Teleki József

Teleki József Barabás Miklós képén

„Önállás, nemzetiség, és nemzeti nyelv nélkül még nemzet nem vergődhetett nagyobb fényre."

„Ha az embernek és az egész emberiségnek a ‘tökélletesedés a’ fő tzélja; ha ez nem tsak természetében fekszik, hanem arra minduntalan törekedett, még ma-is törekszik és mindég törekedni fog; ha ez közönségesen igaz, akkor a’ nyelveknek is, mint a’ pallérozódás fő-eszközeinek, minduntalan miveltetniek kell.”

„Alig van hazánkban nemzetség, melly a hazai miveltség és tudományosság körül több érdemmel birna, mint a Telekiek. Régi kitünő család ez. Történetiróink azt mondják róla, hogy a Szilágyi-ágon a nagy Hunyadi-házzal rokon, két század óta pedig ott látjuk ragyogni a polgári és katonai kitüntetés legmagasb lépcsőin." (Vasárnapi Újság 1854. 6.szám)

„a Teleki-ivadékok egy fényes kis tábort képeznek, hol csaknem minden bajnok mellén függ valamelly diszjel, sokakén pedig egész csoportja az erénynyel szerzett érdemkereszteknek.” (Bajza József)

Teleki József (Pest, 1790. október 24. - Pest, 1855. február 15.) a reformkor egyik jelentős alakja, Erdély kormányzója, jogász, nyelvész és történetíró. A Magyar Tudományos Akadémia egyik alapítója, 1830-tól haláláig az első elnöke. Az Akadémiai Könyvtár megalapozója. Történészként fő műve a Hunyadiak kora Magyarországon, melyet életében csak részben tudott megjelentetni. Jegyzeteiből később azonban mások részben kiadták a hiányzó köteteket.

Teleki József „a tudományokban egyesült két haza gyermekeként” 1790. október 24-én született Pesten. Szülei az erdélyi és magyarországi arisztokrácia tagjai: apja Teleki László hétszemélynök (a nádor fellebbezési bírósága, a hétszemélyes tábla bírája), anyja Teleki Mária grófnő. Családja jelentős szerepet játszott Erdély és Magyarország történetében. Volt köztük nem egy politikus, katona, író, tudós és felfedező. A család gazdagságát Apafi Mihály erdélyi fejedelem kancellárja, a grófi címet 1685-ben elnyerő Teleki Mihály alapozta meg. A marosvásárhelyi Tékát dédnagybátyja Teleki Sámuel alapította, féltestvére Teleki László, Kossuth követe, 1860 után a Határozati Párt vezetője. Ő maga soha sem nősült meg.

Teleki József tanulmányait otthon, családi körben kezdte. Első iskolája a kolozsvári református kollégium volt. 1799-ig élt Kolozsvárott, ekkor végleg Magyarországra költözött. Teleki László jogi tanulmányait 1806-tól a pesti egyetemen folytatta.

Politikusi pályafutása

Politikusi pályáját József nádor munkatársaként kezdte. Törvényes gyakorlatát 1808-1810 között Pest megye aljegyzőjeként teljesítette. 1810-től a Helytartótanácsnál volt fogalmazó. 1812-ben beiratkozott a göttingeni egyetemre. Itteni tanulmányai nagyban hozzájárultak, hogy Teleki érdeklődése a tudomány, elsősorban történettudomány felé fordult. Kétévi tanulmány után nyugat európai körutat tett. Bejárta Németországot, Hollandiát, Svájcot és Észak-Olaszországot, de megfordult Franciaországban és Angliában is.

Ferenczy István Telekiről készített mellszobra

1815-ben tért haza és ismét a Helytartótanács hivatalnoka lett. Tapasztalatait hasznosítva ezután már gyorsan emelkedett a ranglétrán, egyre jelentősebb politikai állásokat töltött be.1818-ban helytartósági titoknok, 1824-ben királyi tábla bírája, 1827-ben csanádi, 1830-ban szabolcsi főispán, 1832-ben udv. kancelláriai előadó tanácsos. Ezeken felül 1827-ben a rendszeres munkálatok kidolgozására kiküldött országos bizottmány tagjává nevezték ki. 1840-ben koronaőrré, 1842-ben Erdély kormányzójává nevezték ki. Ezt a tisztségét 1848. május 30-ig töltötte be. 1830-48 között főrendként részt vett az összes magyar, 1834-48 közt az összes erdélyi országgyűlésen. Az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen mondták ki Erdély és Magyarország unióját. Kormányzóként a polgári átalakulást sürgető ellenzéket támogatta. Mivel 1848 márciusában a bécsi udvar halogatta az erdélyi országgyűlés összehívását, Teleki saját hatáskörében - nem járva végig a törvényes utat - május 29-re meghirdette az országgyűlést. Ezt a lépését a kormányzat kénytelen volt jóváhagyni. A hozott törvényeket királyi jóváhagyás nélkül hirdette ki. 1848 júliusa és decembere között a népképviseleti országgyűlés felső táblájának tagja volt.

Apja példáját követve állami közpályájával párhuzamosan részt vállalt a református egyház világi irányításában. 1818-ban a pesti református egyházmegye algondnoka, 1824-ben a tiszamelléki egyházkerület és a sárospataki kollégium főgondnoka lett. A Tudományos Gyűjtemény című, bizonyos időközönként megjelenő újság szerkesztőbizottságának elnöke volt.

Tudományos munkássága

Tudósként több területen is kiemelkedő tevékenységet fejtett ki. Apja tanácsára és hajlamainak megfelelően hivatásszerűen kezdett különféle tudományos kérdésekkel foglalkozni. Eredetileg a geológia, a mineralógia, a vegyészet érdekelte, de gyenge fizikuma miatt abbahagyta gyakorlati természettudományi vizsgálódásait. Külföldi tanulmányútjáról hazatérve 1815-ben bekapcsolódott Pest szellemi életébe. Kezdetben nyelvészeti problémák, a nyelvújítás foglalkoztatta. Az 1820-as évek legelejétől azonban már véglegesen a történeti kutatások felé fordult.

Göttingeni tanulmányai alatt megismert korszerű német nyelvújítási elképzelések ismeretében építette fel nyelvelméletét. A nyelvújítás szélsőséges megnyilvánulásai között a középutat keresve jutott el Kazinczy Ferenc elveinek elfogadásáig. „Valamint minden dologban, úgy a nyelvmívelésben is a nagy félénkség veszedelmesebb a vakmerőségnél. Ez ... a célhoz közelebb viszen, míg amaz minden lépésünket akadályoztatja.” Kazinczy mellett a nyelvújítás kérdéskörének legfontosabb művét alkotta meg. Már 1816-ban és 1817-ben két művével is pályadíjat ért el: „A magyar nyelvnek tökéletesitése uj szavak és szólásmódok által”, valamint az „Egy tökéletes magyar szótár elrendeltetése, készitése módja”. E műveiben a nyelvújítás szükségessége mellett érvelt. Utóbbit az akadémia később el is fogadta.

„Igy nyelvünk különös szépsége, természeti ‘s eredeti tulajdonsága, egész jövendőbeli kimiveltetése, szükséges előmenetele, sőt még maga mostani állapotja, létele a’ legnagyobb veszedelemben kezde forogni; úgy látszék, mintha a’ készülő Khaósznak azt elkellene nyelni, a’ nélkül hogy előre tudhatnék, ha valyon és mi módon gázolhat ki annak sötét torkából. Ezen fenyegetődző romláson, mellyet a’ haza sokáig nevetéssel tekintett, sok érdemes hazafiaink megdöbbenének, a’ veszélyt ‘s annak szomorú következéseit ellátván.” -írta A magyar nyelvnek tökélletesítése új szavak és új szóllásmódok által című művében.

Tudományos tevékenységének legfontosabb állomása az Akadémia felállításának előkészítő munkálataiban való tevékenyen részvétele. Irányítója lett az Akadémia működési szabályait kidolgozó bizottságnak. A József nádor által megbízott választmány elnöke, majd az akadémiai igazgató tanács tagja volt. Az Akadémia 1830-as megalakulásakor annak elnökévé választották, e posztot halálig töltötte be. Irányításával az Akadémia korszerű tudományos központtá fejlődött.

Az Akadémia alapítóinak sorában induláskor Teleki és testvérei 10 000 koronával voltak bejegyezve, amit 1855-ig Teleki maga csaknem megtízszerezett. Családjával együtt 30 000 kötetes könyvtárát felajánlotta az akkor még segédeszközök nélkül működő Akadémiának. Ezzel vetette meg az akadémiai nagy könyvtár alapját, amihez később további gyűjteményeket és ritkaságokat csatolt. 5000 forintot alapított könyvtárnoki hivatal létesítésére és 2000 forintot az éremtár növelésére. Végrendeletében saját kézikönyvtárát és „A Hunyadiak kora” című nagy műve 1000 példányának teljes jövedelmét, mintegy 25 000 forintot az Akadémiának ajándékozta. Rendelkezése szerint a befolyó pénzösszeg feltőkésítését követően a kamatok felét a történettudományi osztály rendelkezésére bocsátották, míg tizenketted része az Akadémia alaptőkéjét emelte. A fennmaradó, még mindig igen tekintélyes összeg az akadémiai könyvtár gyarapítására szolgált. Alapítványainak kamatai képezték a róla elnevezett, komoly elismertségnek örvendő, a kiemelkedő drámai művek alkotóit jutalmazó Teleki-díj anyagi alapját.

A gróf Teleki család sírboltja Szirákon

Teleki József mint tudós elsősorban történésznek számított. Néhány történelmi írása már a kezdetekkor sikert aratott az Auróra folyóiratban. A sikerek hatására teljesen a történettudománynak szentelte magát. 25 éven át kitartóan kutatta a 15. századot, a Hunyadiak korát. Témaválasztását így indokolja: Magyarország történetének egészét megírni a XVIII-XIX. századi történész elődei munkái alapján csak a „helytelenségeket hűségesen terjesztve” lehetséges. Ezért egy szűkebb korszak bő és a körülményekhez képest tökéletes kidolgozását jelölte meg célként. Így esett választása a korábban elhanyagolt időszakra, melyben a Hunyadiak két nemzedéke a legmagasabbra tudott emelkedni.

A kort nemcsak azért tekintette nevezetesnek, mert Magyarország ekkor állt hatalma tetőpontján, hanem mert a magyarság ekkor tette legnagyobb szolgálatát megvédve a török hatalom ellen egész Európát. Nagy elszántsággal folytatta a korszak feldolgozását. Fáradtságot és költséget nem kímélve mindent összegyűjtött, ami e korszakról lehetséges volt. A Hunyadiak kora Magyarországon című monumentális, 12 kötetre tervezett munkája befejezetlenül, de kereteiben és szerkezetében kidolgozottan maradt fenn. Életében csak az első négy, valamint a tizedik és tizenegyedik kötetek jelentek meg. Halála után Szabó Károly (Teleki József titkára) szerkesztésében látott napvilágot a tizenkettedik kötet és a hatodik első fele. A monográfiát Csánki Dezső folytatta, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában címmel, 1890-91-ben kiadva a mű hatodik-kilencedik köteteit.

A szabadságharc bukása után kizárólag a tudománynak élt. Betegeskedett visszavonult a politikától, politikai, de erkölcsileg és anyagilag is támogatta a résztvevőket.

Az 1851-ben hadbíróság által vagyonelkobzásra ítélt féltestvérét, a politikus és drámaíró Teleki Lászlót élete végéig támogatta, és végrendeletében örököseit is erre kötelezte. 1855. február 15-én halt meg Pesten. Szirákon, a Teleki család sírboltjában temették el.