- Nyitóoldal
- A nők egyetemi tanulmányainak engedélyezése
- Hugonnai Vilma
Hugonnai Vilma
„Az én kardom a tudomány, az én pajzsom a munka.”
„Megvallom, az ambíció hozott hazámba vissza! Kecsegtetett a remény, hogy azt, amit más nő, más országban kitudott vívni, kifogom én is hazámban, vívhatni. Magyar nő vagyok, mi sem természetesebb annál, mint hogy hazámban óhajtottam letelepedni. Hol remélhet a polgár szívélyes fogadtatást, ha nem hazájában?..."
„Nem tekintheti a férfi a nőt, mint régente, tisztán úgy, mint ki javára született”
„Az én hitem különben is egészen másképp képzeli el a nők érvényesülését. Nem hangos kiabálással, nagy lármával, hanem csendes és komoly munkával.”
„... micsoda alapokon nyugodnék azon állam, melyet egynéhány intelligens nő felforgathatna? Szégyelleném, ha csakugyan ilyen államnak volnék gyermeke."
„Nincs jobban elhelyezett tőke, mint az, amely iskolákban fekszik. Más ott a családi élet, ahol a jó szívhez, a jó akarathoz még művelt én is párosult!"
Gróf szentgyörgyi Hugonnay Vilma (Nagytétény, 1847. szeptember 30. - Budapest, Kőbánya, 1922. március 25.) az első magyar orvosnő, a magyar nőmozgalom és a magyar egészségügy mára kissé elfeledett alakja. Áldozatos és küzdelmes élete, állhatatossága napjainkban is méltóvá teszi, hogy példaként mutassuk be.
Hugonnay (ekkor még y-nal írták a nevét!) Vilma 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben egy tehetős, hatgyermekes arisztokrata család ötödik gyermekeként egy ma múzeumnak otthont adó, harmincszobás nagytétényi kastélyban. Apja gróf szentgyörgyi Hugonnai Kálmán földbirtokos, anyja tomesti Pánczély Terézia.
A család ősei a török időkben kerültek Horvátországból Vas vármegyébe, származásukra utalva a Horváth nevet viselték. Vilma nagyapja rangon alul nősült, apjával való szakítása miatt az uralkodótól nevének megváltoztatását kérelmezte. Udvari tanácsosként 1810-ben kapta adományba Hugonna falut, majd 1822. június 14-én grófi címet szerzett adományban I. Ferenc magyar királytól és engedélyezték neki a szentgyörgyi nemesi előnév megtartásával a Hugonnay név felvételét.
Élete
A kor szokásának megfelelően dajkák és nevelőnők mellett nőtt fel. Édesanyja szeretetét csak távolról érezhette, naponta csak néhány percig találkozhatott vele. Anyja tudta magáról, hogy fertőző tüdőbeteg és így védte gyermekeit a halálos kórtól. Fiait gimnáziumban, egyetemeken taníttatta, külföldi iskolákba is eljuttatta. Vilma alapfokú tanulmányait otthon, magánúton végezte, majd Pesten a háztartás és gyermekek ellátására felkészítő Prebstel Mária leánynevelő intézet bentlakásos tanulója. Ez az iskola állt a leánynevelés akkori elérhető legmagasabb szintjén. Minden évet osztályelsőként zárt.
18 évesen - apja rábeszélésére - a társadalmi elvárásnak megfelelve hozzáment a nála jóval idősebb, könnyelmű életű Szilassy György földbirtokoshoz, a majdani Pest vármegyei alispánhoz. Ebből a házasságból három gyermeke született. Férje nem érdeklődött a szellemi dolgok iránt (mellette soha nem érezte magát jól, férje sokszor hagyta magára), az ifjú Vilmának elsősorban a természettudományok kötötték le figyelmét.
Vilma a második gyermekét várta, amikor apósa himlős lett. Senki, még a felesége sem vállalta ápolását, egyedül Vilma gondoskodott a róla. Az idős ember meggyógyult, Vilma újszülött kisgyermekét azonban elveszítették. A felgyógyult após értékes ékszerekkel hálálta meg a kockázatos vállalást. Az évek teltével Vilma egyre magányosabb lett, kedélybeteggé vált, nem akarta továbbra is az unatkozó feleségek életét élni.
1869-ben értesült arról, hogy a Zürichi Egyetemre nők is beiratkozhatnak, viszont ehhez férje beleegyezése is kellett. Ezt megkapta, de anyagi támogatást nem, ezért nagyon nehéz körülmények között élt. Nemesi származását eltitkolva, nevében ekkor cserélte az „y” végződést i-re és lett Hugonnai. 1872-től lett az egyetem hallgatója, 1879. február 3-án védte meg disszertációját, és orvossá avatták. Az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet.
1880 februárjában tért haza. Diplomájának elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött: 1881. március 31-én 34 évesen, második magyar nőként letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát. 1882 májusában kérte orvosi oklevelének elismertetését. Kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta, de Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter - az érvényes törvényekre hivatkozva - elutasította a nosztrifikálást. A grófnő ugyan kétszer is találkozott a miniszterrel, de nem tudta meggyőzni. Naplójában így írt: „Mind a két audientzián, melyekben a kegyelmes Urnál részesültem hangsúlyoztatta, hogy: a nők felforgatnák az államot, ha a tudományos téren egyenjogosítattnának a férfiakkal. De meg micsoda alapokon nyugodnék azon állam, melyet egynéhány intelligens nő felforgathatna? Szégyelleném, ha csakugyan ilyen államnak volnék gyermeke - mondtam erre.” Ezután Trefort javaslatára elvégezte a középfokú bábatanfolyamot, és szülésznőként működött.
Házassága megromlott, 1884-ben, 42 éves korában törvényesen elvált férjétől. Pénzre volt szűksége, hogy családját eltartsa. A pénzkereset mellett minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte ki célul. Ebben az időben írta „A nők munkaköre” című tanulmányát. A nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást. A női egyenjogúságot támogatta egész életében, a feminista mozgalmakkal azonban nem értett egyet.
A szülésznőt titokban sokféle betegséggel küzdő páciens is felkereste. Második férjével egyik rendelésén ismerkedett meg. Wartha Vince akadémikus, műegyetemi tanár, az eozin-máz felfedezője ízületi bántalmakkal fordult hozzá. Az orvos-beteg kapcsolatból hamar szerelem szövődött, és 1887-ben házasságot kötöttek. Egy év múlva kislányuk született, akit szintén Vilmának hívtak. Közben Hugonnai Vilma egy percre sem szakadt el az orvostudománytól: gyógyított, szülésznőként praktizált, és leányiskolákban betegápolást tanított. Több évtizedes szélmalomharc után végre Magyarországon is engedélyezték, hogy nők is részt vehessenek a felsőoktatásban. Ekkor Vilma ötven éves volt.
Férje kérésére felhagyott szülésznői gyakorlatával, és elméleti kérdésekkel foglalkozott. Ezekben az években sem adta fel orvosi oklevelének elismertetése iránti igényét, ami ekkorra már az egész női társadalom problémájaként jelentkezett.
1895-ben királyi rendelet tette lehetővé, hogy itthon is egyetemi tanulmányokat folytathassanak nők is. 1896. február 10-én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését, ami 1897. május 14-én történt meg, amikor is Budapesten orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott.
Hugonnai Vilma 1899 április-májusában sajtópolémiát vívott Pap Samu országgyűlési képviselővel, aki élesen kritizálta a nők jelenlétét szellemi pályákon. Ezt cáfolta írásában Hugonnai Vilma, sőt ez ösztönözte arra, hogy megírja A nőmozgalom Magyarországon című tanulmányát. Ebben nemcsak ellenérveket hozott fel a nőmozgalom ellenfeleivel szemben, hanem megjelölte a nők szerepét is, például a betegápolás és az egészségügy területén. 1907-ben átdolgozta és magyar nyelven kiadta Fischer-Dückelmann A nő mint háziorvos című könyvét, ezzel is bizonyítva az egészségügyi felvilágosítás melletti elkötelezettségét. A könyv egyszerre volt a gyógyítás, a betegségmegelőzés és az egészséges életmód kézikönyve, de kalauz is a családanyai, családorvosi hivatáshoz.
Közben magánélete tragikusan alakult: előbb 1908-ban elvesztette 10 éves lányát tbc-ben, majd 1914-ben, 8 nappal az első világháború kitörése előtt férje is meghalt Parkinson-kórban.
Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, illetve a nők képzésére összpontosult. Lelkes kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének és a nők szellemi képzésének. Az Országos Nőképző Egyesületben Veres Pálné hívására hat évig tanította a betegápolást, a gyermekgondozást, a gyermekvédelmet és a ragályos betegségek ismereteit. A sajtóban 1907 januárjában Kmetty Károly egyetemi tanárral folytatott vitát a nők jogegyenlőségéről.
Az I. világháború idején, hatvanhét évesen sikeresen elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot. Korából adódóan nem a harctéren szolgált katonaorvosként, hanem a hátországban szervezte a sebesültek ellátását és rehabilitációját. Aktívan részt vett az egészségügyi ellátás megszervezésében, a sok száz ápoló nővér és többtucatnyi orvosnő képzésében, felkészítésében. Tizennégy vidéki városban segített létrehozni betegmegfigyelő állomásokat. Hívására azonnal mögé álltak orvosok és nővérek, akiket mind inspirált határtalan kitartása, példás szorgalma és bámulatos szaktudása. Orvosi munkája elismeréséül 1915 augusztusában hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott.
Az első világháború komolyan felvetette a nők egészségügyi tevékenységének a szükségességét is. 14 vidéki városban szervezett - női orvosi és betegápolói erővel - betegmegfigyelő állomást. Felhívása, szervező munkája követőkre talált, amit bizonyít annak a sok száz vöröskeresztes nővérnek és 84 orvosnőnek a szolgálata, akik az ő oklevelének nosztrifikálása után nyertek diplomát magyar egyetemen.
Utolsó évei magányosan teltek. Haláláig praktizált, de az utolsó éveiben már nem volt ereje a házakhoz kijárni, így a betegek mentek hozzá. Lánya 1908-ban TBC-ben hunyt el, férjét valószínűleg Parkinson-kór gyötörte, halála utáni időről alig tudni valamit. Hugonnai Vilma 1922. március 25-én halt meg Budapesten szívszélhűdés következtében. A Rákoskeresztúri köztemetőben temették el, ahonnan hamvait 1980-ban helyezték át a Kerepesi úti Nemzeti Pantheonba.
Halálakor már több száz orvosnő gyógyított Magyarországon. Hivatásának gyakorlásáért vívott harcával már életében jelképpé vált. Krúdy Gyula 1918-ban így jellemezte egy nőalakját: „szegény tanulni szeretett volna, mint Hugonnai Vilma, ki példaképe volt minden fiatal leánynak.” Mégis halála után az orvosi szaklapok - amelyek pedig minden ismert pályatársuk halálhírét közölték - egyetlen nekrológgal sem emlékeztek meg róla.
Katona Ibolya így méltatta munkásságát: „Nem vitte előre új elmélet, tudományos módszerek feltalálásával az orvostudományt, de az a sok idő, amit egészségügyi felvilágosító előadásokkal üzemekben, műhelyekben töltött, történelmi értékű dokumentumai annak, hogy mint gyakorló orvos felismerte: egy nép egészségügyi kultúrája csak úgy emelkedhet, ha az egészségügyi ismereteket széles körben terjesztik. Hugonnai Vilma ennek az eszmének bátor előharcosa volt."
Emlékezete
Emlékét ma már számos helyen őrzik. Balatonfüreden az állami kórház bejárata mellett van egy emléktáblája és egy kis utca is viseli a nevét, mert ifjúkorában sok kedves nyarát itt töltötte egy bizonyos Horváth-házban. Ennek belső terében a férje, Wartha Vince által kifejlesztett eozinos Zsolnay-majolikából készült emléktábla is van.
Emlékére emléktáblát avattak utolsó lakhelyén, a budapesti Bíró Lajos utca 41.-en.
Szülőhelyén, Nagytétényben évente Hugonnai Napokat rendeznek és egy német nemzetiségű általános iskolát is neveztek el róla. 1980-ban Nagytétény központjában mellszobrot állítottak az emlékére, sajnos az alkotás az enyészeté lett.
Emléktábla őrzi nevét a Békéscsabai Szent-Györgyi Albert Gimnázium Szakközépiskola és Kollégiumban.
A Pánd községben utca viseli a nevét.
A vecsési Szakorvosi Rendelő földszintjén ma is látható Józsa Judit alkotása a doktornőről.
2010-ben a Semmelweis Egyetem Hugonnai Vilmáról elnevezett díjat alapított. A kitüntetéssel évente egy kimagasló munkát végző, fiatal orvos-, oktató- vagy kutatónőt tüntetnek ki.
Az MNB 15000 Ft névértékű ezüst és 2000 Ft névértékű színesfém emlékérmék kibocsátásával tisztelgett munkássága előtt születésének 175. évfordulóján.
Emlékére nevezték el a 287693 Hugonnaivilma aszteroidát, amelyet Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta magyar csillagászok fedeztek fel 2003-ban a Piszkéstetői állomáson. A hivatalos névadó idézetet a Minor Planet Center tette közzé 2015. augusztus 29-én.
Életét több regény és színdarab is feldolgozta. (Nagy Lenke: Nyitva az út! Az első magyar orvosnő életének regénye; Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony - Az első magyar orvosnő életregénye; Kertész Edina: A lány, aki orvos akart lenni)
A budapesti Turay Ida Színház Doktornők című színdarabbal állított emléket, amelyet 2014. november 22-én mutattak be.
A Bátrak földje című, 2020-ban bemutatott televíziós sorozat női főszereplőjének karakterét nagyrészt róla mintázták. A jelenetek nagy részét a Hugonnai család egykori hajlékában, a Nagytétényi Kastélymúzeumban vették fel.
Forrás: kepmas.hu; hugonnai.hu; papageno.hu; ujsagmagazin.hu; ujkor.hu; confessio.reformatus.hu