- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Áprilisi jeles napok
- Lipszky János
Lipszky János
„...ezen tisztségem (Vécsey adjutánsa) alkalmával más szolgálati kötelezettségeim mellett, kihasználtam az időt, és maradék óráimat Magyarország és a hozzá csatlakozó határországok lehetőleg teljes térképének kidolgozására fordítottam, amihez teljes szolgálati időm alatt, vonulásaim és magánutazásaim során az anyagot már összegyűjtöttem." (Lipszky önéletírásából)
Lipszky János (Szedlicsna, 1766. április 10. - Szedlicsna, 1826. május 2.) magyar huszártiszt, kiemelkedő térképész. Korának kimagaslóan képzett, széles látókörű katonája volt. De nevét nem harctéri cselekedeteivel, hanem tudományos művével írta be a magyar tudomány- és kultúrtörténet nagykönyvébe. Ő alkotta meg Magyarország első matematikai és csillagászati méréseken alapuló nagy léptékű és nagy pontosságú, magyar szellemi és anyagi forrásokra épülő, egységes szerkezetű térképét. Nevéhez fűződik Magyarország és társországai első olyan polgári térképe, amelyen minden földrajzi egységet pontos mérésekkel tüntetett fel, meghatározta koordinátáit, és mintegy 20000 településnevet is feltüntetett rajta. Térképeinek részletgazdag pontosságát a 20. századi műholdas mérések igazolták.
Életpályája
Lipszky János egy cseh származású, evangélikus kisnemesi családban, 1766. április 10-én született a Trencsén megyei Szedlicsnán (későbbi neve: Vágszállás). Bár egész életében evangélikus volt, a közeli Turna katolikus templomában keresztelték meg. Édesapja Lipszky Imre, édesanyja Petteney Borbála volt.
Szülei neves felvidéki iskolákban taníttatták. Középiskolai tanulmányait Losoncon a reformátusoknál, Trencsénben a piaristáknál, majd 1779 és 1782 között a nagyhírű pozsonyi evangélikus gimnáziumban végezte. Iskoláiban kiemelt szerepet kapott a természettudományi ismeretek és a gyakorlati tárgyak oktatása. Már trencséni tanulmányai alatt megismerkedhetett a térképek használatával. Pozsonyban kiegészítő tárgyként gyakorlati mértant is oktattak, a témakörbe pedig a földméréstan alapfogalmai is beletartoztak. Ez az iskolázottság alapvetően meghatározhatta későbbi életpályáját.
Tanulmányai befejeztével a gimnázium igazgatójának javaslatára katonai pályára lépett. Az alacsony növésű ifjú (168 cm) katonai pályafutását 1784-ben önkéntes kadétként az Andreas von Neu ezredes vezette katonai térképészetnél kezdte. Az I. katonai felmérés magyarországi munkálataiban (1785), majd 1786-1787-ben az ország kataszteri felmérésében is részt vett. Ezredénél 1785-ben térképészeti ismeretekre oktatta tiszttársait, 1808-ban önálló ezrediskola felállítására tett javaslatot.
1795 és 1808 között egy rövid időszakot kivéve Pesten tartózkodott és ez idő alatt készítette el élete nagy művét, a „Mappa Generalis Regni Hungariae", azaz „A Magyar Királyság általános térképe" címmel. A térkép csillagászati mérések alapján készült az ország különböző határszéli települései pontos helyzetének meghatározásával, melyek a további számítások elengedhetetlen alappontjai lettek. E csillagászati mérések alapozták meg egy korábban sosem látott pontosságú országtérkép létrejöttét. Ez volt első térkép, amely az egész Kárpát-medencét és környezetét egységes vetületben és geodéziai alapok felhasználásával ábrázolta. Ezáltal a térkép szelvényeit ma is, változtatás nélkül térinformatikai rendszerbe illeszthetjük, vagyis a térkép - kisebb hibáktól eltekintve - összeegyeztethető a mai, műholdkép alapján készült térképpel.
Az 1805-1806-os évet érintő rövid időszakban a franciák ellen harcolt és az austerlitzi csatában 1805. decemberében a fején meg is sebesült, de az ütközetben kitűnt önálló intézkedéseivel. Vezetői és katonai teljesítményéért később Mária-Terézia-rendet kapott.
Közel három évtizedes katonai pályafutása alatt öt huszárezredben szolgált, harcolt a törökök, a forradalmi Franciaország és Napóleon császár katonái ellen. Az utolsó nemesi felkelés idején József nádor mellett a törzskarban szolgált, a hadi eseményekről az uralkodó számára összefoglalót is készített.
Lipszky Jánost érdemei elismeréseként I. Ferenc 1809-ben ezredesi rangra emelte. 1813. január 1-jén, pályája csúcsán meggyengült egészségi állapotára hivatkozva ezredesként nyugdíjba vonult. Egészsége helyreállítása érdekében tett üdülőhelyi kúrák után hazatért. Családja által szétzilált birtokait rendbe szedte és tovább fejlesztette.
1826. január 30-án - egyenesági leszármazott hiányában - végrendeletet készített. A családi dokumentumokat, ékszereket, fegyvereket és könyvtárát arra hagyta, aki az ő „rezidenciális házát” birtokolja majd. Végrendeletében reményét fejezte ki, hogy a munkáihoz mindenféle tudományból drága költségen szerzett könyvtárát az örökösök is kincsként kezelik és soha nem bontják meg. Birtokait egyetlen birtokosra kívánta hagyni, ám végül általános örököseként húgának fiát, valamint két nőrokonát nevezte meg. Ezzel éppen szándéka ellenére cselekedett, még úgy is, hogy kikötötte, ha valamely örököse pert indít a többi ellen, akkor azt zárják ki az örökségből. Ha pedig valamit már kapott a hagyatékból, azt vegyék tőle vissza. Az örökösök között kirobbant három évtizedes pereskedés a nem csekély értékű hagyatékát szinte teljesen felemésztette.
Sikeres és küzdelmes élete 13 napos betegség után 1826. május 2-án ért véget a családi birtokon, Szedlicsnán. „Földön túli életében” is magányos kívánt maradni. Végakaratának megfelelően saját kertjében helyezték örök nyugalomra, két hársfa közé temették el, sírja egy egyszerű felirattal ellátott hatalmas kőlappal fedett. Végrendeletéből talán csak a temetésére vonatkozó részt teljesítették örökösei.
Térképészeti tevékenysége
A katona Lipszky János 1797 és 1805 között készítette el élete fő művét, Magyarország térképét. Eleinte csak egy elméleti katonai munka mellékletének szánta. A munkáját megismerő elöljárói ösztönzésére és ezredtulajdonosa, gr. Vécsey Szigbert támogatásával a tényleges katonai szolgálat alól mentesítették és az akkor pezsgő szellemi életet élő Pest-Budára vezényelték. 1798-tól gróf Festetics György felkarolta munkáját és anyagilag is támogatta, majd József nádor segítette a térkép elkészítését. Így a központi kormányzat és az egyetem tudósai segítségével nyugodt körülmények között, a nádor vezette Helytartótanács rendeletére készíthette el művét.
Már a kezdetektől azt a célt tűzte maga elé, hogy Magyarország térképe három részből álljon, egy részletes térképből (Mappa generalis), egy névmutatóból (Repertorium) és egy áttekintő térképből (Tabula generalis).
Először a jelentős tapasztalatokkal rendelkező Bogdanich Imre Dániellel, a budai csillagvizsgáló adjunktusával megalkották azt az egységes térképészeti vonatkoztatási rendszert, ami lehetővé tette a térkép korának megfelelően pontos szögbeosztásának megalkotását. Ez a munka 1799-re fejeződött be. A térkép megalkotásához Lipszky összegyűjtötte a korábbi térképészek munkáit. Festetics György, majd sógora gróf Széchényi Ferenc is rendelkezésére bocsátotta térképtárát, így a tervbe vett országtérkép két jelentős főúri gyűjteményben őrzött térképek felhasználásával készülhetett. Az így összegyűjtött térképeket saját egységes léptékrendszere szerint átrajzolta és egységesítette. Bogdanich felmérte Magyarország határait és belső területének egy részét (kb. 500 helységet) és vezetésével elvégezték a hiányzó csillagászati meghatározásokat. Schedius Lajos esztétikaprofesszor a helynévmutatót állította össze.
Az így elkészült térképvázlatokat a Helytartótanács felkérésére a vármegyék mérnökei saját területükre vonatkozó összes adatot felülvizsgálták és a szükséges pontosításokat elvégezték. Az így korrigált megyetérképeket Lipszky összegezte és 1803-ban átadta a rézmetszőknek.
A művészi igénnyel kivitelezett térképek rézbe metszését a pozsonyi evangélikus közösséghez tartozó Prixner Gottfried és Karacs Ferenc végezték. A térkép „metszése” - mai fogalmaink szerint a „nyomólemezek készítése” - 1804-ben kezdődött meg és 1806-ra készült el. Ezt a dátumot tekinti a térképész-szakma a térkép elkészülte dátumának.
A Mappa Generalis Regni Hungariae 12 rézmetszetes szelvényből áll. Kilenc szelvényén a térkép, további három szelvényén pedig közigazgatási adatokat feltüntető táblázat látható. A térkép metszése és nyomtatása 1804 és 1808 között szelvényenként történt. Papíranyaga a rézmetszetekhez készített „velin papír”, a pergamenhez hasonló finom sima papír. A térkép teljes mérete: 211 x 166 cm.
A címfeliratot allegorikus jelenet, alsó középszelvényét pedig földmérést megjelenítő életképek díszítik. A három részből álló Magyarország-térkép 1804 és 1810 között jelent meg. Előbb Magyarország kilenclapos általános térképe a háromlapos közigazgatási táblázattal (Mappa generalis, 1804-1808) látott napvilágot, majd a hozzá kapcsolódó névmutató (Repertorium, 1808), végül az egylapos áttekintő térkép (Tabula generalis, 1810).
Lipszky pesti tartózkodása idején elkészítette Pest-Buda 1802. évi állapotát tükröző várostérképét is, amely 1810-ben nyomtatásban is megjelent. Ki kell emelni a Repertorium rendkívül toleráns voltát. A soknemzetiségű Magyarország településneveit az ott élő többségi nemzetiség anyanyelvén adta meg, de a kisebbségi elnevezések is bekerültek a mutatóba. Így alakult ki a 24 000 helynév és az összes utalás 38 000-es száma.
A térkép elkészülte után még befejezésként elkészítette a kisebb léptékű áttekintő térképet. Pesti tartózkodása idején elkészítette Pest-Buda 1802. évi állapotát tükröző várostérképét is, amely 1810-ben nyomtatásban is megjelent.
Az esztétikai és szakmai tulajdonságai miatt is méltán dicsért térkép közel 2000 példányban jelent meg.
Munkája nélkül ma szegényebbek lennénk, hiszen az ő térképe nyomán készültek az újabb és újabb térképek. A korábban példa nélküli pontosságú és részletességű térkép eredeti rézlemezeiről a prágai Marco Berra (1826, 1833, 1849), majd a bécsi Artaria kiadó (1868, 1871) is készített levonatokat. Lipszky térképeit a 19. században legalább 40 alkalommal használták fel más Magyarország-térképek összeállításához, közülük is kiemelkedik Edmund Zuccheri 1811 és 1880 között közel harmincszor kiadott négy-, majd hatlapos térképe (Charte générale). De precizitása miatt katonai célból is használták, többek között Napóleon is, és még az 1848-1849-es szabadságharcban is alkalmazták.
Forrás: nemzetikonyvtar.blog.hu; cartofil.hu; sopronmedia.hu; mnl.gov.hu; ma7.sk; velenceblog.com