- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Márciusi jeles napok
- Przemysl második ostroma
Przemysl második ostroma
„Legmélyebb fájdalommal tölt el, hogy Przemysl védőinek tegnap merészen végrehajtott kitörése az ellenség túlerején megtört, s így fájdalmas büszkeséggel tekintek azon derék katonák mérhetetlen áldozatkészségére, akiknek a siker nem adatott meg. Mindazoknak, akik ott harcoltak, hőstettüket a legteljesebb hálával köszönöm és áldom azok dicsőséges emlékét, akik életüket a becsület mezején áldozták. A történelem még a legtávolabbi jövőben is hirdetni fogja azt, amit Ausztria-Magyarország vitéz katonái Przemysl erődjének legelszántabb védelmével végrehajtottak; - a legvégsőkig kitartóan és bátran küzdöttek." (Ferenc József távirata a sikertelen kitörési kísérlet után)
1915. március 22-én, majdnem fél évig tartó ostromot követően foglalták el a galíciai Przemysl erődjét az Orosz Birodalom seregei. A Przemysli Erődért folytatott harcokat a történészek a XX. század legnagyobb európai csatáihoz sorolják.
A Kárpátok lábainál fekvő Przemyśl városának ezer éves kapcsolata van hazánkkal. Az itt felfedezett X. századi magyar temetkezési hely a magyarok korabeli jelenlétéről tanúskodik. Már ebben az időben fontos kereskedelmi és közlekedési útvonalak kereszteződtek itt. Az egyik útvonal a San folyó völgyén keresztül a kereskedőket a Kárpátokon át nyugatra és délre - Magyarországra vezette. Az akkori út helyén ma is országút vezet, amely megtartotta régi nevét: ulica Węgierska, azaz Magyar utca. Az évszázadokon át lengyel város aztán 1772-ben lett a Monarchia része. A város kedvező fekvése miatt fontos szerepet játszott, Magyarország kapujának is nevezték.
A város stratégiai elhelyezkedése miatt viszonylag hamar döntés született az erődrendszer megerősítésére. Az erőd, valamint a tábori erődítmények építésével és modernizálásával a XIX. század második felében elterjedt övvárat hoztak létre. A munkálatokat 1878-tól egészen az I. világháború kitöréséig folytatták. A város vasúti összeköttetést kapott Krakkóval, Lemberggel, és Budapesttel is.
Így az erődrendszer a Monarchia legfontosabb erődítményévé vált az első világháborúban. 45 kilométer hosszan építették ki a 15 fő és 20 mellék erődítményből álló erődrendszert az Orosz Birodalom katonai fenyegetése esetére. Egy 15 kilométeres sugarú körívben építették ki az övvárrendszert, melyben a külső gyűrűt 15 erőd alkotta. Ezekből 12 páncélkupolás, modern védelmi állás volt. A belső öv a város szélén húzódott. Itt mindössze egy volt kőépítmény, a többi földsáncokkal erődített tüzelőállás. Így jelentősen megnövelték a védett terület nagyságát, és kedvező feltételeket teremtettek az erődben elhelyezett tábori csapatok számára ellentámadások végrehajtására. Fontos előnye volt még az is, hogy a támadó tüzérség nem érhette el a védendő objektumot, mert az előre helyezett védelmi vonal ebben meggátolta. Az ostrom előtt az erőd Európa egyik leghatalmasabb - mintegy 50 000 katona befogadására alkalmas - az egyik legjobban felszerelt és legkorszerűbb erődítménye volt.
1914. augusztus közepén 27 ezer munkás erősítette meg a védelmi rendszert. Az erődök közé ütegállásokat, 24 bunkert építettek, a gyalogságnak fedett árkot húztak, több ezer kilométer futóárkot ástak, új aknamezőket telepítettek. Az erődök 875 lövegét és egyéb fegyverzetét 714 ágyúval, 52 tarackkal, 95 mozsárral és 72 géppuskával egészítették ki. A legénység létszáma 131 ezer főre, a lovak száma 21 ezerre nőtt.
Az erődrendszer első ostroma
Az erődrendszer a vártnál sokkal hamarabb került a figyelem középpontjába. Az orosz haderő - eloszlatva a villámháború hamis illúzióját - a vártnál korábban és gyorsabban vonult fel a Monarchia határánál. 1914. augusztus második felében a lembergi csatában legyőzte a Conrad von Hötzendorf vezette osztrák-magyar csapatokat. Lemberg elestével Przemysl lett a központi hatalmak védelmi vonalának legfontosabb pontja, hiszen a város bevételével egyrészt megnyílt volna az út a Kárpátok hágói és a magyar Alföld felé, másrészt a sziléziai német iparvidék is veszélyeztetett válhatott. Ezért az erőd védelme a Monarchia és a németek számára egyaránt fontos volt.
1914. szeptember 24-én kezdte meg a 3. orosz hadsereg parancsnoka az erőd ostromát. Ekkor még nem állt rendelkezésükre elegendő ostrom-tüzérség, de mivel osztrák erősítésről érkeztek hírek, azonnal megkezdték a támadást. Három napon keresztül rohamozták az erődöt sikertelenül, s 40 000 embert veszítettek. Az ágyútűz és a gyalogság dühös rohamai ellenére az oroszok egy erődítményt sem tudtak elfoglalni. Még két hétig tartott az első ostrom, de az övvár betöltötte hivatását. 70 ezres orosz veszteség mellett oly mértékben késleltette az orosz főerőket, hogy az osztrák-magyar csapatok a Kárpátokban képesek voltak megfelelő védőállások kiépítésére. Október 12-én Przemysl átmenetileg felszabadult az ostromzár alól.
Az oroszok 1914. november 9-én kezdték meg a második ostromot az Andrej Szelivanov tábornok vezette 11. hadsereggel. A komoly áldozattal járó rohamok helyett Szelivanov a kiéheztetéssel, a vár körülzárásával igyekezett megtörni az erőd védőit. Az ostrom helyi összecsapások sorozatából és a magyarok kitörési kísérleteiből állt. A megismételt rohamok sem vezettek eredményre. Az oroszok nem erőltették, a magyarok pedig nem bírták erővel a kirohanásokat. Hermann Kusmanek tábornok, az erőd parancsnoka hiába küldött repülőgépeken, léghajókon, majd galambposta útján újabb és újabb segélykérő üzeneteket. Az elkeseredett próbálkozások nem vezethettek eredményre. A várat élelem, gyógyszer és fűtőanyag hiányában hosszabb időn keresztül nem lehetett megtartani. A bécsi főparancsnokság 1915 februárjában arról értesítette Kusmaneket, hogy nem áll módjában további akciókat szervezni Przemysl felmentésére. Ezzel a védők sorsa megpecsételődött.
A katlanba zártság hétköznapjait a lehetőségekhez képest élénk kulturális élet színesítette. A helyőrségi templomban magyar nyelvű istentiszteleteket tartottak. 1914. október 4-től Piacsek Kamill népfelkelő hadnagy szerkesztésében kiadták a Tábori Újságot. A 141 számot megért újság az aktuális tájékoztatás mellett történelmi cikkeket, külföldi híreket, valamint Gyóni Géza verseit közölte. A tartalékos utász tizedesként a várba került Gyóni Géza legismertebb költeményét, a máig sokszor idézett Csak egy éjszakára… címűt a december 10-i számban közölték. Ugyanekkor jelent meg Lengyel mezőkön, tábortűz mellett című verseskötete is, amelynek bevételét, 5000 koronát kijuttatták a várból az elesett védők családjainak.
A rendkívül kemény tél és az utánpótlási vonalak elvágása miatt a lőszer- és élelemtartalékok gyorsan kimerültek. A várőrség már csak csökkentett élelmezési adagokat kapott. Levágták a lovakat, s az előírt napi 700 gramm kenyér helyett 200 grammot kaptak a katonák.
Március 19-én a fizikailag és idegileg tönkrement katonák megkíséreltek kitörni, de Kusmanek helyettese, Fogarasi Tamásy Árpád altábornagy 23. honvéd gyalogos hadosztályát az oroszok egy nap alatt visszaverték. A 8500 magyar katona közül az erődbe alig 2662 tért vissza. Kusmanek így számolt be a Ferenc József császárhoz intézett táviratban:
" ... A hétórás elkeseredett harcban a csapatok kedvezőtlen hóvihartól kísérve erejük utolsó megfeszítésével megkísérelték áttörni a fölényben lévő ellenség vonalát. Amennyire az jelenleg áttekinthető, a mindig bátran küzdő m. kir. 23. honvéd gyalogos hadosztályt nagy veszteségeket követően, felerészben felmorzsolták és más csapatok is súlyos veszteségeket szenvedtek, s így azoknak ismét az erőd falai mögé kellett visszahúzódniuk. Mivel a legénység a jelenlegi elképzelhetetlen mérvű kimerültsége mellett egy újabb áttörési kísérlet teljes mértékben kilátástalanságra lenne kárhoztatva, ezért az erődöt kizárólag a lehetőség határáig elmenve vagyok hajlandó továbbra is tartani, hogy az itt állomásozó ellenséges erők további lekötése révén, ameddig csak lehet, a tábori hadseregeknek hasznára legyek. Eskünkhöz hűen és Felséged iránti határtalan szeretetben és odaadásban a végsőkig kitartunk.”
A tábornok pedig március 22-én a biztos éhhalál helyett a kapitulációt választotta. „Felhőtlen, tiszta tavaszi vasárnap volt 1915. március 22-én, amint a helyőrség sorban felrobbantotta a hónapokon keresztül hősiesen védelmezett erődítményeit, kilőtte maradék lőszereit az ostromló orosz csapatokra. A puskákat széttörték, závárzatukat elhajigálták, a hóba taposták, a benzint a San folyóba öntötték, a vasúti hidat felrobbantották. Felszállt az utolsó repülőgép az utolsó postával, a megmaradt iratokat elégették…” - írta Marossy Endre.
Az erőd legismertebb magyar származású katonája a Nobel békedíjas Bárány Róbert volt. A fül betegségeire szakosodott Bárány 1876-ban Bécsben született, itt szerzett orvosi oklevelet. Tudományos karrierjét a világháború szakította meg. Tartalékos tisztként besorozták és a Przemyśli Erődbe irányították. Néhány hónapon keresztül a przemyśli kórházban a beteg és sérült katonákat gyógyította. A kapitulálás után az életben maradt védők ezreivel együtt orosz hadifogságba került. A távoli Krasznojarszkban lévő hadifogolytáborba vezető úton tudta meg, hogy neki ítélték az 1914-es év Nobel békedíját. A nemzetközi konvenció alapján szabadon kellett volna bocsátani, ám Bécs nem a Nobel-díjas Bárány Róbert, hanem az erőd parancsnoka, Hermann Kusmanek kiszabadítását kezdeményezte. II. Miklós orosz cár gesztust tett a nemzetközi közvélemény felé és a világhírű tudóst engedte szabadon. 1916 végén Bárány Róbert Stockholmban vette át a neki ítélt díjat, és már nem tért vissza Bécsbe, végleg Svédországban telepedett le. 1936-ban bekövetkezett haláláig, közel húsz éven át az Uppsalai Egyetemen tartott előadásokat, és egyben az egyetemi orr-fül- gégészeti klinika vezetője volt.
Mintegy fél év után, 115 000 cári katona élete árán a galíciai erődítmény és az ott őrzött 700 löveg orosz kézre került. A küzdelem a Monarchia részéről 16 000 áldozatot követelt, az ostromot túlélő 9 tábornok, 2593 tiszt, 117.000 altiszt és legénységi állományú katona a megadást követően hadifogságba került. A rombolás oly mértékű volt, hogy az oroszok, noha tervezték, letettek az erődrendszer helyreállításáról.
Przenysl védőserege addig harcolt, amíg csak élelme és lőszere volt. Négy hónapra lekötött egy teljes orosz hadsereget. Kitartásával késleltette az orosz hadvezetés terveinek végrehajtását, s akkora veszteségeket okozott az ostromlóknak, hogy másfél hónap múltán az osztrák-magyar és a német csapatok lendületes és sikeres ellentámadást indíthattak.
Az Osztrák-Magyar Monarchia serege ezzel elszenvedte legnagyobb tragédiáját, melyhez csak az 1943-as, Don melletti tragédia fogható, hiszen a fogságba esett kb. 130 ezerből csak igen kevesen tudtak megszökni, vagy túlélni az orosz fogolytáborok poklát.
A przemysli tragédia ellentmondása, hogy a harci tevékenység fő eseményei nem az erőd környezetében, hanem attól messze, a Keleti-tengertől több száz kilométer hosszúságban déli irányban, a román határig történtek. Az erőd védőserege nem kötött le komoly orosz erőket, a Monarchiának viszont nagy gondot jelentett: magára nem hagyhatta, megvédeni viszont nem tudta.
Az erődítmény bevétele és a március 20-i máramarosi csata jelentős szerepet játszott abban, hogy a központi hatalmakkal korábban szövetséges Olaszország és Románia már az antant oldalán kívánt belépni a háborúba.Ehhez a felek által megkötött titkos egyezmények is hozzájárultak, így 1915 tavaszán úgy tűnt, hogy az első világháború néhány hónapon belül befejeződik.
A történelem azonban új fordulatot vett, hiszen a Dardanelláknál meginduló brit-francia offenzíva csúfos kudarcba fulladt, Németország és a Monarchia pedig hamarosan együttes erővel tett kísérletet a frontvonal áttörésére, mely törekvés május 2-án, Gorlicénél sikerrel is zárult. Oroszország végül nem tudta kihasználni Przemysl elfoglalását, ugyanis a Mackensen német tábornok vezette offenzíva miatt júniusban arra kényszerült, hogy kiürítse Galíciát, ennek következtében pedig a sokat szenvedett város ismét gazdát cserélt.
Przemysl hős védőinek emlékművét az ostromot túlélt bajtársak állíttatták 1932-ben, a Margit híd budai hídfője mellett. A szobor alkotója Sződy Szilárd szobrászművész, aki maga is itt harcolt katonaként. A hős védőket szimbolizáló üvöltő oroszlán az erőd romjára támaszkodik, mellső lábánál ágyúcső és zászló fekszik. Az emlékmű felirata: „Küzdtenek oroszlánként / Magyarország várkapujában / Legyen a példa örök.”