Hajós Alfréd

Hajós Alfréd (eredetileg Guttmann Arnold; Budapest, 1878. február 1. - Budapest, 1955. november 12.) magyar építészmérnök. Az első magyar olimpiai bajnok, az első újkori olimpia kétszeres úszóbajnoka, többszörös Európa-bajnok, az 1924-es párizsi szellemi olimpia építészeti kategóriájának győztese.

Morvaországból bevándorolt szegény zsidó családból származott, édesapja Guttmann Jakab, édesanyja Löwy Rozália. Öten voltak testvérek, ő volt közöttük a legidősebb. 13 éves korától édesanyja egyedül nevelte, miután zsákhordó munkás édesapja hajórakodás közben beleszédült a Dunába. Édesapja halála után és éppen annak okán határozta el, hogy megtanul úszni. 15 éves korára már versenyszerűen úszott. Edzéseit a hajnali órákban tartotta, mert az iskolában nem nézték jó szemmel hóbortját. A kor sporthoz való viszonyát jól szemlélteti, hogy később, amikor a Műegyetemen egyik tanára, Ilosvay professzor megismerte Hajós sportolói ambícióit, majdnem eltanácsolta: "Csak léha emberek sportolnak, amikor tanulniok kellene. Az ivás, a kártya, a tánc meg a sport sohasem vezet jóra!" A versenyszerű sportolás akkoriban úri hóbortnak számított.

A budapesti V. kerületi Markó utcai főreáliskolában érettségizett 1895-ben. Érettségije évében a Markó utcai főreáliskola megtiltotta diákjainak a sportversenyeket, ezért Guttmann Arnold 1895-től Hajós Alfréd álnéven versenyzett. A Hajós sportnevet korábban is használta, az Alfréd utónevet pedig az ártatlanul megvádolt Dreyfus kapitány tiszteletére vette fel.

1908. április 30-án Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette Blockner Vilmát, Blockner Izidor és Eisler Regina leányát.

A sportoló

Az első magyar olimpiai győzelem érme
Az első magyar olimpiai győzelem érme

A magyar sportnak alig van olyan területe, amellyel Hajós Alfréd ne került volna kapcsolatba. Az első magyar olimpiai bajnok egymással távoli rokonságban sem álló sportágakban próbálta ki magát. A különböző sportágakban nyújtott kiemelkedő teljesítményei, valamint a sportélet fellendítése érdekében végzett társadalmi és szakmai (építészmérnöki) munkája alapján joggal nevezhető sportpolihisztornak, megfelelve a kor ideáljának.

Sportolóként úszott, atletizált, közben tornászott és a labdarúgást is kiemelkedő szinten végezte.

A Magyar Úszó Egyesület (MÚE) tagjaként (1894-1896) volt egyesületi sportember. 1896-ban Athénban, az első újkori olimpián a 18 éves egyetemista két gyorsúszó számban, a 100 és 1200 méteren is elsőként ért célba, megszerezve a magyar sport első olimpiai győzelmeit. A versenyeket április 11-én rendezték a pireuszi tengeröböl 13 fokos vízében. 100 méteren 13 versenyző indult, s vízből indulva 1:22,2 perces idővel Hajós ért elsőként célba. Bár nagyon fázott, újból bezsírozta magát, s a sűrű program miatt az 500 méteres távot kihagyva 1200 méteren indult újra. A hajóról a partra úszva 18:22,1-es idővel úgy nyert vagy hatvanméteres előnnyel, hogy körülötte sorra adták fel a riválisok a versenyt: egyszerűen kifagytak a vízből. Ezzel ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai győzelmét. Nem aranyérmét, mert ekkor még ezüstérem járt a győzteseknek!

A görögök hatalmas ünneplésben részesítették, a király a fogadáson megkérdezte tőle: "Hol tanult meg ilyen jól úszni?" Mire Hajós nagy derültséget keltve csak ennyit válaszolt: "A vízben".

1895-ben és 1896-ban 100 méter gyorson megnyerte Bécsben a nem hivatalos úszó Európa-bajnokságot, majd 1897-ben, 19 éves korában „örökös magyar bajnok”-ként befejezte úszópályafutását. Áttért a tornára, majd a labdarúgásra. A Millenáris-pályán 1897. május 9-én lejátszott első nyilvános edzőmérkőzésen a BTC csapatában szerepelt. A BTC-ben 1898-1904 között rúgta a labdát. 1901-ben és 1902-ben tagja volt a bajnokcsapatnak. 1902-ben szerepelt az osztrákok elleni első, válogatott találkozón is.

Tekintélye, gyakorlata és szabályismerete alapján vizsga nélkül, szükségből már játékoskorában bíró volt. Ebben a minőségében 1897-től 1907-ig szolgálta a magyar labdarúgósport eme kezdeti időszakát. Alakuló klubtalálkozókon, bemutató mérkőzéseken, majd az első bajnokság mérkőzésein alapozta meg játékvezető karrierjét. A Magyar Labdarúgó-szövetség felterjesztette nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett.

1906 őszén két mérkőzésen a válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozott (Gillemot Ferenc és Stobbe Ferenc után harmadik szakvezetőként!), irányításával a csapat 1906. október 7-én, Prágában 4-4-re végzett Csehországgal szemben, míg 1906. november 4én, a budapesti Millenárison 3-1-re visszavágott az osztrákoknak.

Az 1900-as évek elején nemcsak ismert sportolónak, hanem neves újságírónak is számított. A közismert Sport Világ című lap az ő szerkesztésében jelent meg.

A Magyar Olimpiai Bizottság tagja.

Az építész

A Hajós Alfréd sportuszoda
A Hajós Alfréd sportuszoda

1904-ben visszavonult az aktív sportolástól, és az 1899-ben szerzett építészmérnöki oklevelet hasznosítva építésztervezőként dolgozott Alpár Ignác, majd Lechner Ödön irodájában, 1907-től Villányi Jánossal közösen önálló irodát tartott fenn. Eleinte szecessziós, majd eklektikus, kiforrott korában konstruktív, modern szellemű, leginkább olasz hatású stílusban alkotott.

Sikeresen vett részt számos középületre kiírt pályázaton, amelyek főként vidéki megbízásokhoz juttatták.

1930 és 1934 között kormányfőtanácsos volt.

Neve építészként is összekapcsolódott a sporttal. Az 1924. évi nyári olimpiai játékok művészeti versenyében Lauber Dezsővel (neves labdarúgónk) közösen ideális stadion tervével ezüstérmet szerzett úgy, hogy az első díjat nem adták ki. Az ezüstérmet csak Hajós vehette át, mivel a pályázatról Lauber aláírása hiányzott. Ő végül emlékéremben részesült.

Az általa tervezett, és ma nevét viselő margitszigeti fedett Sportuszodát, amelyet 1930 decemberében adták át, a vasbeton-szerkezet lehetőségének merész kihasználása, korszerű tér- és homlokzatformák jellemzik. Ő építette 1922-ben Európa akkori legmodernebb stadionját, az újpesti Megyeri úti sporttelepet, a mai Szusza Ferenc Stadiont). Nevéhez fűződik a győri versenyuszoda, a Millenáris Sportpálya, a miskolci, a pápai, a szegedi és a kaposvári sporttelep építése is.

A tervei alapján épült debreceni Arany Bika Szálló egykori képeslapon
A tervei alapján épült debreceni Arany Bika Szálló egykori képeslapon

1915-ben az ő tervei alapján épült a szecessziós stílusú debreceni Arany Bika Szálló és a debreceni színház. Ő tervezte a szabadkai bankpalotát, a pozsonyi leányiskolát, a lőcsei gimnáziumot, Szombathelyen a Nagy Lajos Gimnázium épületét, ami Vakok Intézeteként épült, az újszegedi Vakok Intézetét (Villányi Józseffel, 1912), a győri versenyuszodát, több vidéki város gyógypedagógiai intézetét és sporttelepét (Balassagyarmat, Kaposvár, Miskolc, Pápa, Szeged).

De ő építette Miskolcon a Népkerti Vigadót, a Weidlich-palotát (1911), a Lichtenstein-palotát és a Hitelintézeti palotát is. A Weidlich-palota 30 lakásával és 24 üzlethelyiségével akkor a város legnagyobb bérháza volt. 1908-1809 között tervei alapján épült szecessziós stílusban a Magyarországi Református Egyház Székháza, az egykori Konvent épülete, melynek nem csak épületét, de a belső berendezések jelentős részét is ő álmodta meg.

Alkotásai az eklektikától, illetve a szecessziótól a modern formák alkalmazásáig változatos felfogásban alakultak. A róla elnevezett, díjnyertes margitszigeti Nemzeti Sportuszodát (1930) és a fel nem épített stadion tervét a vasbeton szerkezet lehetőségének merész kihasználásával, korszerű tér- és homlokzatformák jellemzik.

Kisebb megbízásaihoz tartozott az 1920-as években modernizált röjtökmuzsaji kastély tulajdonosától, Verseghy Nagy Elek magyar vatikáni követtől kapott felkérés egy 15x8 méteres nyitott uszoda megtervezésére. 1935-ben tervei alapján készült el a pünkösdfürdői strand.

Balassagyarmaton Magos (Munk) Dezső kivitelezésében létesült 1934-35-ben a Hajós által tervezett strandfürdő, ahol egykor országos versenyeket is rendeztek. A strandfürdő néhány évtizedes szünet után, felújítást követően ismét működik.

A kép jobb szélén, labdával a kézben Hajós Alfréd az osztrák meccs előtt. Mellette Zsengellér Gyula.
A kép jobb szélén, labdával a kézben Hajós Alfréd az osztrák meccs előtt. Mellette Zsengellér Gyula.

1945 után irodáját nem nyithatta újra, de ő vezette a Vajdahunyadvár, a Tőzsdepalota és több más középület helyreállítási munkálatait. Ekkor már csak ritkán szerepelt nyilvánosan, de 1947-ben, az első magyar válogatott mérkőzés ötvenedik évfordulóján ő végezte el a kezdőrúgást az osztrákok elleni meccsen.

Szabadidejét gyakran töltötte sportember testvérbátyja sashalmi házában, ahol még idősebb korában is úszott, teniszezett, és a helyi sportélet, főként a foci felvirágoztatásából is kivette a részét. 1955. november 12-én, hetvenhét éves korában halt meg Budapesten. Visszaemlékezései 1956-ban, halála első évfordulóján jelentek meg "Így lettem olimpiai bajnok" címen. Életútja tökéletesen példázza hitvallását, mely a test és szellem közti harmóniát állította középpontba. A Magyar Testnevelési és Sportmúzeum 1967-ben Hajós Alfréd egykori Báthory utcai lakásában kezdte meg működését.

Sikerei, díjai

1922-ben a negyedszázados jubileumát ünneplő magyar futball vezetése márványlapra helyezett díszplakettel és szövetségi jelvénnyel tüntette ki. Ugyanabban az évben jubileumi találkozóhoz érkezett a magyar-osztrák "házi" vetélkedés; 50. alkalommal csapott össze a két válogatott gárda. A kezdő rúgás elvégzésére kérték fel, mint az első mérkőzés résztvevőjét, a válogatott volt vezetőjét, az MLSZ alelnökét.

Síremléke a Kozma utcai izraelita temetőben
Síremléke a Kozma utcai izraelita temetőben

1923-ban a 25 éves játékvezetői, sportvezetői tevékenységének elismeréseként arany jelvény tárgyjutalomban részesült az Országos Tanács jóváhagyásával.

A magyar sporttörténet legendás alakját 1966-ban az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben beválasztották az úszás halhatatlanjai, az International Swimming Hall of Fame tagjai közé. 2002-ben posztumusz Magyar Örökség-díjat, 2010-ben posztumusz Ybl-díjat kapott. A Magyar Úszósport Halhatatlanja címet pedig csak 2013-ban, halála után 58 évvel ítélték oda neki. Számos sportkitüntetése mellett szakmai elismerésül az Építész Aranydiplomát kapta.

Tárgyi és szellemi hagyatékának ápolására 2002-ben létrehozták a Hajós Alfréd Társaság közhasznú egyesületet.

Nevét iskolák, utcák, emléktáblák, emlékművek őrzik.