Baross Gábor

Barabás Miklós:<br/>Baross Gábor
Barabás Miklós:
Baross Gábor

„Minden ember annyit ér, amennyit a köz javára tesz."

„Semmivel sem dicsérhetjük jobban az Istent, mint munkával. Jobban meg van ő elégedve, mintha a mellemet verném, momdván: Atyám vétkeztem."

„Kutassuk és tisztítsuk meg a nemzet önismeretéhez vezető utat, egyesüljenek erős és józan elemek a tettek mezején, javítsuk minden oldalon ernyedetlenül s ama hazaszeretettel, mely szenvedély és gyűlölség fölé helyez. Vágjuk el útját a romboló elemnek s a pauperizmus haladásának."

„A közös vámterület egyetlen intézkedésében sem gátol bennünket abban, hogy érdekeinket kereskedelmi és ipari téren kellően védjük."

„Nem kicsinyes pártpolitikai, vagy önző célként való küzdésben látta ő a képviselői kötelességek teljesítését, hanem abban a törekvésben, mely mindenben a nemzetnek akar hasznára válni.” (Petrovics László)

„Az a nagyravágyás, mely Baross szenvedélyes lelkét betöltötte, a közérdek szolgálatába hajtotta őt, dicsőségét a közszolgálatban kereste, emberfeletti munkásságával becsületesen akarta kiérdemelni.” (Tisza István)



Bellusi Baross Gábor (Pruzsina, 1848. július 6. - Budapest, 1892. május 9.), a dualizmus korának kiemelkedő gazdaság- és közlekedéspolitikusa, a korszerű magyar kereskedelem és közlekedés megalapítója. A már életében „vasminiszternek” nevezett politikusban kora Széchenyi István közlekedéspolitikai eszméinek megvalósítóját tisztelte.

Baross Gábor a forradalom időszakában, 1848. június 6-án született a mai Szlovákia területén fekvő Trencsén melletti kis tót faluban, Pruzsinán. Bár nagy szülöttének halálakor is már szinte kizárólag szlovák lakosa volt, a falu nevét tiszteletből 1899-ben Barossházára változtatták. Az elszegényedett nemesi család fia az önkényuralom időszakában cseperedett, amikor a Felvidék nyugati részén törölték a magyar nyelvet a hivatalos nyelvek sorából. Tanulmányai alatt magát kellett eltartania, ezért gazdagabb diáktársait tanította pénzért. A középiskolát Léván a piaristáknál, Győrben és Esztergomban a bencéseknél végezte. Kedves tanára és támogatója volt itt Vaszary Kolos, a későbbi esztergomi hercegprímás. A pesti egyetemen jogot hallgatott, majd visszatérve szülőföldjére, főjegyző lett Trencsén vármegyében (1874). Itt lapot alapított és szerkesztett magyar, német és részben szlovák nyelven. A Vágvölgyi Lapok (1874-1875) címen megjelenő újságban bátran bírálta a visszásságokat, elsősorban a közigazgatás területén.

Vaskapu szoros<br/>A régi jelzőállomás ma kápolna
Vaskapu szoros
A régi jelzőállomás ma kápolna

1875-ben került be a parlamentbe a puchói (ma Puchov) kerület képviselőjeként. 27 éves volt, s hamarosan a Szabadelvű Párt vezérszónoka lett. Parlamenti működésének elejétől kezdve vonzották a gazdasági, de még különösebben a kereskedelmi és közlekedéspolitikai kérdések. Baross Tisza Kálmán, a „Generális” szűkebb környezetéhez tartozott, hozzá mindvégig hű maradt. Gyakran a saját népszerűségével védte, fedezte az öreg pártvezért, amikor azt ellenzéki támadások érték.

1883 előtt egy nagyobb nyugat-európai útra indult, hogy tanulmányozza a fejlettebb országok közlekedési rendszereit, majd márciusban államtitkárnak nevezték ki báró Kemény Gábor közmunka- és közlekedési miniszter mellé. Három év múlva, 1886 decemberétől megkapta a minisztérium vezetését. E minisztersége 1889-ig tartott, s közben ellátta a vallás- és közoktatásügyi tárca (1888. augusztus-szeptember), illetve a belügyminiszteri tárca (1889. március-június) felügyeletét is. 1889-től 1892-ig ő lett a kereskedelemügyi miniszter.

Funkciójából fakadóan a vám- és szabadalmi ügyek és az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal felügyelője volt. Hivatali ideje alatt megreformálta Magyarország közlekedési rendszerét - munkája Széchenyi reformeszméinek megvalósítása, folytatása volt.

Baross Gábor, ez a rendkívül tehetséges és ambiciózus politikus felismerte, hogy az infrastruktúra: a posta, a telefon, az utak, a vasút, a vízi utak és a tágabb értelemben vett infrastruktúra a pénzügyi és bankrendszer, a szakoktatás fejlesztésétől és minőségétől függ az ország haladása. A magyar ipar és kereskedelem felvirágzásához olcsó, gyors utazásra, pontos szállításra van szükség. A meglévő infrastruktúra hatékonyságának növelése, ill. további nagy infrastrukturális beruházások nélkül az ország modernizációja nem fog sikerülni. Ezért Baross kiharcolja, hogy az évtizedek óta súlyos költségvetési hiánnyal küszködő államháztartás egyre többet fektessen be az infrastruktúra kiépítésébe.

A mai köztudat a „vasminiszter” nevet a vasút fejlesztésében kifejtett tevékenységéhez kapcsolja. Pedig eredetileg éppen sokoldalú közéleti tevékenysége és állami megbízatása, valamint meggyőződéséhez mindig ragaszkodó, önmagát sem kímélő „vasszigorral” dolgozó tevékenysége és politikai példaképe, Bismarck „vaskancellár” után kapta ezt a nevet már életében. Hihetetlen tudásvágy, energia és áttekintő képesség párosult benne olyan rendíthetetlen hazafisággal, amely mindent megtesz nemzete gazdasági előrelépéséért.

Szobra a róla elnevezett téren Budapesten
Szobra a róla elnevezett téren Budapesten

Nevéhez fűződik a vasútvonalak nagy részének államosítása (1891. évi XXV. tc.), a vasúthálózat kiépítése, a folyam- és tengerhajózás fejlesztése, a fiumei kikötő kiépítése, az Al-Duna szabályozása, a Vaskapu átalakítása, a hírközlés megreformálása, a posta és a távírda egyesítése, a Postatakarékpénztár megalapítása. (1892-ben már 3916 településen működött „postabank”) Az első modern úttörvény megalkotásával jelentős mértékben járult hozzá az elmaradott gazdasági élet fejlesztéséhez. A vasúti közlekedésben bevezette a világon elsőként a zónadíjszabást, melyen belül jelentősen csökkentette a menetjegy-árakat a 25 km-nél rövidebb és a 225 km-nél hosszabb utazásokra. Ezzel jelentősen megnövelte a nagyvárosok körüli vasúti személy és kereskedelmi forgalmat, valamint a központtól nagyobb távolságban lévő területekről a vasúton való közlekedést. Az utasok száma ettől az intézkedéstől két év alatt 6,1 millióról 26,7 millióra nőtt. A korábbi veszteséges vasúti szállítás nyereséges lett az államnak. Ugyanakkor e rendelkezése nagy mértékben hozzájárult Budapest gazdasági centrummá válásához, hiszen a fővárosba olcsón lehetett eljutni. „Azt akarom, hogy a brassói ténsasszony is Budapestre jöjjön kalapot venni!" - hangzott a vasminiszternek azóta híressé vált mondása.

1891-ben a zónadíjakat bevezette a teherforgalomban is. Ezzel iparfejlesztési és agrárpolitikai célokat is szolgált, jelentősen növelve a mezőgazdasági termékek versenyképességét. A hazai ipari segítése érdekében 78-féle iparcikkre kedvezményes szállítási tarifát állapított meg. Föllendült a vasúti járművek gyártása is, mert egyre több vasúti kocsira és gőzmozdonyra lett szükség. új iparágakat telepít Magyarországra (pl. magyar gumiipar). Jellemző Baross gondolkodására a Magyar Ruggyantaáru Gyárral kötött megállapodása, mely szerint 3 évig a MÁV minden gumiigényét tőle vásárolja, ha a gyártás Magyarországon történik. A nagyvonalú, távolba látó terveit Bécs sokszor akadályozta, félve, hogy a rohamosan fejlődő magyar gazdaság túlnő a Monarchia központjának (Ausztria, Csehország) teljesítményén. Az általa szorgalmazott Beszterce-völgyi Bukovina felé tartó vasútvonal pl. ezért nem épülhetett meg életében.

A vasútvonalak fejlesztésével egyidejűleg zajlott a közúti fejlesztés. Az utak fejlesztéséről szóló törvénytervezetet kidolgozta és 1890-ben az országgyűlés elé terjesztette. Ezen belül megoldotta az út- és hídvámok kérdését és megszervezte az útügyi állami igazgatást. Megindult a Baja-Arad közötti főút építése. Számos nevezetes híd építésének kezdeményezése, aktív közreműködése fűződik nevéhez, így pl. a pozsonyi Ferenc József-híd (vasúti és közúti, 1891), a komáromi Erzsébet-híd (1892), de szorgalmazásra épült a már halála után átadott (1895) esztergomi Mária-Valéria-híd is.

Baross gondolt a hazai szakembergárda kinevelésére is. Az ipari szakoktatást 63 tanonciskola és több ipari szakiskola létesítésével fejlesztette. Ma legalább 7 középiskola viseli nevét. Kötelezően bevezette a MÁV-nál a német helyett a magyar nyelvű levelezést. Az ő kezdeményezésére szabályozták a minisztériumok hatáskörét. Életművével a polgári Magyarországot képviselte, s ezért nemegyszer szembekerült az osztrák tőke érdekeivel.

Széchenyihez hasonlóan Baross is egyik legjelentősebb műszaki feladatának a Vaskapu szabályozását tekintette. Az egységes dunai hajózási útvonal elkészültét nem csak szorgalmazta, munkálatait szervezte, hanem gyakran személyes jelenlétével ellenőrizte a munkák állását, melynek elkészültét már nem élhette meg. Az utolsó ellenőrzéskor hastífuszt, majd tüdőgyulladást kapott, mely végzett vele. Fiatalon, 1892-ben, 44 évesen halt meg, korai halálát önpusztító munkaszenvedélye okozta. Először ideiglenesen Illaván temették el, majd 1895-ben átvitték az akkorra elkészült klobusiczi családi kriptába - az ő kívánsága volt, hogy hazai földben pihenjen.

A klobusiczi családi kripta
A klobusiczi családi kripta

Kossuth Lajos temetése (1890) óta nem volt ekkora gyászmenet a fővárosban. Emlékének az egész ország mély és őszinte gyásszal adózott. A képviselőház felfüggesztette ülését, országszerte megszólaltak a harangok. A századvég Európájához gyors ütemben felzárkózó magyarországi polgárság kiemelkedő alakját veszítette el hirtelen bekövetkezett halálával.

Korai halála miatt mindössze 22 év dolgos év, országos vezető pozícióban csupán 5 év jutott neki osztályrészül. De milyen eredményes 5 év volt az! Olyan emlékezetes volt ez Magyarország lakói számára, hogy a polgárság már halála után 6 évvel szobrot Baross Gábornak. A főváros még életében el akarta róla nevezni a Stáció utcát, de mivel nem egyezett bele, erre csak halála után került sor. Az ország szinte minden olyan településén, ahol vasútállomás, vasúti megálló van, a Kossuth, Petőfi, Rákóczi, Széchenyi utcanevek mellett megtalálható a Baross Gábor nevű utca, tér, telep. Csak Budapesten 13 ilyen található.

A Pesti Hírlap így emlékezett meg róla: „Ez az a miniszter, kit a nép is áldva sirat. Azért a nép, mert minden ember széles Magyarországon érezte reformjainak jótéteményét. Nem csak mindenki, hanem munkás, aki vasárnap pihenni szeret, s a betegek is, bénák, kiket baleset ellen törvényesen biztosított. És mert a korrupciót üldözte, a kötelességteljesítést szigorúan követelte, ezzel is új szellemben jótevője volt nemzetének. Méltó tehát mindnyájunk kegyeletes emlékére.”

Forrás: barossgyor.hu; bomek.hu; baross.org