- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Áprilisi jeles napok
- László Fülöp Elek
László Fülöp Elek
„A nagyvilág művésze vagyok, történelmet festek, nem csak egyéneket."
„Valamint az életben, úgy a természet előtt is a festendő személlyel szemben mindenkor szeretettel, őszintén és nyíltan kell szemben állanunk, - csak így alkotható komoly és egyéni művészet."
„Nemcsak mint művészt, de mint embert is igazán megszerettük önt" (II. Vilmos német császár)
„A magyar művészek közül, Munkácsy, Zichy Mihály és Benczúr Gyula mellett, senki sem aratott akkora világsikert, mint László Fülöp." (Lyka Károly)
„Tüneményesen ragyogó pályafutás ért véget László Fülöp halálával. A szegény kis fényképészsegéd, aki innen, Budapestről indult el, a világ egyik legkeresettebb és legünnepeltebb arcképfestőjévé küzdötte fel magát. Festményeiért úgy vetekedtek a világ urai, mint annak idején Tiziano műveiért. Kortársai között egy sem volt, aki annyi nagyurat, annyi híres embert festett volna le, aki annyi kitüntetést, annyi elismerést szerzett volna magának.” (Nyugat)
Lombosi László Fülöp Elek (Pest, 1869. április 30. - London, 1937. november 22.) jelentős nemzetközi pályát befutott festőművész, a reprezentatív portréművészet utolsó nagy képviselője. Ő volt a nemzetközi nemesi és pénzarisztokrácia utolsó udvari festője, egyike kora legjelentősebb művészeinek. Elsősorban királyokról, királynőkről, főnemesekről és kiemelkedő közéleti személyekről készített portréiról vált ismertté. Nem volt olyan uralkodó, főpap vagy híresség, akit ne örökített volna meg. Mégis, vagy talán éppen ezért idehaza neve hosszú évtizedeken át szinte ismeretlen volt és neve ma is csak kevéssé ismert.
Élete
Laub Fülöp néven igen szerény körülmények közé született Budapesten, a mai Dob utcában egy női szabó első gyermekeként. Nyolc testvére született, de csak öten élték meg a felnőttkort. A szülők keresete nem biztosított megfelelő anyagi hátteret a jó kézügyességgel megáldott fiú oktatására. Ezért a rajzolásban igen tehetséges gyermek már 14 évesen kenyérkereső munkát végzett. Előbb Neumann cégtáblafestő műhelyében helyezkedett el, majd Strelisky Lipót fotóműtermében dolgozott retusőrként.
A fotóműterem vezetője figyelt fel kivételes grafikai érzékére, és ő ajánlotta, hogy képző- vagy iparművészeti iskolában tanuljon tovább. Saját jövedelme segítette, hogy 1884-től az Iparrajziskolában, majd 1886-tól a Mintarajziskolában végezze tanulmányait. A mai Képzőművészeti Egyetem elődjének számító intézményben Székely Bertalan és Lotz Károly kezei alatt tehetségét valódi művészi szintre fejlesztette. Ezt követően sok más magyar festőaspiránshoz hasonlóan 1889-1890 és 1891-1892 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián Liezen-Mayer Sándor osztályában tanult. Közben 1890-1891 között egy évig Párizsban a Julian Akadémián Jules Lefebvre és Benjamin Constant tanítványa volt. Ezekben az években rendkívül takarékosan és mértékletesen élt.
Münchenben a festőakadémián ismerte meg, majd közel 10 évnyi levelezés után 1900-ban feleségül vette a tehetős és előkelő kapcsolatokkal rendelkező ír sör-király lányát, Lucy Madelain Guiness-t. A korabeli pletykákkal ellentétben szerelmi házasságot kötöttek. Házasságukból öt fiú és egy lány született. A kislány 2 éves korában meghalt.
A fiatal Laub Fülöp Elek családi nevét 1891-ben változtatta Lászlóra.
Harmincéves korára az egyik legvagyonosabb magyar festő lett. Tornyaival egy várkastélyt idéző egészen különleges hangulatú műterem-palotát építtetett magának Budapesten, a Városliget közelében. 1901-ig Budapesten, 1903-tól Bécsben és Párizsban élt családjával, végül 1907-ben Londonban telepedett le. Budapesti villája mellett Londonban palotája, Dublinban kastélya volt. De hogy ez idő alatt hol élt, az a felszaporodott portré-megrendeléseitől függött. Sokat tartózkodott az angol arisztokraták birtokain is, ahol minden ház ünnepelt vendége volt.
Már 1907-ben kiállítás nyílt műveiből Londonban a Művészeti Társaságnál. 1914-ben felvette az angol állampolgárságot. Ennek ellenére a háborús viszonyok között igen nehéz helyzetbe került az Anglia és az Osztrák-Magyar Monarchia közötti hadiállapot miatt. Az angolok gyanakodva nézték, Budapesten pedig egyenesen hazaárulónak tartották. Ekkor is támogatta a Budapesten élő testvéreit, ami hadiállapot esetén az ellenség támogatását jelentette. Az angol rendőrség letartóztatta, 1917 szeptembere és 1918 májusa között börtönbe is került. Szabadulása után hosszabb szanatóriumi kezelésnek vetette alá magát. A kemény munka, majd a börtönben eltöltött idő, a háborús megpróbáltatások lelkileg és testileg is megviselték. Kiábrándult a számára korábban oly kedves és oly sok sikert hozó portréfestésből és egyre több tájképet festett.
Angliai honosítása után a Philip Alexius de László nevet használta. Több éven át a londoni Royal Art School tanára volt. Magyarságára mindig büszke maradt. Támogatta itthoni családját, a magyar művészeket, több művét is a magyar államnak adományozta. 1937. november 22-én hunyt el londoni otthonában szívinfarktus következtében. A végzetes szívroham előtt is egy portrén dolgozott, de VI. György király képe már nem készülhetett el…
Munkássága
Portréfestőként rendkívül sikeres karriert futott be. Élete során megközelítőleg 5000 portrét festett. Modelljei között olyan hírességek voltak, mint XIII. Leó pápa, Mariano Rampolla(wd) vatikáni bíboros, Theodore Roosevelt amerikai államelnök, II. Vilmos német császár, VII. Eduárd angol király, a még yorki hercegnéként megfestett későbbi anyakirályné, II. Erzsébet királynő édesanyja, I. Ferenc József császár, Ferenc József magyar király, Lord Rothermere politikus, Görgei Artúr tábornok, Horthy Miklós, Jerome K. Jerome angol író.
Megrendelői között találjuk Európa több uralkodóját, a magyar és a nemzetközi arisztokrácia képviselőit, minisztereket, hercegeket, grófokat és egyházi személyiségeket, négy amerikai elnököt, művészeket és tudósokat - a világ minden tájáról.
„László Fülöp páratlanul gyors alkotóerejével, előkelőén kifinomodott ízlésével, képmásainak nagyszerű élethűségével és karakterbeli igazságával, mint alkotó művész, - gentlemanlike modorával és eszességével pedig mint ember, egyaránt kedveltté lett mindenütt, minden helyen, ahol csak megfordult." - jellemezte őt Lyka Károly.
A portréfestészetről alkotott hitvallását így fogalmazta meg: „Az arckép festésénél mindenekelőtt a festendő egyénnek általános megjelenése, lelki és szellemi világa által hagyom magam befolyásolni. Természetesen a művész jellemétől, lelki kultúrájától függ: mennyire és minő irányban befolyásolható. Valamint az életben, úgy a természet előtt is a festendő személlyel szemben mindenkor szeretettel, őszintén és nyíltan kell szemben állanunk, - csak így alkotható komoly és egyéni művészet.”
Első állami megrendelését László Fülöp 1894-ben kapta Szilágyi Dezső igazságügyminiszter arcképének elkészítésére. Ebben az évben teljesítette első uralkodói megrendelését, Ferdinánd bolgár trónörökös és felesége arcképének megfestésével. A festmény akkora tetszést aratott, hogy a család többi tagja is modellt ült neki.
1897-es kiállításán Ferenc József olyannyira el volt ragadtatva a festményeitől, hogy többször is modellt ült a magyar művésznek, kifejezetten baráti viszonyba kerültek a napokig tartó munka közben. Még 29 éves sem volt, amikor a brit uralkodótól is befutott egy megrendelés, Viktória főhercegnőt kellett megörökítenie.
Az első világraszóló sikerét akkor könyvelhette el, amikor XIII. Leó pápa üzent neki, hogy modellt állna neki. Nagy szó volt ez, hiszen őszentsége nagyon igényes volt. Nem véletlen, hogy évtizedeken át hiába kérlelték, nem készülhetett róla festmény. Lászlóval kivételt tett. A magyar festő Rómába érkezésének hírére több mint húsz európai előkelőség sietett az olasz fővárosba, reménykedve, hogy a pápa után őket is megörökíti a magyar művész. A kép 1900 februárjában készült el, a pápa elégedettségét bizonyítja, hogy fehér sapkáját, a pileólust a festőnek ajándékozta. XIII. Leó pápa vatikáni arcképével a párizsi Nemzetközi Kiállítás nagy aranyérmét is elnyerte. A pápáról készített festménnyel egy időben készült el a pápa államtitkárának, Rampolla bíborosnak a képmása.
1900-ban Viktória királynő kérte fel kedvenc tábornoka, Sir George White portréjának megfestésére. Ebben az évben festette meg a német császári család tagjait is.
1908-ban az Egyesült Államokba utazott, hogy portrét készítsen Theodore Roosevelt elnökről, melyet később Coolidge, Hoover és Harding elnökök felkérése követett. Karrierje során Európa és az Egyesült Államok számos közéleti személyiségét örökítette meg.
Idős korában lefestette a kis Erzsébetet. Az újságok szerint órákig beszélgettek, mindig várta, mikor állhat modellt az akkor már idős magyar festőnek. A kislányt ma II. Erzsébetnek hívják, és ő Anglia királynője.
Számos bélyegképet is festett. Egyiptomi bélyegen I. Fuád királyt; Cook-szigetek bélyegein az anyakirálynőt, mint York hercegnője (1925); Mikronézia bélyegén II. Erzsébetet, mint Yorki hercegnő 7 éves korában (1933); valamint számos monacói bélyegen II. Lajost, Monaco hercegét (1850-1949) és egy festménybélyegen Charlotte Louise Juliette hercegnőt (1898-1977); az Egyesült Államok egy bélyegén Theodore Roosevelt elnököt (1858-1919).
Rendszeresen kiállított a Műcsarnok, a párizsi Szalon, a Velencei Biennálé, a müncheni Glaspalast, valamint a bécsi Künstlerhaus tárlatain. Kiállításai voltak a többi közt Berlinben (1897, 1900, 1909), Budapesten (1907, 1925), Londonban (1907, 1908, 1927, 1929), New Yorkban (1925), Párizsban (1931). A Magyar Nemzeti Galéria több művét őrzi. Születésének 150. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Galéria rendezett nagysikerű kamarakiállítást. Önarcképe ma az Uffiziben látható, de vannak képei a Louvre-ban, Rómában, Oxfordban, és a Nemzeti Galériában is.
1937. november 22-én londoni otthonában szívinfarktus végzett vele. Mondhatjuk, a szíve vitte el, ami még a brit állampolgárság megszerzését követően is mindörökké a hazájáért dobogott, magyarságára mindvégig büszke volt. Az összes képét Magyarországra hagyta, idehaza méltatlanul keveset emlékeznek meg róla. Minden sikere ellenére munkássága itthon feledésbe merült. Ennek egyik oka lehet, hogy csupán az életmű kis töredéke lelhető fel hazai közgyűjteményekben. Korai képeinek nagy részéről semmit sem tudunk. 4600 alkotásból több mint 400 lappang a világban.
Kitüntetések
Művészi sikereivel együtt járt, hogy minden nagyobb nemzetközi műtárlatra hivatalos és mindenfelé számos kisebb-nagyobb kitüntetésben részesült. A legszebb kitüntetések egyike azonban akkor érte, amikor felkérték, hogy a firenzei Pitti-Galleria számára, ahol a világ legnagyobb mestereinek portré-képtára van, fesse meg önarcképét.
Élete során 22 kitüntetést és 17 érdemérmet kapott, több akadémia tiszteletbeli tagja volt. 1909-ben VII. Eduárd király Viktória renddel tüntette ki, majd 1912-ben Ferenc József nemesi rangra emelte lombosi előnévvel, ekkortól a Philip Alexius de László of Lombos nevet használta. Megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjét, V. György király lovaggá ütötte, halála előtt néhány nappal a Corvin-díszjelvényt. A Magyar Corvin Díszjelvény egy igen ritka, kis számban odaítélt kitüntetés, melyet olyan külföldiek kaphatták, akik „a magyar művelődés ügyének előmozdítása körül különösen hasznos szolgálatokat teljesítettek”. A Corvin Díszjelvény valamennyi kitüntetettje között ő volt az egyetlen magyar származású személy.
Honlapunkon Bethlen István, Fadrusz János és Görgei Artúr életéről szóló írásokban ,illetve az Apponyi Albert trianoni védőbeszéde című cikkben találkozhatunk további festményével.