- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Márciusi jeles napok
- Puskás Tivadar
Puskás Tivadar
„Puskás Tivadar úttörő géniusz volt, aki 1893‐ban, az első központi műsorközlő szervezet létrehozásával megalkotta a modern rádió‐ és televízió műsorközlés alapjait." (David L. Wood)
„Puskás Tivadar hazánkfia volt, testestül-lelkestül magyar ember, s annak dacára, hogy a legnevezetesebb emberek egyike, kik e században éltek, neve legkevésbé ismeretes, s ha igazán tudni akarjuk ténykedését, kénytelenek vagyunk az angol, francia és amerikai lapokat átolvasni, hogy őt némileg is megismerhessük. Tevékenységével a világot hódította meg részünkre. Jelleme, becsülete fényesebb volt a gyémántnál.” (a Magyar Gépipar című lap méltatásából Puskás halála után)
„Ha Amerika a korlátlan lehetőségek hazája, akkor Magyarország meg a korlátlan lehetetlenségeké” (Gyárfás Endre szabadon Puskás Tivadar után)
„A Telefonhírmondó korunknak legelmésebb találmánya. Egy élő hírlap, mely minden nyomtatott hírt megelőz, a nap eseményeit odahozza helyünkbe: nappal értesít, tudósít, este pedig a színházi élvezeteket osztja szét otthon ezereknek” (Jókai Mór)
Puskás Tivadar (Pest, 1844. szeptember 17. - Budapest, 1893. március 16.) a telefonhírmondó feltalálója.
Jókai regénybe illő kalandos életpályáját a távoli rokon, Puskás István kutatásaira épülő „Puskás Tivadar élete és családja, legendák nélkül" című könyve alapján ismerhetjük meg. A könyvből kiderül: Puskás a telefonhírmondóval megalkotta ugyan a mai értelemben vett telekommunikáció alapjait, mégis élete nagy részét nem feltalálóként, hanem a lehetőségeket gyorsan felismerő, merész vállalkozóként élte.
Küzdelmes út a világhírnévig
Puskás Tivadar 1844. szeptember 17-én született Pesten. Ősei a székelyföldi Csíkból származó székely katonai rendben szolgáló lovaskatonák (lófők) voltak. A lófők közvetlenül a főszékelyek után következtek a hierarchiában, a magyar nemesekhez hasonlóan mentesültek a hadiadó fizetése alól. A lófői kiváltságok gyakorlatilag 1848-ig éltek. A Ditróból induló család a XVIII. század fordulója táján települt Máramarosba, majd Felsőbányára. Nagyapja, Puskás Tivadar a helyi aranybányák részvényei révén gazdag, pallósjoggal bíró főbíró. Az 1848‐49‐es magyar szabadságharc idején katonákkal és pénzzel támogatta a szabadságharcot. Második házassága után a már felnőtt fiait örökségük kiadása mellett eltanácsolta a háztól. Tivadar édesapja, Ferenc bérelt gőzhajóval élelmiszereket szállított Pestre és Bécsbe. Saját magát inkább gőzhajózási hivatalnoknak, gőzhajózási tisztviselőnek vallotta, nem kereskedőnek. Az 1848-as szabadságharcban őrnagyi rangban a szabadkai telep parancsnoka volt. 1844-ben kötött házasságot Agricola Máriával. Házasságukból négy gyermek született. A családi hagyományok szerint az elsőszülött a nagyapa nevét, a másodszülött az apáét viselte. A szabadságharcban való részvétele miatt bujdosni kényszerült, vagyonát elvesztette. Dél-Erdélyben telepedett le, de a gőzhajós kereskedelmet a Bécs-Báziás vasútvonal megépüléséig nem adta fel. Akkor Bécsben felszámolta vállalkozásait és meghalni hazaköltözött Felsőbányára.
Puskás Tivadar iskolai tanulmányairól keveset tudunk. 1857-59 között a bécsi Theresianum elitgimnázium tanulója, ahol megtanult angolul és franciául. Gimnáziumi tanulmányait a budai királyi egyetemi főgimnáziumában fejezte be. 1863-ban az ELTE jogi fakultása következett, majd 1864-ben a bécsi egyetem, ahol szintén jogot hallgatott.
A bécsi egyetem után egy osztrák ezred katonája volt, amelyik az 1867-es kiegyezést követően - neve megtartásával - a közös hadsereg része lett. Az 1866. június 24-i Custozzai csata után eltűnt.
Puskás ezután Angliában próbált szerencsét. Londonba utazott, ahol hamarosan állást kapott a Brothers Woaring vasútépítő cégnél. A cég 1867-ben elnyerte az erdélyi vasút megépítésére kiírt pályázatot. 1871 márciusáig ő volt a projektvezető, de mindenütt tolmácsként ismerték. A kivitelező cég az évszázad hazai botrányát okozva a munkát nem fejezte be és 15 millió forintos adósságot hátrahagyva, távozott az országból.
1872-ben a Királyhágón túli választókerület, Gyulafehérvár bal oldali jelöltjeként elindult a választásokon, de nem lett képviselő.
1873-ban nagy reményekkel a világkiállításra készülő Bécsbe költözött. Nagyszabású vállalkozásba kezdett, egy Londonban látott cég mintájára megalapította Közép-Európa első (de az egész kontinensen is a harmadik, a világon negyedik) utazási irodáját. A világkiállítás azonban nem a várt eredményt hozta. Hiába volt mintegy hét millió látogatója, már a nyitás első hetében beköszöntött a Monarchia teljes területén pénzügyi válságot okozó tőzsdekrach. Ráadásul Európát kolerajárvány is sújtotta. Nyomukban munkanélküliség, bankok, vállalkozások bukása. Nem csoda, hogy a kiállítást a tervezettnél hamarabb be kellett zárni. Ilyen körülmények között az utazási iroda sem válthatta valóra az álmokat.
Az Európán végigsöprő gazdasági válság miatt Puskás Amerikában, az „ígéret földjén” kereste boldogulását. Nem tudjuk, mikor és hol lépett az Újvilág földjére, de az bizonyos, hogy Colorado Territory területén 1875.12.15-én polgárnak honosították. Földet szerzett és aranybányászattal kezdett foglalkozni. A Bécs Bányatársaság néven létrehozott vállalata a Colorado Territory, Park County, Mosquito Mining District területén kezdte meg működését. A társaság két tulajdonosának nevére öt engedélyt állítottak ki, az egyiken két telér megjelöléssel. Talált is aranyat, ami megalapozta jövőjét.
Házassága és leszármazottai
Vetter von der Lilie Sophie grófnő első férje szendrői gróf Török József, Ung vármegye főispánja volt. A fokozatosan elhidegülő, válással végződő házasságukból két gyermek (József és Marianne) született. A pár 1873-ban szétvált, de csak 1881-ben tudtak elválni. Ezalatt az idő alatt Puskás Tivadar és Vetter von der Lilie Sophie grófnő szerelmi életet éltek és két leánygyermekük született. 1877. június 15-én Philadelphiában megszületett első kislányuk, akit sohasem kereszteltek meg. A családban May-nek, Májuskának hívott kislányból lett később az egyiptomi királynő.
1881. január 05-én megszületett Budapesten a második leány, Margit. Még érvényben az első házasság, se anyakönyvezés, se keresztelés. Az apa New Yorkban is honosíttatta magát, a népszámlálás után visszautazott. Az anya egy ügyvéden keresztül a válást intézte, ami végül 1881 júniusában megtörtént. Ahogy a kisbaba engedte, Párizsban találkoztak, majd 1882. március 24-én Londonban anyakönyvvezető előtt összeházasodtak. A tanúk korábbi üzlettársaik voltak, Jocelyn Tufton Farrant Otway alezredes és W. H. Watson. Később még egy kislányuk született, a beceneve Thea. Se keresztelés, se anyakönyvezés.
Puskás Tivadar halála után a hagyatéki tárgyaláson az anyától elvonták a szülői jogait. Az eljárás során a bíróság a meg nem keresztelt leányoknak a Puskás Májuska, Puskás Margit és Puskás Theodora nevet adta. A per során May amerikai útlevelet kért. Megkapta, mert ott született. Mivel nagykorú lett, ki kellett őt fizetni. Ezért elkezdték gyalázni, ő pedig a pénzével örökre távozott az országból. A kisebb leányok a Rózsahegyi zárdába kerültek. Maggiet itt 1894. július 4-én a református anya távollétében megkeresztelték, a Mária Margit Theodora Zsófia neveket kapta. Mivel születésekor még érvényben volt a Török Józseffel kötött házasság, a szendrői Török nevet kapta a grófnői ranggal. Az apa neve rovatban a közjegyzői és a királyi bírósági dokumentumok alapján azonban Puskás Tivadar szerepel. A legkisebb leányt ugyanebben a zárdában szintén az anyja távollétében 1894. május 27-én megkeresztelték. Születési pontos idejét nem tudta, 1886. november 9-e lett beírva. Keresztnevei Maria Theodora Zsófia. 1905. február 23-án Budapesten áttért a református vallásra, ebben a dokumentumban 1887. december 7 a születési dátuma, és Mária Theodora Zsuzsanna neveket vette fel. Ez a két dátum később aztán felváltva szerepel az iratokban. Májuskát sohasem keresztelték meg, neki a közvélekedés adta a grófnői rangot. Ez sokszor előnyös volt, így sohasem cáfolta meg.
Az özvegy Vetter von der Lilie Sophie grófnő végül harmadszor is megházasodott, áporkai Cserna Károly festőművész és illusztrátor vette feleségül.
A csúcson
Ebben az időben Amerikában a technika gyors iramú fejlődése nagy lehetőségeket nyújtott a feltalálók és a találmányok értékesítői számára. Puskás korán üzleti kapcsolatba került a világhírű, több mint ezer elfogadott szabadalommal rendelkező Edisonnal. Együttműködésük mindkét fél számára gyümölcsöző volt. Puskás forgatni kívánta pénzét, miközben Edisonnak anyagi gondot okozott a szabadalmi díjak fizetése és a Menlo Park nevű kísérleti műhely komplexum felépítése. Így 1877. 12. 17-én a Menlo Parkban létrejött közöttük a megállapodás, Puskás a forgalom hasznának adott hányadáért átvállalta Edisontól a telefon és a fonográf európai szabadalmi díjainak fizetését. A szerződés Oroszország, Spanyolország, Olaszország, Ausztria, Németország, Franciaország és Belgium területét jelölte meg. Puskás a forgalmazó cégek pénzügyi vagy kereskedelmi igazgatója lett. Pénzügyi konstrukciója anyagi felemelkedést hozott az érintetteknek.
Bell és Edison cégei egymásnak konkurenciát jelentettek Europában. A műszaki és a gazdasági kényszer meghozta a kompromisszumot, létrejött a The United Telephone Company 500.000 font értékben, amelyből 200.000 font a Bell Company, 115.000 font az Edison Company része volt, a többi különféle pénzügyi befektetőké. 1880.12.10-től ezek a koncessziók belekerültek a Société Generále de Téléphones tulajdonába. Ennek a cégnek lett a háromból az egyik igazgatója Puskás Tivadar.
Puskás Párizsban szabadalmak értékesítésére ügynökséget nyitott, de más vállalkozásokban is érdekelt volt. Újsághírek szerint villanymotorral kormányozható léghajókísérleteket folytatott, és nagy feltűnést keltve mindenhová villamos fiakkerrel utazott. Edward W. Saportassal, New York gyapotkirályaként ismert vállalkozóval megalapította az Edison European Electric Light Companyt, aminek 1879.06.26-tól igazgatósági tagja volt. A párizsi világkiállítás nagy szenzációját a fonográf és a villanyvilágítás bemutatója jelentette. A Nagyopera kivilágítását még ebben az évben meg is valósították. Szerepelt a kiállításon a párizsi Általános Telefontársaság is, amely kiépítette a kiállítási pavilon és a Nagyopera közötti telefonkapcsolatot. Ezen keresztül egyszerre 16 vendég hallgathatta egyenesben az előadást. Ezután Puskás London elektromos világításán (1882) és a madridi távbeszélő-hálózat tervein (1883) dolgozott.
Hazafias érzelmeitől vezérelve elhatározta a telefon magyarországi bevezetését. A magyarországi telepítésbe sem a külföldi, sem a hazai tőke nem akart befektetni. Így Tivadar kölcsönözte a tőkét, amivel öccse, Ferenc nekivágott a vállalkozásnak. A korábban a Monarchia hadseregében huszár főhadnagyként szolgáló Puskás Ferenc jó szervezőnek bizonyult. 1881 május 1-én Bécset is megelőzve üzembe lépett az első budapesti telefonközpont az akkori Fürdő (ma József Attila) utcában. Párizs, London, Zürich és Berlin után a budapesti lett az ötödik európai telefonközpont, belépett a világvárosok sorába. 1882-ben nyomtatták ki az első telefonkönyvet. Ez évtől már az ország sok nagyvárosába lehetett telefonálni. Ez a hatalmas, egy katonatiszt számára idegen munka azonban felőrölte egészségét és 1884. március 22-én hosszas idegbetegség után elhunyt.
Öccse betegségének súlyosbodása idején felszámolta külföldi érdekeltségeit és családjával hazaköltözött Budapestre. Átvette a Budapesti Telefonhálózatot, 1883. augusztus 22-én írták át a nevére a céget. Néhány év alatt felszereltette az első nyilvános állomásokat, modernizálta a hálózatot és a készülékeket, újabb három központot rendezett be. Azonban pénze kevés volt a finanszírozáshoz. 1885-ben cégét részvénytársasággá alakította, de így sem tudta fedezni a nagyszabású terveket. A nyugtalan lélek ismét az aranyban vélte megtalálni szerencséjét. 1885-ben aranybányászatba kezdett az erdélyi Abrudbányán. Vállalkozása nem járt sikerrel, hiszen az Általános Bányatörvény szerint a nemesfémet megszabott áron át kellett adni az államnak.
Felismerte, hogy egy ország telefonhálózatának kiépítését - mint ahogy Európa egyetlen más országában sem - a magántőke nem tudja finanszírozni. A újabb fordulatot az hozta el, hogy Baross Gábor ipari és kereskedelemügyi miniszter belátta, a közérdekű hálózat megteremtése az állam feladata, ezért államosította a telefonhálózatot, s egyúttal bérbe is adta Puskás Tivadarnak. 1888-ban a XXXI. törvényben a távírda, a távbeszélő és egyéb villamos berendezések létesítését és üzemeltetését állami monopóliummá nyilvánította, így a további korszerűsítéseket már állami pénzen végezték.
1885-ben Zsibón olajbányászatba kezdett, hazánkban elsőként mélyfúrást végezve. Mintaszerű, szociális létesítményekkel ellátott olajkutató telepet épített fel. Családjával együtt odaköltözött. A költséges mélyfúrások ellenére sem találtak megfelelő mennyiségű olajat. A dús előfordulású földviasz feldolgozásából származó fekete gyertya még a befektetett tőke kamatait sem hozta vissza.
Az Al-Duna szabályozásakor 1890. augusztus 9-én szabadalmaztatott egy víz alatti robbantási módszert, de a kormányzat inkább a kotróhajós megoldást választotta. Ehhez még a megfelelő hajók sem álltak rendelkezésre, így végül 12 évvel később, nagyságrenddel drágábban készült el a munka. Az USA-ban jobban fogadták a víz alatti robbantás szabadalmát, ma is ennek továbbfejlesztett változatát alkalmazzák.
Felesége a három kislánnyal Bécsbe költözött, majd Puskás megvette feleségének a Graz melletti Waasen kastélyt és uradalmat, amely a helyi földhivatal szerint 1891 márciusától kerül Sophie nevére.
Puskás ezek után megoldotta azt a feladatot, hogyan lehetne a műsorokat több hallgatóhoz is eljuttatni egy időben? Az első változat 1892-re született meg. Ekkor adta be első szabadalmát az Osztrák Magyar Monarchia Szabadalmi Hivatalába, majd a következő hónapokban még 18 országban jelentette be „Új eljárás telefonújság szervezésére és berendezésére” megnevezéssel. És 1893. február 15-én útjára indult a Telefonhírmondó.
A találmány lényege az volt, hogy egy beszélő hangját megsokszorozva, tetszés szerinti hallgatókészülék között osztja szét. Hamarosan létrejött a műsorközlő stúdió, majd a budapesti hálózat is, amely független volt a már meglévő telefonvonalaktól és készülékektől. Így jelent meg először a világon hangközlő újság (1893), a rádió közvetlen elődje. Az előfizetők szobájának falára két hallgatókészüléket szereltek fel, természetesen beszélőrész nélkül. A műsor legfontosabb része a hírközlés volt: a híreket nappalfolyamatosan közölték, és óránként frissítették. A legfontosabbak a tőzsdei jelentések voltak, ezek negyedóránként változtak, és a pestin kívül az induláskor három, két év múlva hét európai és egy amerikai városból közöltek árfolyamokat. A telefonhírmondó esténként és hétvégén hangverseny-, opera- és színházközvetítésekkel szolgált. Saját stúdiójából is továbbított irodalmi felolvasásokat, kamarakoncerteket.
A fogadtatás igen kedvező volt. A Pesti Hírlap 1893. február 17-i száma így számol be: „Telefonhírmondó a címe annak a világcsodának, mely tegnap és ma Budapestet csakugyan Európa első városává tette ... nekünk van a világon egyedül elbeszélt hírlapunk, ami csakugyan unikum.” Jókai Mór így lelkesedett: „A Telefonhírmondó korunknak legelmésebb találmánya. Egy élő hírlap, mely minden nyomtatott hírt megelőz, a nap eseményeit odahozza helyünkbe: nappal értesít, tudósít, este pedig a színházi élvezeteket osztja szét otthon ezereknek. Fő- és székvárosunknak ez az egyik legérdekesebb speczialitása.” Puskás Tivadar ismét az érdeklődés homlokterébe került. Európa, sőt Amerika érdeklődése is felé fordult.
1893 március 16-án Hungária szállóbeli lakásán szívinfarktusban meghalt. Már összecsomagolt, tervezett külföldi útja előtt feleségéhez készült, mert unokája született. A sors iróniája, hogy halálát először a Telefonhírmondó tudatta a világgal.
1929. december 11-én hamvait díszsírhelyre helyezték át, síremléke a Kerepesi temetőben található (34/1 parcella, 2. sor, 2. sír).
Emlékezete
Több szobor is állít emléket Puskás Tivadarnak szerte a világban. Az elsőt Berecz Frigyes, a BHG akkori vezérigazgatója állíttatta 1986-ban Genfben, az ITU székháza I. emeletén, a távközlés halhatatlanjainak panteonjában. Ennek egy másolata áll 1993 óta a Gyáli úton.
Budapesten szobor (a Magyar Telekom I. Krisztina körút 55. szám alatti székháza előtt) és emléktábla (a József Távbeszélő Üzem falán) őrzi emlékét.
Nevét viseli Budapesten a Puskás Tivadar Távközlési Technikum, a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskola, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik szakkollégiuma, a ditrói Puskás Tivadar Iskolaközpont.
Budapest XI. kerületében, Budaörsön, Nagykőrösön, Siófokon, Szekszárdon, Szigetszentmiklóson, illetve Ditrón és Sepsiszentgyörgyön utcát neveztek el róla.
A Híradástechnikai Tudományos Egyesület 1957-ben megalapította a Puskás Tivadar-díjat, amelyet évente osztanak ki.
1954-ben születésének 110. évfordulójára a Magyar Posta bélyeget adott ki.
2008. február 15-én a Magyar Nemzeti Bank „Telefonhírmondó” elnevezéssel 1000 Ft névértékű, kupronikkel emlékpénzt bocsátott ki.
Forrás: Puskás István: Puskás Tivadar élete és családja, legendák nélkül
Puskás Attila - Csáky Ernő - Dr. Rajnai Zoltán: PUSKÁS TIVADAR, A NAGY MAGYAR FELTALÁLÓ, www.puskas.hu/nagygeneracio/puskas_tivadar.htm