Simonyi-Semadam Sándor

Simonyi-Semadam Sándor 1920-ban

„Mi elindulunk egy elpusztult ország rögös, elromlott, rossz országútján, kicsiny eszközökkel, de nagy hittel és nagy reménnyel a keresztény-magyar kurzusban.”

„...ha a munkásosztály lemond a marxizmusról; ha lemond az osztályharc jelszaváról belsőleg és meggyőződésszerűen is, és szervezetét nem harci szervezetként akarja tovább fenntartani, hanem egyedül és csupán saját becsületesen, jól felfogott magyar érdekeinek ápolására; akkor testvérekként óhajtom őket fogadni és szívesen közreműködöm minden olyan javításon, segítségen, amely az ő anyagi helyzetüket, megbecsülésüket jobbá teszi."

Simonyi-Semadam Sándor (Csesznek, 1864. március 23. - Budapest, 1946. június 4.) volt a Magyar Királyság 25. miniszterelnöke. Hivatali ideje 1920. március 15-től 1920. július 19-ig tartott. Tagja volt a Magyar-Japán társaságnak és kutatta a keleti nyelveket.

Cseszneken született 1864. március 23-án Semadam József állami hivatalnok és Hock Erzsébet fiaként. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Németországban végezte. Amerikában St. Louisban jogot és közgazdaságtant hallgatott. Jogi doktori oklevelét megszerezve ügyvédi vizsgát tett, s ügyvédi irodát nyitott Budapesten. Nagy műveltségű és széles látókörű ember volt. Az ügyvédi munkája mellett rendszeresen publikált politikai, közgazdasági és jogi tárgyú cikkeket. Ifjúkorában sokat utazott, Európa nagy részét bejárta, de eljutott Afrikába, Amerikába és Ázsiába is.

Felesége Kovács Szidónia volt. Idősebb lányát, Erzsébetet Mayer Miksa a Ganz-gyár mérnöke, Kandó Kálmán munkatársa vette el. Margit lányát Mayer Miksa testvére, Mayer Géza a szabadalmi bíróság alelnöke vette el. Sándor fia az első világháború után olasz hadifogságban halt meg.

1901-ben néppárti politikusként országgyűlési képviselővé választották Németújváron. A Károlyi-kormány alatt visszavonult a politikai élettől, a Tanácsköztársaság idején ellenforradalmi tevékenység vádjával letartóztatták és egy ideig túszként fogva tartották. Csak a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának megalakulását követően tért vissza a politikai életbe.

A Simonyi-Semadam-kormány. Álló sor: balról jobbra: Soós Károly, Sokorópátkai Szabó István, Bleyer Jakab, Haller István, Benárd Ágoston, Nagyatádi Szabó István. Ülő sor: Ferdinandy Gyula, Simonyi-Semadam Sándor, Emich Gusztáv, Rubinek Gyula, Korányi Frigyes

1920-ban nemzetgyűlési képviselőnek választották. 1920. február 18-án a nemzetgyűlés első alelnöke lett, mely tisztségét közel egy hónapig, miniszterelnökké történt kinevezéséig töltötte be. Horthy kormányzóvá választása után 1920. március 15-én miniszterelnökké nevezte ki. Április 19-ig ideiglenesen a belügyi és a külügyi tárcát is ő töltötte be.

„Nehezebb körülmények között még nem vette át a kormányzást alkotmányos kormány ebben az országban.” - mondotta Horthy Miklós. Párizsi tudósításokból ekkor úgy tűnt, hogy az antanthatalmak békéről döntő fóruma, a nagyköveti konferencia „elutasítja a magyar kívánságokat”, és „tíz napi határidőt kapunk a béke aláírására”. A hír azonban nem bizonyult valósnak. A trianoni szerződés aláírása késett, mert az antant ekkor még nem volt biztos abban, hogy meg tudja állítani Szovjet-Oroszország nyugati terjeszkedését. 1920 május végére aztán kiderült, hogy a lengyelek feltartóztatták az orosz seregeket és a bolsevik offenzíva kifulladt. Így a Nyugatnak nem volt szüksége Magyarországra. Megmaradt a fenti hír első része is, és a korábbi megalázó békefeltételeket íratták végül alá a magyarokkal.

Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnökké történő kinevezésében nagy szerepet játszott, hogy a számba jöhető jelöltek (pl. Bethlen István neve is felmerült a potenciális miniszterelnök között) közül senki sem akarta vállalni a küszöbönálló békeszerződés elfogadásának ódiumát. Végül 1920. június 4-én dr. Bénárd Ágoston munkaügyi és népjóléti miniszter és dr. Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter - a minisztertanács határozatára - aláírta a békeszerződést.

Sírja a Farkasréti temetőben

Kormányának tagjait kizárólag a KNEP és a Kisgazdapárt emberei közül válogatta össze. Kabinetje kötötte meg a trianoni békeszerződést és bonyolította le a román csapatok kivonulását követően a kiegészítő választásokat a Tiszántúlon. Miniszterelnöksége idején fogadták el a fővárosi bizottságok újjáalakításáról szóló törvényt, valamint az árdrágítási törvényt, enyhítettek az internálás feltételein, feloszlatták a magyarországi szabadkőműves-páholyokat A béke aláírását követően nem sokkal, 1920. június 26-án benyújtotta lemondását, miniszterelnöksége július 19-én véget ért. Ezt követően újra megnyitotta ügyvédi irodáját, illetve a KNEP egyik vezetőjeként tevékenykedett.

1921 tavaszán, az első királypuccs után belépett a Kisgazdapártba. 1922-ben visszavonult a politikai életből. 1922-1924 között a négy tagú Országos Pénzügyi Tanács tagja, 1932-1945 között pedig a Magyar Jelzálog Hitelbank kormánybiztosa. 1936-ban Horthy Miklós kormányzó titkos tanácsossá nevezte ki.

A Magyar-Japán társaság tagja volt és azon fáradozott, hogy egyre több kulturális kapcsolat épüljön ki Japán és Magyarország között. 1922-1924 között a négytagú Országos Pénzügyi Tanács tagja és 1932-1945 között a Magyar Jelzálog Hitelbank kormánybiztosa volt. 1936-ban Horthy Miklós kormányzó titkos tanácsossá nevezte ki.

A sors különös iróniája, hogy éppen a trianoni béke évfordulóján, 1946. június 4-én halt meg Budapesten.

Forrás: sulinet.hu