- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Áprilisi jeles napok
- Földi János születésnapja
Földi János
„Megkívántatik egy jó Fűvésztől, hogy okos ítélettel adjon Nevet a Növevénynek. Vegyük el hát a’ Köznéptől a’ történetből talált jó Neveket, jobbítsuk meg a’ hibásokat, adjunk azok helyett jobbakat szájokba és azokban ők tanuljanak mitőlünk.”
„Ha talán […] a’ betsmérlők és óltsárlók […] vagy a’ dologban járatlanok ízetlenkednének: a felelet itt is kész: adj jobbat, bévesszük! Jobbítson ki-ki jómóddal, és igazán, de […] tsak a’ szón, és nem a’ dolgon akadozni, gántsoskodni, sem a’ Nyelvnek, sem a’ Tudománynak nem előmenetel, és a’ kik illyenek lehetnek, azok […] még nagyon (neonatus) most született tsetsemői agyvelejűek!”
Földi János (Nagyszalonta, 1755. december 21. - Hajdúhadház, 1801. április 6.) a felvilágosodás korának egyik legkülönb polihisztora. Küzdelmes és meglehetősen rövid élete során az orvosláson kívül botanikával, állattannal, nyelvészettel és verstannal, költészettel és műfordításokkal is foglalkozott. Pályája céltudatos élettervet sejtet. Szükségszerű sorrendben követték egymást a feladatok, amelyeket maga elé tűzött és a történelmi helyzet lehetősége és a maga nem csillogó, de igen megbízható tehetsége szerint sorra meg is oldott.
Nemesi eredetű kézműves-polgár családból született Nagyszalontán, 1755-ben. Atyja, Földi Mihály, jómódú szűrszabó mester volt; anyját Boros Sárának hívták. Három és fél éves korában teljes árvaságra jutott. Vargainasnak adták, majd mint szolgadiák a nagyszalontai iskolában tanult. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, minden anyagi támogatás nélkül, a saját erejéből végezte iskolai tanulmányait. 1773-tól 1781-ig a debreceni református kollégium diákja volt. Közben egy évig Bárándon tanított. A Kollégiumban elsősorban a kiváló természettudós, Hatvani István hatása alá került. Három évi kiskunhalasi rektorkodás után a pesti egyetemen orvosdoktori diplomát szerzett (1784-1788), majd Szatmáron kapott gyatrán fizetett orvosi állást. Mindennapos orvosi tevékenysége mellett a nyelvtan, a verstan, a természetrajz és a természettudomány magyar terminológiájának kialakítása is érdekelte. Bár személyesen soha nem találkoztak, 1788-tól levelezett Kazinczy Ferenccel, s folyóiratainak állandó munkatársa, valamint a Magyar Múzeum korrektora lett. Verseket írt, fordított, verselmélettel foglalkozott. 1790-ben itt írta meg az első rendszeres magyar nyelvtankönyvet, mellyel pályázatot nyert, de nyomtatásban nem jelent meg ez a munkája. Ennek alapján készült később az a Magyar Grammatika, amit a tudománytörténet Debreceni Grammatika néven jegyez.
Egyes nyilatkozataiból arról árulkodnak, hogy, Földiben poétai becsvágy is élt. Kisszámú fennmaradt költeménye azonban nem mutat igazi költői tehetséget. Versei fő motívuma a nemzeti művelődés, a nemzeti nyelv áhítatos szolgálata. Verseinél jóval több műfordítása maradt ránk. A szóról szóra fordítást elveti, de teljes formahűségre törekszik. Elgondolásai egybeesnek a magyar műfordítás később általánosan elfogadott, ma is érvényes fő szabályaival.
1791-től haláláig Hajdúhadháza és a hajdúkerület főorvosa. A hajdúvárosok mintegy 35 ezer fős lakosságát gyógyította, és emellett ellátta a közegészségügyi teendőket is.
Feleségül vette a nagytekintélyű debreceni orvos, Weszprémi István leányát, a szép Juliskát. Felesége cifrálkodása, csapodársága megmérgezte életét. "Soha meg ne házasodj, ha dolgozni akarsz" - írta Kazinczynak már egy évvel esküvője után. Három gyermekük született, az egyiket polgári érzületére jellemző módon mészárosinasnak adta.
Első természettudományos műve a Magyar Hírmondó bécsi kiadásában jelent meg 1793-ban, címe: Rövid Kritika és Rajzolat a Magyar Füvészettudományról, amelynek függeléke 289 magyar növénynevet sorol fel. E munkájáért a jénai természetvizsgáló társaság tagjai sorába fogadta.
Fazekas Mihállyal közösen nagy természettudományi munkát tervezett, amelynek csak az állattani része készült el. Vizsgálódásainak középpontjában a magyar nyelv és a természettudomány magyar terminológiájának kialakítása állt. Görög Demeter és Kerekes Sámuel, a Bécsben megjelenő Hadi és Más Nevezetes Történetek szerkesztői 1789-ben új magyar nyelvtan írására hirdettek pályázatot, amelyet ő nyert el 1792-ben. Dolgozatában rámutatott nyelvszokásunk sok sok ellentmondására. Látta, hogy logikus nyelvi rendszert lehetne felállítani, de elfogadtatni, használatba vétetni szinte lehetetlen.
Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról (Bécs, 1793) című 60 oldalnyi értekezésében a magyar növénynevek rendszerezését és osztályozását tűzte ki célul, de növénytani jegyzetei kéziratban maradtak. Terminológiai normái nagyon szigorúak voltak. Úgy vélte, hogy az azonos nyelvi elemekből szerkesztett növénynevek olyan növények között is botanikai rokonságot sejtetnek, amelyek távol állnak egymástól. Linné Critica Botanicáját véve alapul részletesen megbírálta az akkor ismert magyar neveket. Behatóan tárgyalta e nevek eredetét, és javasolta sok - általa hibásnak, megtévesztőnek, vagy sértőnek vélt - név kicserélését vagy megjavítását, egyesek megrövidítését és újak alkotását. Egy teljes természetrajz megírásán is dolgozott. 1795 őszére elkészült első kötetének kézirata: Természeti historia A’ Linné Systemája szerént. Első tsomó. Az állatok országa. Ebben a svéd tudós rendszerének sikeres alkalmazását adja magyarul. Saját bevallása szerint 15 év munkájával, nagyrészt könyvekből, de levelezéssel és jártában-keltében a néptől is eltanulva mintegy 850 elnevezést gyűjtött össze. A halála után fél évvel Pozsonyban megjelenő könyv az első rendszeres magyar nyelvű állattan. Ez a munka szolgált később alapul Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály első magyar nyelvű növényhatározója, a Magyar Füvész Könyv (Debrecen, 1807) elkészítésénél.
Mindezek mellett 1814 közmondást írt össze, melyeket részben maga gyűjtött, részben korábbi gyűjteményekből vett át, és tudományos igényű időjárási megfigyeléseket is végzett.
1791-ben az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, 1794-ben a jénai Természettudományi Társaság választotta tagjának.
1801 márciusának végén a 10 esztendős legidősebbik kisfia meghalt. A tüdőbajban szenvedő Földit a csapás nagyon lesújtotta s hamarosan követte gyermekét a sírba.
Földi doktor földi maradványainak pontos helye már nem ismeretes. Hajdúhadház temetőjében egy akácot ültettek a sírjára, ahogy sírversében kívánta, de a jelképes fa kiszáradt, s mire emlékkő került volna a helyére, a sírdombot már nem találták.
1801 őszén Pozsonyban megjelent könyve az első rendszeres magyar nyelvű állattan.