Június 4. - A magyar küldöttség aláírja a "trianoni békeszerződés"-t

A magyar békeszerződés aláírása a Nagy-Trianon palota Cotelle termében
A magyar békeszerződés aláírása a Nagy-Trianon palota Cotelle termében




1920 januárjában kezdődött az első nagy háborút lezáró „Trianoni Békeszerződés” előkészítése, amelynek vitájában Magyarország képviselői - hasonlóan a többi legyőzötthöz - nem vehettek részt. A magyar békeküldöttség 1920. január 14-én kapta meg a feltételeket. Január 16-án gróf Apponyi Albert, a magyar békedelegáció vezetőjének beszéde hatástalan volt, s 1920. június 4-én Versailles-ben az ún. Nagy-Trianon kastélyban aláírták a 14 részből álló békeszerződést, melynek a 161. pontja kimondta: „Magyarország elismeri, hogy a Szövetséges és Társult Kormányok-ra, valamint polgáraikra Magyarország kényszerítette rá a háborút, és mint vesztesek és károk okozói jóvátétellel tartoznak."

A Le Miroir című párizsi újság 1920. junius 13-i tudósításának illusztrációja az aláírásról
A Le Miroir című párizsi újság 1920. junius 13-i tudósításának illusztrációja az aláírásról

Trianon a Párizstól 15 kilométerre, a versailles-i parkban lévő két francia királyi palota. Itt, a Nagy-Trianon kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a Galérie des Cotelles-ben írták alá a magyar küldöttek a világháborút lezáró békediktátumot.

A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait. (Ausztria határairól emellett a Saint Germain-i békeszerződés is rendelkezik.)

A trianoni békeszerződés eredményeképp Magyarország elveszítette területének több mint kétharmadát. Magyarország lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. Jelentős magyarlakta területeket csatoltak a szomszédos országokhoz. Több mint 3 millió magyar került kisebbségi létbe. Románia önmagában nagyobb területeket kapott - 103 ezer km2-et - mint ami Magyarországnak maradt.

Drasche-Lázár Alfréd, az egyik aláíró
Drasche-Lázár Alfréd, az egyik aláíró

A történelemben soha egyetlen országot sem bűntettek ilyen igazságtalanul - egy francia történész írt arról az 1930-as években, hogy a trianoni békeszerződés a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéje volt. Georges Desbons szerint Magyarország új határai mentén minden határkőre azt kellett volna felvésni, hogy „itt nyugszik az igazság.”

1920 tavaszán úgy tűnt, hogy az antanthatalmak békéről döntő fóruma, a nagyköveti konferencia „elutasítja a magyar kívánságokat”, és mindössze „tíz napi határidőt kapunk a béke aláírására”. Így alakult meg Simonyi-Semadam Sándor kormánya, mert a számba jöhető jelöltek közül senki sem vállalta a küszöbönálló békeszerződés elfogadásának ódiumát.

A hír azonban nem bizonyult teljesen pontosnak. A trianoni szerződés aláírása késett, mert az antant ekkor még nem volt biztos benne, hogy meg tudja állítani Szovjet-Oroszország nyugati terjeszkedését. 1920 tavaszán a brit miniszterelnök figyelmeztetésére még egyszer végiggondolták, hogy a kijelölt határok megfelelnek-e az elvárásaiknak. A habozás indoka Lloyd George szerint: „ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek (!), mint egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását”, akkor az magában hordozhatja egy újabb háborús helyzet kialakulását. De 1920 május végére kiderült, hogy a lengyelek feltartóztatták az orosz seregeket és a bolsevik offenzíva kifulladt. Így a Nyugatnak már nem volt szüksége Magyarországra. És a nagyhatalmak Philippe Berthelot, a francia külügyminiszter helyettesének álláspontját fogadták el, aki az igazság helyett az érdekkel érvelt: „A francia kormány nem ismerheti el, hogy bármiféle igazságtalanság érte volna Magyarországot. […] Jobb lenne szövetségeseinket és barátainkat megtartani a magunk oldalán, semminthogy ellenségeinknek próbáljunk kedvezni”. Az antant hatalmaknak lényegében semmi másra nem volt szükségük, mint két megbízottra, akik aláírják a kész szerződést.

'Aláírjuk-e'...” A Borsszem Jankó, 1920. május 16-i kérdése
'Aláírjuk-e'...” A Borsszem Jankó, 1920. május 16-i kérdése

Itthon az ellenálláshoz hiányzott a politikai és a katonai erő is, így a magyar politikai elit elfogadta a kényszerhelyzetet. A békeszerződés aláírásával szabadulhatott fel az ország a gazdasági blokád alól, és indulhatott be a kereskedelem. Apponyi Albert gróf így fogalmazta meg Magyarország választási lehetőségét: …Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lenni, nehogy megöljék.…

Az 1920. május 28-i kormányülésen Teleki Pál külügyminisztert jelölték, aki úgy nyilatkozott, ha neki kell aláírnia a békét, megteszi, de azt követőn azonnal lemond. A háború győzteseinek kívánsága azonban az volt, hogy a külügyminiszter utána is maradjon a posztján. Az érvre, hogy a kormányban Telekin kívül kevesen tudnak franciául, a főmegbízott kendőzetlen őszinteséggel válaszolta: ez "nem játszik oly nagy szerepet a béke aláírásánál, miután az illetőnek az aláírás aktusán kívül semminemű más szerep nem jut". Teleki személye ellen szólt az is, hogy az elszakított magyarság számára még fájdalmasabb lett volna, ha a szerződést erdélyi származású politikus írja alá. Így a kormány visszavonta döntését és kisebb huzavona után Benárd Ágostonra és Drasche-Lázár Alfrédra esett a választás. Az aláírásra végül 1920. június 4-én fél öt után néhány perccel a Trianon palotában került sor. Ekkor a két teljesen súlytalan politikus aláírásával szentesítette a trianoni békediktátumot, a történelmi Magyarország szétszakítását. Majd történelmi feladatát beteljesítve a kormány hamarosan lemondott.

A Párizstól néhány kilométerre lévő Trianon kastélyban aláírt diktátum 14 részből áll.

'Az ezeréves Magyarország<br/>ellenségei hataloméhségének áldozatául esik'
'Az ezeréves Magyarország
ellenségei hataloméhségének áldozatául esik'

Ennek első része a Népszövetség alapokmányát tartalmazta, a második rögzítette Magyarország új határait. Ennek értelmében a történeti Magyarország (Horvátország nélküli) 282 ezer négyzetkilométer területéből 93 ezer négyzetkilométer (33%) maradt magyar fennhatóság alatt. Az 1910. évi népszámláláskor 20.886.487 főnyi népességből 7,6 millió (36%) került az új államhatárok közé. Az elcsatolt területek lakosságából 3.241.895 (30%) magyar anyanyelvű és nemzetiségű volt, s mintegy fele összefüggő tömbben, közvetlenül az új államhatárok mentén élt. A békeszerződés harmadik részébe iktatták az ún. kisebbségi szerződést, amely az uralkodó nemzettel egyenlő jogokat kívánt garantálni minden állampolgárnak az élet minden területén. A békeszerződés katonai intézkedései értelmében csak ún. zsoldos, vagyis önkéntes és nem az általános hadkötelezettségen alapuló hadsereget tarthatott fenn az ország, s létszáma nem haladhatta meg a 35 ezer főt. Nem alkalmazhatott a modern hadviselésben elsőrendű fontossággal bíró fegyvernemeket.

A jóvátételi klauzula 1921. május 1-jétől kezdődően, 30 esztendőn át törlesztendő jóvátétel kötelezettségét mondta ki, de még nem állapította meg, mekkora összeget kell fizetnie Magyarországnak az általa okozott károkért pénzben, illetve egyéb szállítmányokban. A jóvátétel zálogául a szövetségesek jóvátételi bizottsága lekötötte a magyar állam minden vagyonát és bevételi forrását.

Mint törvényt, az 1920. évi XXXIII. tc.-t a Magyar Királyságban 1920. november 13-án a Magyar Nemzetgyűlés becikkelyezte és 1921. július 26-án életbe lépett.

Benárd Ágost így emlékezett vissza 1930-ban, az aláírás tizedik évfordulóján:

„Síri csendben fogadtak, és általános ügyelem közepette foglaltuk el helyünket. Millerand elnök kihirdette, hogy következik a magyar megbízottak által a békeszerződés aláírása. A ceremóniamester először hozzám lépett, és felkért, írjam alá a békét. Udvariasan hellyel kínált:

- Prenez place, Exellence!, Benár

Az aláírás után Benárd Ágost küldöttségvezető (középen cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár elhagyja a versailles-i Trianon kastélyt.
Az aláírás után Benárd Ágost küldöttségvezető (középen cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár elhagyja a versailles-i Trianon kastélyt.

- Merci beaucoup, Monsieur! - válaszoltam, amint udvariasan visszautasítottam a nekem átnyújtott dísztollat is, és állva, szinte oda se nézve, félvállról, a szálló asztalán talált és magammal hozott rozsdás, puhafa szárú tollal írtam alá a békeszerződést, majd családi pecsétes gyűrűmmel megpecsételtem. Azután otthagytam a tollat az asztalon. Majd meghatalmazott-társam, Drasche Lázár Alfréd írta alá. (Praznovszky Iván, a későbbi párizsi követ, aki a magyar békedelegáció főtitkára volt, még a szállóban felajánlott egy elég díszes tollat, amit erre a célra Budapestről küldtek. Érdekes, hogy a Hadtörténelmi Múzeumban őrzik ezt a tollat, amivel állítólag aláírtuk a békeszerződést, de felvilágosítottam a múzeum vezetőjét, hogy nem ezt használtam!) Egész magatartásommal dokumentálni akartam, hogy a reánk kényszeritett aláírásnak a magam részéről egyéb fontosságot nem tulajdonítok, azt nem ünnepélyes aktusnak, hanem reám nézve személy szerint és elsősorban nemzetemre nézve reánk kényszerített és így minket nem kötelező, megalázó aktusnak tekintettem.

A nemzetközi sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatomban rögtön az aláírás után kijelentettem, lehetetlennek tartom, hogy egyetlenegy magyar ember is magára nézve ezt az aláírást kötelezőnek tekintse. Erre felszisszentek, és azt mondták, hogy már értjük, miért írta alá Excellenciád olyan nonchalance-szal a békeszerződést.”

A 2010. évtől kezdődően a parlament döntése értelmében ez a nap a "Nemzeti Összetartozás Napja".

Kommentár nélkül: veszteségeink ábrákban bemutatva