Xántus János

Barabás Miklós festményén Xántus János amerikai tengerész egyenruhában

„A zúzmarás erdők mesebeli ragyogásában alszik az élet, a Csönd mesél annak, aki érti ki nem mondott szavát. Növény és állat Csipkerózsa-álmát alussza, s várja a tavasz ébresztő igézetét.” (Xantus János: A természet kalendáriuma)

„A magyar ruhák divatba jöttén örülök, ez is csak valami legalább, noha a hazafiságot én soha sem tekintem ruhában, de tettben. Ki 1000 forintot költ aranyos magyar ruhára, sokkal okosabban tenné ha csak 200 forintot költene, ’s adná a 800-at jótékony nemzeti Intézetek felsegélésére vagy tudományos czélokra, mellynek aztán sokkal több hazafiui látszatja lenne mindenestre…”

Xántus János (Csokonya, 1825. október 5. - Budapest, 1894. december 13.) magyar etnográfus, természettudós, utazó, néprajzkutató, a magyar néprajzi muzeológia megteremtője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A fáradhatatlan energiájú természetbúvár növény- és állattani kollekciójával jelentősen gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét. Ő volt a Fővárosi Állat- és Növénykert és a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első igazgatója. Négy kalandos útikönyvet és több mint kétszáz ismeretterjesztő cikket írt.

A Somogy vármegyei Csokonyán született 1825. október 5-én, a Széchényi család birtokán. Görög felmenői a 15. században telepedtek le Erdélyben, majd a család innen költözött át a Dunántúlra. Apja, Xántus Ignác Kassán végezte jogi tanulmányait. Tehetségére Széchényi Ferenc figyelt fel. Így lett a Széchenyi család Somogy vármegyei birtokainak jogi ügyintézője, majd Széchényi Ferenc, később Széchenyi István magántitkára. 1828-ban elnyerte a Somogy vármegye főügyésze címet. Titkára és oktatója volt a magyar nyelv és alkotmány s egyben az ellenzéki kisnemesség politikai szemléletének kérdéseiben. A bécsi besúgók a legnagyobb magyar „rossz szellemének" tartották. Anyja Wunderlich Terézia, akit Xántus Ignác 1823-ban vett feleségül. Három gyermekük született János, Gyula és Amália.

Szobra az Állatkertben

Xántus János alapfokú iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. Gimnáziumi tanulmányait a Ciszterci Rend Pécsi Főgimnáziumában kezdte 1835-ben, de utolsó évét 1841-ben már a győri bencés gimnáziumban fejezte be. Itt lett a fiatal Rómer Flóris tanítványa. A családi hagyományoknak megfelelően Pécsett jogot tanult. Ügyvédi vizsgáját 1847-ben Pesten tette le. Ezután Kaposvár aljegyzőjeként helyezkedett el. A későbbiekben kibontakozó gyűjtő szenvedélye már ifjúkorában megmutatkozott. A közgyűjtemények iránti korai elkötelezettségét pedig bizonyítja, hogy már ebben az időszakban római érméket ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak. Nagyjából idáig tartott Xántus szokványos életpályája. Ezután egy utazásokkal teli, filmbe illő kalandok sokaságát nyújtó életszakasz várt rá. Alig foglalta el ugyanis hivatali székét, kitört a forradalom, majd jött a szabadságharc. 1848 nyarán Somogy megyében a nemzetőrség lelkes szervezője volt. A pákozdi csatában már tüzérként harcolt Jellasics bán csapatai ellen. A komáromi várból 1849 telén kémszemlén vett részt, miközben osztrák fogságba esett a vitézségéért ekkorra már főhadnagyi rangig jutó fiatalember. A világosi fegyverletétel után büntetésként a császári hadseregbe sorozták. Innen kalandos módon egy kukoricaszállító hajón megszökött és 1850. novemberében már Londonban volt.

Londonban bekapcsolódott a magyar emigráció munkájába. Valóságos levelező irodát tartott fenn hazája ügyében. Egyrészt Európa haladó köreit kísérelte meg mozgósítani Bach önkényuralma ellen, másrészt a szigetország munkásmozgalmával s az Amerikába kivándorolt magyarok újbudai „nemzeti műhelyével" tartott fenn kapcsolatot. A párizsi februári forradalom harmadik évfordulóján Londonban 980 terítékes emlékvacsorát rendeztek Európa minden részének politikai számkivetettjei; itt ő szólalt fel a függetlenségi harcát vívó magyar nép nevében. Nehezen viselte arisztokrata és nagypolgári sorstársai lekezelését, emiatt összekülönbözött Pulszky Ferenccel is.

Angliában nem talált megélhetést, ezért 1852. május 8-án egy Amerikába induló hajóra szállt. A “korlátlan lehetőségek hazájában” számos megpróbáltatást kellett elviselnie. Volt újságkihordó, matróz, boltossegéd, könyvkereskedő, zongoratanár, gyógyszerész, nyelvtanár, kubikos. Dolgozotttt Kansasban a vasúttársaság szolgálatában, majd a Mississipi torkolatánál, New Orleansban próbált szerencsét. De egyikben sem járt szerencsével. Ezután a farmer-élettel is megpróbálkozott, de a californiai, a mai Davis City helyén ez időben létesült Új-Buda nevű telep magyar kolóniájába nem sikerült beilleszkednie. Így háromévnyi amerikai hányattatás után reményvesztetten, mintegy feladva a kilátástalan harcot, önkéntes zsoldosként öt évnyi szolgálatra kötelezve magát, az Egyesült Államok hadseregébe állt. Jellemző büszkeségére, hogy Louis Vesey álnéven kezdte meg közlegényi szolgálatát. Bár a katonaság kötelmei nem vonzották, abban reménykedett, hogy egysége gyakran fogja helyét változtatni, s így lehetővé válik számára, hogy újabb és újabb területeken élje ki természettudományok iránti szenvedélyét. Hosszú idő után rámosolygott a szerencse. Első állomáshelyén, a Riley-erődben az erőd orvosa, William Alexander Hammond amatőr ornitológusként állatokat gyűjtött a Smithsonian Intézet számára. A közös szenvedély eredményeként tömegével küldték a különböző amerikai intézetekbe a legkülönbözőbb állattani, kőzettani stb. mintákat. Kiváló munkájának köszönhetően hamarosan átvezényelték a dél-kaliforniai Tejon-erődbe. Ez a vidék több földrajzi régió határterületén terült el. Itt kis távolságon belül éles változás volt az élővilágban, így gyűjtés szempontjából különösen kedvező volt. Xántus gyűjtései a zoológia és a botanika számos ágára kiterjedt. Nem csak beszerezte és preparálta a példányokat, hanem leírásokat és rajzokat is mellékelt hozzájuk. Mindössze négy hónap alatt 154 madárfajból álló leíró katalógust készített. Gyűjtésének amerikai összegezője szerint a Xántus által feltárt, addig ismeretlen állatfajok száma 272; a növényeké 28.

Xantusia henshawi

Az első elismerés hamarosan jelentkezett. Elsőként a Philadelphiai Természettudományos Akadémia választotta tagjai sorába. Mind több neves tudóssal került kapcsolatba. Elismert kutatóként egy évvel előbb leszerelték a katonaságtól, és azonnal megbízást kapott tengerkutató intézet felállítására és vezetésére a Csendes-óceániai Szent Lukács fokon. A műszeres mérések mellett a környék állat- és növényvilágát tanulmányozta. Időközben a Magyar Nemzeti Múzeumnak is küldött preparátumokat, madár- és rovartani feljegyzéseket, gyűjtéseket.

Családja 1856 elején Csokonyáról Győrbe költözött, ezért Amerikából ide küldte leveleit. Ezeket Prépost István hírlapíró - a szerző jóváhagyásával - kötetbe foglalta, és 1858 nyarán Levelek Éjszakamerikából címmel Pesten kiadta. 1858 őszére elkészült az Utazás Kalifornia déli részeiben című művének kézirata is, amely 1860 elején hagyta el a nyomdát. Publikációi, állat- és növénytani gyűjtőmunkája elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1859 decemberében levelező tagjává választotta Xántust Jánost.

A politikai helyzet enyhülése lehetővé tette, hogy 1861. novemberében hazajöjjön. Győrben nemzeti hősnek kijáró tisztelettel fogadták. Győr megye a törvényhatósági bizottság tiszteletbeli tagjává választotta. Közben a Győri Közlönyben megjelentette nyugat-mexikói utazásairól írott leveleit.

1862 elején tartotta meg akadémiai székfoglalóját a tenger természetrajzáról, majd a Természettudományi Társaságban terjesztette elő tervezetét a pesti állatkert felállítására. Megélhetési gondjai miatt visszatért az Egyesült Államokba. Útjának egyes állomásairól színes tudósításokat küldött a győri lap számára Levelek külföldről címmel. 1862 decemberében kinevezték amerikai konzulnak Mexikó egyik kikötővárosába, Manzanillóba. Állásából fél év után egyéni gondolkodásmódja, indián-barátsága miatt felmentették. A polgárháborús időben busás jövedelmű hajóbiztosítási ügynök lett, és ismét foglalkozott a hazatérés gondolatával. Amikor hírét vette, hogy az állatkert ügye a megvalósulás felé halad, végleg búcsút vett Amerikától.

Az Állatkert bejárata a millennium évében készült felvételen.

1864 nyara ismét Győrben érte. Megromlott egészsége miatt előbb Ótátrafüredre utazott gyógykezelésre, majd erdélyi körútján meglátogatta rokonait. Megírta a Magyar gőzhajózás érdekében című értekezését, mely a Győri Közlönyben jelent meg négy részben. Barátaival egy új kaszinó létrehozásán fáradozott. Győri Lapok címen újságalapítás gondolata is foglalkoztatta, de a városi hatóság egyiket sem támogatta. 1865 őszén Pestre költözött, s nagy energiával szervezte az állatkertet. Az igazgatói állás betöltésére 1865-ben pályázatot hirdettek. A magyarok közül Xántuson kívül senki sem jöhetett számításba, de a szabadságharcban betöltött szerepe miatt meg sem próbált részt venni a pályázaton. Végül a Bécsben dolgozó müncheni állatbúvárt, dr. Leopold Fitzingert nevezték ki igazgatónak. A közvélemény rosszul fogadta kinevezését, ezért még az állatkert megnyitása előtt lemondott. Így Xántus lett az igazgató és 1866. augusztus 9-én ünnepélyes keretek között ő nyitotta meg az ország első állatkertjét, a Pesti Állatkertet.

A kert tizenegy nagyobb és számos kisebb állatházában mintegy ötszáz különféle állatot mutattak be. A nyitásra Ferenc József királyi ajándékként küldetett a schönbrunni állatkertből 34 különböző állatfajt. Erzsébet királyné is megkülönböztetett figyelemmel kísérte az állatkert létrejöttét és egy zsiráfot adományozott. Néhány érdekes állat, amelyet Xántus Amerikában szerzett, nem érkezett meg. Ezek az állatok hajóval érkeztek Európába, majd néhány hónapra a Hamburgi Városi Állatkertbe kerültek. De közben kitört a porosz-osztrák háború és emiatt az állatok végleg ott maradtak.

1868 végén Eötvös József miniszter támogatásával kelet-ázsiai gyűjtőútra indult. Eljutott Kínába és Japánba, megfordult Ceylon és Jáva szigetén. 1871-ben tért haza 165 ezer darabot meghaladó, impozáns anyagával. A több mint két és félezer néprajzi tárgyból rendezett kiállítás osztatlan sikere végre meghozta számára az egzisztenciális biztonságot: 1872. március 5-én kinevezték a Néprajzi Tár őrévé. E tisztségében egy önálló néprajzi múzeum megalapításán fáradozott. (Ennek emlékére ünnepeljük 2003 óta március 5-én a Néprajzi Múzeum napját.)

A honvédtisztből és természetbúvárból lett néprajzkutató nagy érdeme, hogy figyelmét azonnal a magyarországi népi kultúra felé fordította, és az 1873- évi bécsi világkiállításra „magyar ethnographiai gyűjtemény" felállítását határozta el. Régi barátjával és szakmai segítőtársával, Römer Flórissal az egész, ország területét bejárta, 2500 szebbnél-szebb népművészeti alkotást, kézműipari terméket gyűjtöttek össze, újabb sikeres kiállítással kápráztatva el a nemzeti felbuzdulásra fogékony fővárosi polgárságot. (Az 1874-ben megalakult Iparművészeti Múzeum ennek és borneói gyűjtésének java részéből alapozta meg gyűjteményét.)

Ebben az időben régi ellenlábasa, Pulszky Ferenc volt a múzeum igazgatója. Xántusnak volt címe és állása, de szobája, sőt Íróasztala nem! Gyűjteményét a Nemzeti Múzeum egyik folyosóján rostokoló ládahalmazban tárolták, melyet sem kicsomagolni, sem fejleszteni nem lehetett. Xántus János Néprajzi Tára másfél évtizedig egy fillér támogatást sem kapott tárgyvásárlásra.

Síremléke

Lényeges változást hozott 1887-től a bécsi etnológusok szakmai elismerése, majd pedig az 1889-ben megalakult Magyarországi Néprajzi Társaság múzeumszervező bizottságának ténykedése. Pulszky felismerte, hogy új tudományszak született. A rendszeres ellátmányon kívül 1892-ben lehetőséget adott a gyűjtemény külön épületbe költöztetésére, 1893-ban pedig Xántus János igazgatói kinevezést kapott a Néprajzi Tár élére.

Alapító tagja, 1890-től alelnöke volt a Magyar Földrajzi Társaságnak,1892-től alelnöke, majd tiszteletbeli elnöke a Magyar Néprajzi Társaságnak. Szerteágazó munkássága eredményeit számon tartja a néprajztudomány, a muzeológia, a természettudomány és a geográfia.

Xántus János 1894. december 13-án halt meg, sírját a Kerepesi úti temetőben Deák Ferencével szemben jelölték ki. Nemzeti díszpompával temették el. Rendkívüli ember rendhagyó életpályája zárult le, aki páratlan gyűjtőszenvedéllyel csak a magyarországi múzeumokat 172 ezer néprajzi és természettudományi tárggyal gyarapította. Neve és munkássága - nem rendhagyó módon - külhonban mindmáig ismertebb és elismertebb, mint hazánkban. Okkal zárja Sándor István Xántus Jánosról szóló gondos alaposságú életrajzi könyvét a következő mondattal: „Nagyon mély sírt ásunk mi néha nagy halottainknak".

Az indiánregény hőse

Állítólag May Károly, a Winnetou és más híres kalandregény német írója, az amerikai vadnyugat legnagyobb nem angolszász szerzője is lelkes olvasója volt Xántus írásainak. A legenda szerint levélben kérte Xántust, hogy róla mintázhassa Old Shatterhandot, Winnetou sápadt arcú barátját. Ez ugyan a mai napig nem bizonyított, mindenesetre ő maga csak jóval a regényei megjelenése után látogatott el az Egyesült Államokba.

Korábban azt feltételezték, hogy az író önmagáról mintázta német származású hősét. A Charlie keresztnév nyilvánvaló utalás a Karl névre, de más egybeesés nincs. Viszont Xántus János életéből több motívum is felbukkan Old Shatterhand alakjában. A még zöldfülű Charlie a Saint Louis-i vasútvonal felmérésével kezdi vadnyugati karrierjét, szintén összeismerkedik számos indián törzzsel, és bejárja a prérit. Ő is egyedi módon ötvözi magában a jellegzetesen intellektuális tudós figuráját a vadnyugati kalandor folyton úton lévő alakjával.

Karl May mint Old Shatterhand.

Mindezek mellett a legdöntőbbnek vélt bizonyíték egy fegyver, a híres amerikai Henry-karabély. Ez az ikonikus ismétlőpuska volt az amerikai polgárháború egyik legfontosabb fegyvere. Az előagytáras ismétlőfegyvert a déliek “átkozott jenki puskának” hívták, mert “csak vasárnap töltötték meg, és egész héten lőttek vele”. A regénybeli Old Shatterhand egy bizonyos Mr. Henrytől kapta meg a fegyver egyik prototípusát. A győri Xántus János Múzeum őriz egy Henry-karabélyt, melynek ezüstözött zárborító lemezébe a John Xantus nevet vésték. A puskacsövekbe általában belevésett márkajel azonban nincs rajta, amit sokan úgy vélnek, ez a Henry-karabély éppoly prototípus lehet, mint Old Shatterhandé. Hogy ez elég bizonyíték-e? Mindenesetre jó lenne, ha valóban meglenne Drezdában, a Karl May Múzeumban (vagy esetleg máshol) az a bizonyos levél.

Emlékezete

1951-ben Győrött múzeumot neveztek el róla, 2000-ben a nevét viselő budapesti idegenforgalmi középiskolában felavatták mellszobrát, Domonkos Béla szobrászművész alkotását. Több növény- és állatfaj tudományos neve állít emléket Xántusnak: az őszirózsafélék családjába tartozó Chaenactis xantiana, az állatvilágban a kolibrifélék közül a Hylocharis xantusii, a gekkófélék közül a Phyllodactylus xanti, sőt, a pikkelyes hüllők egyik családjának tudományos neve Xantusiidae.