Bocskai István végrendelete

Én Bocskai István, Istennek kegyelmességéből Magyarországnak és Erdélynek fejedelme, székelyek ispánnya. Noha testemben a Szent Istennek látogatásából ennyi időtől fogván való betegségem miatt erőtlen voltomat esmérem, de elmémben és lelkiesméretemben csendes lévén s meggondolván az halálnak minden rendeken személy válogatás nélkül való uralkodását és annak órájának bizonytalan voltát, illyen testamentom tételemet rendelem meghitt lelkipásztorom és igaz idvességre tanitóm Alvintzi Péter uram előtt, Eörvendi Pál uram tanácsink s kincstartónk előtt és Péchi Simon deák meghitt belső secretariusom előtt:

Igaz keresztény hitemről először és vallásomról, mellyel idvességemre az én kegyelmes Istenemnek, Teremtőmnek tartozom: ilyen vallást tészek: hogy vallom az Atyát, Fiát, és Szent Lelket, a tellyes Szent Háromságot egy bizony Istenségben lenni, és az egy Ur Jézus Krisztusnak érdeméért minden bűnömnek bocsánattyát, és noha ifjúságomtól fogva minden életemet, mind ő Szent Istensége, mind az emberek előtt jó lelki esmérettel igyekeztem viselni: de mint Ádámtól származott és gyarlóság alá vettetett ember, por, hamu, nem angyal lévén, a bűnnek terhe alá vettettetnek vallom, és esmérem magamat lenni; de erős és bizonyos hitem minden én bűneimnek bocsánatja felől oly vagyon, az én Idvezitő Kristusomnak érdeméért, hogy ha mind a széles világnak bűneit, és annak számlálhatatlan voltát egyedül cselekedtem volna is, és terhe rajtam volna, az én Idvezitő Kristusomnak minden hívekért, és érettem is szegény bűnös férgéért a keresztfán ki-ontott csak egy csep vére is azoknál nagyobb, hathatósb és érdemesebb lévén, én róllam azt el-mosta, Szent Attyánál nékem azzal kegyelmet és engesztelést szerzett, és az én igaz hitem mellett, engemet az Idvezülendők száma közébe rendelvén, a Szenteknek örök életre választott seregében, társaságában részessé, tett, és e képen minden kétség nélkül bizonyos levén Idvességem felől, az én lelkemet ajánlom az én Idvezitő Istenemnek kezében, testemet penig viszontag a földnek, közönséges Anyánknak hagyom, az honnét vétetett, tudván, hogy por volt, és ismét porrá kell lenni. De viszontag az igazaknak és idvezülendőknek száma között halottaiból az is feltámadván az örök életre, az idvességre, dicsőségre minden Szentekkel egyetemben vitetik.

Hitemről és idvességes örök életemről bizonyos vallást tevén, veszem szemem eleibe ifjuságomtól fogva való életem viselését, és minthogy minden emberi háládatosság között Hazánknak, Nemzetünknek tartozunk mindenek felett több jóval, Erdélly Országot mind édes Hazánkat, ki minket szült, nevelt, és tartott, kinek sok javát vettük, és lassan lassan valamire Istennek kegyelmességéből egész életünkben vezéreltettünk, eredeti mind azoknak Hazánkból volt: azonképen holtunk után is hírünket ott igyekezünk inkább terjeszteni, nevelni és dicséretes emlékezetünket hagyni.

Intjük azért és kérjük atyafiui szeretettel abban a kedves Hazánkban lévő minden híveinket kicsinytől fogva nagyig, vegyék csendes füllel és elmével, és adgyanak hitelt illyen állapotunknak, mikor minden emberi hír, dicsőség-kívánást és kedve-keresést hátra hagyván, utolsó akaratunkról teszünk bizonyságot.

Hogy a mi némü romlások és vérontások az elmult esztendőben abban a kedves Hazánkban estenek, nem mi tanácsinkból, akaratunkból se tettzésünkből lettenek, mert nem hogy romlására; hanem inkább javára s meg-maradására igyekeztünk, sőt kész lettem volna mindenkor még életemnek el-fogyásával is néki szolgálni, ha az idő ugy hozta volna.

Inkább annakutánna nagy méltatlanul, és minden igaz ok nélkül sok javainkból megfosztatván, és határin kívül mint egy számkivetésben lévén, valamiben az én szolgálatom kivántatott s valamikor erőm felett is magam fejét, életét személyem szerént koczkára vetvén, éjjel-nappal kész voltam, noha az idő alatt jószágomból ugyan ki-rekesztetvén voltam.

Most utóiban illyen számkivettetett állapotomban, mikor a Római Császár "Felsége hűsége mellől, kit annakelőtte sok hasznos emlékezetes, és az egész keresztyénségnek javára való szolgálatommal magamhoz kapcsoltam vala, ugyan az" Felsége tisztviselői éles kardgyokkal, fegyverekkel, és az ő Felsége ágyuival váraim foglalásával minden törvény nélkül elkergetének az ő Felsége hivsége mellől, életem oltalmáért fegyvert fogván az ő Felsége hadai ellen, és szerencsét próbálva igaz igyemben, és nyilvánvaló igazságomban Isten megsegitvén, olly áldását mutatta dolgaimban ki, mind magam, és minden emberi reménség kivül, mint Mósest régen a pásztorságból, Dávidot a juhok aklából, a bujdosó számkivetett Jephtét kivette, és a Népnek fejedelmévé, királlyává tette; azonképen engemet is nagy kegyelmesen először magam Nemzetéből, kik hiteknek és régi szabadságoknak meg-kereséséért mellém támadtanak volt, fejedelemmé választván: azután egész Erdélly Országa is hasonló állapotra fogadván; mellyben annakutánna csak hamar a két hatalmas császárok közül az egyik, a török meg is koronázott, a másik ezen fejedelemségben confirmálván, az Imperiumi Fejedelmek közében vett. Melly csudállatos velem való nagy jótéteményéért noha én tehetségemmel tellyes életemben éjjeli és nappali hálaadással tartoznám; de most illyen állapotomban, a mellybe az ő szent akarattyából jutottam, le-borulván előtte tellyes szivből rövid szóval örök hálákat adok ő Felségének, hogy engemet méltatlan férget minden időknek előtte erre rendelt és választott volt: légyen azért ő Istenségének szent neve, mennyen és földön mind örökké áldott, szent és dicséretes.

A Szent Istennek penig kegyelmessége után nagy háládatossággal veszem mindez jókat a Magyar Országi Uraktól, becsületes hiveimtől, hogy engemet mint csak egy hoháti számkivettetett embert bujdosó állapotomban meg nem utáltanak, és nem nézték azt, hogy nem ő Kegyelmök közzül való, sem nem közöttök nőtt nevekedett ember volnék, nem csak bé-fogadtanak ő Kegyelmek, és nem csak szállást adtanak; hanem urokká és fejedelmekké nagy szeretettel és becsülettel választottanak; kiért én ő Kegyelmeknek tellyes életemben való háláadó szolgálatra köteles levén, adósnak is tartván magamat, és meg-is bizonyitottam volna, hogy hasznos szolgája lettem volna! Kegyelmeknek, ha életem határát a Szent Isten kegyességéből tovább nyujtotta volna.

Az Magyar Országi becsülletes és vitézlő hiveinknek választása után Erdélly Országa is, és minden rendek vettenek, és szabad akaratjok szerént nyilván választottak az ott való fejedelemségre, kiknek mindenféle ellenségektől való megszabadittásában és csendes állapotra való juttatásában, magam személlyem szerént itt kün való hiveimmel együtt, mint fáradtam, munkálódtam, ! magok lehetnek bizonyságok.

Szivem örvend rajta és Istennek érette nagy hálákat adok, hogy én ő Kegyelmeket és az Országot mint édes Hazámat most mindenféle ellenségtől meg-szabadult állapotban hagyhatom. Belső egymás között való fel-zavarodott dolgok, hogy az idő alatt hirtelen le nem csendesedtenek, azt az itt kün való foglalatosságnak, és hoszszu betegségünknek tulajdonitsák, mert arra is mennél hamarább gondunk lett volna. Azért legelsőbben is Erdély Országában minden hiveinket, és abban minden rendeket nagy atyafiui szeretettel, s jóakarattal követünk, ha mi fogyatkozás dolgainkban esett volna, vagy ifjuságunktól fogva akárkinek tellyes életünkben, vagy uri vagy fejedelmi állapotunkban valamit vétettünk volna, az egy élő Istennek kedvéért minékünk meg-bocsássa, hogy ő is Istentől bűneinek bocsánatját vehesse.

Azonképen a Magyar Országi becsülletes hiveinket, mind urakat, nemeseket, községet, és az egész hajdu vitézeinket is kicsinytől fogva nagyig kérjük, hogy ha mi valamikor az ő Kegyelmek jó akarattyának háládatossággal meg nem felelhettünk volna, vagy valakinek marhájában, javaiban ez háború idő alatt kárvallása történt volna, azt nem nékünk, hanem az időnek tulajdonitsa. Ha kinek pedig vagy szónkból, vagy egyéb cselekedetünkből valamit vétettünk volna, kicsinytől fogva nagyig atyafiui szeretettel kérjük, és követünk minden rendeket az egy élő Istennek kedvéért, és az ! szent Fiának érdemééért minékünk meg-bocsássanak, és holtunk után méltatlan dolgokkal minket ne terhellyenek.

Ezeknek utánna mint Nemzetemnek, Hazámnak igaz jóakarója, forditom elmémet a közönséges állapotnak el-rendelésére, és abból is az tanácsomat, tettszésemet igazán, és jó lelki-esmérettel meg-hagyom s irom, szeretettel intvén mind az Erdélly és Magyar Országi Hiveinket az egymás között való szép egyességre. Atyafiui szeretetre az Erdélyiekért, hogy Magyar Országtól, ha más fejedelemség alatt lésznek is, el ne szakadjanak. A Magyar Országiakat, hogy az Erdéllyieket töllök el ne taszittsák, tartsák ő attyokfiainak, és ő véreknek, tagoknak.

Ha a fejedelemségek, a mint szokott lenni, vagy Erdéllyben, vagy Magyar Országban változnak, ő magok között a Respublicák az egyességet a Confoederatio szerént tartsák meg, és az idő ha mit hoz, egymás javát örvengyék, és egymás nyavalyáját fájlallyák, és mindenben oltalommal, segitséggel legyenek egymásnak, mert tudó dolog az, hogy a viszsza-vonással nagy birodalmak is el-romlanak: viszontag az egyességgel kicsinyek is nagyra nevekednek. Magyar Országot is, a mi Nemzetünket idegen földről ki-szállitván az egyesség, erre a szép földre plántálta, naggyá nevelte, és sokáig floreáltatta a visszavonás viszont megszaggatta, elrontotta, és ebbe a jó napba hozta, mellyben mostan vagyon; szánkban az izi, az egynehány esztendőkben micsoda romlást hozott, hogy az Magyar egymást vágta rontotta, minden nemzetségeknek, még az nyilvánvaló ellenségeinknek is előtte, szidalmunkra, gyalázatunkra, óllyon az Isten minden keresztény lelki-esméretet annak, s a félének csak gondolattyától is.

Az egyességnek pedig örökösen való megtartásában ezt az utat látjuk: A fejedelemségek ha szintén változnának is, mindenik hellyen a szabad választás szerént, de a Respublicáknak soha egymás ellen senki ingerléséből, izgatásából ne törődgyenek. Valameddig pedig a Magyar Korona ott fen nálunknál erőssebb nemzetségnél, a németnél lészen, és a magyar Királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdéllyben fen-tartani, mert nékik is oltalmokra, javokra lészen. Ha pedig Isten azt adná, hogy a Magyar Korona, Magyar Országban magyar kézhez kelne, egy koronás királyság alá, ugy az Erdéllyieket is intyük, nem hogy attól el-szakadnának, vagy abban ellent tartanának, de sőt segéllyék tehetségek szerént, és egyenlő értelemből azon Korona alá a régi mód szerént adják magokat. Melly dologról, ha valaha hitel felett való Confederatio lehet közöttük, felette igen javallyuk.

Az Magyar Országi állapotot arra hadgyuk, hogy mint Császár Ő Felségével végezetünk vagyon, a szerént minden foglyok exequáltassanak, és a Szent Békesség, kit egyszer véghez vittünk, fel ne bomollyon, sőt meg-erősitessék.

Az Erdéllyi állapot minthogy szabados dispositio alatt vagyon, noha tudgyuk, hogy azon Nemes Országnak eleitől fogván való szabad választása volt, most is abban ő Kegyelmeknek semmit sem derogálván, tartozásunk szerént mégis az ő Kegyelmek javáért utánnunk olly successort nevezünk, kit ő Kegyelmek javokra, meg-maradásokra esmérünk lenni. Inttyük szeretettel, ne difficultálják, vegyék ebből a mi tettzésünket, és noha mind öreg idejü embereket és magunk vér szerint való attyafiait ez állapotra méltán magunk szolgálattyának tekintetiért commendálhatnánk, de sok bizonyos okokért mind ifjuságához képest meg-ért jó erkölcsű, Istenfél! természetiért, józan életiért, és Magyar Országban régi Tekintetes és Nagyságos uri nemzetéért ezzel az Országgal is Erdéllynek hasznos szövetségéért, hogy innen nagyobb gyámola lehessen, mindenkor javalljuk, hogy a Nemes Ország mi utánnunk nem mást, hanem a Tekintetes és Nagyságos Homonnai Bálintot Uramat vegyék, válasszák és esmérjék fejedelmeknek. Ha ez tanácsunkat meg-fogadják, sok jót látnak benne, de legnagyobbat, hogy egész Magyar Országot evel magokhoz kapcsolván, nem tarthatnak ezután örökös megmaradásokra semmi ártalmat, mind eddig vagy Magyar Országból vagy a mint szokott volt lenni csak a két Oláh Országból is; és minden abból következendő jókat ha ide nem irhatunk is, a Nemes Országot Isten bölcs itélettel szerette, magoktól fel-találhatják és eleve meg-láthattyák.

Az Erdéllyi fejedelemséghez haggyuk, hogy birassanak, Fagaras, Gyula, Szamosujvár, Várad, Lippa, Jen!, és minden végházak tartományostól.

Az Koronát is, kit nékünk Török Császár adott, hagyjuk az ország tárházába, ugy hogy fejedelemségről fejedelemségre maradjon, és annak készen tartassék, a ki az Országnak, ura lészen aval a köves szablyával edgyütt, amellyet adott véle.

Szathmárt pedig minden hozzá tartozó jószágokkal, jeles Hazánkhoz meg-mutatandó háládatosságunkért, és hogy a Posteritas is megemlékezzék jó szolgálatunkról, és a Nemes Ország illyen szép erősséggel kerittessék, hadjuk Erdélly Országnak, és abban való Nemes Respublicának örökben.

Intyük a Nemes Országot Erdéllyt, mint édes Hazánkat, sőt meg-maradásoknak örökségéért az Istenre kénszerittyük ez egy dologról. Látván mind jelenvaló, mind következendő állapottyokat, hogy a Székelly Nemzettséget a mi töllünk nékik adott szabadtságban tartsák meg, és successorunkat is intjük, erre légyen fő gondgya. Igy mind az Országnak és mind magának a birodalma örökösebb lehet. A Székelységet pedig mind kedves hiveinket intyük fejenként, szolgállyanak hiven Hazájoknak, és az Országban szép egyességgel alkuván, igyekezzenek az egész Magyar Nemzetségnek meg-maradására. Többé magyar vérbe fertőzni, és a nemesség romlására ne igyekzzenek; hogy minden nemzetségek előtt dicséretes jó hirek, nevek fen maradhasson.

Minthogy keresztyén hitünk tartása szerént az Ur Isten lelkünket e testünkből az idvezülendők száma köziben megkivánván, testünknek el-takaritatására is gondunknak kell lenni. Az urakat, tanácsinkat, és minden rendbéli hiveinket szeretettel kérjük és intyük, előttök viselvén mind édes Hazánkhoz és Nemzetségünkhöz jó akarattal meg-mutatott szolgálatunkat, és ha mi abban hátra maradott volna is, arra jó akarattal való szándékunkat, és hogy Isten az ! Kegyelmek választásából immár mire hiva volt közöttük, és micsoda állapotra rendelt volt, mi a mi temetésünknek helyét rendeltük Erdéllyben Gyula-Fejérváratt mint szerelmes Hazánkban; minthogy az odavaló fejedelmek ott szoktak eleitől fogva temetkezni: kérjük ő Kegyelmeket szeretettel, nem csak pompával, sem nagy kőttséggel, hanem a mint állapotunk és a mostani időnek fogyatkozása engedi, ugy temessenek el bennünket tisztességesen.