Boldog Gizella

István és Gizella eljegyzése egy későbbi ábrázoláson
István és Gizella eljegyzése egy későbbi ábrázoláson

Magyar királynékról nem sokat írnak krónikáink. Sokuknak csak a nevét (vagy még azt sem!) és a nemzeti hovatartozását tudjuk. Egyebet nem. Gizelláról, Szent István király feleségéről is keveset jegyeztek fel forrásaink. Azt a keveset is, amit tudunk róla, inkább német évkönyvekből, történelmi feljegyzésekből ismerhettük meg. Ez a csekély Gizellára vonatkozó ismeretanyag is nem ritkán egymásnak ellentmondó információkat tartalmaz. A német történetírók tendenciózusan képviselték a nézetet, hogy a magyarok térítője nem a magyarok első királya, hanem annak német felesége, sőt maga Gizella testvére, II. (Szent) Henrik volt, aki 1002-24 között német- római császár volt. A császár testvért a 12. század közepére egyenesen a "magyarok apostolaként" emlegették. Ugyanakkor a középkori magyar krónikairodalom Gizella térítő szerepéről sem vett tudomást. Sőt tudatosan elszürkítette Gizella képét.

Gizella Bajorországban talán Scheyernben, talán Regensburgban született a 980-as évek elején, legfeljebb a közepén. Apja Civakodó Henrik (951-995) bajor herceg, anyja Burgundi Gizella, Konrád burgundi király (+953) lánya, aki a 10. századi Frankhon egyházi műveltségét hozta bajor földre. Férje halála után burgundi Gizella a regensburgi Niedermünster apátnője lett, majd e templom szentélyében temették el. II. (Civakodó) Henrik Géza régi ellenfele volt. Ám gyermekei - anyjuk révén - keresztény szellemben nevelkedtek. A történetírók általában nem említik, nem tudatosítják, hogy Gizella nagyapja, a németek által is vadnak és kegyetlennek nevezett I. Henrik bajor herceg volt, aki 955-ben Regensburgban a Lech-mezei csatában elfogott Bulcsú, Lél és Súr vezért „a magyar nemzet gyalázatára” felakasztatta. A családfát vizsgálva még egy érdekes magyar vonatkozásra bukkanhatunk. 915-916-ban a Thüringiai, Schwabe és Franken tartományok ellen Arnulf bajor herceg kérésére folytattak támadásokat őseink. Arnulf a Gyermek Lajost követő német király üldözése elől menekült Magyarországra Kál vezérhez, Bulcsu Horka apjához, akinek lányát feleségül is vette. Az ő unokája Gizella.

Szekely Bertalan: Gizella királyné Imre herceggel
Szekely Bertalan: Gizella királyné Imre herceggel

Bátyja, a 973-ban született Henrik bajor hercegként a harmadik volt ezen a néven, német-római császárként pedig a második. Másik bátyja Brunó papi pályára lépett, később Augsburg püspökévé szentelték. Nővére, Brigitta hercegnő anyja példáját követve ugyancsak apáca lett, s a regensburgi Szent-Pál kolostor fejedelemasszonyaként halt meg.

Civakodó Henrik bajor herceg leányának, az első magyar királynénak a valódi nevét a magyar források nem említik. Ki tudja miért, Magyarországon Gizella királyné leánykori keresztnevével csak német nyelvű dolgozatokban lehet találkozni, nálunk kezdettől fogva Gizellának vagy Keslának hívták. A korabeli bajor források házasságkötéséig a keresztségben kapott nevén Elisabethnek nevezik, s csak Magyarországra kerülése után lett Gizella. Korabeli szokás szerint az idegen országba került középkori királynék neve a házasságkötésük után többnyire megváltozott. A magyar régiségben az efféle névváltoztatásra több példa is van. Elegendő, ha csak Szent László király Piroska nevű leányára gondolunk, aki Ireneként lett bizánci császárné. És több mint figyelemreméltó, hogy Elisabeth/Gizella magyar királyné édesanyjának, Civakodó Henrik feleségének szintén Elisabethről változott Gizellára a neve, amikor házassága a bajorok és a burgundiak szövetségét volt hivatott megerősíteni.

Münchenben a Damenstift templom rézdomborműve Boldog Gizella és Szent István emlékére
Münchenben a Damenstift templom rézdomborműve Boldog Gizella és Szent István emlékére

A Gizella elfeledett jelentésű beszélő név. A német Geisel kezes, túsz, zálog szóból származik, és idomulva a magyar kiejtéshez lett a Giselából Gizella. „Geisel des Glaubens" szavakat használja az egykorú német krónikás, ami annyit tesz, „záloga a hitnek." Zálogot pedig, hogy jó útra tér, csak olyan ad, aki addig rossz úton járt, és zálogát a jó úton járónak adja. Ennél egyértelműbben és világosabban elismerni felemelkedett keresztényi létünket már nem is lehetne! És ha ehhez még hozzátesszük, hogy Augsburgnál Konrád hátba támadta az általa beavatkozásra felkért magyarokat, akkor a győző unokájának házassága teljes joggal felfogható vezeklésnek is.

Gizella kiváló nevelésben részesült. Regensburg után Gandersheimben tanult tovább. Kitűnően megtanult latinul. Egyik nevelője Wolfgang, Regensburg püspöke volt, a másik feltétlenül említésre méltó Adalbert, Prága püspöke. Adalbert mind a német-római császári házzal, mind a bajor hercegi családdal rokonságban állt, és nem mellesleg kora egyházi életének legkimagaslóbb alakja volt. Alighanem az ő befolyására kapott Ottó, a későbbi II. Szilveszter pápa személyében francia nevelőt, amivel a későbbiek tanúsága szerint egyszerre erősítette a német birodalmat és a pápaságot is.

Gizella a koronázási paláston
Gizella a koronázási paláston

Mind a korabeli, mind a későbbi történetírók megegyeznek abban, hogy Géza magyar fejedelem fia és Gizella bajor hercegnő egybekelésének gondolata nem születhetett meg más fejében, mint Adalbert, a prágai püspök és magyarországi térítő fejében. Ő iparkodott békét teremteni Géza és Ottó között, és a tartós békének van-e jobb záloga, mint a hatalom várományosai közötti házassági kapcsolat? „Ő volt az, aki a magyar udvar figyelmét legelőször a bajor herceglányra fordítá.” Miután Géza és III. Ottó, a korabeli német-római császár is törekedett a magyar és a német viszony rendezésére, II. (Civakodó) Henrik bajor herceg halála (995) után, a hatalmak részéről nem volt akadálya, hogy István és Gizella bajor hercegnő tervezett házasságában létrejöjjön a keresztyén Európa szövetkezése. „E házasság mintegy kezesség volt a német birodalom és a magyar állam közötti barátságos viszony fön[n]tartására…, [a]mi… Németország világi és egyházi fejedelmeinek oly annyira érdekökben állott…”

Reichenaui Hermann, István király ifjabb kortársa még ennél is nyíltabban fogalmaz. Szerinte a zárdai életre készülő „Gizella a Krisztus iránti hűségről visszafordíttatott, s mintegy kezesként Istvánnal, Magyarország uralkodójával frigyre lépett." (Pertz, III. 117.) Joggal feltételezhetjük hát, hogy ezt a házasságot is a politikai számítás hozta létre. És igazán nem a politika érdeme, hogy István és Gizella házassága a későbbiekben elvesztette politikai jellegét, mélyen emberivé vált: családi életük példaértékű volt.

Az esküvőre a hagyomány szerint a bajorországi Scheyernben, a bajor uralkodóház ősi fészkében került sor 996 végén, vagy 997 elején. Az esküvői szertartást is maga Adalbert végezte. A városka bencés kolostorának kápolnáját, ahol a nagy esemény (egyes feljegyzések szerint az eljegyzés) történt ennek tiszteletére később Königskapelle-nek, királykápolnának nevezték el. (A házasságkötésről tudósító délnémet scheyerni bencés apátsági hagyomány csak a 15. század közepéről datált. Az eseményt ábrázoló itteni festmények pedig 17. századiak.) Az ifjú férj, István mintegy 5-6 évvel volt idősebb csaknem gyermek feleségénél. Az ifjú pár első otthonra Nyitrán talált, majd Géza halála után Esztergomba költöztek.

A Gizella kincs turulja
A Gizella kincs turulja

996 és 1045 között csaknem fél évszázadot töltött Magyarországon, ebből 42 évet Istvánnal, férjével együtt. Gizella mindenben hű társa volt Istvánnak, a metzi kazulán neve mellett olvasható, Istvánhoz való viszonyára utaló minősítés tömören fejezi ki ezt (dilecta sibi coniux, azaz neki kedves felesége).

Gizella egész életét a királyi család szolgálatára szentelte. A források szerint mindenben megfelelt a középkorban elvárható „királynéi" szerepkörnek; mint István legendája írta: „az Istennek szolgálók gyülekezetei iránt mily buzgónak s jótevőnek mutatkozott, arról a mai napig tanúskodnak számos egyház keresztjei, edényei és csodálatos mesterséggel készített vagy szőtt oltári ékességei". Veszprém városát, királynéi városát felfejlesztette. Pontosan nem tudjuk, hány gyermekük is született. Talán az alábbi lista mutatja a legteljesebb képet. Első gyermekük, aki talán apja nevét viselte, 1001 májusában született. Második fiuk, Ottó, 1002-ben látta meg a napvilágot. A harmadik fiú Imre 1007-ben született. Nevét a császárrá emelkedett bajor herceg nagybátyja után kapta, Heinrich-Emmerich-Imre alakban. Több leánygyermekük közül csak Hedvig és Ágota nevét őrizte meg az emlékezet, utóbbi 1017 körül Edward angol herceghez ment feleségül. Az ő leányuk skóciai Szent Margit néven vált halhatatlanná. Mindhárom fiúgyermek fiatalom meghalt, közülük Imre élt legtovább, de 1031-ben, nagyon fiatalon ő is meghalt.

Fontos szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében, számos ajándékot adott különböző templomoknak. Gizella nevét és egykorú ábrázolását megőrizte a fehérvári egyháznak adományozott miseruha (1031), a későbbi magyar koronázási palást, amely a vezetésével készült és benne van a kézimunkája is. Ezen szerepelnek István király, Imre herceg és Gizella királyné, akiknek ez az egyetlen - hímzés formájában - fennmaradt korabeli ábrázolása. Készített oltárterítőket és templomi szertartási tárgyakat is. A királyné személyesen is nagy szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében, társalapítója volt az óbudai és veszprémvölgyi egyházaknak. Királynéi székhelyül az egyik legjelentősebb püspökség központját, Veszprém városát kapta meg. Készített oltárterítőket és templomi szertartási tárgyakat is.

Gizella kereszt
Gizella kereszt

István halála után az özvegy királyné helyzete megromlott, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt sok méltánytalanságot kellett elviselnie. Özvegysége alatt is bőkezűen gyakorolta a jótékonyságot, amiért gondnokság alá helyezték. Bevételeit csökkentették, majd - akárcsak később Szent Erzsébettől - tőle is a beszámíthatatlanság ürügyén elvették javait. Veszprémben házi őrizetben tartották. Péter fogságából azok a magyar rendek szabadították ki, akik Pétert elűzték, Aba Sámueléből pedig azok a bajor lovagok, akik Pétert másodszor trónra segítették. Végül 48 év múltán visszatért hazájába a bajor lovagokkal. Itt megvalósította fiatalkori tervét: Passauban belépett a bátyja által alapított bencés nővérek kolostorába. Két év múlva apátnő lett, később főnökasszonyaként tevékenykedett, egészen 1065-ben bekövetkező haláláig. A királynő sírja később népszerű zarándokhely lett, imádságai során használt keresztjét és csontját később Münchenben ereklyeként őrizték.

Halálának időpontjához a passaui bencés kolostor feljegyzése, miszerint „Gizella magyar királyné" 1095-ben még élt, nem nyújt megbízható alapot, mert azt még senki nem mutatta ki, hogy ez a „Gizella magyar királyné" valóban Istvánnak a felesége volt-e.

Az valószínű, hogy Gizella elhagyta Magyarországot, mert sem haláláról, sem temetéséről nincs feljegyzés és sírjának sincs eddig semmi nyoma. Ha Magyarországon halt volna meg, valószínűen István mellé temették volna. Mikor Szent László 1083-ban, István maradványait a szent király, Imre, Gellért és mások kanonizációjával kapcsolatban „felemeltette", Gizella koporsója a közfigyelem elé került volna. Ha viszont a szent király felesége még mindig élt volna, akkor László a kanonizációs ünnepségekre meghívta és elhozatta volna Passauból. Az a lehetőség, hogy László nem tudott volna Gizella létezéséről, vagy hogy a passaui zárda ne tudott volna a kanonizációs ünnepségről, az kizárható.

Gizella szobor Móron,<br/>Nagy Benedek alkotása
Gizella szobor Móron,
Nagy Benedek alkotása

Az szintén bizonyosra vehető, hogy a 11. században egy clunyi fegyelmű, fűtetlen és fűthetetlen kolostorban lehetetlen 122 évet élni. Mivel azonban a kolostor feljegyzése szerint 1095-ben élt ott egy „Gizella" nevű "magyar királyné", a rejtélynek csupán egy megoldása lehet: két különböző személyről van szó, és a másiknak jóval fiatalabbnak kellett lennie az elsőnél.

Későbbi magyarországi hagyomány - s a veszprémi lokálpatrióták mindmáig úgy tudják -, hogy Gizella az általa alapított veszprémi katedrálisban, s nem a passaui Niedernburgban halt meg május 7-én, és temették el legkésőbb 1065-ben. Ez az állítás azonban félreértésből is fakadhat. Gizella emlékére ugyanis Veszprémben 1503 körül felállítottak egy máig fennmaradt emlékkövet. A makranci emlékkő azonban bizonyítja, hogy az első király feleségeként - a krónikások vádaskodásai ellenére - a székesegyház alapítójaként tisztelték, amiről először 1232-ben tesz oklevél említést.

A királyné magyarországi temetésének tényéről a 13. század első feléből írnak először Albericus krónikájában, illetve a Magyar-lengyel krónikában, igaz, niedernburgi eltemetésére is a legkorábbi tanúnk az ott 1517-ben megfordult híres német humanista, Aventinus. Bonyolítja a helyzetet, hogy mivel a 14. században Szent Imre ereklyéit is elhelyezték Passauban, az ottani „Gizella-sírt" könnyen azonosíthatták Szent Imre anyjának - magyar királyné - a sírjával.

István és Gizella Zalakaroson
István és Gizella Zalakaroson

Arcvonásairól két önmagában is ritka ábrázolás maradt ránk. Az egyik a már említett koronázási palást, a másik a müncheni kincstár különlegessége, egy aranylemezekkel borított tölgyfa kereszt, melyen feliratok bizonyítják, hogy Gizella készíttette anyja sírjához.

A becses műtárgy közel 45 cm magas. Az arany lemezeket gyöngyök és ékkövek díszítik. Előlapján öntött arany Krisztus test, belseje a Szent Kereszt töredékeit őrzi. El sem tudjuk képzelni, hogy a 11. század elején micsoda értékük volt ezen ereklyéknek s milyen hatalmat tulajdonítottak nekik. Jézus lábainál két, ugyancsak aranyból öntött félig térdelő alak. Az egyik idősebb, apáca ruhát visel - nyilván ő burgundi Gizella, a mi királynénk édesanyja, a másik koronát viselő fiatal nő, nemes vonásokkal, ő a magyarok királynéja, a nagylelkű adományozó, bajor Gizella. A térdelő alakoknál felirat: "E keresztet Gizella királyné készíttette" A hátlapon, ahol ugyancsak Krisztus teste jelenik meg, körötte az evangélisták jelképeivel, másik felirat "E keresztet az ájtatos Gizella királyné ajándékozta anyja Gizella sírjára."

A Gizella-tisztelet európai központja - legalábbis a 14-15. század óta - a passaui Niedernburg apácakolostor. Az itt fennmaradt sírja nem esik messze az István első vértanúnak szentelt püspöki székesegyház monumentális épületegyüttesétől. 1420 körül az eredeti sírt nyitották fel, amely ekkor nyerte el mai formáját. A sír 1995-ös megnyitása során a veszprémi érsekség megkapta Gizella jobb kezének maradványait. A koponyát különálló szekrényben őrzik, amelyet a síremlék árkádjain keresztül lehet látni.

Székesfehérváron 2011. szeptember 4-től kezdve tisztelhetjük együtt a magyar királyi szent család ereklyéit. Ezen a napon került Passau püspöke jóvoltából Boldog Gizella ereklyéje az 1777-ben Mária Terézia által Raguzából visszahozatott Szent István fejereklyéje és az Aachenből 1930-ban visszaérkezett Szent Imre ujjának csontereklyéje mellé.

Sírja a niedernburgi kolostor kápolnájában
Sírja a niedernburgi kolostor kápolnájában

Magyarországi tisztelete a 18. századtól új lendületet vett: kísérletek történtek hamvai Magyarországra szállítására is (1760-70-es, 1930-as évek), Ferenc József mauzóleumot készült sírjához felállítani. Mégis, a passaui sír mindmáig különösen kedvelt a németországi magyarok és a hazai zarándokok körében, amiről az emlékkönyvek, emléktáblák és koszorúkfeliratai tanúskodnak. Magától értetődő, hogy a szentté avatott testvérrel (Henrik), férjjel (István) és gyermekkel (Imre) rendelkező, a német uralkodókkal vér szerinti rokonságban álló, apátnőként elhalt Gizellát szentnek kijáró tiszteletben részesítsék Passauban. Sírja búcsújáró hely. 1975-ben saját könyörgést engedélyeztek nevére, de hivatalosan nem avatták boldoggá. Magától értetődő, hogy a szentté avatott testvérrel (Henrik, az egyetlen szentté avatott német-római császár), férjjel (István) és gyermekkel (Imre) rendelkező, a német uralkodókkal vér szerinti rokonságban álló, apátnőként elhalt Gizellát szentnek kijáró tiszteletben részesítik Passauban.