- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Decemberi jeles napok
- A Vasszékely szobor felállítása
A Vasszékely szobor felállítása
„Íme, itt áll előttünk most a Vas Székely szobor, hivatva arra, hogy mindenkorra hirdesse e hős nemzedék dicső tetteit és egyszersmint minden bevert szöggel enyhülést hozzon azoknak, akik özvegyen vagy árván maradtak dicső halált halt vitézeink után.” (IV. Károly magyar király képviseletében József Ferenc főherceg szavai az avatáskor)
„Gyopárt a Hargitáról hozzatok…
A hős halottak halhatatlanok!”
1917. december 8-án avatták fel Székelyudvarhelyen az egykori Deák tér közepén a város egyik reprezentatív emlékművét, a mindenkori székely katona jelképét, a Vasszékely szobrot. Az avató ünnepségen több vármegye és város képviselője is megjelent, de ott volt Széll Ignácz kormánybiztos, a csíki és a háromszéki főispán. IV. Károly magyar király nevében József Ferenc főherceg vett részt. A Gotterhalte hangjai után ezekkel a szavakkal fordult a megjelent tömegekhez:
„Ott áll a Vas Székely, kit sem küzdelem, pergőtűz, sem emberfölötti szenvedés meg nem ingat, vérezve, haldoklók ezrei között ott áll fölemelt fővel és vasakaratán megtörik ezer ellennek tüzes rohama. Az éjszaki Kárpátok ősrengetegeiben a vitéz muszkák minden ereje vérbe fullad, a Doberdón ágyúerdők szakadatlanul viharzó tűzáradatában olasz hadak szuronyrohamai halomra rogynak a vitézlelkű védők acélos karjainak csapásai alatt, midőn Erdély, ádáz román hordák martaléka, haza kéri fiait, hogy megmentsék a rablók garázda seregétől. Ott áll a Vas Székely az Ojtozban, ott a Casinuluion rendületlenül a véres fergeteg közepette, és jaj annak ki szent hazájába törni vágyik. (…) És íme itt áll előttünk most a Vas Székely szobor, hivatva arra, hogy mindenkorra hirdesse e hős nemzedék dicső tetteit és egyszersmint minden bevert szöggel enyhülést hozzon azoknak, akik özvegyen vagy árván maradtak dicső halált halt vitézeink után. (…) Ő császári és apostoli felsége nevében a leleplezést elrendelem és szeretetteljes üdvözletét hős székelyeinek átadom.”
A 82-es székely bakát ábrázoló, fából faragott szobor létrejöttében jelentős szerepet játszott Embery Árpád zászlós, udvarhelyi főgimnáziumi tanár. A szobor készítői mindannyian 82-esek voltak: Erdélyi István, a 82-esek egyik őrmestere tervezte, Herman Ottó szakaszvezető, Rózsa Géza tizedes és Sipos Jenő honvéd faragta. Fölé egy zsindelytetős, négy oszlopon nyugvó ún. pagodát emeltek.
A szobor talapzatára minden égtáj felé bevésték Embery Árpád verssorait. Az északi oldalon állt a maihoz hasonló felirat: „Gyopárt a Hargitáról hozzatok…/ A hős halottak halhatatlanok!”. A keleti felirat: „Ojtoznál, Volhynia síkján s lent a Doberdón/ Ismer az ellenség s rettegi puskatusom!”. A déli oldalon „Magyar testvéreim, ne féljetek,/ Míg napkeletre laknak székelyek!”. A nyugati oldal felirata: „Trón s haza védelmében vassá válik a székely/ S hősi csodás tettét hirdeti hon s a világ!”.
A cserfából faragott szobor végső formáját a nemzeti áldozatkészség szobraihoz hasonló módon az adományozók alakították ki. A jótékonysági céllal vásárolt feliratos, a Szent Koronát ábrázoló apró fémpikkelyek felszegezésével a szobor minden négyzetmiliméterét beborították - innen az eredeti elnevezés: Vasszékely. Általában az adományokat a hadbavonult katonák özvegyeinek és árváinak támogatására, valamint a háború következtében nyomorba jutottak javára fordítottak. József főherceg nevében fia 2000 koronát adományozott a szeretett székely vitézeknek. Az adakozók a cs. és kir. 82. székely gyalogezred hadirokkant alapját támogatták adományaikkal.
A jótékonysági célok mellett a szobor emléket állított a városban székelő a 82-es Székely Gyalogezred hős katonáinak. A gyalogezredet 1883-ban alapították, mint közös császári és királyi katonai alakulatot. A névben a 82-es elnevezés az 1882-es évszámra utal - akkor rendelte el Ferenc József császár egy székelyföldi határőrezred létrehozását. Ez volt a legmagyarabb erdélyi ezred az első világháborúban, katonáit ugyanis Udvarhely és Csík vármegyékből sorozták be. Hadkiegészítő központja és egyik zászlóaljának állandó állomáshelye Székelyudvarhely volt. Az ezred végigharcolta a nagy háborút, egyaránt helytállt Galíciában, Erdélyben, a kárpáti fronton, majd az alpesi olasz frontvonalon. Részt vettek az 1916-os erdélyi román offenzíva összeomlása utáni ellentámadásban is, az Ojtozi-szoros körüli harcokban. E hadjárat során a legsúlyosabb ütközetekre 1917 augusztusában került sor a Măgura Casinului nevű magaslaton. A 82-es Székely Gyalogezred katonái hősiesen megállították, majd (ha csak ideiglenesen is) visszaverték a Kárpátokon át a Székelyföldre betörő orosz, majd román csapatokat. A Vasszékely elnevezés utal a székely katona helytállására, harcos erényeire, a haza iránti hűségére is.
A „nemzeti áldozatkészség szobrainak” nagy része az első világháborút követően elpusztult. Nem kerülhette el sorsát a Vasszékely sem. 1918 végén a várost román csapatok szállták meg, akik nem kímélték a szobrot. Február elején az éjszakai kijárási tilalom alatt két atrocitás is érte az emlékművet. Bárdi Nándor történész így számolt be minderről: „1919. február elején egy éjszaka a szoboralak vállon tartott fegyverét lefűrészelték és a patrontáskájának egy darabját letörték. Február 8-án egy koporsót helyeztek a szoborra ismeretlen tettesek. A koporsót reggel eltávolító gimnáziumi tanulókat tettükért a román katonák felpofozták. Másnap, 9-én a szobrot ledöntötték és kétszer rálőttek - mintegy kivégezték. Később a helybelieket fenyegetéssel rávették, hogy a szobor fa részét szétfűrészeljék.” A szobor darabjait eltüzelték, de egy ismeretlennek sikerült megmenteni egy darabot a megsemmisítésre ítélt szoborból. Majd ismeretlen úton a későbbi városi múzeum alapgyűjteményébe került.
A bécsi döntést követően 1941-ben, „a kicsi magyar világban”, az anyaországhoz való visszacsatolás emlékére építették a Patkót, a lovas magyar nemzet jelképeként. Az emlékmű hátsó részén, a megmaradt talapzatra kopjafás országzászlót állítottak, ami a román uralom visszaálltakor megint elpusztult.
2000. március 15-én aztán felavatták Szabó János 260 cm magas bronzszobrát, a mai Vasszékelyt, amely a Patkó elejére került. Ma nemcsak az egykori hősökre emlékeztet, hanem az első és második világháborúban elesett katonáinkra is.