Asbóth Lajos

Nemescsói Asbóth Lajos (Keszthely, 1803. június 2. - Budapest, 1882. május 6.) az 1848-49-es magyar szabadságharc honvéd tábornoka, a dualizmus korszakának jeles hadtudományi írója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Élete

Angol eredetű magyar családban született. Édesapja Asbóth János mezőgazdász, a Georgikon igazgatója, édesanyja Tátrai Anna volt. Öccse, Asbóth Sándor az 1848-49-es szabadságharcban alezredes, az emigrációban amerikai tábornok, majd diplomata. Fia Asbóth János író.

A keszthelyi premontreieknél, majd a soproni evangélikus gimnáziumban tanult (1817-ig), majd a bécsi hadmérnöki akadémián végezte. 1820-ban lépett a császári hadseregbe. A 4. dragonyos és a 3. vértesezredben szolgált. 1844-ben, 24 évnyi szolgálat után századosként vonult nyugalomba. Földbérlőként birtokot szerzett Lugoson és apja példája nyomán gazdálkodni kezdett. Ebben az évben kötött házasságot.

Itt érte a forradalom. 1848 júniusától nemzetőrnek állt. November 17-én Asbóth Lajos Ezeres falu lefegyverzésére kivezényelte Rózsa Sándor szabadcsapatát. Ők azonban kirabolták a falut és 36 lakosát megölték. Emiatt Vukovics Sebő nemsokára feloszlatta a szabadcsapatot. Krassó vármegyében őrnagyként a bánsági bányavidéket védő mintegy 600 fős nemzetőr egység parancsnokává nevezték ki. Néhány száz főnyi csapatával feltartóztatja a román felkelőket és az őket támogató császári csapatokat. A hadiipari szempontból is fontos bányavidék folyamatos támadásoknak volt kitéve és december második felében a túlerő a bányavidék feladására kényszeríti és az ország belső területeire vonult vissza.

1849. január 15-Asbóth Jánost Debrecen katonai parancsnokává léptették elő. Január 26-ától alezredesként a szerveződő 12. (tartalék) hadosztály parancsnoka lett. Hadosztályával a tavaszi hadjárat során zömében elterelő hadműveleteket hajtott végre. Érdemeket szerzett a császári hadsereg megtévesztését célzó hadműveletekben, ezért április 18-án ezredessé léptették elő és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Buda ostromában a II. hadtest egy hadosztályának parancsnokaként is kitüntette magát. Az ostrom alatt egy ideig - Aulich Lajos betegsége alatt - a II. hadtest parancsnoka volt.

A diadalmas tavasz után a frissen kinevezett tábornok a Vág mentén kapott védekező feladatokat. Hadtestével június 20-21-én részt vett a visszavonulással végződő peredi csatában. Asbóth nem a parancsok szerint irányította hadtestét, ezért leváltotta a hadtest éléről.

Július 19-étől a tartalék hadtest egy hadosztálya, majd a tervezett tartalék hadtest parancsnoka lett. A fegyverletétel után halálra ítélték. Végül a császári törvényszék 18 évi várfogságra „enyhítette" az ítéletet. 1856-ban kegyelmet kapott.

Szabadulása után felvette a kapcsolatot az emigráns politikusokkal és számos kalandos összeesküvésben vett részt. Ezért 1861-ben négy hónapra ismét tömlöcbe került.

Csak 36 esztendővel Asbóth halála után, 1918-ban derült ki, hogy második börtönbüntetése idején a császári besúgóhálózat beszervezte őt. Az egykori honvéd tábornok a bécsi titkosrendőrség besúgója lett. Ő adta fel az Almásy Pál és Nedeczky István vezette összeesküvés résztvevőit, az árulásért pénzt is kapott 10 000 forintot.

Titkos élete mellett az egykori katona magas színvonalú hadtudományi értekezéseket írt. 1862-ben megírta emlékiratait, majd 1867-ben az amerikai polgárháború történetét. Legjelentősebb munkáit a hadászat modern kori átalakulásáról írta. „A hadvezér és a hadtudomány alapelvei az újabbkori hadjáratok történetével felvilágosítva” című munkájáért 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Vezérőrnagyként a Honvédegylet tagja volt. Kossuth Lajos egy 1867-ben írt levelében utólag ismerte el e rendfokozatot, tábornoki oklevelének kiadására a szabadságharc alatt nem került sor.

1882-ben, Budapesten hunyt el. Asbóth Lajos a tudományos műveken kívül egy Görgey Artúrról szóló művet is hagyott az utókorra.