Kronberger Lili, a magyar sport első világbajnoka

„A korcsolyázók akkoriban a gyakorlataikat nem zenére végezték. Zene kísérte őket ugyan, de az nagyon fárasztónak tűnt, hogy a zenéhez végig alkalmazkodjanak. Legtöbbször a valcernél kapcsolódtak be, de azután, az úgynevezett sportugrásoknál, már zenén kívül végezték gyakorlatukat. Én akkoriban már gramofonra gyakoroltam, s az első akkordtól az utolsóig elképzeléseimet a zenéhez alkalmaztam. Nagyon őszintén hittem és hiszek is abban, hogy a műkorcsolyázás a művészetnek egy új fajtája.”

Kronberger Lili (Budapest, 1890. november 12. - Budapest, 1974. május 21.) a női műkorcsolyázás magyar úttörője, a magyar sport első világbajnoka, négyszeres műkorcsolyázó világbajnok.

A sporttörténeti szakkönyvek az európai korcsolyázás kezdeteit a XIII-XIV. századra teszik, amikor is a németalföldi lakosság sportolás vagy téli közlekedés céljából lábára csont, majd később vas és fa kombinációjával készült korcsolyát kötött.

Magyarországon egészen az 1860-as évekig a korcsolyázás nem volt divatos sportág, a nők körében pedig különösen nem. Az 1860-as évek végén - vélhetőleg a bécsi korcsolyázó-egyesület megszervezésének hírére - a magyar fővárosban is szervezkedni kezdett néhány fiatalember, hogy e sportágat meghonosítsa, elterjessze magyar földön (azaz jégen) is.

A műkorcsolyázás magyar úttörője, Kronberger Lili 1890. november 12-én zsidó családban született Budapesten. Az első nők egyike volt, aki a műkorcsolyázásra adta a fejét. Gyermekkorától korcsolyázott, hétévesen már az ismert Victor Seibert edzette. Tizenkét éves korában kezdett versenyezni. „A fenomenális tehetséggel megáldott leány olyan a jégen, mint egy gyönyörű költemény” - jellemezte a korabeli krónikás. Kezdetben a férfiakkal kellett összemérnie tudását. 1924-ig csak férfi bajnokságot rendeztek, de a nők részvételét is megengedték.

A „fényes szemű, rózsás arczú, félig még gyermekleány” először 16 éves korában, 1906-ban Davosban vett részt világbajnokságon és rögtön bronzérmet szerzett. Ezt az eredményt pedig a következő évben a bécsi világbajnokságon is megismételte. 1908. január 26-án a sziléziai Troppauban (ma: Opava, Csehország) megrendezett világbajnokságon megszerezte a magyar sporttörténelem első világbajnoki aranyérmét.

Országos bajnokságot nyert 1908-ban, 1909-ben és 1910-ben.

Nagyszerű teljesítményét a következő három évben Budapesten (1909) - egyedüli női indulója volt a vb-nek - Berlinben (1910) és Bécsben (1911) is megismételte. A korabeli sajtó így ír róla: „Kronberger Lili kisasszony nemcsak, hogy kiérdemelte a műkorcsolyázó bajnok büszke czímét, hanem egyenesen hívatott e czím viselésére. Munkája tökéletes. Ez a fenomenális tehetséggel megáldott leány, olyan a jégen, mint egy gyönyörű költemény.”

Az 1908-as londoni olimpián ő „lehetett volna” az első magyar női olimpiai résztvevő, aki toronymagas esélyese „lehetett volna” az első női aranyéremnek. De megfelelő háttér nélkül nem tudott felkészülni a versenyre, ezért ki sem utazott, így csak marad a „lehetett volna”…

A versenysportban akkoriban még kevés hölgy vett részt, így a versenyzők között kiélezett küzdelem alakult ki, a sportolók igyekeztek minél több újítással meglepni a bírákat és a nézőközönséget. 1911-ben a bécsi világbajnokságon az akkor 28 éves Kodály Zoltán zeneszerző - aki maga is kitűnően korcsolyázott -javaslatára elsőként a világon élő zenei kísérettel mutatta be művészi programját. Akkor nem is gondolták, hogy ezzel új korszakot nyitottak a műkorcsolyázás történetében. „Mozdulatainak csak rá jellemző eleganciája és harmóniája még inkább kitűnt a zene hatására" - írták a korabeli újságok. Rövidesen a versenytársak is átvették újítását és a hatalmas siker összekapcsolta a műkorcsolyát és a zenét. Ma már természetesnek tartjuk, hogy minden műkorcsolya versenyszámot zenére mutatnak be.

Józsa Judit kerámiáján Kronberger Lili, az első magyar műkorcsolya világbajnoknő

Sikerei csúcsán hagyott fel a versenyzéssel, miután 1911-ben férjhez ment dr. Szentgyörgyi Imréhez, aki a Budapesti Korcsolyázó Egyletben, később a hazai és a nemzetközi szövetségben is magas tisztségeket töltött be, továbbá a sportág versenyszabályainak kidolgozásában is úttörő szerepet játszott. 21 évesen a családjának szenteli az életét és bár öt évvel később megpróbált visszatérni, kimagasló eredményeket már nem tudott elérni.

A hazai sajtó nehezményezte, hogy nagyobb sikerei voltak, mint a férfiaknak. Azzal érveltek, hogy alig volt vetélytársa, de arra nem tudtak magyarázatot adni, hogy a férfiakat is legyőzte. Az utókor nem feledi alakját: 1983-tól a zsidó sporthírességek csarnokának (International Jewish Sports Hall of Fame) tagja. Terták Elemér a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség elnökségének tiszteletbeli tagjaként indítványozta, hogy Kronberger Lilit a valaha élt legjobb műkorcsolyázók közé válasszák (World Figure Skating Hall of Fame), 1997-ben első magyarként került a sportnagyságok sorába.

Az első magyar műkorcsolyázó világbajnok 1974. május 21-én, nyolcvannégy évesen hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben van.