Segner János

„Mit becsülettel szerzel, megmarad.” (A Segner család jelmondata a családi kúria homlokzatán)

„A vízikerék lényege egy tetszés szerinti alakú és nagyságú tartály, ezt úgy kell felerősítenünk, hogy egy függőleges tengely körül könnyűszerrel foroghasson. A tartályból alul egy belül üres kar nyúlik ki, s ennek oldalán egy tetszés szerinti nagyságú lyukat fúrunk. Ha az ember a tartályba vizet önt és állandóan gondoskodik arról, hogy a lyukon kifolyó vizet pótolja, az edény a tengely körül forogni kezd, a kifolyó víz útjával ellentétes irányban. Ez a mozgás állandóan fokozódik egy bizonyos sebességig. Következésképp a víz kiömlése is erősbödik, így hát a víz pótlásáról is fokozott mértékben kell gondoskodnunk, ha a tartályban állandó szintet akarunk biztosítani”. (Segner leírása az általa feltalált kerék működéséről)

„A technikusok számára Segner János András neve örökké élni fog a turbinaépítés történetében és bár a technika eme ágának kialakulásával és fejlődésével kapcsolatban számos feltaláló, konstruktőr, kísérletező és elméleti tudós neve merül fel, ő marad számunkra mindig az, aminek kezdetben is tekintettük, a turbina atyja." (Karl Keller, Segner német életrajzírója)

A ma is jó állapotú Segner kúria volt szülőháza

Segner János András (Pozsony, 1704. október 9. - Halle, 1777. október 5.) magyar természettudós, matematikus, orvos, fizikus, egyetemi tanár, a „turbina atyja”.

Az 1606-ban kötött bécsi béke hazánkban biztosította a szabad vallásgyakorlatot. Ennek hatására menekültek a szomszédos országokból protestánsok Magyarországra. Így érkeztek a Segner család ősei is Stájerországból. A betelepülő családfő, Josef Segner Bocskai mellett kapitányként tűnt fel. Fiai a törökök elleni harcokban mutatott vitézségükért 1641-ben nemességet, címeres levelet kaptak. Mindemellett serényen buzgólkodtak a pozsonyi evangélikus „eklézsia" megszilárdításán, a templom felépítésében, a világhírű líceum létesítésében.

Segnert három nép is fiának vallja. Magyarnak mondjuk, mert szülőhelye, Pozsony-Szentgyörgy akkor Magyarországhoz tartozott. De születési helye révén a szlovákok is magukénak érzik, mert az egykori Pozsony, a mai Bratislava Szlovákia fővárosa. De a német származású, német egyetemen tanult és élete legnagyobb részét Németországban töltő természettudóst a németek is számon tartják. A kérdésben legfontosabb, hogy maga magyarnak vallotta magát. Még Németországban is Segner Hungarusnak nevezte magát. Magyarságát hosszú külföldi tartózkodása alatt is megőrizte, a hagyományok szerint megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott a működései helyén tanuló magyar diákokkal.

Segner János 1704. október 9-én született Pozsonyban.

A kúria homlokzata a családi nemesi címerrel és a jelmondattal

Középiskolai tanulmányait Pozsonyban és Győrben végezte. Ebben az időben Bél Mátyás, a jeles pietista polihisztor volt a pozsonyi evangélikus líceum vezetője. De a kor másik „szellemi ezermesterét", Mikoviny Sámuelt is Segner oktatói között találhatjuk. Így nem meglepő, hogy a tehetséges fiúban már korán jelentkezett a tudományok iránti érdeklődés. Tanulmányait 1712-ben a pestisjárvány meg kellett szakítania. Később pedig saját betegsége miatt kényszerült tanulmányai szüneteltetésére. Egy nagyon rosszindulatú tífusz azzal fenyegette, hogy elveszíti emlékezőképességét és elveszíti mindazt a szellemi szerzeményt, amit hosszú évek példás szorgalma révén elsajátított. Nem zárható ki, hagy e kritikus életszakasz élményei, aggodalmai is terelték az orvosi hivatás irányába.

Főiskolai tanulmányait 1724-ben a debreceni Református Kollégiumban kezdte, de egy évvel később már a jénai orvostudományi egyetemen tanult. Itt a gyógyítás tudománya mellett a kor szokása szerint fizikát és matematikát is hallgatott. Elsősorban matematikai képességeivel tűnt ki. Ott tartózkodásának harmadik évében már előadásokat tartott az egyetemen. Képességeiről és tudásáról két nyilvánosan megvédett tudományos értekezésében tett tanúbizonyságot.

Tanulmányait 1729-ben fejezte be s 1730-ban orvos doktori oklevelet szerzett. Még ez évben Pozsonyban orvosi gyakorlatot kezdett. 1731-ben Debrecen városi orvosa lett. 1732-ben visszatért Jénába az egyetemre, ahol előbb magiszteri rangban, majd 1733-tól kezdve a bölcsészeti kar rendkívüli tanáraként tartotta előadásait. De Jénába nemcsak a tudományos becsvágy vonzotta. Itt vette feleségül diákkori szerelmét, Teichmeier professzor lányát.

1735-ben elfogadta az új onnan alapított göttingeni egyetem meghívását és november 16-án megkezdte húszéves professzori működését. Ezen idő alatt a fizika és matematika rendes tanára volt, de tagja az orvosi fakultásnak is. Elmondhatjuk, hogy ő nyitotta meg Göttingen világhírű matematikusainak sorát.

1748 - 1754 között megszervezte az egyetemi csillagvizsgáló intézetét, maga is végzett észleléseket, melyek eredményeit közzétette. 1755-től haláláig Halléban fizikát és matematikát tanított, de csillagászati előadásokat is tartott.

A meteorológiatörténet őt tekinti a matematikai meteorológia megalapítójának. Tagjául választotta a szentpétervári és a berlini, valamint a göttingeni tudományos akadémia, ill. társulat. A londoni Királyi Társaságnak is tagja volt. II. Frigyes porosz király kitüntetésekkel halmozta el.

Euler rajza a Segner-kerékről

Hosszas betegeskedés után 73. életévének betöltése előtt 1777. október 5-én gyomorvérzésben hunyt el Halléban. 3 nappal később a hallei temetőben temették el. Sírján rövidebb német nyelvű felirat mellett a magyar szöveg:

SEGNER JÁNOS ANDRÁS
„Segner - Hungarus”
1704-1777
Pozsonyban született. Debrecen
orvosa 1731-ben, majd a jénai,
a göttingai és a hallei egyetem tanára.
A Segner-kerék feltalálója,
a turbina atyja

Tudományos munkássága

Igazi polihisztor volt, aki a régi alkimistákhoz méltó sokrétű tudományos tevékenységet folytatott. Sokoldalú munkásságának legjelentősebb eredményeit a fizikában, ezen belül a merev testek és a folyadékok mechanikája terén érte el. A pörgettyű elméletével kapcsolatos tanulmánya a forgó merev test Euler-féle mozgásegyenletének megfogalmazásához vezetett.

Nevét legtöbben a turbina ősének tekinthető, róla elnevezett Segner-kerékről ismerik. Az elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt nagy jelentőségű kerékről 1747-ben számolt be először. Geometriai alapokon fejtette ki a kerék működésének elméletét és számvetéseket végzett az új gép várható teljesítményéről is.

Szobra Debrecenben

1753-ban egy Göttingenhez közeli falucskában, Nörtenben a családi malomban próbálta ki a gyakorlatban annak a vízikeréknek az első példányát, melyet később róla neveztek el. Manapság a parkok öntözésére használt berendezések is a Segner kerék elvén működnek. Ezen túl az elsők között igyekezett számítások alapján a legjobb hatásfokot elérni.

Segner a kísérletet légüres térben is elvégezte. Bebizonyította, hogy a kerék mozgását a fölötte levő vízoszlop súlya által megmozgatott vízsugár váltja ki. Ily módon számította ki azt a nyomást, amely a kereket forgásba hozza. Felismerte azt is, hogy a kiömlő vízsugár sebességét és a kerék forgássebességét a forgómozgás megindulása után a centrifugális erő is fokozza.

Segner találmánya és kísérletei szolgáltak alapul Euler későbbi munkájának, amelyben kidolgozta a turbinák elméletét. Euler kétrészes: egy álló és egy forgó részből álló turbinája jelenti az átmenetet a Segner-kerék és a korszerű reakciós, vagyis a visszahatás elvén alapuló turbinák között.

A matematika terén felelevenítette a Cavalieri-elvet, amelyet sokáig tévesen róla neveztek el. Bizonyította a Descartes-féle előjelszabályt, foglalkozott az egyenletek grafikus megoldásával és a kor színvonalán álló kitűnő matematikai tankönyveket írt.

Sírja a hallei temetőben

Méltán tekinthetjük őt az első matematikusnak, aki felismerte a tiszta és az alkalmazott matematika szétválasztásának szükségét. Elsők között volt, akik érdemeket szereztek a tiszta matematika fejlesztése terén. Írásai nyomán Európa-szerte kimagasló tekintélyként tisztelték a kor tudományos világában: 1739-ben a londoni akadémia, 1747-ben a berlini akadémia, 1751-ben a Göttingeni Királyi Tudós Társaság, 1754-ben pedig a pétervári akadémia választotta tagjai sorába.

Nagy Frigyes porosz király 1754-ben meghívta a váratlanul elhunyt Christian Wolf hallei matematika- és fizikaprofesszornak megüresedett tanszékére. Erkölcsi megbecsülése jeléül vezették be az „Egyetem első professzora" („Professor Primarius") címet és őt tüntették ki ezzel a címmel először.

A kémiában a gyakorlati irányt képviselte, sok hasznos, gyakorlati alkalmazást tárt fel. Foglalkozott a mezőgazdasággal is, hiszen egyik tanulmányában a kéndioxidot ajánlotta a búza, és más gabonafélék fertőtlenítésére, a sovány földek trágyázására pedig a fahamu alkalmazását javasolta. Külön tanulmányt írt a húsok pácolásáról és füstölésének módszereiről. Érdeklődése kiterjedt a cukor-, a szesz- és a puskapor gyártás technológiájára is.

Emlékezete

Albertfalván és Pozsonyban utcát, Debrecenben teret neveztek el róla. Nevét a Segner keréken kívül egy róla elnevezett Hold-kráter is őrzi.

1974-ben szobrot állítottak tiszteletére a Debreceni Egyetem Klinikáján.