Tisza Kálmán

Tisza Kálmán Rusz Károly metszetén
Tisza Kálmán Rusz Károly metszetén

„Bátraknak kell lennünk, nemcsak személyesen, de politikánkban is, és mégis óvakodnunk kell a vakmerőségtől."

„Ha segíteni akarunk a bajon, csak egy mód van, ne azt kérdezzük egymástól, mi a nézetünk a jövő kérdései felett, de kérdezzük egymástól azt, mi a nézetünk a mostani égető kérdések között."

„A legjobb kormányforma, mely a nemzet testületeitől és egyéneitől csak annyi és nem több szabadságnak a föláldozását követeli, amennyire az állam egységének fenntartására és nemesebb céljainak elérésére okvetlenül szüksége van."

„Az államban élésnek célja az, hogy az emberi nem mind anyagi, mind szellemi tekintetben rendeltetéséhez képest haladjon, fejlődjön."

„Jobban szeretem hazámat, mint elveimet"


Borosjenői és szegedi Tisza Kálmán (Nagyvárad, 1830. december 16. - Budapest, Józsefváros, 1902. március 23.) politikus, miniszterelnök, nagybirtokos, az MTA tagja. Magyarország leghosszabb ideig tevékenykedő miniszterelnöke, megszakítások nélkül 15 évig vezette az országot.

Családja és származása

Tisza Kálmán bihari birtokos nemesi családba született Nagyváradon 1830. december 16-án. Apja borosjenői Tisza Lajos császári és királyi kamarás, Bihar vármegye alispánja, majd főispáni helytartója. Anyja gróf széki Teleki Júlia. A hétgyermekes családban csak fiúk születtek, Kálmán volt közöttük a negyedik. Három testvére még kisgyermekként meghalt. Testvérei közül a legismertebb Tisza Lajos, a bihari főispán, a király személye körüli miniszter, a szegedi árvíz utáni újjáépítés királyi biztosa. Testvére volt még Tisza Domokos, a 19 évesen elhunyt költő és Tisza László, akinek Holles Ottíliától született Ilona nevű lányát Tisza István vette feleségül.

Tisza Kálmán miniszterelnök díszmagyarban
Tisza Kálmán miniszterelnök díszmagyarban

1860. július 21-én a nyírbaktai Degenfeld-kastélyban Tisza Kálmán feleségül vette gróf Degenfeld-Schomburg Ilonát, a tiszántúli református egyházkerület főgondnokának leányát. Házasságukból négy gyermek - egy leány és három fiú - született. Közülük legismertebb az elsőszülött István volt, aki apjához hasonlóan Magyarország miniszterelnöke lett.

Pályája

A szabadságharc idején segédfogalmazóként dolgozott a Batthyány-kormány vallás-és közoktatásügyi minisztériumában. A Honvédelmi Bizottmányt Debrecenbe is követte. A szabadságharc leverése után másfél évre külföldre emigrált a család elmenekített két fiútestvérével együtt. Németországban, Belgiumban és Angliában jártak.

1859-ben lépett a politika porondjára, a református egyház gondnokaként egy debreceni egyházi gyűlésen mondta első nyilvános beszédét. A protestáns pátens ellen mondott beszédében határozottan fellépett az 1859. szeptember 1-jei pátens protestáns autonómiát veszélyeztető intézkedései ellen. Tiltakozott a magyar törvényhozást a birodalmi tanácsnak alárendelő októberi diploma ellen is. Ezek révén mint az alkotmányosság védelmezője nagy népszerűségre tett szert. 1860-ban visszautasította Bihar vármegye főispáni tisztjét, 1861-ben viszont már képviselőházi alelnök volt az országgyűlésben.

1861-től a Határozati Párt tagja volt. Nagybátyja, Teleki László halála után rövid időre a párt vezetője lett. Majd az ebből kinövő ellenzéki balközép pártot vezette Ghyczy Kálmánnal. 1861-1901 között országgyűlési képviselő volt. Ellenezte a deáki kiegyezést. 1868. április 2-án pártjával kiadta az úgynevezett bihari programot. Ebben a közös minisztériumok és parlamenti delegációk megszüntetését, független kereskedelem- és pénzügyet, nemzeti bankot és hadsereget követelt. Programja révén igen népszerű lett. Az ellenzéki választók egy részét sikerült is leválasztania a 48-asoktól, így jelentősége megnőtt. Felvették az Országos 48-as Párt nevet, s a teljes függetlenséget tűzték ki célul.

1875-re búcsút intett a bihari programnak. Elfogadva az adott közjogi berendezkedést balközép pártja egyesült a kormányzó Deák-párttal és március 1-jén létrejött a Szabadelvű Párt. A fúzió után Tisza vezetésével az új párt megszerezte a hatalmat és három évtizedig megszakítás nélkül ki sem adta azt kezéből. Az új hatalomkoncentráció bázisát az arisztokrata és középnemesi birtokos rétegek alkották, kiegészülve a megerősödő nagytőkésekkel. Tisza a Wenckheim-kormány belügyminisztere lett. Amikor a fúzió miatt elvfeladással és köpönyegforgatással vádolták Tiszát, lakonikus válasza ez volt: „Jobban szeretem hazámat, mint elveimet".

Történelmi tarokkparti a Szabadelvű Párt klubjában.<br/>(Tisza Kálmán, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, báró Podmaniczky Frigyes, Csernátony Lajos)
Történelmi tarokkparti a Szabadelvű Párt klubjában.
(Tisza Kálmán, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, báró Podmaniczky Frigyes, Csernátony Lajos)

Rendkívül jó taktikai érzékkel megáldott politikus volt. Személyi tekintélyével ügyesen manőverezett a párt frakciói között. Szakított a korszakban szokásos, szépen felépített, szóvirágokkal tarkított beszédekkel. Beszédei racionális emberhez illők voltak. Ügyes és eredményes vitatkozó volt. Pártjában diktátori hatalomra tett szert, és a „generális” becenevet kapta. Híveit, pártjának vezető tagjait állami intézmények, közigazgatási egységek élére állította. Ennek fejében feltétlen engedelmesmeséget követelt tőlük. Ha kellett, fenyegetésekkel, emberi és közéleti gyengeségeik, mulasztásaik számontartásával, zsarolással, végeredményben tehát az eszközök széles tárházának alkalmazásával tartotta őket kézben. Az ellenzék a párt tagjait mamelukoknak gúnyolta, mert vita nélkül teljesítették a vezető akaratát. Miniszterelnöksége alatt az uralkodó egyik legbizalmasabb emberévé vált. Az uralkodó bizalmát azzal szerezte meg, hogy 1875-ben fenntartások nélkül elfogadta az Osztrák-Magyar Monarchiát, ragaszkodott a dualizmus adott rendszeréhez, s nem kérdőjelezte meg az uralkodói felségjogokat sem. A grófi címet nem volt hajlandó elfogadni. Jószívű, családszerető és puritán ember volt. Utóbbi életvitelében, például öltözködésében is megnyilvánult. Emiatt sokszor volt gúny tárgya. Az ellenzék gyakran támadta politikáját és ekkor személyét sem kímélték.

A politikán kívül az irodalom érdekelte. Különösen Jókai regényeit és Vörösmarty költeményeit szerette. A szellemi és művészeti élet nagyjai baráti körébe tartoztak. Mikszáthnak gyűjtött „jóízű kiszólásokat", és "magyar specifikumokat", amelyeket az író fel is használt. Mikszáth Kálmán a kiegyezés után eltelt két évtized parlamenti tapasztalatait összegzi A Tisztelt Ház című művében. A humoros, olykor szarkasztikus írásra Tisza így reagált: „Világrend felforgatása. Vagy minden eddigi regényt el kell égetni, vagy ezt az egyet. " Sok időt töltött a pártklubban, a különféle kaszinókban, ahol megismerhette hívei magánéletét, sőt a közös szórakozás - cigányzene, nótázás, kártyázás - élményeivel is magához köthette őket. Egy ilyen tarokkpartit örökít meg Ferraris Artúr festménye. A Deák Ferenc képmása előtti asztal mellett a játszók között felismerhetjük Tisza Kálmánt és Jókai Mórt, míg a kibicek között báró Podmaniczky Frigyest, Csernátony Lajost, hátul Mikszáth Kálmánt.

Kormányfőként

Tisza 45 évesen lett miniszterelnök. A kormányt nem alakította át, az előző Wenckheim kormányból mindenkit átvett. Wenckheim a király személye körüli miniszter tárcáját kapta meg. A képviselőház elnöki tisztébe régi vezértársát, Ghyczy Kálmánt helyezte.

Leopold Horowitz: Tisza Kálmán portréja
Leopold Horowitz: Tisza Kálmán portréja

Kormányzása idején pártja nagyon megerősödött, parlamenti hegemóniára tett szert. Tisza ügyes politikai manőverekkel rendre megtalálta a párt frakciói közötti kompromisszumokat. A két nagy párt egyesülése folytán olyan politikai helyzet állt elő, hogy a parlamentben a politikai csatározás háttérbe szorult. Az erőket a gazdaság fejlesztésére lehetett koncentrálni. Tisza úgy ítélte meg, hogy az országnak most békés építőmunkára van szüksége. Jó ítélőképességét 15 éves kormányázása bizonyította.

Miniszterelnöksége idején 707 törvény született, amelyek az élet csaknem minden területén lerakták a polgári Magyarország alapjait.

Öt választáson nyert nagy fölénnyel, az uralkodó osztályok ellentétes irányzatait is magába foglaló pártjának hegemóniája szinte egypártrendszernek tekinthető. Csak olyan jogszabályok kidolgozását vállalta, melyek nem veszélyeztették a Szabadelvű Párt egységét. Tevékenységét az adott viszonyokkal számoló óvatosság jellemezte. Veszedelmes és felelőtlen kísérletezésnek tekintette a realitásokkal nem számoló terveket és rendelkezéseket.

Legfontosabb célkitűzése: „... legyen itt egy rendezett pénzügyekkel bíró, konszolidált magyar állam."

Első intézkedései között volt az 1876-os megyerendezés, melynek során minden korábbi közigazgatási egységet (szék, kerület, mezőváros, vidék, szabad királyi város stb.) felszámoltak és egységesen (elsőre 65) vármegyékbe szervezték, melyek határait is észszerűsítették. A vármegyésítés alól csupán a magyar tengermellék (vagyis Fiume városa) maradt ki, ami megmaradt külön entitásnak (később sem lett vármegye).

Az 1867-es kiegyezéshez mindvégig tartotta magát. Az ő idejére esik az új dualista államberendezkedés megerősödése, a kapitalizmus magyarországi intézményes és jogi kereteinek kiépülése. Nagy súlyt helyezett a fontos európai partnerek és az Osztrák-Magyar Monarchia között kötött kereskedelmi egyezményekre. Ezekben főleg a magyar gazdasági érdekek védelmét tartotta szem előtt. Ez nem volt egyszerű az eltérő érdekek miatt.

Emlékérem tíz évi miniszterelnöksége emlékeül
Emlékérem tíz évi miniszterelnöksége emlékeül

Kiemelt fontosságot tulajdonított az Ausztria és Magyarország között fennálló vám-és kereskedelmi egyezménynek, a szerződés 10 évenkénti megújításának. A Tisza-kormány 1875 novemberében felmondta az Ausztriával 1867-ben a kiegyezés részeként kötött vám-és kereskedelmi szerződést, mert Magyarország számára előnyösebb feltételeket szeretett volna elérni a fogyasztási adók és a vámtarifa területén. Azt a kérdést is felvetették, hogy egyáltalán fenntartható-e a közös vámterület. Magyarország szabad kereskedelmet akart, Ausztria viszont ipari védővámokat. Több kérdésben engedni kényszerült. Elfogadta például a mérsékelt ipari védővámok bevezetését cserébe a gabona-, liszt-és állatvámokat Magyarország számára megfelelő megállapításáért. Felemelték a Monarchia területére behozott luxuscikkek utáni pénzügyi vámokat, azonban nem sikerült elérni, hogy a fogyasztói vámokat a fogyasztó javára szedjék be.

Taktikai érzékét jól szemlélteti 1877 február 10-én bejelentett lemondása, miután javaslatát az önálló magyar jegybank felállítására Ferenc József elutasította. Nem kis részben ennek tulajdonítható az Osztrák Nemzeti Bank gyors átalakítása, az Osztrák-Magyar Bank létrehozása. Ferenc József így bírta maradásra és két héttel később újra Tiszát nevezte ki miniszterelnökké.

1878-1879-ben bevezették az ország első magyar nyelvű büntető törvénykönyvét, a Csemegi-kódexet, 1882. január elsejével felállították a csendőrséget és Budapesten az államrendőrséget.

A közigazgatási reformok lényegi és látványos részének lezárultával, 1881-ben egyesítették a felvidéki Abaúj és Torna, valamint az erdélyi Krassó és Szörény vármegyéket. Így kialakult a monarchia bukásáig fennálló 63 vármegyéből és a magyar tengermellékből (Fiume) álló közigazgatási rendszert.

Kormányának nemzetiségi politikája a magyarosításban foglalható össze, Tisza kísérletet tett a nemzetiségek kiszorítására a politikai életből és a közigazgatásból.

A Tisza-érában szervezték meg az adók adminisztrációját és a számvevőszéket, ekkor vezették be Trefort Ágoston iskolatörvényeit.

Kormányához köthető Budapest és vele Magyarország történetének egyik leglátványosabb fejlődése, az 1879-es szegedi nagy árvíz után Szeged teljes, a korábbinál is szebb újjáépítése, a budapesti Országház építésének megkezdése, a Magyar Állami Operaház és a Zeneakadémia megépítése is. Országszerte számos nagy beruházás, folyamszabályozás (pl. al-Duna) zajlott. A vasút fejlesztése óriási léptekkel zajlott. Az 1867-es 2100 km vasútvonal Magyarországon 1890-re 9000 km-re bővült. Budapesten futottak össze a vasútvonalak is. Megnyílt a Nyugati pályaudvar, megépítették a zuglói körvasutat. Kialakították a körutakat és a mai Andrássy utat, amelyet akkor még Sugár útnak neveztek. Kiépítették a rakpartokat. Elindították az első villamosvonalat a Körúton. A közlekedés fejlesztésének legjelesebb politikusa Baross Gábor volt.

Tisza Kálmán lemond
Tisza Kálmán lemond

Hosszú miniszterelnökségének egyik fontos tartópillére volt, hogy jól választotta ki munkatársait, különös tekintettel minisztereit. Nem véletlenül kapta meg például Trefort Ágoston a kultuszminiszteri, Baross Gábor a közlekedési, Wekerle Sándor a pénzügyminiszteri tárcát. Miniszterei közül később négyen is miniszterelnökké váltak: az őt váltó Szapáry Gyula, majd Wekerle Sándor (három külön alkalommal is), Széll Kálmán és végül Fejérváry Géza is.

Lemondása és további karrierje

Tisza Kálmán túl sokáig volt miniszterelnök. Keménykezű és gyakran ellentmondásos kormányzása, sok szövetségesének korruptsága aláásta tekintélyét. Itt kell megjegyezni, hogy saját maga még legvadabb ellenségeitől sem kapott soha személyes etikai kritikát. Tisztakezűségéhez kétség sem férhetett. Ténylegesen a véderőtörvénybe bukott bele. Az 1880-as években előtérbe került a hadseregfejlesztés. Új véderőtörvényt akartak elfogadtatni, amelynek egy paragrafusa sértette a magyar nemzet érzékenységét. A magyar országgyűlés elvesztette volna tízévenkénti újoncmegajánlási jogát, és az egyéves önkéntesek a tiszti vizsgát sem tehették le magyarul. Végül kompromisszumos megoldás született, de Ferenc József megsértődött, hogy Tisza nem az ő akaratát támogatta. Tisza tudta, hogy elvesztette az uralkodó bizalmát és 1890 márciusában megrendezte távozását.

A Tisza család sírboltja Geszten
A Tisza család sírboltja Geszten

Még 1879-ben született törvény arról, hogy a külföldön élő magyarok elveszítik magyar állampolgárságukat, ha az elkövetkező 10 év alatt valamelyik osztrák-magyar konzulátusnál nem kérvényezik ennek meghosszabbítását. A Turinban élő Kossuth - aki nyilatkozatában nem ismerte el magát Ferenc József alattvalójának - nem volt hajlandó kérvényezni az állampolgárságot, de attól megfosztani őt kínos lett volna. Tisza azt javasolta, hogy értelmezzék úgy a törvényt, hogy azokra nem vonatkozik, akik valamelyik város díszpolgárai, mivel Kossuth büszkélkedhetett ilyen címmel. Ehhez az indítványához azonban nem kapott többséget. 15 évnyi kormányzás után, 60 évesen lemondott miniszterelnöki posztjáról. Távozását úgy igyekezett beállítani, mintha a bécsi udvar Kossuth-ellenes nyomásgyakorlása ellen tiltakozna. Valójában sem őt, sem kabinetjét nem izgatta különösebben a kérdés, de formailag ezért nyújtotta be lemondását. Volt stílusérzéke, jó ürügyet választott és búcsúzott.

Lemondása után egészen 1901-es visszavonulásáig országgyűlési képviselő, illetve pártja egyik vezető személyisége maradt. A kortársainál mélyebben hívő Tisza harmincnégy éven át volt a dunántúli református egyházkerület főgondnoka.