Regnum Marianum

A Regnum Marianum a 30-as években
A Regnum Marianum a 30-as években

A Regnum Marianum fogadalmi templom volt, s 1919 után annak emlékére építették, hogy Magyarország megszabadult a tanácsköztársaságtól.

“Emeljük e templomot, hogy maradandóan emlékeztessen mindenkit a vörös rémuralom borzalmaira, melyeket ránk zúdított egyházunkról és hazánkról megfeledkezett hűtlenség, önzés és gyűlölködés. Emeljük e templomot, hogy a megcsonkítás és anyagi romlás közepette fennen hirdesse és szolgálja az ezer éves integer-Magyarország, a történelmi Regnum Marianum gondolatát.”

A Regnum Marianum Magyarország régi katolikus elnevezése. Jelentése: Mária Országa (Királysága). A név abból a hagyományból ered, mely szerint az örökös nélkül maradt Szent István király halála előtt a Szent Koronát és az országot Szűz Máriának ajánlotta fel.

A templom hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt, népszerűbb nevét az építést kezdeményező szervezetről kapta.

A Regnum Marianum katolikus papok közösségeként alakult 1896-ban és mintegy fél évszázadon át foglalkozott a többnyire szegény sorsú gyerekekkel: cserkészcsapatokat, Mária-kongregációkat, sport-, színjátszó és bábozó csoportokat, énekkart vezettek, vonzó szórakozási-tevékenységi lehetőségeket teremtve a vallásos gyermekeknek és ifjaknak, de a vallásilag közömbös fiatalok számára is. Kiadták a Zászlónk, a Nagyasszonyunk és a Kispajtás c. ifjúsági lapokat. A mozgalmat 1902-ben ismerték el Rómában, a magyarországi cserkészmozgalom alapítói közé tartozott, és egyre meghatározóbb szerepet töltött be a katolikus fiatalok szellemi és fizikai nevelésében. A mozgalom egyre növekvő népszerűsége következtében hamar kinőtte a Damjanich utcai kápolnáját.

Shvoy Lajos atya
Shvoy Lajos atya

Az 1919-es esztendő végén az Esztergomi Főegyházmegyei Hatóság az erzsébetvárosi plébániától leválasztva megalapította a Magyarok Nagyasszonya plébániát, melynek hivatalos neve Magna Domina Hungarorum lett. Átmenetileg a Damjanich u. 50. sz. alatt működött, de lelkes plébánosa, Shvoy Lajos - aki kinevezését megelőzően is már régóta tagja volt a Regnum Marianumnak - kezdeményezésére 1921-ben Templomépítő Bizottság alakult az egykori horvát bán, Skerlecz Iván vezetésével. A bizottság munkájának köszönhetően 1924. december 15-én építészeti tervpályázatot hirdettek ki a Városliget szélén felépítendő Magyarok Nagyasszonyáról Nevezett Plébániatemplom tervezésére. A részletesen meghatározott építési programnak a bírák szerint leginkább a fiatal Kotsis Iván terve felelt meg.

Az ünnepélyes alapkőletételre Csernoch János bíboros jelenlétében 1925. október 10-én került sor.

A tényleges építkezés azonban csak közel egy év múlva, 1926. augusztus 11-én kezdődhetett meg. A költségeket adományokból fedezték, ami a kirobbanó gazdasági válság miatt egyre lassabban csörgedezett. A munka ennek ellenére is hatalmas lendülettel és lelkesedéssel folyt, majd gróf Mailáth Gusztáv támogatásával 1931-re készült el. A kényszerű spórolás miatt azonban elmaradt a 35 méter magasra tervezett harangtorony felépítése, csupán a legalsó, 16 méteres szakasza készült el.

Felszentelésére 1931. június 14-én került sor Serédi Jusztinián hercegprímás közreműködésével.

A XI. századi olasz és dél-francia hatású, román modorú terv kevés részletképzést használt, inkább nagy, nyugodt falsíkjai adták a kellő reprezentativitást az épületnek.

A templom pontosan a Damjanich utca tengelyében állt, bejáratával az Aréna út (Dózsa György út) felé nézett. A hívek 22 lépcsőn kapaszkodtak fel a bejáratot rejtő boltíves nyílású előcsarnokhoz, ahol a torony alapjául is szolgáló négyzet alakú térbe léphettek be. Az előtérből jobbra és balra lépcsők vezettek fel az orgonakarzatra, valamint a tetőtérbe, előre pedig a centrális terű templomtérbe juthatott a látogató. A tervező Kotsis Iván szerint a Regnum Marianum „több mint plébániatemplom”, és a benne megnyilvánuló gondolat egyediségét, és nagyszerűségét kívánta kifejezni a centrális elrendezéssel. A központos teret egy 20 méter átmérőjű, és 25 méteres magasságú kupola fedte le. Tornyát, egyedülálló módon a Szent Korona másolata ékesítette. A belső teret számos kortárs műalkotás díszítette, melyeket ajándékba kapott a plébánia.

A csaknem 2500 ember befogadására alkalmas templom 1820 négyzetméteres belső tere alatt altemplom létesült. Erősen emlékeztet a jeruzsálemi Szent Sír templomára.

A templomot 1951-ben Sztálin születésnapjára szánt ajándékként kezdték lebontani. Emberek élőlánca próbálta megakadályozni a pusztítást, ám az ÁVH tagjai szétoszlatták a tömeget, és a templomot felrobbantották. A templom megsemmisítéséről itt olvashat.

Forrás: wikipedia.org; mult-kor.hu; kislexikon.hu; hg.hu