészetek hazájába Olaszországba is eljutott. A kiegyezést követő fellendülés hatására 1868-ban élményekkel gazdagon hazatért. Először Buzzi Bódog építőmesterrel, majd Benkó Károllyal dolgozott, több katolikus templom tervét készítette el. 1870 márciusától barátjával, Steindl Imrével dolgozott, aki ekkor már műegyetemi tanár volt. Ezután külföldön már nem vállalt munkát. Megpályázta és elnyerte az Országos Mintarajziskola és Rajztanárképző tanári állását. 25 évig dolgozott ebben a minőségben.
1872-től a frissen létrejött Műemlékek Ideiglenes Bizottságának az építésze a kezdetektől egészen haláláig. Tevékenységének jelentős korszaka a magyar műemlékek helyreállítása. Építészete és a műemlékvédelem területén kifejtett munkássága szorosan kapcsolódik a historizmus építészetéhez. A Schmidt-iskolában elsajátított elvek nyomán a középkori stílusokat alkalmazta. Ezek között legjelentősebb a Budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-)templom koronázó főtemplommá való kiépítése a Halászbástyával. Fontos a jáki, zsámbéki, lébényi templomok, a kassai és pozsonyi dóm, az árvai, visegrádi, vajdahunyadi várak, majd a lőcsei városháza helyreállítási terve.
Még ő kezdte meg a visegrádi vár helyreállítását és az ő munkája volt a karcsai, a kisszebeni, az ákosi templom és a lőcsei városháza restaurálása. Pozsonyban mind a ferences, mind a klarissza templom gótikus tornyának újjáépítése az ő nevéhez fűződik.
A szegedi Kálvin téri református templom Schulek Frigyes egyik legszebb alkotása. Megépítése a Nagyárvíz utáni újjáépítést jellemző összefogás szép példája. Helyét Tisza Lajos királyi biztos közbenjárása alapján jelölték ki, a város ingyenesen adta át az egyháznak. A kis alapterületű, neogótikus stílusú templom háromszög alakú telekre épült 1884-ben. Alaprajza háromlevelű lóherére emlékeztet. A templom három hajója nem párhuzamosan fut, hanem 120 fokos szöget bezárva kapcsolódnak egymáshoz. Az összekapcsolódási pontban emelkedik a templom hatszög alapú huszártornya. A torony a furcsa szögek ellenére szép összhangban van a hajók tetőszerkezetével. A templom egyik nevezetessége a torony tetején található kakas.
A tervező egy szép jegenyefát is tervezett a templom mellé, ami oda is került a helyére. Amikor pedig ez a fa már akkora volt, mint a templom tornya, a fát kivágták. A legenda szerint amikor Schulek Frigyes megtudta ezt, megsiratta a gyönyörű fát.
A budavári Nagyboldogasszony-templom, vagyis a Mátyás-templom helyreállítására készült Schulek terv bemutatásától egészen napjainkig többen úgy vélik, Schulek Frigyes történethamisítást követett el. Mások szerint az ő munkája mutatja meg, hogy milyen lehetett, vagy milyen lehetett volna a Budai Vár a törökök megjelenése előtt, fénykorában. Megint mások hatalmas, korszakalkotó építőművésznek tartják a terv megálmodóját.
A Mátyás-templom Schulek által megálmodott formája és a Halászbástya egy nagy volumenű, historizáló építészeti vízió eredménye, egy korábban sosem volt, ideális gótikát jelenít meg. Az alkotót a hely történeti múltja, nemzeti jelentősége ihlette meg. A régi, középkori eredetű, de barokk külsővel takart plébániatemplomot kiszabadította az időközben hozzátoldott épületek fogságából. Átépítette egy középkorias, gótikus csodává, amilyen az fénykorában lehetett. A hatást azzal is fokozta, hogy a szomszéd épületek helyére megépítette a neoromán Halászbástyát. A nagyszabású, történelmi alakokkal díszített Halászbástya Schulek szerint "a magyar eszmevilágnak emel maradandó várat", a nemzeti múlt erősítése mellett tetszetős keretet alakított ki a régi-új templomnak. Széles lépcsője megnyitotta a város felé az együttest.
A Mátyás-templom átépítése 1873-ban kezdődött, a munkálatok az 1896-os millenniumi ünnepségekre fejeződtek be. Schulek a templomot először a kölni dóm mintájára kéttornyosra akarta átalakítani, de végül meg kellett elégednie az egytornyos változattal. Az épületnek majd minden kövét kicserélték vagy átfaragták, kiirtva a barokk utolsó nyomait is. Ahol nem volt támpont, ott Schulek tervezett új részleteket, mint a déli homlokzat elemeit, az előcsarnokot vagy a díszes, áttört toronysisakot. Az eredeti alaprajzon is módosított, helyreállítva a Gara-kápolnát (ma Szent István-kápolna). Az épület belsejét színes üvegablakokkal, gazdag, geometrikus falfestéssel és faliképekkel díszítette - utóbbiak Székely Bertalan alkotásai.
Ismert neoromán alkotásai még a szegedi evangélikus templom, a János-hegyi Erzsébet-kilátó (Klunzinger Pállal), a pécsi Zsolnay-emlékmű és a szegedi fogadalmi templom terve - ezt módosítva Foerk Ernő fejezte be 1930-ban. Schulek számos középkori műemlék helyreállítását végezte el, a kor elveinek megfelelően nem megőrzésre, hanem neogót vagy neoromán stílusú átépítésre törekedve, a nemzeti romantika eszméjének jegyében. Ő restaurálta egyebek között a lőcsei városháza második emeletét és pártázatát, az eperjesi Szt. Miklós-, a nagybányai Szt. István-tornyot, a kisszebeni, az ákosi és karcsai templomokat. A visegrádi vár maradványait is ő konzerválta, s rekonstruálta a Salamon-tornyot.
1903-ban Steindl Imre utódjaként Schulek Frigyest bízták meg a Műegyetem építészmérnöki kara középkori építészeti tanszékének vezetésével. 1910-ben adták át a tervei alapján felépült jánoshegyi Erzsébet kilátót. 1914-es nyugdíjba vonulásáig több terven is dolgozott, sőt, még azután is. Az osztrák-magyar monarchiában 1887-ben a tudományos és irodalmi működés elismerésére alapított “Pro litteris et artibus” rendjellel tüntetik ki 1917-ben. A Magyar Tudományos Akadémia tagja 1895-től. A Magyar Mérnök és Építész Egylet a 70. születésnapját betöltő nagy építészt tiszteletbeli taggá választotta.
1889-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1917-ben rendes tagja. 1919. szeptember 5-én halt meg Balatonlellén. Fia, Schulek János építészmérnökként apja tevékenységét folytatva restaurálta a Mátyás-templomot és feltárta a visegrádi Mátyás-palotát.
Fiával közös sírban, a visegrádi temetőben nyugszik.