Teleki József felajánlotta könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiának

Teleki József Barabás Miklós képén

„Önállás, nemzetiség, és nemzeti nyelv nélkül még nemzet nem vergődhetett nagyobb fényre."

„Igy nyelvünk különös szépsége, természeti ‘s eredeti tulajdonsága, egész jövendőbeli kimiveltetése, szükséges előmenetele, sőt még maga mostani állapotja, létele a’ legnagyobb veszedelemben kezde forogni; úgy látszék, mintha a’ készülő Khaósznak azt elkellene nyelni, a’ nélkül hogy előre tudhatnék, ha valyon és mi módon gázolhat ki annak sötét torkából. Ezen fenyegetődző romláson, mellyet a’ haza sokáig nevetéssel tekintett, sok érdemes hazafiaink megdöbbenének, a’ veszélyt ‘s annak szomorú következéseit ellátván.” (Teleki József: A magyar nyelvnek tökélletesítése új szavak és új szóllásmódok által)

1826. március 17-én - alig félévvel a pozsonyi országgyűlés után gróf Teleki József 30 ezer kötetes családi könyvtárát a Magyar Tudós Társaságnak adományozta. Ezzel megalapította az Akadémia első tudományos intézményét, amire hazai gondolkodók már az előző évszázadokban is törekedtek. Teleki tudta, hogy könyvtár nélkül a tervezett tudós társaság nem képes ellátni feladatait, de felmérte azt is, hogy az Akadémia felállítására megajánlott pénzösszegek nem teszik lehetővé az éppen létrehozott társaságnak egy saját könyvtár azonnali beszerzését. Ezért a felajánlásokhoz a családi könyvtár adományozásával csatlakozott.

Az MTA megalapításának nyitó rendezvénye

A felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény összeállítása a nagyapa, idősebb Teleki József (1738-1796), az apa, Teleki László (1764-1821), és az unoka, az akadémiai elnök Teleki József (1790-1855) szorgos és kitartó munkájának eredménye.

A Teleki család - Erdély és Magyarország egyik legjelentősebb arisztokrata családja - évszázadokon át játszott jelentős szerepet a magyar politikai és kulturális életben. A puritánságig menő protestáns vallásosság és az arisztokrata szellem hagyományosan arra kötelezte a Telekieket, hogy életükkel és vagyonukkal önzetlenül szolgálják a hazát és a szabadságot, támogassák a magyar nyelvű tudományt, kultúrát, irodalmat.

Idősebb Teleki József magyar főispán kora ismert műgyűjtője volt. Utazásai során főleg a modern szemléletű könyveket gyűjtötte. Több nagy értékű gyűjteményt is megvásárolt. Fia Teleki László széles látókörrel, tudományos képzettséggel rendelkezett. Ő volt a tudós társaság létrehozásának egyik első szószólója. Hatalmas könyvtárral és műgyűjteménnyel rendelkezett. Nagyapja Teleki Sámuel Erdély kancellárja volt, aki sokat költött tudományos célokra. 40 ezer darabos könyvtárát a közönség használatára bocsátotta. Maros-Vásárhelyt egy nagy ház jövedelmét a könyvtár számára biztosította, hogy a gyűjteményt bővíteni lehessen, illetve a működésre is meglegyen a fedezet. Az adományozó Teleki József magyar történetíró, jogász, Erdély kormányzója, az Akadémiai Könyvtár alapítója életútja is tökéletesen illeszkedik a családi hagyományokhoz.

A vizsolyi Biblia

A Teleki-gyűjtemény számos muzeális értékű könyvet tartalmazott. Kimagasló értéket képviselt közöttük a 409 ősnyomtatvány, vagyis a világ első nyomtatott könyvei közé tartozó kötet. Az állomány több mint egynegyede vallási tárgyú kiadvány (imádságos könyv, prédikációgyűjtemény, teológiai és egyház történeti szakmunka). Széleskörű Biblia gyűjtemény is növelte a könyvtár presztízsét. Nyelvüket, méretüket, korukat és értéküket tekintve is a legszélesebb kört ölelték fel. Köztük volt az első teljes, magyar nyelvű bibliafordítás, a Vizsolyi Biblia egy példánya is.

A könyvtárat összeállító családtagok közül az ifjabb Teleki József foglalkozott hivatásszerűen a történelemmel, aki számos történelmi témájú könyvet szerzett be. Az egyes korszakokkal, népekkel, uralkodókkal stb. foglalkozó kortárs történettudományi munkák mellett különösen nagy hangsúlyt fektetett a források minél teljesebb körű beszerzésére, akár már megjelent kiadásokról (történetírói antológiák, oklevéltárak), akár személyes kutatás révén megtalált, még soha azelőtt nem vizsgált dokumentumokról volt szó. A régi korok maradványai az őseit is érdekelték, aminek köszönhetően több száz nagy értékű, gyönyörűen illusztrált régészeti kiadvány is növelte a Teleki könyvtár értékét. Számos antikvát, vagyis 16. századi kiadványt is találunk a művek között. A magyar könyvek esetében ennél tágabb az időbeli határ, de ha nem is olyan régi kiadványok, az egyes darabok sorsa, a Teleki családhoz való kapcsolódásuk legalább ennyire értékessé és érdekessé teszi őket. A hatalmas könyvtárat 600 kötetes kézirat gyűjtemény egészítette ki.

Nem sokkal ezt követően a Kresznerics-féle kézirat- és numizmatikai gyűjteményt és a ritkaságokban, ősnyomtatványokban kivételesen gazdag Veszerle-féle gyűjteményét - a három Corvinával együtt - is a könyvtárnak adományozta.

A Könyvtár gyűjteménye az évtizedek során további értékes adományokkal gyarapodott, ezzel párhuzamosan az általános gyűjtőkörű állomány kiépítését a külföldi könyvek és folyóiratok vásárlása, a különböző tudományos társaságokkal, akadémiákkal létesített cserekapcsolatok, valamint a magyar könyvtermés vonatkozásában a kötelespéldány biztosította.

Marschalkó János: A könyvtár megalapításának emléktáblája

A gyűjtemény korszerű működési elveit, használatát Toldy Ferenc titoknok szabályozta elsőként 1848-ban kiadott könyvtári `Utasításával`.

A Teleki család a könyvtárat - alkalmas helyiség hiányában - nem tudta közvetlenül átadni, az továbbra is a Szervita téri Teleki-palotában maradt. A felajánló nyilatkozatban Teleki József azt a kívánságát fogalmazta meg, hogy a Nemzeti Múzeum vállaljon szerepet a könyvtár átadásában. A könyvtár elhelyezéséről úgy intézkedett, hogy „az átadás után a Nemzeti Múzeum és a felállítandó tudós társaság igazgatósága által kijelölendő alkalmas helyiségben külön állíttassék fel s közhasználatra megnyittassék”.

1844-ben szállították át a könyveket az Akadémia akkori székhelyére, a Trattner-Károlyi-házba, ahol külön állították fel és saját bélyegzővel jelölték meg. Ezután nyílt meg az MTA Könyvtára mintegy 50 ezer kötettel. Teleki József végrendeletében saját személyes könyvtárát is az Akadémiára hagyta, 1855-ben bekövetkezett halála után azt is átvitték az intézmény épületébe. 1865-től az Akadémia székházában kapott helyet. Itt szakrendben állították fel a könyveket, a Teleki-gyűjteményt is ennek megfelelően szétosztották, így az alapító állomány önálló egységként megszűnt létezni. Pontos listáját csak kétszáz év után sikerült rekonstruálni.

Vörösmarty Mihály a könyvtár megnyitására írta Gondolatok a könyvtárban című versét.