Április 11. - A muhi csata emlékezete - 1241.

Tatárjárás a Thuróczy-krónikában
Tatárjárás a Thuróczy-krónikában

A XIII. század első felében indult el Ázsia belsejéből egy népáradat, amely mongolok és tatárok keveréke volt. Vezérük Dzsingisz kán volt, aki magát Attilához hasonlóan az Isten ostorának tekintette, és a világ meghódítására indult.

Amikor 1241 március 12-én a tatár seregek betörtek a Kárpátok szorosain, a rémület hulláma sodort végig az ország népén. A király parancsára ősi szokás szerint a hírnökök véres kardot hordoztak végig az országon, jelezve a veszélyt. A hadak azonban csak lassan gyülekeztek, mert a nemesség egy része haragudott királyára a királyi birtokok visszavétele és a kunok betelepítése miatt. A legválságosabb pillanatban megölték Kötöny kun fejdedelmet. Ezzel pedig elveszítették a kunok hathatós segítségét - akiket IV.Béla éppen a tatárok ellen hívott segítségül -, sőt ellenséggé váltak, mivel a tatárok oldalára álltak.

IV. Béla király és az országot féltő emberekből álló sereg a Sajó menti Muhi közelében gyülekezett. A kb. 20-25 ezer főből álló sereg szekértáborban sáncolta el magát, amely szerencsétlen választás volt a tatárok harcmodorával szemben. Batu kán első támadását ugyan még sikerrel visszaverték, de a tatárok éjjel meglepték és bekerítették a szekértábort. Félelmetes nyílzáport zúdítottak rá, a menekülőket pedig kíméletlenül lemészárolták. IV. Béla is csak a szerencsének és közvetlen oltalmazói halált megvető bátorságának köszönhette megmenekülését, hadserege azonban gyakorlatilag teljesen megsemmisült. A csatában elesett két érsek és számos főúr, itt lelte halálát Kálmán herceg, és a mongolok a korabeli források szerint egészen leírhatatlan mészárlást végeztek.

Az utókor sorozatos magyar hibáknak tudja be a csatavesztést. Ehhez a sommás ítélethez azonban hozzá kell, hogy tegyük: IV. Béla minden tőle telhetőt megtett a védelem megszervezése érdekében. Követek útján tájékozódott, a kunok befogadásával erősíteni kívánta az ország védelmi képességeit. Erősen kétséges, hogy Muhinál elkövette-e azokat a hibákat, amelyeket évszázadokon át a szemére vetettek. A mongolok előttünk számos erős államot semmisítettek meg, vagy hajtottak uralmuk alá. IV. Béla országának erejét dicséri, hogy a győzőnek is komoly erőfeszítésébe került a magyarországi hadjárat. Magyarország súlyos vereséget szenvedett, de néhány esztendővel a mongol pusztítás után mégis visszaszerezte a régióban nagyhatalmi pozícióját.

Magának a királynak az életét is néhány önfeláldozó vitéze mentette meg. Így sikerült Felső-Magyarországon át Pozsonyba menekülnie. Közben a tatárok végigpusztították a falvakat, városokat, kifosztották és felgyújtották azokat, a lakosságot pedig lemészárolták. Egészen a Duna vonaláig nyomultak előre, amely azonban egy időre útjukat állotta.

1242 tele különösen hideg volt. A tatárok ilymódon átjutottak a befagyott Duna vizén a Dunántúlra is, ahol hasonlóan nagy pusztításba kezdtek. Budát felgyújtották, Esztergom városát feldúlták, csak a várakat nem tudták bevenni. Már a király nyomában jártak, amikor híre jött, hogy meghalt a nagy mongol kán (Ögödej), és 1242 márciusában a tatársereg váratlanul kivonult az országból. A történetírók szerint ennek az volt az oka, hogy maga Batu kán is szerette volna elnyerni a nagykán tisztséget. Meglehet, hogy így volt, bár az új fejedelem megválasztására csak 1246-ban került sor, szól az ellentmondás. Bár ha azt is hozzátesszük, hogy a két időpont közötti öt esztendő hatalmi harcokkal telt el, mégsem tűnik valószerűtlennek az állítás. Aztán a kánválasztó nagygyűlés Ögödej fiát választotta, Batu pedig az általa meghódított térségeket elszakította a birodalomtól és Arany Horda néven önálló birodalmat szervezett, melynek teljhatalmú kánja lett 1248-tól haláláig!

IV. Béla királynak és Mária királynénak 1242 januárjában kislány gyermekük született, Margit néven. A királyi pár pedig fogadalmat tett, hogy születendő gyermeküket Istennek szentelik, ha eltakarodnak az országból a tatárok. Ez a felajánlás nem kevés áldozatot jelentett akkor, hiszen a királylányok fontos diplomáciai alkuk eszközei voltak. A kis királylányt szülei hároméves korában a veszprémi Szent Katalin domonkos kolostorba adták, majd a Nyulak-szigeti domonkos kolostorban élt haláláig 1252-1270-ig. A róla elnevezett szigeten a Margit-szigeten, a kolostor romjai ma is láthatók. 1943-ban avatták szentté a magyar királylányt. Margit, szülei felajánlását magáévá téve, élő áldozati adományként ajánlotta fel önmagát Istenének, az országért, a magyar népért.

A tatárok kivonulása után IV. Béla király hozzáfogott az ország újjáépítéséhez. A pusztítás mérhetetlenül nagy volt, főként a keleti országrészeken, ahol egy évig garázdálkodtak a tatárok. Bár pontos adatok nincsenek, de feltételezik, hogy a lakosságnak mintegy fele elpusztult.

A muhi csata emlékműve
A muhi csata emlékműve

IV. Béla király nagyszabású vár építtetésbe kezdett. A királyi székhely átkerült Budára, ahol várat építettek. Ezt a részt hívják ma is budai Várhegynek. Okulva előző politikájából, ha mértékkel is, de folytatta apja II. András nyomán a királyi birtokok adományozását. Nagyszabású kiváltságokat és adományokat osztogatott, de ezt ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az adományba kapott helyen várat kellett építeni. Így aztán soha nem látott számban épültek a várak. Ennek köszönhetően a király halálakor már közel 100 kővár állott szerte az országban. Városi rangot adományozott az arra érdemes településeknek. Így a tatárjárás előtti mindössze 5 várossal szemben halálakor már 25 városfallal rendelkező településről tudott a történetírás. Egyedülálló királyi erőfeszítés volt ez, mellyel méltó helyet vívott ki magának a Turul-házi királyok háromszáz éves sorában. Mesterembereket hozatott és az elnéptelenedett területekre idegenből hívott (német, szlovák, román) telepeseket. Visszahívta a kunokat is, akik az Alföldön kaptak legelőket, és akik évszázadok múltán nyelvüket is elfeledve, magyar szántóvető emberekké váltak.

Fiára, Istvánra egy 28 év alatt újjáépített, virágzó, megerősödött királyságot hagyott hátra, így joggal tiszteljük második honalapítóként.

Muhi község határában állították fel az emlékművet, a földet a közeli Ónod várának romjairól hordták ide. Vadász György tervei alapján a mesterségesen körülkerített, mesterséges dombon, jelképes sírhalmon, fakeresztek őrzik a keresztény hősök emlékét.

Forrás: umek.nl