Polányi János

Polányi János (Polanyi, John Charles) (Berlin, 1929. január 23. -) magyar származású Nobel-díjas kanadai kémikus.

Polányi János Berlinben 1929. január 23-án született a neves Polányi család sarjaként. Apja, a polihisztor Polányi Mihály fizikai kémikus, közgazdász és filozófus, anyja Kemény Magda. Nagybátyja, Polányi Károly világhírű közgazdász, Laura nagynénje az ország egyik legjobb történésze volt. édesapja, Polányi Mihály a fizikai kémia világhírű művelője, a későbbi fizikai Nobel-díjas Wigner Jenő doktori munkájának témavezetője.

A kikeresztelkedett zsidó Polányi Mihály 1922-ben hagyta el Magyarországot, és a németországi Kaiser Wilhelm Institut (Vilmos Császár Intézet) tudományos munkatársa lett. Így a Berlinben született Jánosnak anyanyelve a német, majd az angol lett.

Még csak hároméves volt, amikor megjelent apjának az atomok reakcióiról írott könyve, amely szakmai körökben rendkívül nagy elismerésnek örvendett.

Az ifjú János néhány vakációt Budapesten élő apai nagymamájánál, az Európa-szerte ismert „Cecil mamánál” töltött. A nagymama Budapest legjelentősebb szellemi szalonját vezette, ahol a kor legjelentősebb gondolkodói napi vendégek voltak.

Hitler hatalomra jutása után a család menekülni kényszerült. Polányi Mihály a manchesteri egyetemen vállal munkát. János fia így Manchesterben kezdte el iskolai tanulmányait. A második világháború kitörése után, 1940-ben szülei a német bombázások elől három évre Kanadába küldték, a középiskolát Manchesterbe visszatérve fejezte be.

1946-ban - 17 évesen - beiratkozott a Manchesteri Egyetemre, ahol édesapja a fizikai kémiai tanszék professzora volt (egy évig édesapja előadásait is hallgatta). 1949-ben kapta meg a B. Sc, majd 1950-ben M. Sc. Diplomát, és 1952-ben, 23 évesen itt szerezte meg Ph. D. tudományos fokozatát kémiából.

Még ebben az évben elnyert egy kanadai ösztöndíjat, aminek eredményeként 1952-54 között az ottani Nemzeti Kutatási Központ munkatársa volt. Ezután a világhírű princetoni egyetem tanársegédje lett, ahol egykoron Wigner Jenő és Neumann János is működött, Albert Einstein pedig agg kora ellenére napi rendszerességgel végezte kutatómunkáját. Mindössze huszonhét éves, amikor a torontói egyetem kémia tanszéke meghívta munkatársai sorába. 1962-ben professzorrá nevezték ki, tizenkét év múltán pedig az intézetvezetői feladatokat is rábízzák.

Apja tradícióját követve, aki a reakciókinetika terén jelentős eredményeket ért el, bekapcsolódott a reakciódinamikai kutatásokba. A szakma legrangosabb folyóirataiban szép számban megjelent publikációi korán felkeltették a figyelmet.

Kutatói tevékenységét illetően a reakciókinetika terén jelentős eredményeket elért édesapja nyomdokaiba lépett. Ekkor már John Charles Polanyi néven a szakma legrangosabb folyóirataiban szép számban megjelenő publikációi korán felkeltették a figyelmet.

A hatvanas években fedezték fel a lézereket, a szigorúan csak egy hullámhosszú (ún. koherens) fényt kibocsátó forrásokat, melyekkel kapcsolatban a fizikai folyamatokat előbb tisztázták, viszont keveset tudtak arról, miként változnak a molekulák energiaállapotai a kémiai reakciók folyamán. Polányi a kémiai lézerek vizsgálatakor igazolta, hogy a vegyi reakció energiája közvetlenül alakul át lézerfénnyé. Ő dolgozta ki az infravörös kemilumineszcencia módszerét, ami azon a felismerésen alapul, hogy a gerjesztett molekulák infravörös fényt bocsátanak ki. A kémiai reakció során kibocsátott fény változásának színképelemzésével nyomon követte a kémiai kötések cserélődését, ezáltal meghatározta a molekulák mozgási és rezgési energiájának hatását a vegyi reakciók kimenetelére. E kutatásairól 1970-ben bemutató filmet (Concepts in Reaction Dynamics) is készített.

Munkásságának jelentőségét Kanadában, Angliában és az Egyesült Államokban tudományos akadémiai tagsággal ismerték el, 1982-ben neki ítélték a Wolf-díjat, amit matematikai Nobel-díjként tart számon a tudományos világ. 1986-ban, 57 évesen kapta - D. R. Herschbachhal és Yuan T. Lee-vel megosztva - a Nobel-díjat "az alapvető kémiai reakciók elemzési módszereinek kidolgozásáért."

Szobra Egerben a magyar Nobel-díjasok között
Szobra Egerben a magyar Nobel-díjasok között

Közéleti tevékenysége is jelentős.

A világ békéje és a nukleáris leszerelés kérdésében többször felemelte szavát, megalapította és elnökként vezette a kanadai Pugwash szervezetet, társszerkesztőként jegyzi a The Dangers of Nuclear War (1979) című könyvet. A tudományos és közéleti tevékenység mellett a művészetek és az irodalom iránt is érdeklődik, fiatalkorában a sportban is a kihívást kereste, a vadvízi kenuzás megszállottja volt.

Polányi János 2001 óta a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, s a magyar származású Nobel-díjasok között is számon tartják.

A legtöbb neves magyar felfedező, tudós Magyarország határain kívül találta meg helyét, és külföldön vált híres szakemberré. Sokan közülük azonban nem feledte hovatartozásukat, büszkén tekintettek magyarságukra, noha tisztában volt azzal, hogy a hazai feltételek mellett nem lehettek volna sikeresek. Néhányuk azonban nem szívesen emlegette származását. Ide soroljuk Polányi Jánost is. A kanadai állampolgárságú Polányi János, bár magyar szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, sohasem tartotta magát magyarnak. John Charles Polanyiként éli mindennapjait, nem sorolja magát a magyar tudósok közé, így csupán magyar származásúnak tekinthetjük.