OKTÓBER 31. - A reformáció emléknapja


A reformáció a 16. században, Nyugat-Európában a katolikus egyház hibáinak bírálatával és hibáira való reakcióként indult mozgalom. A 15-16. századokban végbemenő gazdasági, társadalmi és politikai változások, a reneszánsz és a humanizmus eszméinek elterjedése következtében megváltozott a vallással kapcsolatos magatartás. Egyre fokozódott a katolikus egyház bírálata.

Luther Márton (Martin Luther) a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német Ágoston-rendi szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit.

Luther a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé vitairatát. Luther téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette.

A tételeket 1517 végén Lipcsében, Nürnbergben és Bázelben is kinyomtatták, Róma teljes mértékben elutasította ezeket a gondolatokat. Luthert eretnekséggel gyanúsították, 1518 elején a Domonkos-rend hivatalosan is vádat emelt ellene, majd Rómába hívatták. X. Leó pápa - féltve Bölcs Frigyes szász választófejedelemmel, Luther védnökével való jó kapcsolatát - engedélyezte, hogy csak az augsburgi birodalmi gyűlésen hallgassák ki a pápai legátus (követ) előtt. A meghallgatás eredménytelenül zárult, Luther nem vonta vissza kijelentéseit. 1521-ben a pápa kiátkozta, birodalmi átokkal sújtották, bárki szabadon üldözhette, meg is ölhette.

Luther wittenbergi szobra
Luther wittenbergi szobra

Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt talált menedéket Wartburg várában, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. 1546. február 18-án halt meg. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. De a lutheri reformáció nem csak a protestáns felekezetek létrejöttét, de a római katolikus egyház megújulását is maga után vonta. Mára több évszázadnyi harcos szembenállás után a katolikus egyház és a protestáns felekezetek az ökumené szellemében testvérként tekintenek egymásra.

Magyarországon a 16. században, a török uralom korszakában terjedtek el a reformáció eszméi, magyar földön 1545-ben Erdődön rendezték az első protestáns zsinatot. A század végére az ország 80-90 százaléka protestánssá vált.

A reformáció emléknapját kezdetben Luther születésnapján, november 10-én ünnepeltek, illetve halála napján emlékeztek meg a katolikus egyháztól való elszakadásra. 1667-ben a II. János György szász választófejedelem vezette szászországi evangélikus egyházi főtanács rendelte el, hogy október 31-ét megünnepeljék. E nap hivatalos ünnep Szlovéniában és Németország egyes tartományaiban.

A történelmi protestáns felekezetek a reformáció emléknapján emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott prédikátorokról.

Genfben az egyetem előtt áll a Reformáció nemzetközi emlékműve. A köznyelvben a reformátorok falának nevezett emlékműegyüttes a kálvinista egyházaknak emléket állító építmény, emlékfal. Szoboralakjai és domborművei a református egyház legfontosabb svájci és külföldi személyiségeit ábrázolják. Alapkövét 1909-ben helyezték el Kálvin születésének 400. évfordulójára és Luther 95 tétele kiszögezésének a 400. évfordulóján avatták fel az elkészült emlékművet.

Közepén a négy főalak, a négy egykor Genfben szolgáló reformátor: Farel Vilmos (francia reformátor), Kálvin János (francia származású svájci reformátor, keresztyén tudós, a kálvinizmus névadója), Béza Tódor (svájci teológus) és Knox János (skót reformátor, kálvinista teológus és egyházszervező) 5 méter magas szobra látható.

Bocskai, a 'győztes erdélyi fejedelem' szobra a reformátorok falán
Bocskai, a 'győztes erdélyi fejedelem' szobra a reformátorok falán

A központi szoborcsoporttól jobbra és balra kisebb, kb. 3 méter magas szoboralakok állnak, amelyek a reformációval kapcsolatban álló, azt segítő, előmozdító, református vallású történelmi személyiségeket ábrázolják, mellettük domborművek mutatják azt az eseményt, amely az illetőt a megemlékezésre méltóvá tette.

A keleti oldal utolsó szobra Bocskai Istvánt, a „győztes erdélyi fejedelmet" mintázza. A felirat az 1606. évben kötött bécsi békére utal, amely által a fejedelem a királyi Magyarországon is be akarta vezetni a vallásszabadságot, amely Erdélyben már fél évszázaddal korábban megvalósult. A dombormű Bocskait a kassai országgyűlésen ábrázolja, amikor a fejedelem előterjeszti a bécsi békekötés pontjait. Mögötte áll kancellárja Kótay Mihály, a másik oldalán Alvinczy Péter kassai prédikátor. Előtte a mágnások (többnek szerepel a neve a domborműn), majd a (szepesi) városok képviselői állnak, az utolsó köztük az egyik Thököly, aki szepesi gróf volt. A dombormű két oldalán Bocskai Kassán tett kijelentése szerepel, amely szerint a hit, a lelkiismereti szabadság és a régi törvények értékesebbek a magyar nép számára az aranynál. A dombormű fölé bevésett latin nyelvű felirat a bécsi békéből idéz néhány sort. Ezek utalnak a vallásszabadságra és arra a kívánságra, hogy Magyarországot született magyarok kormányozzák. Bocskai szobra is, mint a fal legtöbb szobra, Landowski lengyel szobrász alkotása. A magyarországi református egyház az emlékmű felállításának a céljaira adományt küldött; a svájciak adománya után ez volt a legnagyobb.