A nők egyetemi tanulmányainak engedélyezése

Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter

„a női nemnek elvi szigorral való elzárása a tudományos kenyérkereseti pálya nagy részétől egyike azoknak a nagy társadalmi igazságtalanságoknak és méltánytalanságoknak, melyek a polgáriasultságnak dicsőségére sohasem szolgálnak.” (Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter)

„…ki ne érezné, hogy a női nemnek elvi szigorral való elzárása a tudományos kenyérkereseti pályák egy részétől egyike azoknak a nagy társadalmi igazságtalanságoknak és méltánytalanságoknak, melyek a polgáriasultságnak dicsőségét soha sem fogják képezni.” (Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter)

„Azt bizonyára nem lehet tagadni, hogy azon kereseti módok, amelyeket a régebbi társadalmi felfogás a nők számára — elég mostohán - kijelölt, elégségeseknek nem bizonyultak. A változott társadalmi és művelődési viszonyok arra kényszerítették a nőket, hogy az eddig megszokott foglalkozások helyett más, a megélhetést jobban biztosító kereset után lássanak, és az e célra szükséges ismereteket elsajátítsák.”

A nők egyetemi tanulmányainak első lépései világszerte a XIX. század közepére tehetők. Ennek legfontosabb okai egyrészt a kapitalizmus fejlődése során a nők társadalmi-gazdasági helyzetében bekövetkezett változásokban, másrészt pedig a nők jogaiért, egyenjogúságáért küzdő mozgalmak erősödésében keresendők.

Hazánkban a XIX. századi közgondolkodást jól szemlélteti Bródy Sándor a Tanítónő című drámájában: „Jó anyámtól tudom, hogy mi asszonyok azért vagyunk, hogy szolgálatára legyünk a férfinak, aki dolgozik helyettünk.” Ebből a helyzetből igen hosszú út vezetett a nők számára az egyetemig. Az 1800-as évek elején még középiskolába se járhattak. Az első lépéseket az 1840-től itthon is egyre erősödő, a Teleki Blanka, Veres Pálné, Karacs Teréz nevével fémjelzett nőmozgalmaknak jelentették. Ezek eredményeként már a magyar lányok is járhattak középiskolába, szakképző intézménybe, ám az egyetem még egy ideig zárva volt előttük. De ez nemcsak hazánkra, hanem Európa számos országára is igaz volt.

Hugonnai Vilmáé volt az úttörő szerep

A század második felében történt gazdasági változások jelentősen befolyásolták a nők helyzetét is, szerepük folyamatosan változott. A férfi továbbra is termelő munkát végzett, de már nem tudta egymaga eltartani családját, így a feleségnek részt kellett vennie a családfenntartásban. Az Orvosi Hetilap 1895. december 29-én írta: „A társadalmi viszonyok átalakulása, a létért való küzdelem megnehezülése a nők társadalmi helyzetében is nagy változást idézett elő. Ma már a műveltebb körökhöz tartozó nők is mind- nagyobb számmal kénytelenek részt venni az élet küzdelmében és a családi élet nyugalmasabb körét gyakran kell felváltaniok a kenyérkereset nehéz s fárasztó munkájával." A gazdasági változásokkal párhuzamosan a szellemi fejlődés is kezdett kibontakozni. A nők részéről egyre nagyobb igény mutatkozott a továbbtanulás és ezáltal a jobb munka és életkörülmények irányába. Kezdetben nevelő- vagy tanítónőként volt lehetőségük érvényesülni, majd egyre nagyobb igényük támadt a felsőfokú tanulmányok végzése iránt.

A század végén a társadalom széles körét azonban előbb még az általános népoktatás fejlesztése és kiterjesztése foglalkoztatta. Az elsőrendű feladat az írástudatlanság leküzdése volt, hiszen 1890-ben a vidéki lakosságnak alig a fele tudott írni és olvasni. Egyes vármegyékben ez az arány alig érte el a 20-30 százalékot, és csak a nagyobb városokban és Budapesten haladta meg a 60, ritkábban a 70 százalékot.

Még a XX. század elején is nem a diploma, hanem az érettségi számított a tényleges belépőnek a nagybetűs életbe. A lányok számára az első magasabb végzettséget nyújtó intézmény Pesten az angolkisasszonyok zárdájában 1856-ban nyílt tanítónőképző volt, míg az első állami 1869-ben. Ezek akkor középfokú oktatási intézményeknek számítottak.

Az úttörő szerep Hugonnai Vilmának jutott, ő lett az első diplomás magyar nő. 1879-ben a Zürichi Egyetemen végzett orvosként. Hazánkban egy 1895. november 18-án kiadott rendelet tette lehetővé nők számára a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi képzést és gyakorlatot. Itthon azonban sokáig hiába igyekezett honosíttatni diplomáját, igen hosszú ideig várnia kellett.

Glücklich Vilma, kezében 'A Nő és a Társadalom' című folyóirattal

Hosszú előkészítő munka után Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, a nők művelődési jogainak kiterjesztésére és az egyetemi tanulmányaik lehetővé tételére irányuló törekvések támogatója 1895 őszén látta elérkezettnek az időt e kérdés rendezésére. Előterjesztése nyomán Ferenc József 1895. november 18-án kelt engedélye lehetővé tette, hogy a nők előtt is megnyíljanak bizonyos hazai egyetemek kapui. Ezt követően Wlassics Gyula december 19-én bocsátotta ki rendeletét. Ennek alapján a budapesti és kolozsvári egyetemen a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi karon kezdhették meg a nők tanulmányaikat. Eredetileg az egyetemek összes világi fakultása és a műegyetem is megnyílt volna a hölgyek előtt, de Ferenc József csak az előbbieket engedélyezte.

A nők egyetemi szerepvállalása kezdetben inkább csak jelképes volt. Az első nőhallgató, - a magyar nőjogi mozgalom egyik vezéralakja - Glükclich Vilma - 1896-ban lépte át az egyetem küszöbét. 1896 februárjában kezdte meg fizika és matematika tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán. Ezzel ő volt az első nő Magyarországon, aki egyetemi bölcsészdiplomát szerzett. Hugonnai Vilma diplomahonosítási kérelmét 1882-ben a pesti egyetem orvostanári kara támogatta ugyan, de Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter a törvényekre hivatkozva elutasította. Így végzett orvosként hosszú ideig kénytelen volt vizsga nélküli bábaként tevékenykedni. Szülésznőként megírta a „A nők munkaköre” című tanulmányát, melyben az iskolareform és az egyenjogúsítás mellett foglalt állást. Végül svájci diplomájának honosítása két évvel az 1895-ös miniszteri rendelet után, 1897-ben történt meg. Május 14-én avatták Budapesten is orvosdoktorrá. Az első Pesten végzett orvosnő, Steinberger Sarolta 1900. november 3-án tett esküt.

Az első bölcsészdiplomát a magyar nőjogi mozgalom egyik vezéralakja, Glükclich Vilma kapta, 1896-tól a Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán fizikát és matematikát tanult. Ekkor még csak három nőhallgató járt a budapesti egyetemre.

Steinberger Sarolta

Az 1896/97-es tanévben még csak három nőhallgató volt a budapesti egyetemen, majd a felvételt nyert hölgyek száma folyamatosan emelkedett. Az 1900/1901-es tanévben a bölcsészkarra 62, az orvostudományi karra pedig 25 hölgyet vettek fel. Az 1908/1909-es tanévben már 168 bölcsész, 63 orvos és 18 gyógyszerész nőhallgató járt egyetemre. A megnyitott karokon a nők száma ezután tovább emelkedett. Az 1916/1917-es tanévben a nők aránya a bölcsészkaron már megközelítette az 50%-ot (526 fő), az orvosi karon a hallgatók 28,1% (467 fő), a gyógyszerészeti képzésben pedig a hallgatók 51,7%-a (46 fő) volt hölgy.

Igazi változást azonban ezen a téren csak a világháború körüli időszak hozott. Tulajdonképpen csak 1910 után kerültek be egyetemekre jelentős számban nők.

A teljes emancipációra - a nőknek a műegyetemre és a jogi karokra való felvételére - csak a világháború után, 1918. december 7-én kiadott kultuszminiszteri rendelettel került sor. Ekkor vették fel az első női mérnökhallgatókat a Műegyetemre, összesen négyet. Az első női egyetemi tanárt 1930-ban nevezték ki.

A felsőoktatási intézmények kapuit - a hittudományi karok kivételével - végül az 1946. évi XXII. törvénycikk nyitotta meg a nők előtt.

Forrás: konyvtar.parlament.hu (125 éve engedélyezték Magyarországon először a nők egyetemi tanulmányait)
, ujkor.hu (Wlassics Gyula 1895-ös rendelete és a női felsőoktatás kiszélesedése Magyarországon)