A magyar rádiózás napja

Rádiókészülék az őskorban

„Semmi különös berendezés nincs benne. ... De lélek van benne. Minden akadályokon diadalmas, csodákat megvalósító lélek. Néhány nyughatatlan ember, aki hangot akar adni a magyarságnak. Szót, dalt sugározni a végtelen éterbe.” (Magyar Rádió Újság 1924)

A magyar rádióműsor-sugárzás elődje - Puskás Tivadar találmánya - a vezetékes telefonhálózatra épülő telefonhírmondó 1893-tól működött. A magyar rádió első, kísérleti műsorát 1924. március 15-én sugározták. Az első hírszóró adó 1924-ben - a Postakísérleti Állomás Gyáli úti udvarán veszteglő 250 wattos csepeli adó stúdiója - egy rozzant bútorszállító kocsi volt.

A rendszeres rádiós műsorszórás 1925. december 1-jén délután 5 órakor indult. Ekkor avatták fel a Rákóczi út 22. szám alatt ünnepélyes keretek között a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt.-t. Az induláskor a rádió és a telefonhirmondó 95%-ban közös műsort sugárzott. Vitéz leveldi Kozma Miklós, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Részvénytársaság alelnöke a megjelent rangos vendégek előtt többek közt a következőket mondta: „A magyar kultúra fegyvertára erős fegyverrel szaporodott. Ez a fegyver a most meginduló broadcasting, amelynek jelentőségét ismertetni nem szükséges. Mindenki tudja mit jelent, különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó. Én a magam és az igazgatóság nevében kijelentem, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva, tisztán csak a magyar kultúra szempontját szem előtt tartva, fogjuk ezt a fegyvert kezelni”.

'Az első rádió stúdió'

Demény Károly államtitkár, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója így mutatta be a budapesti rádiót: „A magyar Rádióhírmondó budapesti adóállomása, mint a magyar találmányú fémvezetéses Telefonhírmondó utódja, nagynevű elődjének stúdióvá átalakított helyiségéből most kezdi meg hivatalosan működését és rendes programját, amelyet a Magyar Királyi Posta technikai eszközeivel a csepeli állomás útján 546 méteres hullámhosszal szór szét az éterben.”

Az ünnepélyes megnyitót hangverseny követte. A műsort a csepeli szikratávíró állomás 2 kW teljesítményű, Telefunken gyártmányú adója sugározta. Az Egyesült Államokban is csupán öt évvel korábban kezdődött a rádiózás.

A rendszeres rádióadás megindulásához a jogi alapot az 1925. november 10-én megjelent kereskedelmi miniszteri rádiórendelet szolgáltatta. A műsorszórás állami monopóliumát gyakorló Magyar Királyi posta feladata az erősítők, a stúdiók és az adóállomások műszaki berendezéseinek beszerzése és üzemeltetése volt. A műsorszolgáltató Telefonhírmondó Részvénytársaság feladata pedig a műsorok készítése és mikrofon elé állítása volt. A rádióadás kezdetben heti 50 órás volt.

Már 1926-ban felfedezték, hogy az opera, az operett vagy a színműelőadás közvetítése a stúdióból a Rádió művészi műsorainak gerincét képezhetik. Elsőként Kacsóh János vitéz című daljátékát mutatták be. Az első évben ötezer volt a hallgatók száma, a másodikban tizenhatezer, a harmadikban huszonötezer, 1929-ben pedig már 250 ezer.

A következő nagy lépés az egész ország területén hallható adás sugárzásához szükséges nagy teljesítményű adó felépítése volt Lakihegyen. A 20 kW-os adót 1928 áprilisában helyezték üzembe.

Három év alatt a Rádió kinőtte a Rákóczi úti stúdiót és 1928. október 25-én átadták a Magyar Rádió új palotáját a Főherceg Sándor (1940 óta Bródy Sándor) utca 7. szám alatt. A Stúdió előcsarnokában fehér márványtáblát helyeztek el, amelyre Somogyváry Gyula a Rádió dramaturg-igazgatója, költői nevén Gyula diák versének részletét vésték fel a Rádió céljáról, feladatáról:

A lakihegyi rádióadó

„Csak hang vagyok, csak szikra, gondolat
Millió mérföld, nékem pillanat
Atyám a villám: pusztít, öldököl
De engem markol emberi ököl.

S most hordom szét, hűséges szolgamód
A magyar dalt, a tudást és a szót,
Hogy akit sorsa szétszórt, szétzavart:
Eggyé forrasszak minden szál magyart!”

A különböző tárcák küldöttségeiből megalakult a Miniszterközi Ellenőrző Bizottság. Szerepük az első években - 1938 őszéig, a politikai változások bekövetkezéséig - formális volt. Kimerült néhány jelentés elkészítéséből, szerény javaslat ismertetéséből. Kozma Miklós miniszteri tanácsos, az MTI elnöke, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. alelnök-igazgatója az indulásnál igyekezett az intézmény politikai függetlenségét biztosítani. Ezt úgy érte el, hogy mint egyik főrészvényes, javaslatára hatalmas összegeket utaltak át a kormánynak közcélokra. Később mikor új adók, relék fejlesztését határozták el, az rt. támogatta a posta anyagi terheit.