Kelemen László, az első magyar színigazgató

Kelemen László
Kelemen László

"Gyakran nem érti emberét a kor;
Nagyot teremt nagy lelke erejébül,
És ez a bukása"
(Petőfi Sándor)



Kelemen László (Kecskemét, 1762. július 26. - Csanádpalota, 1814. december 24.) az első magyar színigazgató, színműíró.

Elszegényedett erdélyi nemesi család sarja. Apja Kelemen Mihály vándor kántortanító volt. László Kecskeméten született, az apa akkori állomáshelyén. Anyja a makói származású Török Anna. Kelemen Mihály idővel Pestre került a ferencrendiek templomába, a Belvárosi Templomba magyar kántornak. Ekkoriban Pest város lakosságának túlnyomórésze német anyanyelvű. Lelkes, istenfélő, szorgalmas ember, ugyanakkor maga és családja szerény életet élve némi vagyonra tett szert a jó fizetése okán. Elsősorban fiai neveltetésére fordította jövedelmét Kelemen Mihály, s némi indulópénzt is tudott számukra biztosítani.

Kelemen László a piaristáknál tanult, majd jogot hallgatott. Kitűnő bizonyítvánnyal fejezte be jogi tanulmányait, s 1788-ban a Grassalkovich herceg gödöllői uradalmának lett ügyésze.

A tehetséges, több nyelvet beszélő fiatalember előtt szép karrier lehetősége állt. A gödöllői állás szép jövedelemmel járt, így némi vagyont is szerzett. Bár szép jövedelemmel járó tisztséget töltött be, szerényen élt, ahogy azt az atyai házban is látta. A tanult, művelt ifjú közmegbecsülésben részesült, a legjobb családok látták vendégül, különösebben Balogh János királyi tanácsosék budai háza vált jelentőssé az ifjú Kelemennek. Kölcsönös szerelem lobbant Baloghék egy szem leánygyermeke és Kelemen között. Balogh úr európai tanulmányút megtételére sarkallja az ifjú kérőt, aki némi hezitálás után ráállt, s európai tanulmányutat tett. Pontos adataink ugyan nincsenek, de Bécsben biztosan járt, és valószínű, hogy Berlinben, Párizsban és más városokban is megfordult.

Útja során látta Európa főbb városainak színházait, tapasztalta a színészet hatását a nemzeti öntudatra. A fejlettebb Nyugat-Európa felől nézve jól látta hazája elmaradottságát. Az egyre erősödő hivatalos német nyelv idővel a magyar nyelv lassú elhalásának folyamatához vezet. Jól látta, hogy a nemzeti irodalom és a nemzeti színjátszás együttes fejlettsége mennyire meghatározza egy adott nyelv és az ahhoz fűződő kultúra életét. Ezért azon kezdett fáradozni, hogy magyar nyelvű állandó színtársulatot hozzon létre. Kapóra jött számára, hogy az 1790-i országgyűlés az anyanyelvű színjátszás ügyét is felvette reformtervei közé, és Kazinczy magyar nyelvű társulat toborzását indította el. Kelemen László csatlakozott e mozgalomhoz.

Az Országgyűlés rendelete szerint „az országgyűlés törvényképpen megrendelte, hogy a magyar teátrális társaság mindenütt, ahol jónak találja, felütheti sátorfáját, s mutatványait illendő bemeneti díj mellett produkálja, sőt az oly helységekben is, hol időjárás vagy tűz-víz által károsult a nép, három produkciót kötelesek a helybeli elöljárók nekiek megengedni."

Kelemen László mellszobra a Várszínházban
Kelemen László mellszobra a Várszínházban

Ráday Pál gróf anyagi segítségével, Kazinczy Ferenc támogatásával 1790. szeptember 21-én megalapította a Magyar Nemzeti Játékszíni Társaságot. A Társaság tagjai: Kelemen László vezetése alatt, Soós Márton, Horváth János, Baranyai Balázs, Ráth Pál, Ungvári István, Moor Anna, Permecszky Franciska, Nagy Erzsébet és Nagy Mária. Ők voltak a magyar nemzet első deklarált napszámosai, az alapító tagok. Kelemen nemcsak vezetője, hanem színésze és szükség szerint rendezője, ügyelője és állandó műfordítója is volt a társulatnak. Ő tárgyalt az országgyűléssel, helytartótanáccsal, a német színház bérlőjével és magánszemélyekkel. És a Magyar Játszó Társaság 1790. október 25-én Budán, a zsúfolásig telt Várszínházban megtartotta az első magyar hivatalos színielőadást. Simai Kristóf „Igazháziját" játszották. Az előadást két nappal később nagy sikerrel megismételték a pesti Rondellában. Több előadást azonban nem tarthattak, mert az üzleti konkurenciától tartó német színháztulajdonos, gróf Unwerth Emmanuel azonnali hatállyal visszavonta játszási engedélyüket.

A harmadik előadásra csak 1792. május 5-én, egy kis budai faszínházban, a tulajdonosa után Reischl-bódénak nevezett helyiségben került sor, Bárány Péter németből magyarított "A talált gyermek" c. ötfelvonásos vígjátékát mutatták be. Ők mutatták be 1793. május 6-án az első magyar nyelvű operát, Chudy József Pikkó herceg és Jutka Perzsi című darabját.

A Martinovics-összeesküvés után elveszítették a helytartótanács illetékes ügyosztályának támogatását, és a zömében német nyelvű Pest-Budán nem tudtak tovább működni. A kellő pártolás hiányában és viszálykodások miatt azonban 1796. április 10-én a társulat feloszlott. Adósságaik zálogául ruhatárukat és díszleteiket hagyták hátra. Kelemen a társulat egy részével vándorútra kelt, hogy vidéken próbáljon szerencsét. Debrecenben, Nagyváradon, Szegeden, Kecskeméten, Nagykőrösön és Losoncon játszottak. Szülővárosában 1796. június 4-én léptek fel, erről a hajdani Cserepes fogadó helyén álló rendelőintézet falán elhelyezett márványtábla emlékezik. Kecskeméten azonban társulata végképp szétesett, tehetségesebb tagjai a kolozsvári magyar színtársulathoz szerződtek.

Kelemen még egy kísérletet tett Nagyváradon 1800-ban, ahol rövid ideig mint igazgató szerepelt; de sehogy sem sikerült társulatát vidéken újraszerveznie, miután vagyona teljesen elfogyott. Ekkor nejével, Lipcsei Máriával együtt Ráckevén telepedett le, ahol kántortanítóként alkalmazták. Ráckeve leégése után Makóra költözött. Élete vége felé keserűen, kiábrándultan visszavonult a színpadtól és Csanádpalotán telepedett le. Két évig kántortanítóként tevékenykedett a faluban, de a magyar nyelv népszerűsítésével ellenlábasokat szerzett magának a helyi németség körében. Halála körülményei is ellehetetlenült helyzetére utalnak: az ispán parancsára megvadított lovak kocsistól az árokba borították.

Kelemen László síremléke Csanádpalotán
Kelemen László síremléke Csanádpalotán

Színészi pályája legnagyobb sikerét Bessenyei György A filozófus című darabjának Pontyi szerepében aratta. Néhány színésztársához (például Sehy Ferenchez, Láng Ádám Jánoshoz) hasonlóan maga is magyarított színműveket a társulat számára. Carlo Goldoni egyik vígjátékát német közvetítéssel ültette át magyarra (A tettetett beteg) és mutatta be társulatával 1792. május 14-én. Német nyelvről összesen tizenöt színművet magyarított, közülük kettő ismeretes nyomtatásban.

Sírja körül ma kegyeleti park van, legendás alakját, önfeláldozó életét Petőfi versben, Jókai színműben örökítette meg. Pályatársa, Szigligeti Ede írta róla: „Mint ügyvéd kevesebb ésszel és szorgalommal jószágokat szerezhetett, vagy mint pesti tanácsos pár év alatt kétemeletes házat építhetett volna; de mivel a magyar színészet megteremtője, igazgatója és tagja volt, vagyonát áldozta fel.”

1892-ben, az első magyar nyelvű színi előadás centenáriumán avatták fel emlékművet Csanádpalotán, nevét Budapesten, a Pasaréten utca őrzi. Az 1990-es évek második felében ismert színészek megalakították a Kelemen László Színkört, amely azonban csak rövid ideig működött. Szülővárosában róla nevezték el a Katona József Színház kamaraszínházát, Szegeden pedig a Színitanodát. A halálának 200. évfordulójára írt Színházi vándorok című zenés játékot nemrég mutatta be a kecskeméti Katona József Színház, decemberben Kelemen László nyomában címmel pedig kiállítás nyílt a budapesti Bajor Gizi Színészmúzeumban. A Színészköztársaság című dráma neki és az első magyar társulatnak állít emléket. Az ősbemutatót a Szegedi Nemzeti Színházban tartották 2015. január 29-én.