Bél Mátyás

„Ha igazi polgár vagy, rajta, mozdítsd elő, támogasd és biztosítsd ezt a vállalkozást, mely egyedül azért készül, hogy néped ékessége és ragyogó tettei még fönségesebben tündököljenek."

„... míg Európa többi nyelveit, a latint és leszármazottait.., a németet és sarjadékait.., a szlávot és leánynyelveit... a tudósok egymással versengve magyarázzák tanulmányaikban, a magyart, nem is tudom milyen balsors miatt, mind ez ideig cserbenhagyták övéi. Bizony már régóta keserít honfitársaimnak ez az együgyűsége vagy közönye (bocsássatok meg hazámfiai!), s halk fohásszal kívánom, bárcsak akadna valaki, aki erejéhez képest orvosolná e bajunkat, főként mikor megértettem, hogy ebből sok haszon származik majd tudományosságunkra. De fohászaim és fájdalmam hiábavalónak bizonyult, mert úgy tudom, hogy még senki nem állt elő, aki ezt a szép feladatot magára vállalta, vagyis azon munkálkodott volna, hogy a tudós világ előtt kifejtse a magyar nyelv eredetét, természetét, történetét és más sajátosságait, vagy legalább készülne ilyesmire.”

Bél kutatott, hogy feltárhassa, mi él e hazában,
S megdúlt tájain újra virulhasson Magyarország. (Keresztury Dezső, 1978.)


Bél Mátyás (Matej Bel, latinosan: Matthias Bxelius; Ocsova, 1684. március 24. - Pozsony, 1749. augusztus 29.) szlovák és magyar író, evangélikus lelkész, történet- és földrajztudós, író.

Bél Mátyás pietista polihisztor, a 18. századi magyar tudományosság leguniverzálisabb szelleme, a korra jellemző polihisztor iskolának egyik legkiemelkedőbb képviselője. Nevét és alakját mára a feledés homálya borítja. Sírját sem látogathatjuk, eltűnt a temetővel együtt Pozsony városában (helyére házsort építettek). Pedig nem sokkal halála után, ezt a szép címet kapta: „magnum decus Hungariae" vagyis „Magyarország nagy ékessége", kis túlzással még koronának is fordíthatjuk.

„Nincs nálunk Bél Mátyás enciklopédikus nyugalmához mérhető szellemi lény és alkotó erő e korszakban. Felvilágosult magatartása nem a kétszeresen elnyomott, magyar és protestáns lényt jeleníti meg, hanem egy fejedelmet. Finom mosolya, fennkölt tekintete, magas, csillagfényű homloka a legnagyobb biztonságérzetet sugározza. Háta mögött könyvtár, fölötte bársonykárpit, miként trónusok fölött, selyembe burkolt vállánál a pozsonyi vár tűnik fel élénk napsütésben. Egy írástudó országlását mondja el a metszet.” - írja Szalatnai Rezső.

'Egy írástudó országlása'<br/>Bél Mátyás, háttérben Pozsony látképével <br/>Andreas és Josephus Schmuzer rézmetszete a Notitia II. kötetében
'Egy írástudó országlása'
Bél Mátyás, háttérben Pozsony látképével
Andreas és Josephus Schmuzer rézmetszete a Notitia II. kötetében

Kalandosnak is mondható élete a Zólyom megyei Ocsova községben indult 1684. március 24-én. Szülei egyszerű, evangélikus emberek voltak, mindketten istenfélelemben nevelték gyermekeiket. Édesapja, idősb Bél Mátyás szlovák mészárosmester volt, a zólyomi vár magyar személyzetéhez tartozott. Elbocsátását követően telepedett le Ocsován, ahol kocsmárosként és hentesmesterként kereste kenyerét. Édesanyja, Cseszneky Erzsébet a Dunántúlról származó magyar asszony volt.

A szülők nem sajnálták az áldozatot tehetséges gyermekük taníttatására. Bél Mátyás alapfokú tanulmányait felvidéki protestáns iskolákban Losoncon, Kálnón és Alsósztregován végezte. Középiskolai tanulmányait Besztercebányán és Pozsonyban folytatta. Magyarul, németül, szlovákul - később latinul - folyékonyan beszélt. Ezután a pápai református főiskola következett, ahol már nevelő is volt. Nemcsak tanult, hanem tanárként is dolgozott, itt lett tudóssá valójában. Itt került baráti viszonyba August Hermann Franckéval, a pietizmus szellemi vezérével, s így lett maga Bél is pietista, „a szívbéli hit embere". Ez az irány az „ortodoxizmussal" - „dogmaticizmussal" szemben az élő hitet és az igaz keresztyén életet hangsúlyozta. A keresztyénség lényege nem a tanítás, vagy éppen a hadakozás a „tévtanítókkal" szemben, hanem a szívbeli hit megélése, vallották.

Magyarságát az idők folyamán többször is megkérdőjelezték. De a mindmáig legigényesebb életrajzírója, Haan Lajos monográfiájában közölt önéletrajzában ő maga magát magyar anyanyelvűnek vallja. Első tanulmányai is a hunok-avarok-magyarok eredetével, a magyar nyelv származásával és a hun-székely rovásírással foglalkoztak.

Továbbtanulásra ebben az időben nem nemeseknek csak a papi pályán, protestánsoknak pedig az ellenreformáció korában csak külországi főiskolán nyílt lehetőség. Bél Mátyást 20 éves korában Besztercebánya evangélikus gyülekezete küldte ki Haliéba, hogy ott szerzett tudását majdan egykori alma materében kamatoztassa. A kiemelkedő tehetségű ifjú 1704 és 1707 között itt teológiát, orvostudományt és állattudományt tanult.

Külföldi útja egészen a Magdeburg melletti Bergenig vezette, ahol gimnáziumi igazgató lett. De mikor „városa", Besztercebánya hívta, hazajött. Lelkész és tanár volt egyszerre, s az iskolát fel is virágoztatta. Tantervet készített, amelyben honismereti jellegű tárgyak (földrajz, történelem) is helyet kaptak. Fakultatív alapon még a modern idegen nyelvek (francia) tanulását is lehetővé tette. Új tankönyveket írt és íratott. Bevezette a tanárok továbbképzését, megkövetelte az osztályzást, a haladási napló vezetését és a tanári értekezleteket.

Hazatérésekor zajlott a Rákóczi-szabadságharc. Besztercebányára érkezésekor a város még a kurucoké volt, de még ebben az évben a bányavárosok a császáriak kezére kerültek. Az uralomváltás a megtorlás áldozatai iránt együttérzést tanúsító lelkésztanárnak kis híján az életébe került. Egy császári tiszt - mint Rákóczi-szimpatizánst - ki akarta végeztetni, de megmenekült. E napot a későbbiekben „második születésnapjaként" ünnepelte.

1714-ben meghívták a pozsonyi evangélikus gimnázium rektorának. 1716-ban megnősült, a házasságából nyolc gyermeke született. 1719-ben megválasztották a pozsonyi evangélikus egyház első lelkészévé, amely tisztet 30 évig viselte, pozsonyi lelkészként és esperesként dolgozott haláláig.

Révkomáromi szobra
Révkomáromi szobra

Ekkor lett Pozsony igazán a magyar tudományos élet egyik fellegvára, a tanulók száma megkétszereződött, és szokás lett a tehetségesek között, hogy itt fejezték be tanulmányaikat. Ezen az életúton lett az ocsovai hentes fiából Magyarország ékessége.

Korának kiemelkedő tudósa volt. Életművében jól elhatárolható pedagógiai, nyelvészeti, történeti forrásfeltáró és kutatói munkássága, a magyar földrajztudomány megalapozása, a leíró néprajz és a gazdaságtudomány úttörő művelése, teológiai elméleti tevékenysége. Mint pedagógus, messze előremutató új elveket vezetett be. Mint filológus ugyancsak úttörő munkát végzett, habár ma már meghaladott az álláspontja: minden nyelv őse a héber. Elsőként foglalkozott - tudományos felkészültséggel és alapossággal - a magyar rovásírás tanulmányozásával - „szkíták-hunok rovásírásáról" címmel -, valamint sokat tett a magyar irodalmi nyelv művelése terén is. A Károli-féle Biblia újszövetségi részének egyes döcögő, nehezen érthető szakaszait újrafordította. Bármennyire is jelentős, amit Bél Mátyás pedagógiai vagy filológiai működése során létrehozott, maradandót a történelem- és földrajztudomány területén alkotott. Mindezekhez még hozzátehetjük azt is, hogy egyforma könnyedséggel és szépséggel fejtette ki tudományát latin, német, szlovák és magyar nyelven is.

Bél Mátyás kiterjedt teológiai és tankönyvírói munkásságot folytatott. Der ungarische Sprachmeister (A magyar nyelvmester) című, németeknek írt magyar nyelvkönyve 106 év alatt 15 kiadást ért meg.

Fő műve, a Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca, vagyis „Az új Magyarország történeti-földrajzi ismertetése" az eredeti elgondolás szerint három nagy részre tagozódott volna. Az első, a „régi Magyarország" a szkíták, hunok és avarok történelmét, a második, a „középső" a hazai történelmet, míg a harmadik az „új Magyarország" Hungária népeit, nyelvét, mezőgazdaságát foglalta volna magába. Az eredeti elgondolás azonban a kor lehetőségei és a hazai viszonyok miatt kényszerűségből változott. Ugyanis a történelmi múlt igényes számbavételéhez nélkülözhetetlen okleveles anyagot a tulajdonosok - a bizonytalan helyzetre tekintettel - nem bocsátották Bél rendelkezésére.

Végül a Notitia tíz vármegye (Pozsony, Turóc, Zólyom, Liptó, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Bars, Nyitra, Hont, Moson) leírását tartalmazza Mikoviny Sámuel térképeivel. Szepes vármegye leírását Bél már korábban, a Notitia tervezetét bemutató Hungariae Antiquae et Novae Prodromus (Nürnberg, 1723) című munkában közölte. E kötetek részletes ismertetést adtak az országról. A történeti és földrajzi szemlélet sajátos ötvözete, a táj, környezet, történelem és ember kölcsönhatásának modern szemlélete mutatkozik meg bennük.

A részletes megyetérképek megszerkesztésével Mikoviny Sámuelt, Pozsony vármegye földmérő mérnökét bízta meg. A kor neves kartográfusa körül valóságos térképésziskola alakult ki. Csillagászati helymeghatározáson alapuló, háromszögelési módszerrel készült 1:168 000 méretarányú megyetérképei hazánk földjének első részletes ábrázolásai. Mikoviny Sámuelt munkássága elismeréséül 1736-ban a berlini akadémia tagjai sorába választotta.

A Hungariae Antiquae et Novae Prodromus első oldala
A Hungariae Antiquae et Novae Prodromus első oldala

A nagy mű megjelenését rendkívüli gonddal végzett hatalmas adatgyűjtő munka előzte meg. Sokan támogatták, de voltak, akik akadályozták, sőt, kémkedéssel is meggyanúsították. Batthyány József kalocsai érsek és Pálffy Miklós, az ország európai látókörű nádora vette pártfogásába. Pálffy felismerte Bél munkásságának politikai és államigazgatási jelentőségét és felszólította a törvényhatóságokat Bél munkájának segítésére. Közel két évtizedes adatgyűjtés és szövegezés után a nagy mű kiadásához III. Károly császár anyagi támogatást adott. Bél Straub Pál bécsi könyvkereskedővel állapodott meg a munka Amszterdamban készülő gondos nyomásáról és forgalomba hozásáról. 1735 és 1742 között a munkának csupán négy kötete jelent meg. Bél Mátyás haláláig az anyag mintegy harmada jelent meg nyomtatásban, összesen 2693 oldal terjedelemben. A mű nagyobb része, mintegy tízezer oldal kéziratban maradt. Ezt Batthyány József gróf, kalocsai érsek vette meg a szerző örököseitől. Pótolhatatlan veszteség, hogy a rakomány a Pozsony-Kalocsa hajóúton átnedvesedett, és az iratok egy része olvashatatlanná vált. Az érsek a sérült anyagot átmásoltatta, megmentve belőle, amit lehetett. A kéziratok később Pestre, majd ismeretlen körülmények között onnan is továbbvándoroltak. Ma a Magyar Nemzeti Múzeum, a bécsi császári titkos levéltár, a hajdani pozsonyi lyceum könyvtára, legnagyobb részét pedig az esztergomi prímási levéltár őrzi. (Csupán Bereg, Krassó és Torontál vármegyék anyaga veszett el végérvényesen.) Ma már csak három ország levéltáraiban gyűjthető össze a széthullott Magyarország forrásértékű történeti-földrajzi leírása.

Munkásságát elismerések sora kísérte. III. Károly császár háromszor is fogadta, sőt nemességgel is megtisztelte őt. XII. Kelemen pápa pedig 1736-ban megajándékozta őt egy aranyéremmel, amelyen a megajándékozott képe volt. De mindennél többet mondanak azok az elismerések, amelyek tudományát értékelik. Korának külföldi tudósai „polyhistor consummatissimus et celeberrimus” kitüntető névvel illették, ami magyarul annyit jelent: tökéletes, nagy hírű egyetemes tudós. „Bél Mátyás nemcsak a legnagyobb tudományú ember, akit Magyarország a 18. századból felmutathat, hanem egyszersmind korának egyik legkiválóbb embere"- írja egy német történész. S talán még ennél is többet mond egy 20. század eleji magyar tudós: „Bél Mátyás nemcsak a 18. századi magyar tudományosság leguniverzálisabb szelleme hanem általában a Németországban kialakult polihisztor iskolának is egyik legkimagaslóbb képviselője. Leibnitzet kivéve, az egykori német tudományosság egy alakja sem mérkőzhetik vele tudomány és tehetség dolgában" - vagyis, nemcsak Magyarország, hanem Európa ékessége is volt ő.

Életművének gazdagságára jellemző, hogy 1718-ban elsőként vetette fel egy hazai tudós társaság alakításának gondolatát és az első valóban rendszeres és időszakos hazai hetilap, az 1721 tavaszától megjelenő Nova Posoniensia is az ő kezdeményezéséből született, amely az oktatás segítését tűzte ki elsődleges céljául. A lap azonban hamar a jezsuiták tulajdonába került és nemsokára meg is szűnt. Kora progresszív tudományos fegyverzetének birtokában küldetést érzett hazája, a „dulcis cara Pannonia" megismertetésére, az itt élő népek közös kulturális emelkedésének elősegítésére. Kosáry Domokos felsorolta, hogy földrajz, helytörténet, agrártörténet, néprajz, egyháztörténet, irodalomtörténet, nyelvtudomány, tudományszervezés, de nevelés, oktatás, pedagógia, sajtótörténet és államismeret mind-mind beletartozott kutatása kereteibe s ezek egyikét sem lehet művelni Bél nevének és eredményeinek említése nélkül.

Bél Mátyás szobra szülőfalujában
Bél Mátyás szobra szülőfalujában

III. Károly császár háromszor is fogadta, sőt nemességgel is megtisztelte őt. XII. Kelemen pápa pedig 1736-ban megajándékozta őt egy aranyéremmel, amelyen a megajándékozott képe volt.

Sírja nem maradt fenn; eltűnt a megszüntetett temetővel együtt Pozsony városában, helyén lakótelepet építettek.

Emlékezete:

  • Besztercebánya egyeteme az ő nevét viseli.
  • Ocsován Bél Mátyás emlékszobája és szobra látható.
  • Utcát neveztek el róla Budapest XVII. kerületében.
  • Komáromban az Európa-udvarban szobor.

Az emlékezésen túl mit tanulhatunk Bél Mátyástól? Évtizedekig arról hallottunk, hogy a hit és tudás két külön, egymással szemben álló dolog. Bél Mátyás élete az ellenkezőjét bizonyítja: nála a hit és tudás nem zárták ki egymást, sőt így lett élete teljessé - a kettő egységében. A hit és tudás egységében lehet életünk teljessé, s ha „hazánk díszei" nem is, de annak szolgálói mi is lehetünk így a magunk helyén és ma is.