Dalmady Győző

„Szabad, erős, boldog Magyarország
Te vagy az eszményem!
Daliás nép, mely ura magának,
Ellenáll az idők viharának,
Hit lakik szívében."




Dalmady Győző (Kolta, Komárom vármegye, 1836. február 11. - Budapest, 1916. június 30.) magyar jogász, költő, megyei árvaszéki elnök, a Kisfaludy-társaság tagja. A 19. század utolsó évtizedeinek népszerű lírikusa. Lírájában a Kossuthot eszményítő hazafias érzés és a családi élet motívumai mellett a katolikus szellemű vallásosság töltött be lényeges szerepet.

Életpályája

Atyja, Dalmady Sámuel gazdatiszt volt a báró Nyáry-családnál. Az 1840-es években Ógyallán lakott saját kis birtokán. A gimnázium első osztályát Komáromban a bencéseknél járta 1846-ban, a II-IV. osztályokat Tatán a piaristáknál végezte 1847-1849-ben; Ekkor Klapka kitörése után haza menekült szüleihez Kurtabeszire, hol atyja ebben az időben gazdatiszt volt. A szabadságharc leveretése után Esztergomban 1850-ben a bencéseknél folytatta az V. osztályt, majd 1852-54 között Pesten a piaristák gimnáziumában tanult és itt fejezte be gimnáziumi tanulmányait. Itt kötött mély barátságot Szokoly Viktorral és Győry Vilmossal, törekvéseik közösek voltak azután is. Horváth Cirill nagy befolyással volt költészete fejlődésére. Első verse - melyet anyja sírjára írt - Koszorú címen a Szikszói lapokban jelent meg 1853-ban.

Emléktáblája a vármegyeháza falán
Emléktáblája a vármegyeháza falán

1854 és 1857 között a pesti egyetem jogi karán végezte. Megtanult németül, franciául és angolul s már jogász korában sűrűn dolgozott a nevezetesebb szépirodalmi lapokba és évkönyvekbe. Az 1860. évi nemzeti mozgalmakban mint az ifjúság egyik vezére vett részt beszédekkel és költeményekkel. A megyék visszaállításakor 1861. januárban Pest vármegye tiszteletbeli, áprilisban pedig valóságos aljegyzője lett, a megyék újabb feloszlatásakor pedig hazament atyjához, Csehibe, és 1862-ben befejezte ügyvédi vizsgáit.

A provisorium éveit (1861-66) részben Szirákon Degenfeld Lajos gróf mellett jogi s államtudományi leckék adásával, részben Pesten, mint ügyvédsegéd, végül Csehiben az apai háznál töltötte. Eközben 1863. július 1-jétől szeptember 30-áig ideiglenesen ő szerkesztette a Nővilág című hetilapot.

1866-ban a pesti első hazai takarékpénztár titkára lett, főjegyzői címmel. Ugyanebben az évben lett a Kisfaludy Társaság rendes tagja. 1870-ben Pest megye főjegyzőjévé választották. 1872 és 1907 között árvaszéki elnök volt. Az irodalmi életben 1853-ban tűnt fel, ettől kezdve publikálta hazafias, Kossuthot eszményítő verseit, valamint műfordításait (Heine, Goethe, Béranger, Lamartine, Alfred de Musset, Victor Hugo, Robert Burns).

Dalmady több jogi és árvaügyi cikket is irt a szaklapokba. 1905-ben mint közgyűlési elnök irányította a megyei ellenállást a Fejérváry-kormánnyal szemben.

Sírja a Fiumei úti Nemzeti sírkertben
Sírja a Fiumei úti Nemzeti sírkertben

Budapesten hunyt el 1916. június 30-án.

Emlékezete

Budapest XVIII. kerületében (Pestszentlőrincen) és Gödöllőn utca viseli a nevét. Budapesten a Belvárosban 1921-től 1953-ig viselte a nevét a mai Vitkovics Mihály utca.

Nevét órzi Nagykőrösön a Dalmady Győző Óvoda és Általános Iskola.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönsége 1922-ben a Vármegyeháza bejárata mellett egy mellkép-domborművel rótta le kegyeletét a hazafiság és emberség harcosa emléke előtt. (A dombormű Horvay János alkotása.)