II. (Vak Béla) királlyá koronázása

1131. április 28-án Székesfehérvárott Felicián esztergomi érsek Magyarország királyává koronázta a vak Béla herceget, aki II. (Vak) Béla néven uralkodott 1131 és 1141 között. Béla megkoronázásával nemcsak sikerre vitte apja harcát, hanem a hatalom az Árpád-ház Kálmán-ágáról az Álmos-ágra szállt át.

Trónra lépésének előzményeit már Szent László idején királynál kell keresnünk. Lászlónak nem született gyereke, így utódjául Géza két fia, Kálmán és Álmos jöhetett számításba. László eleinte inkább a fiatalabb Álmost favorizálta. Az idősebb testvért, Kálmánt - a későbbi Könyves Kálmánt - testi hibái miatt papi pályára szántak. Kálmán a felszentelés elől azonban néhány főúr segítségével Lengyelországba szökött. A fordulat akkor következett be, amikor László - IV. Henrik német-római császárral való kiegyezése miatt - a pápával hűvösre fordult viszonyát szerette volna helyreállítani. Hazahívta Kálmánt és utódjául jelölte az addigi trónörökössel, Álmossal szemben. Amint a dinasztiában általában, Álmos sem szívesen mondott le a koronáról. Kálmán uralkodása alatt számtalan alkalommal támasztott lázadást. Szembeszegülésének súlyos következményei lettek. A király 1113-ban elfogatta testvérét, akit ötéves fiával, Bélával együtt a dömösi kolostorba záratta és mindkettejüket megvakíttatta. Az már csak az utókor dilemmája marad, hogy bölcs előrelátásból, vagy megbocsáthatatlan figyelmetlenségből az uralkodásra alkalmatlanná tétel másik fő eleme - a fülbe forró ólom öntése - elmaradt.

Míg apja 1126-ban Bizáncba menekült, a gyermek Béla itthon maradt, de bujkálni kényszerült, végül a pécsváradi apátságba került. Később Kálmán immár királlyá lett fia (II. István) rátalált és magához vette. Megházasította egy szerb nagyzsupán lányával, Ilonával. Tolnán letelepítette a hercegi párt és királyi ellátmányt biztosított számukra. Krónikáink szerint mielőtt István gyermektelenül meghalt volna, rossz lelkiismerete miatt Bélát jelölte utódjául. De vannak arra utaló jelek is, hogy István valójában a királyi hatalmát unokaöccsének, Saulnak (Kálmán unokájának) szánta. A koronázásig mindenesetre István március 1-jei halálától majdnem két hónap telt el, minden bizonnyal véres belháborúval, melynek során II. Béla hívei legyőzték Sault.

Geiger Péter: Aradi gyűlés
Geiger Péter: Aradi gyűlés

Az utóbbi lehetőséget erősíti - és semmiképp sem a békés átmenetet mutatja -, hogy Béla uralkodásának első lényeges történése az aradi országos gyűlés megszervezése volt. Ennek azonban hangzatos címe ellenére fő célja az ellenzékkel való leszámolás volt. A királyné felszólítására II. Béla hívei bosszúból rettenetes vérfürdőt rendeztek királyuk egykori megvakítói között. A krónikák szerint 68 főúr vesztette el ekkor életét, sőt az utódokon keresztüli bűnismétlés megakadályozására valamennyiük összes vagyonát elkobozták, ami az új hívekre és az egyházra szállt. A bosszú világosan kifejezi, hogy a királyi család és hívei még Béla trónra kerülése után sem voltak hajlandóak felejteni. Részükről a nagyvonalú megbocsátásnak még a leghalványabb jele sem mutatkozott. Ez az eseménysor is megkérdőjelezi Béla békés úton történő hatalomra kerülését.

A Kálmán-pártiakkal szembeni leszámolás után még Kálmán törvénytelennek tekintett fia, Borisz szerette volna kihasználni a lengyel-magyar viszályt és III. Boleszló támogatásával sereggel tört Magyarországra. Béla sógora, III. Lipót osztrák herceg segítségével 1132 júliusában legyőzte Boriszt. Ügyes diplomáciával szövetséget kötött Csehországgal és a kijevi és przemysl-i orosz fejedelmekkel és így elszigetelte Lengyelországot.

Az Árpád-ház kihalásáig ez volt az utolsó nagyobb véres leszámolás. Ezután némileg kisebb intenzitással folyt a belviszály, bár a széthúzás szinte állandó jelenséggé vált, a vérszomj alábbhagyott.

A belső leszámolások elcsitulta megindult a békés építőmunka a belpolitikai életben is, illetve jó Turul-házi szokás szerint külföldön, Dalmáciában, Boszniában és a Balkán félszigeten aratott katonai sikereket.

Béla a hatalom gyakorlásában vaksága miatt rászorult a királyi tanács és a királynő támogatására, Ilona pedig kellően tehetségesnek bizonyult a feladathoz. Ilona királynét műveltsége, intelligenciája és határozott jelleme alkalmassá tette arra, hogy Béla mellett az ország előtt gyakorlatilag mint társuralkodó jelenjen meg. Az oklevelek tanúsága szerint az ország lakói is tisztában voltak azzal, hogy az országban ketten uralkodnak.

II. Béla király pecsétje
II. Béla király pecsétje

Miután II. Béla leszámolt a Kálmán-párttal, nagyszabású reformokba kezdett, ideiglenesen bevezetve az írásbeliséget. A fennmaradt oklevelek tanúsága szerint II. Béla idején kezdett szerveződni az udvarban egy olyan hivatal, amely az oklevelek kiadásával már nemcsak alkalmilag, hanem hivatásszerűen foglalkozott. Ez a hivatal a III. Béla korára kialakult kancellária elődjének tekinthető. Egyházbarát politikát folytatott. Az 1137-ben leégett pannonhalmi apátságot újjáépítette, az apja, Álmos herceg által alapított dömösi prépostságot új adományokkal bőkezűen ellátta. Ugyanebben az évben apja emlékét is kegyelettel megőrizte, bizánci területről hazahozatta Álmos herceg tetemét és a székesfehérvári bazilikában temettette el. Béla testi fogyatékossága ellenére jó királynak bizonyult, uralkodása mind a bel-, mind a külpolitikában sikereket hozott. Az erőskezű Ilona királyné, valamint a körülöttük csoportosuló főurak megszilárdították a királyi hatalmat.

Nem egészen 10 éves uralkodás után, 1141. február 13-án hunyt el, négy fiú és két lánygyermeket adva a trónra jutása előtt kihalás szélére jutott Turul-háznak. A trónt legidősebb fia, II. Géza örökölte, Fehérváron temették el. Ettől kezdődően vált Fehérvár királyaink temetkezési helyévé. Sajátságos, hogy míg II. István tetemét László mellé fektették Váradon, aki Álmost jelölte utódának, addig II. Béla holttestét Székesfehérvárott annak a Kálmánnak a szomszédságában temették el, akinek foszladozó pártjával oly kemény harcokat kellett uralma elején vívnia.