Az első magyar hivatalos színielőadás napja

Az első magyar nyelvű színielőadás emléktáblája
Az első magyar nyelvű színielőadás emléktáblája

„Színészet által terjed a nyelv.
Nyelvében él a nemzet!
Legyen nálunk is országosan ápolt színház,
s nem fogják Erdélyt kerülni színész gyermekei.”
(Kőváry László erdélyi író)



1790. október 25-én Budán, a zsúfolásig telt Várszínházban hangzott el az első magyar hivatalos színielőadás, amelyet Kelemen László Magyar Játszó Társasága tartott. Ezt a napot tekintik a magyar nyelvű színjátszás kezdetének. Simai Kristóf kegyesrendi szerzetes „Igazházi” című darabját adták elő.

A polgárosodás és városfejlődés következtében már a XVI-XVII. századi Európa számos országában - elsősorban Angliában és Franciaországban - komoly színházi élet bontakozott ki. A XIX. század elejére a színház a városi polgárság kultúrájának szerves részévé vált.

Magyarországon a felvilágosodás korát megelőzően nem volt hivatásos színjátszás, mindenekelőtt az a városi közönség hiányzott, amelynek igénye lett volna a színházi kultúra, a színházba járás. A körülmények is akadályozták a színjátszás és a drámairodalom látványos fejlődését. A magyar színészeknek nem volt otthonuk, állandó színházuk. A városok, különösen a főváros lakosságának többsége német anyanyelvű volt, örökös gondot okozott a pénz hiánya, a különböző testületek támogatásának ideiglenes jellege, a cenzúra pedig újabb nehézségeket támasztott a darabok színrevitelével kapcsolatban. A pesti Rondellán kívül Budán két színházban is játszhattak a német színészek. Sőt 1812-ben új, hatalmas színház épült Pesten a német színjátszás segítése céljából.

Hegedűs Géza:

Játékszíni emlékeztető

(Az állandó magyar színház születésének
kétszázadik évfordulójára)

Kelemen László prókátor, s ha kell
kántortanító: egy kultúra tükre -
nebulókat tanított a betűkre,
de magát apostolnak szánta el.

Ha kérdésekre színjáték felel,
a közönség a nézőtéren ülve
kiröppen múltba s véghetetlen űrbe
és életéhez érett célra lel.

Így kezdődött. Ezerhétszázkilencven:
a színpadon magyarul, anyanyelven
keltett a szó varázsos látomást.

Kelemen László kétszáz év előtti
kísérletét követte mind a többi,
ki színházzal tett magyar vallomást.

A feudális Magyarországon katolikus és protestáns iskolák latin, esetenként magyar nyelvű színielőadásai, főúri kastélyokban rendezett német és olasz nyelvű operaelőadások, valamint német vándortársulatok előadásai jelezték a drámajátszás kezdeteit. A magyar játékszín szempontjából kiemelkedő jelentősége volt a magyar nyelvű piarista iskolai színjátszásnak: első színészeink, színházszervezőink jó része (Kelemen László, Ráday Pál, Kármán József, Katona József) piarista növendék volt, s a rend színpadán, az első állandó pesti színpadon ismerkedett a mesterséggel. A magyar nemzeti ébredés kezdetekor a magyar nyelvű színjátszás nemcsak a társasági együttlét egyik formájaként és erkölcsnemesítésként, hanem a nemzeti nyelv megőrzésének, a nemzeti öntudat alakításának feladatát a magyar színjátszást szembe is állította a német hagyományokkal.

Az első magyar színtársulatot megszervező Kelemen László jogi tanulmányai során külföldön is megfordult, Schiller és Beaumarchais műveivel megismerkedve döbbent rá a színjátszás jelentőségére és a nemzeti öntudatra gyakorolt hatására. A „kalapos király", II. József 1790. évi halálát követő nemzeti felbuzdulás idején Kelemen Pestre sietett, hogy a magyar nyelvű színjátszás megteremtése körül bábáskodjon. Az általa vezetett Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság Ráday Pál gróf anyagi segítségével, Kazinczy Ferenc támogatásával 1790. szeptember 21-én alakult meg. A lelkes társulat többsége fiatal ügyvédekből, mérnökökből, tanítókból állt, legismertebb tagja a Kazinczy által „felejthetetlen Náninak" nevezett Moór Anna volt.

A Várhegyen akkor már állt egy német támogatást élvező, német nyelvű színház az egykori karmelita kolostorban. Miután II. József parancsára feloszlatták a csak szemlélődő szerzetesrendeket, az egykori kolostort Kempelen Farkas tervei nyomán alakították át színházzá.

Kelemen gróf Zichy Károly, az ország bírája támogató együttműködésével elérte, hogy a budai Várszínházban előadásszünet idejére összesen 6 alkalommal társulata megkaphassa a színházépületet. A német grófi tulajdonos érzi, hogy szükséges valamelyest a magyar nyelv irányában engedményeket tenni, ám a konkurencia megjelenése zavarja tulajdon színházi épületeiben. Korábban e színpadon csak idegennyelvű darabokba beékelt magyar dalok előadása hangozhatott el magyar nyelven.

A Várszínház épülete anno Weissenberg Ignác rajza után készült litográfián
A Várszínház épülete anno Weissenberg Ignác rajza után készült litográfián

Az első hivatalos magyar színielőadást megtekintette Gróf Zichy Károly és Orczy László báró is. Az előadást két nappal később nagy sikerrel megismételték a pesti Rondellában. Több előadást azonban nem tarthattak, mert az üzleti konkurenciát gyanító német színháztulajdonos azonnali hatállyal visszavonta játszási engedélyüket.

Sokat küzdött ezután a magyar színészet, részint a német hatóságok akadékoskodásai, részint a polgárságnak a magyar színészet iránt tanúsított közönyössége miatt, pedig a Várszínházban az akkori legnagyobb művészek játszottak: Megyeri, Egressy, Lendvayék, Déryné, Szigligeti, Laborfalvy Róza. Itt játszott Kántorné is, akinek nagy érdeme, hogy Budán először itt adták elő 1835-ben a Bánk Bánt.

Az első magyar nyelvű színielőadás emléktábláján ezt olvashatjuk:

„A Várszínház falai között hangzott el az első magyar színielőadás, melyet az úttörő Kelemen László Magyar Játszó Színi Társasága tartott"

„Az innen virágba szökkenő magyar színművészet másfél száz éven át nyelvünknek gondos őrzője, a nemzeti szellem áldozatos hű munkása volt"