December 1. - I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmé választása

"Minden helyébe találhatsz másikat is,
de hazát, nemzetet, akárcsak Istent
- egynél többet nem!"

„Si Deus pro nobis, quis contra nos” azaz
„Ha Isten velünk, ki ellenünk?”
(I. Rákóczi György jelmondata)


1630. december 1-én a segesvári országgyűlésen a rendek I. Rákóczi Györgyöt választották meg Erdély fejedelmévé. Megválasztását a török szultán is támogatta.

Rákóczi fejedelemségének is hasonló nehézségekkel kellett megküzdenie, mint elődjének, Bethlennek. A császár-király őt sem akarta elismerni s hadakkal, a diplomácia fegyvereivel és ellenjelölt felléptetésével harcolt ellene; de Rákóczi végre is győzedelmeskedett. A török porta is - szokott politikája szerint - tartogatott vetélytársakat; de Rákóczi ezeket is legyőzte, s mindkét részről kivívta fejedelemsége elismertetését.

Rákóczi György 1593. június 8-án született dúsgazdag családban. Apja a család hírnevét és vagyonát megalapozó törökverő egri főkapitány, majd erdélyi fejedelem, Rákóczi Zsigmond. A református családban az ifjú neveltetésének körülményeit nem ismerjük, de bizonyos jelekből arra következtethetünk, hogy igen mély benyomást gyakorolhatott apja vallásossága. Rákóczi Zsigmond a Vizsolyi Biblia nyomtatásának tevékeny támogatója volt. Emögött nem egyszerűen a művelődést támogató gondolkodása húzódott meg, hanem sokkal inkább mély vallásossága állt. Egész pályafutását is a Bibliából választott idézettel jellemezte, melyet fia is átvett apjától. Miskolci Csulyak István református esperes írja, hogy Rákóczi Zsigmond „…nem feledkezett róla, mi volt, mi volna, kitől és miért vötte volna jelen való tekintetes állapattyát…”, hanem kifejezte ezt azzal az igével is, hogy „Nem azé, az ki akarja, sem azé, az ki futtya, hanem az könyörülő Istené.”

I. Rákóczi György tallér
I. Rákóczi György tallér

Rákóczi György támogatta Bethlen Gábor fejedelmet, részt vett a Habsburg ellenes hadjárataiban is. Személyében konok és higgadt férfi lett a fejedelem, politikája a fejedelmi hatalom visszaállítását, megszilárdítását szolgálta. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi család vagyonát gyarapította. A fejedelmi birtokokra alapozta keménykezű uralmát. Családja vagyonát a 16. század óta nem látott méretekig növeli. Igen nagy ellenszenvet vált ki ezzel maga iránt, de végeredményben mégis az összeharácsolt nagy gazdagságával szerez könnyebbséget alattvalóinak: megváltoztatja ugyanis a fejedelmi hatalom gyarapításának eszközeit.

Alkatának kettőssége - az uralkodó és a földesúr - a korszerű fejedelmi gazdaságszervezés és a "gazda-szellem" e területen is megmutatkozott.

Uralkodása akkor történt, amikor mind a törökök, mind a Habsburgok erői másfelé voltak lekötve, így Erdély békés évek alatt gyarapodhatott. Támogatta a városokat, gondját viselte az iskoláknak, különösen a református tanintézeteknek. Az ő idejében újult meg a gyulafehérvári és a sárospataki kollégium. 1616-ban feleségül vette Lorántffy Zsuzsannát, aki mindenben, de főként a kultúra és a szellemi élet területén mellette állt. Házasságukból négy gyermek - köztük az őt követő II. Rákóczi György - született.

Hatalomra kerülésétől fogva aktív külpolitikát folytatott, kereste a lehetőséget Erdély tekintélyének, hatalmának növelésére. Így kapcsolódott be svéd, francia szövetségesként az európai "harmincéves háború"-ba is a Habsburgok ellen. 1644 elején a török porta jóváhagyásával hadjáratot indított, amely eredményesnek bizonyult. Az 1645. december 16-i linzi béke a fejedelem életében Erdélyhez csatolt 7 felső-magyarországi vármegyét és számos örök-, vagy férfiágon örökíthető birtokkal gyarapította a család magánvagyonát. Nagy figyelmet fordított a protestánsok jogainak körülírására, kiterjesztve azt egészen a parasztok szabad vallásgyakorlatáig. Buzgó református hite és a Bibliában való tájékozottsága miatt nevezték őt "bibliás önálló fejedekem"-nek is.

I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és felesége, Lorántffy Zsuzsanna Rusz Károly metszetén
I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és felesége, Lorántffy Zsuzsanna Rusz Károly metszetén

I. Rákóczi György uralkodása idejét Erdély aranykorának nevezik a történet- és regényírók. Méltán, mert Erdély akkor volt a legvirágzóbb, leghatalmasabb, leggazdagabb, s népe legboldogabb. Beteljesült Báthory István és Bocskai István álma: az általuk lerakott alapon erős magyar állam épült, amely megvédte nemcsak önmagát minden ellenséges beütéstől, hanem segélyére sietett az anyaországnak is alkotmányos és lelkiismereti szabadsága megoltalmazására és kiváló szerepet játszott a világtörténelemben.

Mielőtt a lengyel trónt - törekvései utolsó célját - elérte volna, 1648. október 11.-én Gyulafehérvárott, mindössze 55 éves korában meghalt. A gyulafehérvári székesegyházban nyugszik.