- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Októberi jeles napok
- Zenei világnap
A zene világnapja
„Ahol a szó bágyadt, ott a zene diadalmaskodik." (Hans Christian Andersen)
„A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal." (Kodály Zoltán)
„Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."
(Babits Mihály)
„A szavak nem mindig képesek elvégezni azt a munkát, amelyre szükségünk van. Zene kell ott, ahol a szavak kudarcot vallanak." (Patrick James Rothfuss)
„A zongora billentyűi feketék és fehérek, mégis milliónyi színt képesek megjeleníteni az elménkben." [Maria Cristina Mena]
„Nem fog rajta se kor, se háború, se válság,
úgy mutat tükröt, hogy nem akarja, hogy lássák.
Tud mit mondani szélben, fagyban, napsütésben,
szeretem, hogyha szótlan marad, akkor is értem."
(Punnany Massif)
„A zene megsokszorozza örömünket, megsokszorozza fájdalmunkat. Ha elviselhetetlen a fájdalom, a zene két lehetőséget hagy, és döntésre kényszerít: elpusztulni vagy újjászületni." (Szimeonov Todor)
A Zenei Világnap ünnep. A ZENE ünnepe.
„Kezdetben van a csend, és a zene a csendből jön. Azután következik az a megmagyarázhatatlan csoda, ami a legkülönbözőbb hangzások és struktúrák alkotta folyamatokból összeáll. Aztán visszatér a csend. A csend voltaképpen a zene előfeltétele." - mondja Martin Meyer.
A zene a legnagyobb jótétemény, amit a halandók ismerhetnek - fogalmazta meg J. Addison - az 1600-as évek végén. Kodály így vall ugyanerről: „Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken." Valóban, a zene kincs, sokféle muzsika öleli körül mindennapi életünket, bátorít, lelkesít, vígasztal...; szeret minket, embereket. „Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza." (Kodály Zoltán)
Yehudi Menuhintól származik a gondolat, hogy legyen egy nap, amelynek főszereplője a zene. „Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói.” Végül 1975-ben az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Menuhin kezdeményezésre október 1-jét emelte „a zene világnapja" rangjára. Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet, segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését.
A világnap célja, hogy a társadalom széles rétegei számára népszerűsítse a zeneművészetet, és - az UNESCO elveinek megfelelően - szorgalmazza a népek közti barátságot és megbékélést. Azonban a világnap nemcsak erről szól. A világhírű hegedűművész az alábbi szavakkal indította útjára kezdeményezését: „Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói."
A Zeneakadémia első emeleti csarnokában látható Kőrösfői-Kriesch Aladár freskója. A festmény a zene múzsáját, Euterpét ábrázolja. A kor szelleméhez képest meglehetősen kendőzetlen ábrázolás azt szimbolizálja, hogy minden műalkotást, szobrot, festményt el lehet takarni, de a zenét nem. A képről így ír Elek Artúr a Nyugatban: „A kép tárgya szimbolikus: „Az életkeresők a művészet vizéből isznak”. Közepütt kút, abból széles szalag alakjában ömlik a csillogó víz. A kút tetején virágfüzéres gráciák lejtenek körül egy szépséges ruhátlan női alakot, a művészet megszemélyesítését. Mögötte aranysávos és csillagkörös felhők, a felhőkön pedig lenge köntösű női géniuszok muzsikálnak harsonázva és hegedülve. Alul a zubogóvizű kút köré gyülekeznek férfiak és nők, öregek és fiatalok, olyanok, akik már elfáradtak az élet keresésében és még nem találtak reá, meg olyanok, akik csak nemrég kezdték a keresést. Négy, ruhájából kibomlott testű fiatal nő boldogan hajlik a víz fölé, amely a nehéz és keserves életnek értelmét rejtegeti számukra. Elragadó szépek ennek a festménynek az alakjai. Mozdulatuknak önmagát eleresztő lágysága, vonalaiknak finom és nemes hajladozása. Elragadó a képnek színessége is, a színeknek, különösen a kék színnek bátor felujjongása.”
„A zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító. Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall. A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk a titkosat és fájdalmasat, feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől, minden eszközzel fegyelmeztünk - olyan, mint a tavaszi vadvíz, feldúlja az értelem által aggályosan parcellázott, megművelt és megmunkált, szabályozott és fegyelmezett területeket. Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé. A gyönyörűségben, melyet a zene ad, a halálvágy kéjes megsemmisülésének beteg érzései hullámoznak. A zene támadás." (Márai: Füves könyv)