Nemzeti Összetartozás Napja

„Magyarságunk bennünket összekapcsol. Minket nem szavak, nem jelszavak, nem jelvények, nem mivoltunknak mesterséges üres definíciói kapcsolnak össze, hanem nemzedékek öntudata, akarata és hagyományai....” (Teleki Pál)

„Trianon árnyékában élve feledjünk el minden személyi sérelmet, pártoskodást és nyújtsunk testvérkezet mindenkinek, aki szívében és szándékában magyar még, még akkor is, ha nézeteink sok mindenben nem egyeznek." (Wass Albert)

„...így készülünk szelíd háborúra,
mindig magunkért, soha mások ellen,
sót párolunk és vásznakat szövünk,
s míg kisebbítenek, lassan megnövünk!"
(Dsida Jenő)

„Míg Isten megtart minket,
S nyelvében él a nemzet,
Addig ezer gyökér összeköt itt
Minden magyar lelket.
(Kárpátia)

A Magyar Országgyűlés a 2010. évi XLV. törvényben a trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította.

Nemzeti összetartozás szobra Nyíradony

A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállama, bár jogilag nem tekinthető annak!) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között létrejött, Magyarországra erőszakolt békeszerződés, amely többek között az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait.

A békediktátum eredményeképp Magyarország elveszítette területének több mint kétharmadát. Csak Románia nagyobb területeket kapott - 103 ezer km2-et - mint ami Magyarországnak maradt. Az ország lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. Jelentős magyarlakta területeket csatoltak a szomszédos országokhoz. Több mint 3 millió magyar került kisebbségi létbe. Ráadásul ezek mintegy harmada közvetlenül az új határok túloldalán, vagyis az új Magyarország magyarjaitól karnyújtási távolságra.

Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség (Wass Albert)

Babits Mihály így szól A Szózat ünnepére c. írásában 1936-ban: „Azt a hazát, melyről a Szózat zeng, el nem veheti senki, meg nem csonkíthatja senki. Az visszavonhatatlanul hozzánk tartozik. Magunkban hordozzuk éppen annyira, mint ahogy ő hordoz bennünket; általa és benne vagyunk, akik vagyunk, s ha ő nem volna, mi sem lennénk többé. Ez az a föld, „amelyhez annyi szent nevet egy ezredév csatolt”; ahol számunkra a Szabadság zászlóit hordozták. Ezen a földön nem fog az erőszak! Ha egyszer hazánk volt, örökre az marad, még magunktól sem mondhatunk le róla, mert akkor magunkról mondanánk le. Ezért kell híveknek lennünk hozzá „rendületlen”; kívüle valóban „nincsen számunkra hely”. Ez a haza egységes és oszthatatlan: őseink emléke, szabadságunk megszokása, jogaink méltósága, kultúránk hagyománya, nagy költőink szava, mind benne van és vele értődik. Ennek a hazának „integráns része” a Szózat is: nélküle csonka lenne a szellemi ország, s nem lenne többé magyar a magyar."

Bábolna, Összetartozás-emlékmű
Mert a haza lelked része
határait beléd véste
ezer éve a hit

Nem kevésbé megszívlelendők Herczeg Ferenc 1921-ben írt sorai: „Az idő kereke azonban soha nem állott még meg semmiféle szentszövetség parancsára és ha ma nem, holnap egészen biztosan össze fogja zúzni mindazt, ami mesterkélt, hazug, beteg és természetellenes az új Kelet-Európában. Addig is mit tegyünk, mi magyarok? Semmi szükség sincs arra, hogy összeesküvést szőjünk, hogy lázítsunk. Itt kell szervezkednünk, itt készülődnünk. A készülődésünk: a nemzet kulturális, gazdasági és katonai erényeinek gondozása legyen. Szervezkedésünk: a társadalmi erők egyesítése.(...)”

A két világháború között a magyar állam támogatta a Trianon-kultuszt, viszont a szocialista Magyarországon száműzötté vált a tragikus nap emlékezete. E tekintetben a rendszerváltozás hozta meg a változást. A Magyar Országgyűlés 2010-ben nyilvánította június negyedikét a Nemzeti Összetartozás Napjává.

Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti össze-tartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. A nemzet több, mint a politikai együvé tartozás, nem a területnek, hanem a történelemnek, a hagyománynak, a kultúrának és a lelki közösségnek van elsődleges szerepe.

A békésszentandrási Nemzeti összetartozás Emlékpark madara

A törvény indoklásában az előterjesztők leszögezték: „Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum kitörölhetetlen, máig feldolgozatlan nyomot hagyott Közép-Európa nemzeteinek tudatában, generációk óta a régió történelmének és politikai eseményeinek közvetlen vagy közvetett befolyásolója. Közép-Európa államai és nemzetei, a döntés rájuk vonatkozó következményeinek megfelelően, eltérő módon viszonyulnak a szerződéshez. Egyes nemzetek önazonosságuk megteremtése és kiteljesítése szempontjából meghatározó és előremutató eseménynek tekintik, ám a magyarság számára Trianon a XX. század legnagyobb tragédiája. A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.”

Magyar lélek szoborcsoport

Ezt egészíti ki az Országgyűlés 2010. október 18-i ülésnapján elfogadott 101/2010. (X. 21.) OGY határozat, amely az iskolai Nemzeti Összetartozás Napjának bevezetéséről intézkedett. Ebben fogalmazódik meg a magyarországi és külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításának és erősítésének feladata a közoktatásban. A határozat értelmében a 2010/2011-es tanévtől kezdődően június 4-éről mint a nemzeti összetartozás napjáról iskolai emléknap formájában emlékeznek meg a közoktatási intézményekben.

Fehérgyarmaton Sárossy Tibor szobrászművész által készített Magyar lélek szoborcsoportot 2013. december 11-én avatták fel. A mester így vallott a munkájáról: „A magyar lélek” című szoborkompozíció jelkép. Jelkép mindannak, ami egy igazi magyar ember számára a legfontosabb. Az öt honfoglaló magyart ábrázoló figura jelképezi népünk ősi eredetét éppen úgy, mint népünk Kárpát-medencei magyar helyzetét. Hiszen nem véletlenül vannak öten. Mind-mind magyar, csak éppen más országban él. A szétszakítottságban is egységes ez a szoborcsoport, hiszen összefogja őket a közös eredet, az életfa melyhez mindannyian kötődnek. A közös gyökerek éppen annyira fontosak, mint a csodaszarvas, amely eredetlegendának egyik legősibb eleme. A szoborcsoport vezérfonala az összetartozás és a közös gyökerek. Közepén egy csodaszarvas áll egy darab sziklán, körülötte karakteres, magyar arcok, figurák lesznek, a leszakadt országrészeknek a jellemző történelmi viseletében. A szikla tövéből egy életfa gallyai hajtanak ki, mely az örökös összetartozást jelképezi. A fa sziklából való kihajtásának nehézségével fogja jelképezni, hogy a nehézségek ellenére is összetartozik a magyarságunk.

Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat
(Üzenez haza)

Szentmihályi Szabó Péter író így fogalmazott: „Ma, amikor hazánk a trianoni diktátumra emlékezik, két zászlót tűzök ki. Egy feketét, mert gyásznap ez, és egy címeres piros-fehér-zöldet, mert számunkra ez a megmaradás, összetartozás és a remény ünnepe is. A remény pedig az, hogy sohasem fogunk lemondani arról, ami a jog és igazság szerint a mienk volt. Nem mondunk le múltunkról, temetőinkről, hegyeinkről, folyóinkról, várainkról, s főképpen nem a mi sokat szenvedett nemzettestvéreinkről.”

Amíg a magyarság egészében megvan az összetartozás tudata, az egymásért érzett felelősség, az önző egyéni érdekek és anyagi javak hajszolása helyett a nemzet érdekeiért vállalt szolgálat, addig ez a nemzet erősödik. A történelem során minden nagy ellenfelet, amely legyőzött minket, túléltünk. Nem gondolható, hogy nacionalizmus vagy revizionizmus, ha egy nemzet nem akarja sárba tiporni vagy örökre elfelejteni saját történelmét, hanem kellő méltósággal visszaemlékszik, és ha szükséges, együtt gyászol, vagy példát merít és tanul múltjából: „rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés.”