A zsitvatoroki béke

A három részre szakadt ország 1606-ban
A három részre szakadt ország 1606-ban

Zsitvatorok, ez a török hódoltság korában puszta hellyé lett Komárom alatti település, a mai Dunaradvány közelében az 1606. november 11-én megkötött zsitvatoroki békeszerződés helyszíneként vonult be a történelembe.

A zsitvatoroki béke a tizenöt éves vagy hosszú háborút lezáró békekötés. A békét Bocskai István közvetítésével kötötte I. Rudolf magyar király (1576-1608), német-római császár (1576-1612) és cseh király (utóbbi kettő mint II. Rudolf) valamint I. Ahmed oszmán szultán 1606. november 11-én a Zsitva folyó torkolatánál.

A tizenöt éves háború a Habsburg-monarchia és az Oszmán Birodalom összecsapása volt a Magyar Királyság területén. A háború a Habsburgok sikereivel indult. Szövetségben Erdéllyel és a román fejedelemségekkel, a pápai hatalom támogatásával több győzelmet arattak. A keresztény szövetség első sikerei után azonban az 1596-os mezőkeresztesi csata fordulópontot jelentett a háború menetében, az erőviszonyok kiegyenlítődtek. Idővel a küzdelem egyre inkább értelmetlen pusztítássá degradálódott. Egyes várak ugyan időközben gazdát cseréltek, de a hosszú háború az eredeti állapothoz képest lényegében kevés változást hozott. A királyi Magyarország vesztett legtöbbet, hiszen 1596-ban elveszett Eger, négy évvel később pedig Kanizsa is. A századfordulóra a felek mindinkább kimerültek, ezért 1599-ben már a béke lehetőségét kezdték keresni, de ekkor ez még nem valósult meg.

A Habsburgok számára a helyzet tovább romlott, amikor az ellenreformáció és Basta rémuralma következtében előbb a Partiumban, majd a királyi Magyarország nagy részén is felkelés tört ki. A hadi események legfőbb színhelye Erdély lett, Bocskai ezért sikerei után mindjárt békekötésre törekedett. Ismételt, nehéz és hosszadalmas tárgyalások után végül 1606. június 23-án Bécsben létrejött a megállapodás Bocskai és Mátyás főherceg megbízottai között. A bécsi béke talán legfőbb vívmánya, hogy az ismert pontjain felül kötelezte a Habsburgokat a tizenötéves háború befejezésére. A másik oldalról a béke megkötéséhez nagymértékben hozzájárult, hogy a török birodalmat lekötötték a kis-ázsiai felkelések és a perzsa támadások.

A Herman Ottó Múzeum műkincse
A Herman Ottó Múzeum műkincse

Bocskai közvetítésével Zsitvatoroknál 1606. október 29-én a felek tárgyalóasztalhoz ültek és november 11-én meg is egyeztek a békéről. A szerződés értelmében a felek a status quo, azaz a fennálló állapotok szerint zárták le a háborút.

A két szerződő fél hivatalosan II. Rudolf császár és I. Ahmed szultán volt. A békeszöveget a császári biztosok, Bocskai megbízottjai és a törökök állították ki. A királyi megbízottak Johann von Molart (a Haditanács tanácsosa, komáromi főkapitány, a végvidéki tüzérek főfelügyelője), Adolf von Althaim (a Haditanács tanácsosa, a mezei tüzérek főfelügyelője, a császári és királyi hadsereg kormányzója), Thurzó György (Árva vármegye örökös főispánja, királyi asztalnokmester, császári és királyi tanácsos), Istvánffy Miklós (királyi ajtónállómester, császári és királyi tanácsos), Sigfried von Kolonics (Dunán inneni főkapitány, a Haditanács tanácsosa), Batthyány Ferenc (Sopron főispánja, Dunántúli főkapitány) és Erdődy Kristóf (Mátyás főherceg kamarása) voltak. Az erdélyi megbízottak Illésházy István (Trencsén és Liptó főispánja), Nyáry Pál, Czobor Mihály és Hoffman György voltak. A törököket Ali budai pasa és Habil, a budai kerület főkádija (főbírája) képviselte. A császári követség számára Zsitvatoroknál az okozta a legnagyobb megdöbbenést, hogy a korábban közvetítőnek gondolt Bocskai a török követek oldalán foglalt helyet a tárgyalósátorban.

Nagyon nagy volt a tárgyaló küldöttségek egymás iránti bizalmatlanságára. A törökök a Duna túlsó partján, Almáson szálltak meg, Bocskai emberei a Zsitva túlpartján verték fel szállásukat, míg Rudolf követei Komáromban szálltak meg és naponta naszádon érkeztek a tárgyalások helyszínére, amely egy hatalmas tölgyfa alatt felállított díszsátorban zajlott. A múlt század negyvenes éveiben még állt az a villám sújtotta, torzójában is tiszteletet keltő hatalmas tölgyfa, amely alatt - a helyi hagyomány szerint - békeszerződést megkötötték.

A szerződést latin, török és magyar nyelven fogalmazták meg, és Gévay Antal adta ki. Érdekessége, hogy a török és latin fordítások bizonyos részletekben nem egyeztek meg. Az eltérés nem hibás fordításból, hanem az egységes szöveg körüli megegyezés képtelenségéből, szándékos ferdítésből adódott a békeegyezmény megkötése érdekében. Emiatt mindkét fordítás hitelesnek tekinthető, bár egyiket sem szignálta a szemben álló oldal delegációja.

A bécsi béke kiegészítésének tekintett béke 15 pontból állt. A korábbi gyakorlattól eltérően nem 8, hanem 20 évre szólt. A császár egyszeri ajándékként 200 000 forintot küldött a Szultánnak, miután a Habsburgok mentesültek az adófizetés alól. A töröknek járó adót a hódoltsági falvak bírái szedhették össze, nem török katonák. A királynak nem adózó nemesek a töröknek sem kell, hogy adót fizessenek, vagyonukban és személyükben szabadok.

A béke pontjai alapján mindkét fél megtarthatta elfoglalt területeit. Rendelkezett mindenfajta ellenséges behatolás és várvívás megszüntetéséről. Mindkét fél köteles volt a rabokat fogolycsere útján vagy a kikötött váltságdíj ellenében visszaszolgáltatni. Ha a rab elfogása béke idején történt, minden fizetség nélkül vissza kellett szolgáltatni. Az esetleges ellentétek rendezését az országos főkapitányok, a horvát bán és a budai pasa hatáskörébe rendelték, súlyosabb esetekben pedig a két császár vált döntésre jogosulttá. A meglévő várakat a szerződés szerint mindkét oldalon rendbe hozhatják, de újakat nem építhetnek.

A zsitvatoroki és bécsi kettős béke nyomán Fessler szerint az 5163 négyszög mérföld kiterjedésű magyar államterületből a királynak 1222, a töröknek 1859, Bocskainak pedig 2082 négyszög mérföld, vagyis a legnagyobb rész jutott.

A zsitvatoroki béke emlékműve
A zsitvatoroki béke emlékműve

Bocskai fölényének jeléül a magyar királyi területre vonatkozó pontokat aláírta. A békekötést Rudolf december 6-án írta alá.

A zsitvatoroki béke mégis csak kulcsfontosságúnak bizonyult a Habsburg Birodalom és a Porta kapcsolatában, hiszen több mint fél évszázadra hivatalos fegyvernyugvást hozott.

Bocskai nem sokáig élvezhette az általa teremtett béke áldásait. 1606. májusában hirtelenül életveszélyesen megbetegedett. Többek véleménye szerint megmérgezték. Halála előérzetében december 17-én megírta végrendeletét, melyben a magyar és erdélyi rendeket egyetértésre intette s utódjául a fejedelemségben Homonnay Bálintot ajánlotta a rendeknek. Nemsokára ezután, 1606 december 29-én, a nagy férfi, a nemzet békéjének és szabadságának megteremtője örökre lehunyta szemét. „A hajdúk, kiket Bocskai féktelen rabló, kószáló hadból előbb jeles katonákká alakított át, azután pedig telepítés és kiváltságok által az állam hasznos polgáraivá tett, halálát Kátay kancellár mérgének tulajdonítván,” utóbbit Nyáry Pál rendeletére előbb börtönre vetették, majd midőn Prágával való összeköttetései is bebizonyultak, Kassa főterén fölkoncolták.