A Magyar Nemzeti Múzeum megalapítása

A Magyar Nemzeti Múzeum története a hazafias gesztusairól ismert magyar főnemes, gróf Széchényi Ferenc 1802. november 25-i felajánlásával kezdődött. Az e napon kelt adománylevelével a nemzetnek ajándékozta könyvekből, kéziratokból, metszetekből, térképekből és érmekből álló hungaricum-gyűjteményét.

Az alapítónak az akcióval kettős célja volt, egyrészt megőrizni a magyar kultúra értékeit, másrészt műhelyt biztosítani a történelemi kutatások számára. "Felségfolyamodványt" nyújtott be a királyhoz, amelyben megfogalmazta indítékait. Mint írta, „több év során sok fáradsággal, gonddal és jelentős kiadásokba merülve szereztem meg, a drága hazának, amelynek ölében mindezek összeszedésére alkalmat és módot találtam, és a közhaszonnak, amelyre mindig törekedtem és törekszem, szentelhessem". Így jött létre a róla elnevezett Széchényi Nemzeti Magyar Könyvtár, ami alapintézményévé vált az 1808-ban életre hívott Magyar Nemzeti Múzeumnak, melyet a nemzet rögtön magáénak érzett.

A gyűjtemény 11884 Magyarországra vonatkozó nyomtatványt, 15 ezer kötet könyvet, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 db aranyérmét, továbbá régiségeket, valamint néhány képmást tartalmazott. A cenki könyvtárból később újabb 9206 magyar és magyar tárgyú könyv, 6000 rézmetszet került a múzeum gyűjteményébe. Ezek a tárgyak képezték a Nemzeti Múzeum első gyűjteményét, amely Európa harmadik ilyen jellegű nemzeti intézménye lett.

Mária Terézia unokája, József nádor főherceg javaslatára alig négy évvel a könyvtár megalakulása után a külföldi nagy városok példáihoz hasonlóan a könyvtárat múzeummal bővítik ki, de az intézmény egyedülálló módon nem egyetemes, hanem kizárólag a magyar nemzeti értékek gyűjtésére szolgál.

A nemes gesztussal a műgyűjtő nádor a magyar rendeket is szerette volna megnyerni, valamint szerette volna Széchényi Ferenc érdemeit és kiváltságait is csökkenteni, melyet az 1802-es alapítólevél is rögzített. Az 1807-es országgyűlésen mondták ki, hogy a már működő Nemzeti Könyvtárat tekintik majd a Nemzeti Múzeum alapjának és felkérték a nemzetet, hogy adakozzon saját múzeumának.

Az országgyűlés 1808. október 18-án szavazta meg a múzeumi törvényt, ebben indítványozták, hogy állítsanak fel egy olyan, az Országos Könyvtárhoz kapcsolódó művelődési intézetet, amely a nemzet anyagi kultúráját is feltárja.

A múzeumi anyagot először az egykori pesti pálos kolostorban, majd a napóleoni háború után a régi egyetem épületében helyezték el. Az 1807-es országgyűlés a nemzet tulajdonába vette az új intézményt és közadakozásra szólította fel az ország lakosait. A legelső adományozó Kindli Ferenc szűcsmester volt; 1831-ig 231-en adakoztak, ám közülük csak 29 volt arisztokrata.

A Múzeum, a jogszabály szerint, a könyvek, kéziratok és grafikai művek mellett kizárólag a haza régészeti és történeti emlékeit, természeti produktumait és műipari alkotásait gyűjti. Széchényiné Festetich Julianna a Múzeumnak adományozta ásványgyűjteményét, s számos egyéb adománnyal és vásárlással is gyarapodott a Múzeum.

A legjelentősebb szerzemény a Jankovich-gyűjtemény 1832-es megvétele volt, amely könyveket, kéziratokat, okleveleket, továbbá érem-, kép-, fegyver-, ékszer és egyéb kollekciókat tartalmazott. József nádort bízták meg a feladat végrehajtásával, valamint egy célnak megfelelő, méltó épület megépíttetésével. A Múzeum építésére 1813-ban vásároltak telket és a rajta álló Batthyány-villában helyezték el a gyűjteményt.

A Nemzeti Múzeum a Millennium évében
A Nemzeti Múzeum a Millennium évében

Az 1832-36-os országgyűlés által megszavazott félmillió forintból és nemzetközi közadakozásból származó adományokból indult meg a mai épület alapozása. A múzeum klasszicista stílusú épülete 1837-47 között épült, tervezője Pollack Mihály építész volt. A főbejárat a híres athéni Erechtheion mintáját követi. Nyolc korinthoszi oszlopos portikuszát felül timpanon zárja, annak szobrait Raffaello Monti mintázta. Belső díszítésén Than Mór és Lotz Károly dolgozott. Az építkezés 1847-re készült el, de már 1846-ban beköltözött az első gyűjtemény. A Nemzeti Múzeum számos történelmi esemény helyszínéül szolgált és nemzeti jelképpé nőtte ki magát.

A múzeumalapító gróf Széchenyi Ferenc 1820. december 13-án halt meg Bécsben. Halála után 17 évvel, 1837. június 22-én megkezdődött a Nemzeti Múzeum építése; s halála után 28 évvel, 1848. januárjában a Nemzeti Múzeum valamennyi részlegét megnyitották. Az épület és a gyűjtemény - amelyet Széchenyi Ferenc alapozott meg - ma is a nemzetet szolgálja.