- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Januári jeles napok
- Görgei Artúr
Görgei Artúr
„Polgárok! Mit Istennek megfejtetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal s az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet. Polgárok! Isten velünk!” (Az 1849. augusztus 11-i kiáltvány záró sorai)
„Nem volt énbennem semmi katonai zseni. Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tartottam a katonáim között, ez az egész, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lárifári.”
„Zúgott a vádak fegyveres haragja,
ő néma úr volt és fegyvertelen.
Kemény hátát a könek megvetette:
Támadj, világ, támadj, történelem."
(Áprily Lajos)
„Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chémiai tanúlmányaimnak köszönöm."
„... helyzetünkben felszerelés nélkül, pénz nélkül, a hadsereg ellátásában egyes-egyedül harácsolásra utalva határozottan tagadom, hogy - még ha további sikerek lehetőségét föl is tesszük - ellenállásunk tartós lehet; és szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a háborúnak az említett wallensteini elv szerint való folytatása tulajdon hazánkban - bűn."
„Csak hazám miatt, melyet tisztelek és melynek békét kívánok, hajlottam arra, hogy letegyem a fegyvert."
„Tisztelet adassék a nagy katonának, akinek nem adatott meg, hogy örömét érezhesse hősiességének” (Móricz Zsigmond)
Görgői és toporczi Görgei Artúr (Toporc, 1818. január 30. - Budapest, Lipótváros, 1916. május 21.) kémikus, 1848-49-es honvédtábornok, hadügyminiszter, a szabadságharc idején több alkalommal a honvédsereg fővezére. Az a magyar kémikus, aki a szabadságharc hadvezéreként szerzett magának hírnevet.
A Görgey család az Árpád-korban, II. Géza király idején szász hospesekkel települt az országba. Görgei Artúr Szepes vármegye egyik legrégibb nemesi családjának sarjaként 1818. január 30-án született a felvidéki Toporcon, előkelő, ám szerényebb sorban élő nemesi családban.
Iskoláit Késmárkon és Lőcsén végezte, s bár tanár szeretett volna lenni, édesapja nyomására 1832-től a tullni utásziskolába került. A szabadságharc legtöbb tisztjéhez hasonlóan a császári seregben kezdte meg katonai pályafutását. 1837-ben hadnagy lett a magyar nemesi testőrségnél, főhadnagyi kinevezését 1842-ben a Nádor-huszárezredben kapta meg. A kemény szolgálati évek kemény férfivá edzették Görgeyt. Katonáskodása alatt éledt fel benne a nemzeti érzés, újra gyakorolni kezdte anyanyelvét.
Katonai előmenetele ellenére a természettudományok iránti érdeklődése nem szűnt meg. Az egyhangú szolgálatot otthagyva három évvel később - apja halála után - kilépett a szolgálatból, s régi vágyának engedve Prágába ment vegyészhallgatónak. Redtenbacher professzor tanársegédjeként komoly tudományos munkát végzett: megoldotta a zsírsavak homológ elválasztását, fölfedezte a laurilsavat és több komoly folyóiratban is megjelent a kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata.
Magyarországon akart kémikusi képzettségének megfelelő beosztást kapni. Megpályázta az átmenetileg megüresedett műegyetemi kémiai tanszéket. Professzori kinevezés helyett azonban az ismert hadvezéri karrier várt rá. 1848 márciusában Pesten kitört a forradalom, a rohanó események közepette pedig Görgey úgy döntött, a kutatások előtt a haza védelmére fordítja erejét, felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. A forradalommal rokonszenvezve ekkor hagyta el családnevéből a nemesi y-t, s bár az utókor mindmáig így írja nevét, ő maga élete végéig következetesen a Görgei aláírást választotta.
A Batthyány-kormány felhívására májusban Pestre utazott és felajánlotta szolgálatait a kormánynak. Nevéből elhagyta a nemesi y-t és élete végéig ragaszkodott a Görgei formához. 1848 júniusában belépett az alakuló magyar hadseregbe, századosi rangban a győri zászlóaljban kezdte meg szolgálatát. A tehetséges és értelmes katona természetesen nem sokáig maradt ilyen alacsony pozícióban: a nyár végére már őrnagyként Szolnokon szervezte a Tiszán inneni mozgó nemzetőrséget. Jellasics horvát bán betörése után a Csepel-szigetre rendelték, a dél-dunántúli népfelkelés parancsnokaként.
Kulcsszerepe volt a magyar honvédseregek Pákozdnál kivívott győzelmében, amikor csapataival megakadályozta Jellasics egyesülését a Roth és Filippovics vezette erőkkel. Október 7-én pedig Ozora mellett oroszlánrészt vállalt a meghátráló horvát jobbszárny bekerítésében, aminek következtében Jellasics horvát bán tartalék hadosztálya Ozoránál fegyverletételre kényszerült.
Neve országszerte a pákozdi csatát követő napon, szeptember 30-án vált ismertté, amikor, a Jellasics megbízásából az osztrákokhoz igyekvő Zichy Ödön grófot rögtönítélő bíróság elé állíttatta és egyetlen arisztokrataként 1848-49 során hazaárulóként felakasztatta.
„Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm... Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogy puszta okoskodásaiban, sőt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felől: de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenőrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni."
Kossuth felfigyelt rá: határozott magatartását elismerve tábornokká léptette elő, s az osztrák határon táborozó magyar sereg előőrsét bízta rá. Részt vett a schwechati csatában, ennek elvesztése után november elsején a feldunai hadsereg főparancsnoka lett. Görgei új posztján is kiemelkedő katonai képességeket árult el: „összerázta" seregét, gyorsan és kiválóan manőverezett, hatékonyan használta a tüzérséget, mindig megőrizte higgadtságát és számtalanszor mutatott példát személyes bátorságával. A Windischgrätz herceg vezette, túlerőben lévő osztrák csapatok elől kénytelen volt visszavonulni, s feladta a védhetetlen fővárost. Vác felé hátrált, itt tette közzé proklamációját (váci nyilatkozat), amelyben leszögezte: a fel-dunai hadtest ragaszkodik a királyra és az alkotmányra tett esküjéhez, gyakorlatilag kivonva magát a honvédelmi bizottmány közvetlen rendelkezése alól.
Az osztrák főerőt a Tisza elleni támadástól elvonva az északi bányavárosok felé indult. Szüntelen harcok közepette eljutott a Szepességbe és a Branyiszkói-hágón áttörve egyesült a többi magyar sereggel. Görgei nem értett egyet Dembinszky fővezérségével, s a vesztes kápolnai ütközet után a tiszafüredi haditanácsban a tisztek nagy részét maga mögött tudva elérte annak felmentését.
A magyar fősereg vezéreként 1849. március 30-tól a tavaszi hadjáratban győzelemről győzelemre haladva felszabadította a Duna-Tisza közét és a Felvidéket, a komáromi csata után az országhatárra szorította vissza az ellenséget, majd háromhetes ostrom után, május 21-én visszafoglalta Buda várát.
A Szemere-kormány hadügyminiszterévé Kossuth nevezte ki igen rossz személyes viszonyuk ellenére. Áprilisban képviselővé is megválasztották, bár Görgei nem helyeselte a Függetlenségi Nyilatkozatot.
Karrierje csúcsára éppen akkor ért, amikor a szabadságharcban a politikai és a katonai helyzet egyaránt rosszra fordult. A katonai szempontokat előtérbe helyező Görgei és a politikus Kossuth ellentétei nyílt viszálykodássá fajultak. Görgei elutasította a Függetlenségi Nyilatkozatot, még Kossuth debreceni ellenzékével is tárgyalt ennek esetleges visszavonásáról. Gondolkodásmódját jól szemlélteti a tőle származó idézet: „Többször megvertük az ellenséget, ezt nem tagadom. De ezt csak erőnk végső megfeszítésével tudtuk elérni. Az a tudat tett képessé rá, hogy igaz ügyért küzdünk. Magyarország elszakadása Ausztriától már nem igaz ügy; ezért küzdeni nem a törvény mellett, hanem a törvény ellen való küzdelem; nem önvédelmi harc, hanem az egész osztrák monarchia fönnmaradása elleni támadás. Számtalan régi érdeket és rokonszenvet sértenénk meg ezzel; a régi ezredeket, hadseregünk magvát esküszegővé tennénk, erkölcsileg megrendítenénk; napról napra gyöngébbek leszünk, ellenségeink pedig minden szomszédos államban egy-egy új szövetségesre találnak ellenünk, az európai egyensúly megzavarói ellen. (…) Lehet-e a március 4-i oktrojált alkotmányra csattanósabb feleletet adnunk a győztes csatáknál?
Nem tudom, mire van szükségük Európa népeinek; de hogy Magyarország népeinek a legkisebb győzelem a harctéren több hasznot és becsületet szerez, mint a legfönnhéjázóbb nyilatkozat, abban biztos vagyok, és még egyszer kimondom: hogy a bécsi miniszterek agyrémei V. Ferdinánd koronás király s az általa szentesített alkotmány mellett megnyert csaták adják a legjobb feleletet.”
Az orosz-osztrák erők ellen vívott nyári hadjáratban, július 2-án Komáromnál megütközött az orosz csapatokkal megerősített császári fősereggel. A csata válságos pillanatában személyesen vezette a huszárok rohamát, egy gránátszilánktól súlyos fejsebet kapott, de feleakkora erővel is visszaverte az osztrák főerők támadását. Július 1-jén a Szegedre történő azonnali levonulás vélelmezett megtagadása miatt Kossuth leváltotta a fővezérségről, július 4-én pedig ő maga a hadügyminiszterségről is lemondott. Ezután saját felelősségére együtt tartotta seregét s elindult a Szegedre, illetve Aradra költözött parlament és kormány után. A több száz kilométeres menet során saját erői négyszeresét kötötte le, de bravúros taktikai hadmozdulataival sem tudott változtatni a kialakult hadi helyzeten, - a magyar hadak minden fronton vereséget szenvedtek.
Kossuth teljhatalommal ruházta fel és diktátorrá nevezte ki Görgeit a magyar fősereg temesvári veresége után, augusztus 11-én. Görgei más lehetőséget nem látva két nappal később Szőlősnél (Világosnál) letette a fegyvert Paszkevics tábornok orosz csapatai előtt. Már a döntés előtt tisztában volt vele, hogy ezt a lépését miként fogják megítélni: „Előre látom, hogy talán milliók, az elvakultságtól vezetve vagy az országot sújtó határtalan nyomorúságot teljes egészében nem ismerve; azt a tényt, hogy mi segédeszközök híján polgártársainkat és jogaikat megvédeni gyengék vagyunk, nem mérlegelve - mondom, milliók árulással fognak vádolni. Talán már holnap fegyvert ad az elvakult gyűlölet egy életemre törő kézbe: mégis szilárd meggyőződésem követem, és a további vérontást károsnak ítélve arra kérem önöket, akikhez nem férhet a gyávaság vádja, hogy gondosan mérlegeljék javaslatomat, mely a szorongatott hazának legalább a békét hamarosan meghozhatja.” - jövendölte serege tisztikarának.
Jóslata be is következett. A közvélemény e cselekedetéért - Kossuth vidini levele következtében is - árulónak bélyegezte, a szörnyű vádat életének hátralévő 67 évében méltóságteljes nyugalommal viselte. Pedig a kapitulációról a tábornokokból és törzstisztekből álló nyolcvantagú haditanács döntött. Rövid vita után a tisztek kettő kivételével az oroszok előtti fegyverletételre szavaztak. A kettő tiszt sem a harc folytatását kívánta, hanem az osztrákok előtt hajtott volna fejet.
A két fegyverletétel közötti különbség azt fejezi, hogy a szabadságharc nem elbukott, hanem leverte a korabeli Európa két leghatalmasabb hadserege. Az osztrákok előtti kapituláció üzenete ugyanis az lett volna, hogy egy törvénytelen lázadás bukott el, a lázadók pedig meghódoltak. Az oroszok előtti fegyverletétel ezzel szemben azt jelezte, hogy a magyarság nem ad fel semmit a forradalom és szabadságharc eszméiből, csak az iszonyatos túlerő miatt hajt fejet. Görgey bízott mártíromságában, levelében így vetíti előre saját ás katonái sorsát: „az számos derék bajtársát az orosz cár nem fogja egy bizonytalan sorsnak, és a magyar nemzetet az osztrákok szilaj bosszúvágyának védtelenül kiszolgáltatni. Talán elég lesz, ha egymagam leszek, annak áldozatja”.
Horváth Mihály, az egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter, történetíró 1865-ben így írja le a fegyverletételt:
„Görgey rövid párbeszéd után Rüdrigerrel a hadtestparancsnokokat némi rendeletekkel visszaküldé, s a fegyverek lerakása négy óra tájban az egész seregnél megkezdődött. Sokan a kétségbe esés dühében, fegyvereiket eltörték; mások forró könnyek közt csókkal illették a hideg vasat; míg mások szitkozódva kiabálták, hogy vezettessenek az ellenségre, de ily gyalázattól kíméljék meg őket. Voltak elég számosan, kik önmagukat végezték ki. Tisztek és közvitézek zokogva borulának egymásra s vőnnek egymástól bucsút. Más csapatoknál a közlegénység átkozódva tört ki a tisztek ellen, őket önzésről, árulásról vádolván. Legsiralmasabb volt a huszárok tekintete, kiknek lovaiktól kellett megválniok. (...) Sokan kedves lovukat inkább agybalőtték, vagy leszúrták mintsem hogy más kézre kerüljenek. A szomorú műtétel estenden valahára véget ért. A lőfegyverek zászlóaljanként gulába voltak rakva, melyek közepén a zászló lobogott; a kardok rendetlen halmokba hányva heverének."
A cár személyes közbenjárására végül elkerülte az aradi tizenhármak sorsát, de száműzetésre ítélték. Klagenfurtban tartották házi őrizetben családjával együtt. 1867-ben, a kiegyezés után engedték szabadon. Hazatérve egy ideig a Lánchíd Részvénytársaságban, illetve különböző állami hivatalokban állt képzettségéhez és képességeihez méltatlan alkalmazásban. Így nem meglepő, hogy 1875-től visszavonult fivérének, Istvánnak a visegrádi házába, gazdaságába. A növények ültetésében, nevelésében találta meg örömét, valóban Európa-hírű gazdaságot teremtve a szentgyörgypusztai földeken. A szabadságharc szörnyű bukása után még csaknem 70 évig figyelemmel kísérte a kémia fejlődését, de nem válhatott újra e tudomány aktív művelőjévé.
1901-ben festette meg a világhírű festőművész, László Fülöp Görgey Artúr remekbe szabott portréját. Az agg tábornok arckifejezése mindent elárul az átélt nyolcvan esztendőről. Görgeynek tetszett a portré és e szavakkal dicsérte: „Jó kép, különösen a szemek kifejezése jó. Mint valami nagy kérdés az utókorhoz: Mit csináltatok velem?”
Az első világháború közepén, 1916-ban halt meg életének 99. évében. A budapesti Mária Valéria utcai lakásában napra legnagyobb győzelmének - Buda visszavételének - 67. évfordulóján, 1916. május 21-én érte a halál.
Május 21-hez kapcsolódik a budai várban álló Görgei szobor. Görgei Artúr lovasszobrát eredetileg 1935-ben állították fel a budai várban az 1849. május 21-i nagy győzelem színhelyén. Ifjabb Vastagh György monumentális alkotása 1945-ben a főváros ostroma során megsérült. Az új hatalom nem rendbe hozta a szabadságharc hős tábornokának bronzalakját, hanem beolvasztatta az 1956-os forradalom kirobbanásakor ledöntött Sztálin szoborba. Hiteles kisplasztika alapján Marton László alkotta újjá és 1998. május 21 óta újra áll a Görgei szobor.
Forrás: wikipedia.org; olvaslak.bmk.hu; mult-kor.hu; kfki.hu