- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Januári jeles napok
- Esztergomi Boldog Özséb
Esztergomi Boldog Özséb kanonok
Pálos hagyományokat őrző magyar népi mondások:
„Haza pálos nélkül, akár ima Isten nélkül."
„Úgy tartották a pálosok, hogy a haza a magyarok örök öröksége. Az örökséget pedig csak a rossz ember szokta elvesztegetni."
„A Szent Koronát a Magyarok Égi Édesanyjától, a Szűzanyától két vakítóan fehér ruhába öltözött angyal hozta le az Égből. Ama angyalok fehér ruhája a mi fehér csuhás rendi ruhánk.”
„A barlanglakó szerzetesek (pálosok) nagyon keveset esznek. A Korona ereje, a Szűzanya szeretete tartja meg e világban őket."
„Mikor nagy fekete fellegek gyülekeznek az ország felett, a Szűzanya irgalma és a pálosok imája mindig megmenti a nemzetet…"
„Fehér Barátok nélkül nincs az jó Hungária."
„Ország, nyelv, hagyomány - pálos adomány."
„Nagy hit országot emel."
„Ha pálos monostorba lépsz, a hazádba lépsz."
„Akik Magyarországot ellenségnek tekintették, a pálosokat sohasem szerették."
Boldog Özséb nevéhez fűződik az egyetlen magyar eredetű férfi szerzetesrend, a pálosok alapítása és megszervezése, amely mind vallási, mind művelődésügyi téren igen jelentős szerepet játszott nemcsak hazánk, hanem a szomszédos népek kultúrájának történetében is.
Az egykori esztergomi kanonok lelkét és szándékát a szenvedések érlelték meg. A tatárjárás idején a válságból kivezető utat az egyéni példaadásban, az engesztelésben, a szeretetben és Krisztus keresztjének különös tiszteletében jelölte meg.
Özséb Esztergomban, Magyarország akkori fővárosában született 1200 körül. Szüleit nem ismerjük. P. Gyöngyösi Gergely pálos történetíró, klasszikus tömörséggel csak annyit mond, hogy híres magyar családból származott. Egyik életrajzírója a királyi udvar várispánjának teszi meg apját. Tormay Cecile „A fehér barát" című nagyszerű, szimbolikus regény-trilógiának finom érzékű írója, egyenesen a királyi család rokonságával hozza kapcsolatba.
Szülei gondos nevelésben részesítették, a Szent István által 1028-ban alapított káptalani iskolába járatták. Özséb már igen korán megtanulta a betűvetést, és a könyvekhez jobban vonzódott, mint a játékokhoz. Már ekkor szembetűnő vonása volt a magány szeretete: akkor érezte jól magát, ha félrevonulva elmerülhetett tanulmányaiban.
Szemlélődő hajlama egyre erősebben nyilatkozott meg, és szinte „predesztinálta" a remeteségre. A krónikás Özséb külsejéről is elárul valamit: feltűnően szép fiatalember volt, és mindig derűsen, kedvesen mosolygott.
Szülei egyetértésével pappá szentelték. Hamar híres lett arról, hogy „mindennap mély áhítattal mutatta be a szentmisét, ami akkor ritka és szokatlan dolog volt." Papi jövedelmét szétosztotta a szegények között, s minden szabadidejét az olvasásnak és az írásnak szentelte. Művei sajnos nem maradtak fent, de feljegyezték róluk, hogy „olyan filozófiát tanított, amely nem az emberek, hanem Isten tetszését vívta ki"
Hamarosan tagjai sorába iktatta Özsébet az esztergomi főkáptalan: kanonok lett.
Mint esztergomi kanonok, Özséb oly áhítattal végezte a papi zsolozsmát és a szentmise bemutatását, hogy mély benyomást tett mindazokra, akik csak látták, és buzgósága Isten szeretetére buzdított mindenkit.
Szabad idejét olvasásra, tanulásra, könyvírásra fordította. Sajnos, a tatárjárás vagy a későbbi századok pusztításai ezeknek még a címét is elsodorták. Csak sejtjük, hogy egyházjogi munkákat írhatott, mivel „a kánonjog tudományában igen járatos volt."
Mint kanonok, minden jövedelmét a szegények szolgálatára fordította. Kapuja tárva-nyitva állott boldog-boldogtalan számára. A szegényeknek nemcsak testüket táplálta és ruházta, hanem lelkükkel is törődött. Az egyszerű, tanulatlan emberek oktatására is gondot fordított.
Azok között, akik Özséb kanonok vendégszerető házában gyakran megfordultak, akadtak olyanok is, akik nem kéregetni jöttek. Vesszőből font kosarakat, fából faragott házi eszközöket hoztak, és szerényen csak azt kérték, hogy cserélje be nekik ezeket élelemre vagy ruhára. A remeték szürke köntösében jártak, és a pilisi erdőrengeteg szent magányában éltek, ahol teljesen elvonulva a világtól, egészen az imának és vezeklésnek szentelték magukat.
Özséb atya mély vonzalommal fordult feléjük, és szívesen elbeszélgetett velük. Nagyon megszerette ezeket a halk szavú, imádságos és szerény embereket. A velük való társalgás annyira megindította, hogy többször is felkereste őket remeteségükben. Megcsodálta igénytelen, egyszerű, istenes életüket a hegyek és az erdők szépséges és áhítatos csendjében. Megszerette tiszta életük zavartalan békéjét. Valószínűleg „lelki atyjuk" is volt: gyóntatta, és vezette őket a lelki élet ösvényein. A velük való beszélgetések „Isten ösztökéi" voltak Özséb számára, amelyek egyre jobban a magány felé hajtották őt. Egyre jobban vágyódott a pilisi erdők vadonába, de tervének keresztülvitelét késleltette az országra zúduló tatár betörés 1241-ben.
A templomok, de főleg a székesegyház, éjjel-nappal tömve volt a kétségbeesett hívekkel, akik jajgatva rimánkodtak Istenhez segítségért, irgalomért, mert „a tatár híre akkor már a pokolbéli ördögöknél is iszonytatóbb volt. Nem irgalmaztak azok a csecsemőknek sem; mint nyársa húzott halakat, tűzték lándzsáikra az ártatlanokat."
Özséb atya ott volt mindenütt, ahol segíteni kellett és lehetett. Ápolta a sebesülteket, vigasztalta a haldoklókat, bátorította a csüggedőket és a székesegyházban együtt imádkozott a néppel.
A Batu kán személyes vezetése alatt álló tatár sereg másfél évi pusztítás után Ogatáj főkán halála hírére visszavonult. Özséb atya alaposan kivette részét a testi és lelki romeltakarításból. 1246-ban lemondott kanonoki méltóságáról, javait szétosztotta a rászorulók között, és Váncsai István érsek engedélyével a Pilisszántó közelében lévő sziklás rengetegbe vonult, ahol az imádság, a böjt és az engesztelés által kegyelmet esdett mostoha sorsú nemzete számára.
A pilisi remete első ténykedése az volt, hogy hármas barlangja alatt a forrás mellé letűzte a szent keresztet, s felírta rá az „In Cruce salus" (Keresztben az üdvösség) jelmondatát. Életszentségének híre hamar elterjedt az egész vidéken, és sokan járultak hozzá tanácsait kikérni, és tanítását hallgatni. Nemsokára követői is akadtak, akik magukévá tették szigorú vezeklő életmódját.
Boldog Özséb személye a realitás talaján áll, nem szövik át legendás aranyszálak. Egy alkalommal mégis csodálatos látomásban részesült, amely döntő volt további életútjára.
A barlangjánál fölállított fakeresztnél imádkozott, amikor hirtelen világosság támadt. A fákon apró lángok gyulladtak ki, majd ezek egy hatalmas tüzes gömbbé olvadtak össze. Özséb megértette, hogy össze kell gyűjtenie a szétszórtan élő remetéket egy szeretet-közösségbe. Így tudnak az embereknek világosságot, reményt adni Magyarország megújítására. Megkereste és maga köré gyűjtötte a remetéket, majd a Pilis-hegységben, Pilisszántó közelében kolostort és templomot építettek, amelyet a Szent Keresztről neveztek el. 1250-ben jött létre a szerzetesrend, mely magát: Első Remete Szent Pál testvéreinek nevezte.
1250-ben Pilisszántó közelében, a kesztölci völgy fölötti kis magaslaton, ahol hármas teraszt képeztek ki, délről kisebb templomot építettek a Szent Kereszt megtalálásának tiszteletére. A csúcsíves templomhoz észak felől négyszögletes monostor csatlakozott az együtt lakó remeték számára, magas fallal körülvéve.
Özséb ezután sorra járta az országban a nagyobb remeteségeket. Először a Pécs melletti Szent Jakab-hegyi remetékhez ment, akik már 1225-től közös élete életek. Elkérte a Bertalan pécsi püspök által készített szabályzatukat. A két monostor ekkor egyesült, amelynek tagjai őt választották meg első tartományfőnökükké, elismerve magas képzettségét, életszentségét és szervezői képességét. Közösségük égi patrónusává Remete Szent Pált tették meg, s magukat "Első Remete Szent Pál testvéreinek" nevezték. Mivel az első monostor a Szent Kereszt tiszteletére épült, sokáig a "Szent Kereszt testvéreinek" is hívták őket.
E két kolostorhoz az idők folyamán egyre több és több kolostor csatlakozott, amelyek a Bertalan-féle szabályzat, majd később az egyes egyházmegyék püspökeinek regulái szerint éltek.
Boldog Özséb 1262-ben néhány társával Rómába ment, hogy a Szentszék jóváhagyását és megerősítését megszerezze a rendlapításhoz. Itt a magyar édesanyától származó Aquinói Szent Tamás pártfogásába vette, így IV. Orbán pápa hamarosan jóváhagyta az új Rendet. De Szent Ágoston Regulájának átvételét nem engedte meg, mert nem voltak biztosítva a szükséges anyagi feltételek. Az ideiglenes szabályok megszerkesztésével Pál veszprémi püspököt bízta meg. Boldog Özséb a rendet Remete Szent Pál oltalma alá helyezte, hiszen ő volt az első remete, a remeteség atyja. Innen ered a rend neve is: Ordo S. Pauli Primi Eremitae, nálunk a pálosok kifejezés terjedt el. A rend első tartományfőnöke Özséb lett. A Rend hivatalos, római jóváhagyása csak 38 évvel halála után, 1308-ban történt meg. A Szentszék 1308-ban ismerte el Első Remete Szent Pál Rendjét, a pálosokat.
A rend központja jelenleg a lengyelországi Częstochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van, a magyar tartomány székhelye pedig Pécsett található. A pálosok által emelt templomok, kolostorépületek, az általuk létrehozott képzőművészeti alkotások, irodalmi művek a magyar kultúra maradandó kincsei. A magyar nyelv története szempontjából külön említést érdemel a pálos szerzetesek által készített két fontos középkori imádságos mű: a Festetics- és a Czech-kódex.
A Pálos Rend címerének magyarázata: a pálma ruhát és táplálékot nyújtott Szent Pálnak; a holló mindennap fél cipót hozott; a két oroszlán pedig a sírt ásta meg (és mint királyi állatok, jelenlétükkel jelzik Szent Pál nagyságát). Ezért szerepelnek ezek az elemek a pálos címerben - mindegyik Isten gondviselő szeretetéről tanúskodik.
Esztergomi Boldog Özséb atya 1270. január 20-án halt meg az általa alapított Szent Kereszt monostorban súlyos betegség után. Halálos ágyán a szabályok pontos megtartására, a testvéri szeretetre és példaadásra buzdította tanítványait, valamint az elmélkedés és magány szeretetére, és Krisztus buzgó követésére. Jézus és Mária szent nevével ajkán lehelte ki lelkét. A templom sírboltjában temették el rendtársai, akik azzal vigasztalták egymást, hogy földi atya helyett égi pártfogót nyertek. A templom sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Özséb életében már 16 pálos kolostor állt Magyarországon, később ez a szám 150-re emelkedett. Boldog Özséb hivatalosan nem kapta meg a „boldog” címet, ezt ősi pálos szokás szerint kortársai (rendtársai) ruházták rá. 2008-óta viszont a nyilvános kultusza engedélyezve van, ami „felér” a boldoggá avatással. Szenté avatása folyamatban van.
A legismertebb pálos templomok egyike minden bizonnyal a budapesti Gellért-hegyi Sziklatemplom. E nemzeti szentély a pálosok számára készült. Részletes leírást és képeket a Magyarok Nagyasszonya Sziklatemplomról itt találhatunk.
Végezetül álljon itt két monda a fehér barátokról: A fehér sólyom legendája és II. András király elveszett sólyma