- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Januári jeles napok
- József nádor
József nádor, „a legmagyarabb Habsburg”
„Pest városa jelen és jövő nagyságának megalapítóját, eszközlőjét gyászolja benne! Minden kő mellyet taposunk, minden szépítés, melly lelkünket vidítja, Őt juttatja eszünkbe, s hatalmas szellemét melly mind e fölvirágzást intézte és irányozá!" (A Honderű József nádorról)
„És Ő, az agg Nádor míg testben a sír felé hanyatlott, lélekben, érzelemben az ifjadó nemzettel lépést tartva együtt ifjadott. Élete alkonyába a nemzet újjászületésének napkölte vegyült." (Kossuth Lajos)
„Az alkotmányos érzület és meggyőződés volt az az alap, amelyen a nádor ellen Bécsben a gyűlölet, Magyarországon a népszerűség kifejlődött... Áldatlan helyzet volt az, amelyben a nemzet akkor vergődött, és áldatlan az a közvetítő szerep is, amelyet a nádornak be kellett töltenie. Emberi kvalitásai kiválóságának köszönhette, hogy ezt a harcot úgy megállhatta. Ezeket az erényeit is felülmúlta az az erős fegyelmezettség, amellyel sérelmeit el tudta folytani, ha fontos közügyről volt szó." (Domanovszky Sándor)
Habsburg József Antal osztrák főherceg, azaz József nádor (Firenze, 1776. március 9. - Buda, 1847. január 13.) a magyarok iránti szeretete és a reformkori Magyarország fejlesztéséért kifejtett történelmi léptékű érdemei miatt „a legmagyarabb Habsburg” néven szokták emlegetni. Reformgondolkodásában Széchenyi István eszmetársa volt. Bár nem volt uralkodó, nem állt birodalmi vagy európai politikai poszton, ő lett az egyetlen a dinasztia 400 éves magyarországi regnálása alatt, aki korlátozott eszközeivel valóban az ország és nemzet érdekének szentelte életét. A magyar reformkor egyik meghatározó személyisége, „a változások útjának egyengetője”. Félévszázados nádori tevékenysége alatt mindvégig a birodalmi politika szellemében irányította az ország ügyeit, de ezt nem erőszakkal, hanem okos megegyezések keresésével tette. 1805. augusztus 15-i keltezésű keserű hangú magánlevelében így fogalmaz a császárnak: „Ha ezen az állapoton sürgősen nem segítenek, akkor ez a Monarchia erőit meg fogja bénítani és ezzel egyben meg fogják nehezíteni azt a lehetőséget, hogy az állam teljes romlásától megmentessék."
Életpályája
Habsburg-Lotharingiai József főherceg 1776. május 9-én, Firenzében látta meg a napvilágot II. Lipót császár és Mária Ludovika spanyol infánsnő hetedik fiaként. Nagyszülei mindkét ágon jelentős történelmi személyiségek voltak. Apai ágon Mária Terézia magyar királynő és I. Ferenc német-római császár, anyai ágon III. Károly spanyol király és Mária Amália spanyol királyné, szász királyi hercegnő.
Gyermekkorát Firenzében töltötte, mert édesapja ebben az időben I. Lipót néven Toscana nagyhercegeként ebben a városban élt. Ezek az évek minden pompa és fényűzés nélkül, puritán keretek között zajlottak. 9 éves korában németül, franciául, olaszul és latinul „értett, írt és beszélt”. A tudományok közül a földrajzot, a történelmet és a természetrajzot szerette a legjobban. Sokat foglalkozott történelemmel, „régiségtannal” és botanikával. 6000-nél több növényt ismert, azok latin nevét és rendszertani besorolását is tudta. A későbbiekben, szabadidejében magyar nádorként is ezekben a tudományokban lelte örömét.
József főherceg tizennégy éves volt, amikor 1790-ben II. József, a „kalapos király" halála után apja foglalta el a császári trónt. József ettől kezdve Bécsben élt. Két évvel később három hónapon belül József mindkét szülőjét elveszítette. Ekkor legidősebb bátyja, a 24 éves Ferenc került a Habsburg Birodalom élére. József tizenhat évesen járt először Pest-Budán, amikor Ferenc bátyját magyar királlyá koronázták. Ekkor másik bátyja, Sándor Lipót volt Magyarország helytartója és nádora.
Sokadik gyermekként nem sok esélye volt magasabb pozíció betöltésére. Sorsa akkor változott nagyot, amikor 1795 nyarán egy balul sikerült vegyi kísérletben a kémia tudományát kedvelő Sándor Lipót életét vesztette. Ferenc ekkor úgy döntött, hogy ifjabb öccsét nevezi ki a helyére. Augusztus 5-én az új helytartó Bécsben letette a hűségesküt, szeptember 19-én pedig nagyanyja, Mária Terézia diadalíve alatt be is vonult Buda városába. József főherceg 1795. szeptember 22-én aztán hivatalosan is elfoglalta a Helytartótanács elnöki székét, nádori beiktatását pedig a rendek az 1796-os diétán közfelkiáltással fogadták el. Ő volt a poszton a 103. és az utolsó előtti, egyben a második Habsburg, ezzel egyidejűleg Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja is lett.
Az ifjú főherceget hamar megkedvelték, főleg amikor elterjedt, hogy magyarul tanul. Első magyar tanára Verseghy Ferenc, a költő volt, aki részt vett a magyar jakobinusok mozgalmában, ami miatt Martinovich társa volt a kufsteini és spielbergi rabságban. Az ifjú nádornak sikerült elérnie, hogy a császár megkegyelmezzen a még rabságban sínylődő jakobinusoknak, köztük Kazinczynak. Idehaza sokat tett az ország gazdasági, kulturális felemelkedéséért, Pest-Buda szépítéséért. Az udvarban azonban gyanakvás vette körül, ellenfelei azzal vádolták, hogy el akarja szakítani a magyar korona országait s maga akar király lenni.
Eleinte az udvar akaratát hajtotta végre, de miután megismerte a helyi viszonyokat, az ország történelmét és alkotmányát, önálló politikával próbálta összehangolni az udvar és a magyar rendek érdekeit - persze ez nem mindig sikerült. 1797-ben és 1800-ban a napóleoni háborúk idején a nemesi felkelés főparancsnoka volt. 1809-ben ő hirdette meg az utolsó nemesi felkelést, de a csapatokat János főherceg parancsnoksága alá rendelték, s azok vereséget szenvedtek a napóleoni háborúk egyetlen magyar területen vívott ütközetében, a kismegyeri csatában.
A kormányzásba az országgyűlési ellenzéket is bevonta, az 1811. évi devalváció súlyos gazdasági következményein lehetőségei szerint próbált enyhíteni. Az abszolutizmus idején kiállt az országgyűlési szólás szabadsága mellett. Ha szükségét látta, mindig javasolta I. Ferencnek: térjenek vissza az alkotmányossághoz, az uralkodóház és a magyarok viszonyát reformokkal javítsák.
Hűnek lenni császárhoz és rendi alkotmányhoz, magyar álmokat egyesíteni osztrák érdekekkel, végül pedig megvédeni a legerősebb elemektől mindazt, ami álomból, érdekből megvalósult. Tűz és víz között, tűz és víz ellen - ez József nádor élete.
A nádor érdemei a mai napig meghatározzák Budapest épített örökségét. A több mint fél évszázados tevékenysége alatt Pest, a poros vidéki városka a reformkorra minden szempontból az ország központja lett. Tulajdonképpen nem volt olyan haladó szellemű kezdeményezés a 19. század első felében, amelynek ne lett volna részese, vagy támogatója. Sokrétű tevékenységét szinte lehetetlen lajstromba szedni:
1802-ben támogatásával jött létre a Széchényi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum alapjául szolgáló nemzeti könyvtár. Gyűjteményét értékes kódexekkel és ősnyomtatványokkal gazdagította. 1804 végén fogalmazódott meg benne Pest újjáépítésének gondolata. November 16-án írt leiratában fejtette ki városrendezési elképzeléseit. Pest szabályozásának és szépítésének tervét Hild János építőmesterre bízta. A terv elkészülte után 1808-ban létrehozta a Szépészeti Bizottságot. A városrendezés mellett számos építkezésben is oroszlánrészt vállalt, így a lipótvárosi bérpaloták mellett többek között a Nemzeti Múzeum és az 1812-re elkészülő Német Színház tervei is megfordultak a főherceg kezében. A nádor maga is érdeklődött az építészet iránt, az általa építtetett fényűző alcsúti kastély részben az ő tervezőasztalán született meg. Szorgalmazta a gellérthegyi csillagvizsgáló építését. Úttörő szerepe volt a Városliget és az általa megvásárolt Margitsziget parkosításában. A liget legöregebb platánfái az ő alcsúti birtokáról származnak. Az ó nevéhez fűződik a Budai Királyi Palota kertjének és a mai Lágymányos helyén található Nádorkertnek a csinosítása. 1826-ban alapította meg Pesten a Vakok Intézetét. Széchenyi terveivel összhangban támogatta az 1828-ban elkészült kőbányai lóvasút építését, majd a Pest-Vác vonal létrehozását. Ez utóbbi védnökségét is vállalta. Részt vett az 1835-ben felavatott magyar tisztképző intézet megalapításában, amely I. Ferenc feleségéről a Ludovika nevet kapta. Szót emelt régi épületek, romok megőrzése érdekében is.
Magyarországon állítólag József nádor harmadik felesége, Mária Dorottya főhercegné állított először cukorral, almával, dióval, gyertyával díszített karácsonyfát, úgy ahogy szülőföldjén, Württembergben a XIX. század elején az már elterjedt volt. József nádor gondolata volt az augusztus 20-ai, Szent István napi körmenet, ő beszélte rá 1818-ban Ferenc királyt, hogy rendeletet adjon ki, mely szerint Szent István király napján a szent jobbot körül kell hordozni a körmenet alkalmával. Az első Szent István napi körmenetben az esztergomi hercegprímás után haladt. Később is rendszeresen részt vett az augusztus 20-ai körmenetben.
1825-ben József nádor vette rá Ferenc bátyját, hogy - 13 év szünet után - hívja össze az első reform országgyűlést. Széchenyi felajánlását a Tudományos Akadémia alapítására 10 ezer forinttal támogatta. Az 1832-36-os országgyűlésen mérsékelni próbálta a reformellenzék követeléseit, s megakadályozta, hogy a felsőtábla vétót emeljen az alsótábla határozatai ellen. Az 1838-as nagy pesti árvíz idején a mentést irányította, az árvízkárok enyhítéséért is sokat tett. 1840-ben amnesztiát szerzett az elítélt Kossuthnak, Wesselényinek és Lovassy Lászlónak, 1843-ban megakadályozta a Védegylet feloszlatását. Segített létrehozni a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, melynek első részvényeit ő vásárolta meg. Alcsúti birtokán mintagazdaságot hozott létre. Az általa épített kastély kertjében új terményekkel és korszerű eljárások meghonosításával alapozta meg az arborétumot. 1846-ban ő alapította az Ipartanodát, a Műegyetem elődjét, amelyet 1846-ban róla neveztek el. Az intézmény 1934-től 1948-ig viselte a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nevet.
József nádor fentieken túl a libegő, a Lánchíd, a Vaskapu, a mérnökképzés, a magyar nyelvű színház, a kisdedóvók, valamint a művészetek támogatása terén is sokat szorgoskodott. Számos humanitárius egyesületet támogatott.
Mecénásként is kiemelkedett a kor arisztokratái közül. Szinte alig akadt olyan magyarországi kezdeményezés, melyet politikai vagy anyagi téren ne támogatott volna. Az állami bevételek mellett saját vagyonából is bőkezűen támogatta a reformkori kezdeményezések szinte mindegyikét: 10 000 forintot adományozott a Széchenyi felajánlása nyomán megszülető Magyar Tudományos Akadémiának, elsőnek jegyzett részvényeket a Magyar Kereskedelmi Banknál, de felkarolta többek között a Kisfaludy Társaság, a Magyar Gazdasági Egylet, a Védegylet, az Ipartanoda - az 1856-ban róla elnevezett Műegyetem elődje -, a Lánchíd és az 1846-ban átadott Pest-Vác-vasútvonal ügyét is. A mai Országos Széchényi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum gyűjteményének gyarapodásáról is gondoskodott.
A magyar nemzeti szellem ébredése József nádor hivatali tevékenysége idején bontakozott ki. Nádori munkája összeforrt a XIX. század első felének magyar reformtörekvéseivel. Így nem csoda, hogy Magyarországon személyét igen nagy megbecsülés övezte. Érzelme annyira összeforrott a nemzetével, folytonos Budán lakása őt szívben, szokásokban annyira magyarrá tette, hogy bár soha nem volt ember kevésbé forradalmi, sem királyához hívebb és az ausztriai családnak fényét, javát igazabban akaró, — agg korára őt Bécsben, félig tréfásan ugyan, az „öreg Rákóczinak" nevezték el… Hűnek lenni császárhoz és rendi alkotmányhoz, magyar álmokat egyesíteni osztrák érdekekkel, végül pedig megvédeni a legerősebb elemektől mindazt, ami álomból, érdekből megvalósult. Tűz és víz között, tűz és víz ellen - ez József nádor élete.
Házasságai
József nádor családi életét sorscsapások kísérték, élete során háromszor nősült, s nyolc gyermeke közül csak öt élte meg a felnőttkort. Első két feleségét korán elveszítette. Első felesége I. Pál orosz cár lánya, Alekszandra Pavlovna volt, akit a Napóleon elleni szövetség egyfajta megpecsételéseként politikai érdekből kellett elvennie. A házassága azonban másfél esztendeig sem tartott, bár a politikainak tervezett frigyből valódi, boldog házasság vált. Sajnos a fiatalasszony első gyermekének születésekor gyermekágyi lázban meghalt, kislányával együtt. József nádor csak 1815-ben nősült meg újra, második felesége, Hermina anhalt-saumburgi hercegnő ikergyermekei, Hermina főhercegnő és az utolsó magyar nádor, István főherceg anyja szintén gyermekágyi lázban hunyt el. Lánya később egy prágai kolostor apátnőjeként hunyt el. Fia, István Ferenc főherceg, aki István nádor néven 1847-től 1848. szeptember 24-ig Magyarország utolsó nádora volt. A főherceg nőtlenül és utódok nélkül hunyt el, halála körülményei ma is tisztázatlanok. Egyesek Széchenyihez hasonlóan politikai gyilkosságot emlegetnek. Harmadik feleségét, Mária Dorottya württembergi hercegnőt 1819-ben vette el, tőle öt gyermeke született, de csak 3-an élték meg a felnőttkort. Erzsébet főhercegnő egyetlen lánya, Habsburg-Estei Mária Terézia főhercegnő, modenai hercegnő III. Lajos bajor király feleségeként Bajorország királynéja lett. Legfiatalabb lánya, Mária Henrietta főhercegnő a 19-20. század fordulóján Belgium királynéja lett.
József nádor ma is élő férfiági leszármazottjai fiatalabb fiától, József Károly főhercegtől (1833-1905), a Magyar Királyi Honvédség egykori főparancsnokától származnak. A nádor késői leszármazottai mindmáig szoros kapcsolatokat ápolnak Magyarországgal.
Halála
József főherceg nádorrá választásának ötvenedik évfordulóját 1846-ban országos ünnepségsorozattal ünnepelték. A következő évben, 1847. január 13-án halt meg Budán, valószínűleg béldaganat következtében. Bebalzsamozott holttestét a Budavári Királyi Palota Nádori kriptájában helyezték örök nyugalomra. A Habsburgok magyar ágának megalapítója nem volt uralkodó, nem állt birodalmi vagy európai politikai poszton, de ő volt az egyetlen a dinasztia 400 éves magyarországi regnálása alatt, aki korlátozott eszközeivel az ország és a nemzet érdekeinek szentelte életét. Az egész ország őszintén meggyászolta. Az iránta érzett bizalomnak köszönhetően fia, Habsburg István szinte automatikusan örökölhette a nádori tisztséget. Nem véletlenül mondták róla: Habsburgnak született, de magyarként halt meg.
„József nádor származásra nem volt magyar, a nyelvet soha folyékonyan nem beszélte. Nem nőtt föl magyar légkörben. Szemléletének és meggyőződésének jellegzetes vonásai magyarországi tapasztalatainak hatása alatt, de udvari nevelésének szilárd alapjain természetesen fejlődtek ki. Bécsben mégis azt vetették szemére, hogy Magyarországot el akarja szakítani a Monarchiától, és ő akar a trónra ülni, hogy királyi koronára vágyik. Hiába bizonygatta a császárnak, hogy mindebből egy szó sem igaz, ellenfelei mindenféle feljelentéseket és kósza híreket olyanformán tudtak a császár elé tálalni, hogy amúgy is bizalmatlan lénye a nádortól mindinkább elhidegedett. Egyes vádakat testvérei közül Károly főherceg is komolyan vett. E mögött a katonai kérdésben elfoglalt különböző álláspontjuk húzódott meg. Igazán csak János főherceg és Estei Károly Ambrus főhercegprímás értették meg, mellettük még Mária Ludovika császárné és Rainer főherceg. "Isolationsgeist"-je hagyományossá vált nemcsak az udvarban, hanem az osztrák közvéleményben is...
Ami Magyarországon megragadta, éppen az alkotmányos forma volt, a szőnyegre kerülő kérdések megvitatására különböző nézőpontokból, és a következetes ragaszkodás a nemzeti hagyományokhoz... Fölháborította őt az a mód, ahogy a magyar érdekeket az osztrák örökös tartományoknak egyoldalúan és hamis beállítással kiszolgáltatták... Az ő elképzelése is az volt, hogy a monarchia erőforrásainak nagyobb része Magyarországra esik... A mindent elgáncsoló akadálynak a kiküszöbölését akarta, ha nem is egyszerre, legalább fokozatosan: nem országgyűlési küzdelmekkel, hanem a legfőbb gazdasági sérelmeknek rendeleti úton még az országgyűlés megnyitása előtti teljesítését, hogy a rendeket ezzel megnyerve higgadtan láthassanak hozzá katonai és pénzügyi, főkép azonban mélyebbreható igazgatási és igazságszolgáltatási reformokhoz. Ezeket a terveket a császár közvetlen környezete - az 1808-it kivéve - minden országgyűlés előtt meg tudta hiúsítani. Ebből származtak politikai küzdelmeinek nagy dilemmái. Az udvar hűtlenséget, elszakadási törekvéseket vetett szemére, mert a nemzeti kívánságok érvényesítését előmozdította..." jellemezte Domanovszky Sándor, a nádor életrajzírója.
„A nádornak nem csekély része van benne, hogy ez a fél század olyan eredményeket produkál, melyek egy új korszak alapját vetik meg. Fő törekvését nem az képezi, hogy beleilleszkedjék a hagyományos rendszer keretébe, hanem hogy enyhítse annak ridegségét, midőn erre a nemzet érdekeinek megóvása szempontjából szükség van, hogy engedményekre birja azokat, kiknek makacssága a haladást egy vagy más irányban meghiusithatná. A nemzettel szemben többnyire a korona intentióit látszik képviselni, a koronával szemben viszont a nemzet jogai mellett száll síkra. Ezt a hálátlan szerepet kell játszania, mert különben nem tarthatná fenn magát. De úgy viszi azt, hogy azért lenn is, fenn is megértik és tisztelettel hajolnak meg előtte, s midőn behunyja szemét, a nemzet és a korona összeforrnak az emléke iránt érzett hálában." olvashatjuk értékelését a Szilágyi Sándor szerkesztette A Magyar Nemzet Történetében.
Emlékezete
Félszázados nádori jubileuma alkalmából készült olajfestmény
A „legmagyarabb Habsburg” emlékét halála után méltóan ápolták, intézmények, közterületek nevében is megörökítették. A József nádor korabeli Pestről ma már csak metszetek és képek regélnek, de ligeteiben, melyek az ő kezdeményezésére létesültek, ma is gyönyörködünk és a középületek, melyek az ő gondoskodását hirdetik, nagyrészt ma is díszei a fővárosnak. Emellett a vidéket sem hanyagolta el. Hercegfalva községben — melyet róla neveztek el - - emlékoszlop hirdeti, hogy az ő kezdeményezésére épült, 1810 és 18 között.
Az 1945 utáni történelemtanítás az arisztokrata Habsburgok szerepét igyekezett megkülönböztetés nélkül negatívan beállítani. Így József nádort is kivették a magyar történelem nagy alakjai közül. Emlékezetének ápolását, kultuszát megszüntették, utcákat, tereket nem neveztek el róla.
Az 1989-es rendszerváltozás óta emlékének ápolása szabaddá vált, ám a közvéleményben ismertsége messze elmarad a történelmi szerepétől. József nádor késői leszármazottai mindmáig szoros kapcsolatokat ápolnak Magyarországgal. Nevét ma Magyarországon csupán néhány intézmény, közterület őrzi.
1949 előtt nevét viselő intézmények, közterületek:
A főváros V. kerületében 1938-ban teret neveztek el róla. Itt áll 1869 óta az őt mintázó első köztéri szobor Pesten.
1949-ig József nádor nevét viselték a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődintézményei. Az Institutum Geometricum nevű mérnökképző intézetet 1782-ben alapították, a budai tudományegyetem bölcsészeti karán belül. 1846-ban nyitották meg az önálló magyar mérnökképző intézetet, amely József nádor tiszteletére a József Ipartanoda nevet vette föl. 1934-ben alakult meg a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, melynek nevéből 1949-ben eltávolították József nádor nevét.
Jelenleg nevét viselő intézmények, közterületek
Budapest V. kerületében 1938-ban neveztek el róla teret. A tér ma is a nevét viseli és itt látható a Pénzügyminisztérium épülete előtt szobra (Johann Halbig alkotása). A talapzaton arany-betűk hirdetik, hogy: „Pest városát újjáalkotta" és „Egész életét a közügyeknek szentelte." A téren a nádor születésének 240. évfordulóján az összes ott lévő fát kivágták mélygarázs építése miatt.
A budapesti Józsefvárost és a József körutat nem József nádorról, hanem II. József császárról nevezték el.
Rendszerváltozás (1989) óta róla nevezték el
és ennyi maradt...
Alcsútdobozon általános iskola, Ürömön német nemzetiségi általános iskola, Budapesten gimnázium és szakképző iskola viseli nevét. A budapesti József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskolát 1992-ben alapította a Magyar Iparszövetség Oktatási Központ.
1996-ban a Vakok Általános Iskolájában felavatták emléktábláját, 1997-ben, halálának százötvenedik évfordulója alkalmából a Budapesti Történeti Múzeumban nyílt nagyszabású kiállítás. (József nádorhoz kevés tárgyi emlék köthető, mert saját és első felesége sírhelyét többször feldúlták, kirabolták, az alcsúti kastélyt 1945-ben kifosztották és felégették.) 1999-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen leleplezték mellszobrát, Turi Jobbágy Miklós 1912-ben készült, de megsemmisült alkotásának újrafaragott változatát.
Szinte jelképszerű alcsútdobozi kastélyának (melyet 1819-1827 között Pollack Mihállyal építtetett) és budavári kriptájának sorsa. Előbbit 1945-ben teljesen kifosztották, gazdag berendezését széthordták. Egy időre szovjet katonai parancsnokság költözött bele. Az épület kiégett, elpusztult, építőanyagát elhordták. Ma csak a főbejárat oszlopsora és homlokzatának egy darabja (a portikusz) látható.
A Budavári Palotában található nádori kriptában József nádor, feleségei, fia és más családtagjainak síremléke található. A nádori kriptában a második világháború alatt - érseki engedéllyel - miséket tartottak. Az 1944-45-ös ostrom alatt a kripta kevéssé károsodott, ezután a királyi palota romterületével együtt a közönségtől elzárva maradt. 1966 és 1973 között többször is feltörték, a sírokat kirabolták, a holttesteket meggyalázták. Az antropológiai vizsgálatok, a felújítás és az újraszentelés után a Nádori kriptát 1987-ben nyitották meg.